2. A Szombat parancsa

Jesájá 56:1–8.

1. Így szól az Örökkévaló: Őrizzétek meg a jogot és cselekedjetek igazságot; mert közel van az én segítségem, hogy eljöjjön és igazságom, hogy megnyilvánuljon. 2. Boldog a halandó, aki ezt cselekszi és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik, ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne szentségtelenítse és megőrzi kezét, hogy semmi rosszat ne cselekedjék. 3. És ne mondja az idegen, ki az Örökkévalóhoz csatlakozott, mondván: el fog engem különíteni az Örökkévaló az ő népétől; és ne mondja a herélt: lám én száraz fa vagyok. 4. Mert így szól az Örökkévaló a heréltekről, akik megőrzik szombatjaimat és azt választják, amiben kedvet találok és ragaszkodnak szövetségemhez. 5. Adok nekik házamban és falaim közt emléket és nevet, jobbat fiaknál és leányoknál, örökké tartó nevet adok neki, mely ki nem írtatik. 6. Az idegenek pedig, akik csatlakoztak az Örökkévalóhoz, hogy őt szolgálják és hogy szeressék az Örökkévaló nevét, lévén neki szolgáivá, mindenki, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne szentségtelenítse, és akik ragaszkodnak szövetségemhez 7. elviszem őket szent hegyemhez és megörvendeztetem imaházamban, égőáldozataik és vágóáldozataik kedvességül lesznek oltáromon, mert házam imaháznak fog neveztetni mind a népek számára. 8. Úgymond az Úr, az Örökkévaló, összegyűjtője Izrael elszórtjainak; összegyűjtők még hozzája, az ő összegyűjtötteihez.

Jesájá 58:13–14.

13. Ha tartózkodsz attól, hogy szombaton, szent napomon dolgaid után járj, ha a szombatot élvezetnek tartod, tiszteletre méltónak az Örökkévaló szent napját, s megtiszteled azzal, hogy nem jársz dolgod után, nem végzed ügyeidet, nem is beszélsz róluk, 14. akkor gyönyörködhetsz az Örökkévalóban, a föld magaslatára emellek, és Jákob ősatyád örökével táplállak. Az Örökkévaló maga mondta ezt.

Jesájá 66:22–23.

22. Mert valamint az új ég és az új föld, melyeket alkotok, megállnak előttem, úgymond az Örökkévaló, úgy fog megállni magzatotok és nevetek. 23. És lesz újholdról újholdra, és szombatról szombatra el fog jönni minden halandó, hogy leboruljon előttem, mondja az Örökkévaló.

Jeremiás 17:19–27.

19. Így szólt hozzám az Örökkévaló: Menj és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen bejönnek Jehúda kirá­lyai és amelyen kimennek, és Jeruzsálem minden kapuiban, 20. és szólj hozzájuk: Halljátok az Örökkévaló igéjét, Jehúda királyai és egész Jehúda és Jeruzsálem lakói mind, akik bejönnek ezeken a kapukon.

21. Így szól az Örökkévaló: Őrizkedjetek lelketekért és ne vigyetek terhet a szombat napján, hogy bevinnétek Jeru­zsálem kapuin. 22. És ne vigyetek ki terhet házaitokból a szombat napján és semmiféle munkát ne végezzetek; szen­teljétek meg a szombat napját, amint megparancsoltam őseiteknek. 23. De ők nem hallgattak rá és nem hajlítot­ták fülüket, hanem megkeményítették nyakukat, hogy ne hallgassanak rá és oktatást el ne fogadjanak.

24. És le­sz, ha hallgatni fogtok rám, úgymond az Örökkévaló, hogy nem visztek be terhet e város kapuin a szombat napján és hogy megszentelitek a szombat napját, nem végezvén azon semmiféle munkát: 25. akkor be fognak jönni e város kapuin királyok meg nagyok, azok, akik Dávid trónján ülnek, szekereken és lovakon járva, ők és nagyjaik, Jehúda emberei és Jeruzsálem lakói; és lakva lesz e város örökké. 26. Ha bejönnek Jehúda városaiból és Jeruzsálem környékéből és Benjámin országából és az alföldről és a hegységről és a Délvidékről, akik hoznak égőáldozatot, vágóáldozatot, lisztáldozatot és tömjént, és akik hoznak hálaáldozatot az Örökkévaló házába.

27. De ha nem hallgatok rám, hogy megszenteljétek a szombat napját és hogy ne vigyetek terhet és be ne jöjjetek Jeru­zsálem kapuin a szombat napján: akkor tüzet fogok gyúj­tani kapuiban és megemészti Jeruzsálem palotáit és nem alszik el.

Nechemjá 9:1–2., 10:1., 29–32.

1. És e hónap huszonnegyedik napján egybegyűltek Izraél fiai böjt mellett és zsákokban és földdel fejükön. 2. És elkülönödtek az Izraél magzatjából valók mind az idegenektől és felálltak és bevallották vétkeiket és őseik bűneit. 3. És megmaradtak álltukban, és felolvastak az Örökkévalónak, Istenüknek tana könyvéből a napnak egy negyedén át, és egy negyeden át vallomást tettek és leborultak az Örökkévaló, az ő Istenük előtt…

1. S mindezért szilárd szövetséget kötünk és azt megírjuk; a lepecsételt iraton legyenek nagyjaink, levitáink, papjaink…

29. A többi nép pedig, a papok, a leviták, a kapuőrök, az énekesek, a szentélyszolgák s mindaz, a ki el­különödött az országok népeitől az Isten tanához, nejeik, fiaik és leányaik, mindenki, a kinek tudása és értelme volt, 30. velük tartottak testvéreikkel, hatalma­saikkal és hitbe meg eskübe léptek, hogy járnak Isten tana szerint, a mely adatott Mózes, Isten szolgája által, és hogy megőrizzük: és megtesszük az Örökkévalónak, a mi Urunknak mind a parancsolatait és rendeleteit és törvényeit; 31. és hogy nem adjuk leányainkat az ország népeinek és az ő leányaikat nem vesszük el fiaink­nak. 32. És az ország népei, a kik hozzák az árúkat és mindenféle eleséget szombat napján eladásra, azoktól nem veszünk szombaton és szent napon; s hogy el­hagyjuk a hetedik esztendőt s mindennemű adósságot.

Nechemjá 13:15–22.

15. Azok­ban a napokban láttam Jehúdában olyanokat, kik bor­sajtókat tapostak szombaton és behordták az asztagokat s fölrakták a szamarakra, meg bort is, szőllőt, fügét s mindenféle terhet s bevitték Jeruzsálembe a szombat napján és én megintettem őket, a mely napon eleséget árusítottak. 16. És a Córbeliek, a kik benne laktak, hoz­tak halat s mindenféle árút, s elárusították szombaton Jehúda fiainak, Jeruzsálemben. 17. Ekkor pöröltem Jehúda nemeseivel és mondtam nekik: Micsoda gonosz dolog ez, a mit ti műveltek és megszentségtelenítitek a szom­bat napját? 18. Nemde így cselekedtek őseitek és hozta Istenünk mind e veszedelmet reánk és erre a városra; s ti még növelitek a haragot Izraél ellen, megszentség­telenítvén a szombatot. 19. És volt, midőn árnyék lett Jeruzsálem kapuinál a szombat előtt, elrendeltem és bezárattak az ajtók és elrendeltem, hogy ki ne nyissák azokat a szombat utánig; legényeim közül pedig a ka­pukhoz állítottam, hogy teher be ne jusson a szombat napján. 20. És háltak a kalmárok és minden árúnak elárusítói Jeruzsálemen kívül egyszer s kétszer. 21. De én megintettem őket és szóltam hozzájuk: Miért háltok a fallal szemben? Ha ismétlitek, kezet nyújtok ki ellene­tek! Attól az időtől fogva nem jöttek be szombaton. 22. És megmondtam a levitáknak, hogy megtisztálkodván, jöjjenek be a kapukat őrzök, hogy a szombat napját megszenteljék. E miatt is emlékezzél meg rólam, Iste­nem s könyörülj rajtam szereteted bősége szerint.