1. Házasság

Misna: Kidusin traktátusa

Bevezetés

A régi időkben a házasság két lépését, a kidusintés a niszuint külön-külön ünnepelték. A kidusin vagy éruszin (eljegyzés)az esküvői szertartás első része volt, két tanú jelenlétében került rá sor, és ezáltal lett a nő a férfi áruszája (jegyese).
A kidusin szakaszban az eljegyzett menyasszony minden tekintetben a férjes asszony státuszába kerül: minden más férfival létesített intim viszonya házasságtörésnek számít. Ebben a szakaszban azonban a leendő férj és feleség még nem vállalja egymással szemben a házassági levélben (kötubá)foglalt házastársi kötelezettségeket, még tilos házastársi kapcsolatra lépniük egymással, a menyasszony szülei házában maradt[1]. A házasság csak a niszuin során jön létre, amikor a férj feleségeként az otthonába vitte az asszonyt, vagy a menyegzői baldachin, a házat szimbolizáló chupá (hüpe) alá[2]. Ma az eljegyzésre és a chupá alá lépésre egyidejűleg kerül sor. (Az az esemény, amit manapság eljegyzésnek hívunk és, amit jóval az esküvő előtt ünneplünk meg, halachikusan másodlagos jelentőségű. Ennek ellenére Rábénu Gersom chéremet (kizárási aktust) rendelt arra az emberre, aki a másik fél beleegyezése nélkül bont fel egy ilyen eljegyzést, kivéve ha ennek nyomós oka van.)
A Kidusin traktátus az eljegyzésre vonatkozó törvényekkel foglalkozik. Arra tanít, milyen tárgyakkal lehet megvalósítani az eljegyzést, ki és hogyan hajtja végre a kidusint, melyek az érvényesség szabályai, ha az eljárás során netán valamilyen törvénytelenséget követtek el, mely esetekben nem tekintendő érvényesnek és így tovább. A traktátus más, kapcsolódó témákkal is foglalkozik, például a megszerzés törvényes módozataival vagy származási problémákkal.
Az első Misna leírja, hogyan jön létre a házasság első szakasza, az eljegyzés és hogyan szűnik meg a házasság.
Az első misna utolsó része a jövámávalfoglalkozik. A Tóra[3] kimondja, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, de egy vagy több fivére él még, akkor az özvegye – a jövámá – nem mehet feleségül akárkihez, hanem az elhunyt valamelyik fivérének – a jávámnak– kell őt feleségül vennie. Ez a sógorházasság, a jibum intézménye.
Ha bármelyik fél elutasítja a jibumot, a Tóra biztosítja a chálicá [a sarulehúzása] néven ismert eljárást, ami az özvegyet feloldja kötelezettsége alól (5Mózes 25:9.).
A Misna és a Talmud alábbi részei ezeket a kérdéseket vizsgálja.
A félkövér betűtípussal szedett szövegrészletek egyeznek a Misna és Talmud szó szerinti fordítással.

1. fejezet 1. misna
Az eljegyzés módjai

1. §. Egy nő háromféleképpenvehető feleségül, „szerezhető meg”egy férfi által – a házastársi viszony formájában magához kötve.
2. §. A férjezett asszony pedig kétféleképpen szerezheti vissza magát,azaz kétféle módon nyerheti vissza szabadságát arra, hogy férjhez menjen egy másik férfihoz.
[A Misna az 1. §. bekezdést így magyarázza:]
Asszonyt lehet szerezni (1) pénzzel – a férfi két tanú jelenlétében pénzt ad a nőnek, és azt mondja: „Íme, ennek elfogadása által el vagy jegyezve”, (2) házassági okirattal, amelyre a férfi azt írja: „Íme, el vagy jegyezve nekem”, és az okirat tanúk jelenlétében átadja a nőnek, vagy (3) együtthálással, amikor a pár tanúk jelenlétében belép egy elkülönített helyre. Itt a férfi eljegyzési szándékkal, intim kapcsolatot létesít a nővel. (A tanúk csupán a belépést kísérik figyelemmel, magát az aktust nem.)
Az első módszerről, a pénzzel történő megszerzésről Bét Sámáj úgy tartotta: ennek a pénznek az értéke egy ezüstdínár, vagy egy ezüstdínár értékű tárgy kell hogy legyen[4]. Bét Hilél azonban azt mondja: az is elegendő, ha ennek a pénznek az értéke egy prutá (minimális értékű rézpénz), vagy egy prutá értékű tárgy. És mennyit ér egy prutá? Az itáliai iszár egynyolcadát; egy iszár a dinár huszonnegyed része. Ilyenformán tehát egy prutá a dinár értékének 1/192-edét éri[5].
[A Misna a 2. §. bekezdést így magyarázza:]
A férjezett asszonyválólevéllel vagy a férje halálával szerezheti magát vissza, amikor is férjhez mehet egy másik férfihoz.
3. §. A jövamát (az özvegy sógornőt) a jávámja (a sógora) együtthálással szerezheti meg, mellyelaz asszony minden tekintetben a felesége lesz, és ezután már csak szabályos válólevéllel bocsátható el [azaz a chálicá már nem elegendő].
Az asszony pedig a chálicá szertartásával vagy a jávám halálával szerezheti magát vissza. Azaz ha inkább a chálicát választják, mint a jibumot, vagy ha a sógor meghal, mielőtt bármelyikre is sor került volna, az özvegyi státusz korlátozottsága feloldódik. [Ha azonban több jávám van, egyikük halála nem elegendő a jövámá szabaddá válásához.]

2. fejezet 1. misna
Eljegyzés megbízott útján

4. §. A férfi vagy személyesen, vagy megbízottja útján jegyezheti el a nőt. Azaz a férfi megbízhat valakit, azzal, hogy a nevében jegyezzen el egy nőt.
5. §. A nő ugyancsak vagy személyesen, vagy megbízottja útján léphet jegyességre.
6. §. A férfi vagy személyesen, vagy megbízottja útján bocsáthatja jegyességre a lányát, mikor az náárá. Azaz, mikor a lány még nem nagy korú, az apja mind személyesen, mind egy általa kinevezett megbízott útján elfogadhatja az eljegyzést óhajtó férfitól a kidusint.

Eljegyzés egy vagy több datolya által

7. §. Ha egy férfi azt mondja egy nőnek: „Légy a jegyesem e datolya által” és azt odaadja neki, majd ad még egy datolyát, és azt mondja: „Légy jegyesem ez által”: akkor ha az egyik datolya a kettő közül megér egy prutát, akkor a nő el van jegyezve a datolya által, ha pedig nem ér annyit, akkor nincs eljegyezve – még akkor is ha a kettő együtt megér egy prutát, mivel a férfi mindkét datolya esetében azt mondotta, hogy „Légy jegyesem…”, ezért azok külön-külön ítélendők meg. Következésképp ha [önmagában] egyik datolya sem ér egy prutát, a lány nincs eljegyezve, mivel az eljegyzés egy prutánál kisebb értékkel nem érvényesíthető[6].
Maimonidész azt írja: „Az eljegyzés feltételesen érvényes (száfék kidusin), mivel lehetséges, hogy egy datolya valahol egy másik helyen megér egy prutát”, ezért vagy új eljegyzés vagy válás szükséges[7].
Ha viszont a férfi azt mondta a lánynak: „Légy jegyesem ez, ez és ez által”, és nem ismétli a „Légy jegyesem…” kifejezést minden egyes datolya átadásakor, az esetben, ha a datolyák együttesen megérnek egy prutát, a lány el van jegyezve – mivel a datolyaszemeket egyetlen eljegyzés céljából adta neki a férfi, ha viszont az összes datolya együtt sem ér egy prutát, akkor a lány ez esetben sincs eljegyezve.
Maimonidész azt írja, hogy az előző esethez hasonlóan az eljegyzés érvényessége ez esetben is feltételes[8].
Még ha a datolyaszemek együttes értéke eléri is az egy prutát, az eljegyzés még akkor is csak az esetben érvényes, ha a lánynál az utolsó datolyaszem átvételekor még ott van az összes többi előzőleg kapott, és az mind létezik: De ha a lány a datolyaszemeket a kezébe véve azonnal egyenként megeszi őket, akkor mindaddig nincs eljegyezve, amíg nem kap egy olyan datolyaszemet, amely önmagában is megér egy prutát.

2. misna
Megtévesztés az eljegyzésben
A megtévesztések esetei

Misnánk ismerteti annak a férfinak a törvényét, aki pénzzel vagy valamilyen meghatározott értékű tárggyal úgy jegyez el egy nőt, hogy valami mást ad, mint amit ígér. Ha a nő nem látta a szóban forgó dolgot és az eljegyzés során a férfi szavaira hagyatkozott, az eljegyzés még akkor sem érvényes, ha a férfi úgy tévesztette meg a nőt, hogy a jelzettnél értékesebb dolgot adott neki.
8. §. Ha egy férfi azt mondja egy nőnek: „Légy a jegyesem e kupa bor által”, és szavaival ellentétben kiderül, hogy méz az; vagy ha azt mondja: „…méz által”, és kiderül, hogy bor az; vagy ha azt mondja: „…ezen ezüstdinár által”, és kiderül, hogy aranydinár az, még ha a nő nyer is e megtévesztéssel; vagy ha azt mondja: „…ezen aranydinár által”, és kiderül, hogy ezüst az; „Légy jegyesem annak alapján, hogy gazdag vagyok”, és kiderül, hogy szegény, vagy ha akár azt mondja, hogy „szegény vagyok, és kiderül, hogy gazdag” – és a nő ezzel jól jár –, a nő egyik esetben sincs eljegyezve, mert mint mondottuk, a nő az elhangzott kijelentés alapján fogadta el az eljegyzést. Ez még akkor is így van, ha az átadott tárgy többet ér, mint amit a férfi ígért, mivel lehetséges, hogy a nő jobban szereti a kevésbé értékes dolgot, mivel mindennek megvan a maga előnye. Az is lehetséges, hogy a nő jobban szeretné, ha a férfi szegény lenne, mint ha gazdag. Következésképp Bölcseink szerint azokban az esetekben, amelyekben a nőt megtévesztették, az eljegyzés érvénytelen.
Rabbi Simon viszont azt mondja, olyan esetben amikor a férfi a nőt, számára előnyösen tévesztette meg – ha például azt mondta, hogy „ezen ezüstdinár által”, és kiderül, hogy aranydinárról van szó – a nő el van jegyezve.
A Gömárá tisztázza, hogy Rabbi Simon csak Misnánk korábbi véleményével csak akkor nem ért egyet, amikor a nő nem személyesen, hanem megbízottja útján lép jegyességre. Ilyen eset az, ha a nő azt mondta a megbízottjának: „Fogadd el nevemben az eljegyzést ettől és ettől a férfitól, aki azt mondta nekem: ťLégy jegyesem ezen ezüstdinár általŤ, és a megbízott nem ezüst-, hanem aranydinárt kap.
A Bölcsek véleménye, a misnában szereplő első vélemény az, hogy az eljegyzés nem érvényes, mert a nő kijelentése úgy értendő, hogy csak egy ezüstdinár által kíván jegyességre lépni.
Rabbi Simon szerint viszont mivel a nő itt nem személyesen lép jegyességre, azt, amit megbízottjának mondott, úgy értette, hogy akár egy ezüstdinárért is hajlandó jegyességre lépni, és ha a megbízott egy annál értékesebb aranydinárt kap, a nő akkor annál inkább el van jegyezve.
Rabbi Simon annyit fogad el a Bölcsek véleményéből, hogy ha a nő személyesen fogadta el az eljegyzést, az még akkor sem érvényes, ha a megtévesztés egyébként előnyös neki.
A törvény a Bölcseket követi.

3. misna
Téves paraméterek
Hamis paraméterek

A misna az előző misna folytatása, és a megtévesztéssel kapcsolatos kidusin törvényeivel foglalkozik.
9. §. Ha a férfi azt mondja a nőnek:
„Légy jegyesem annak ismeretében, hogy kohén (papi törzs sarja) vagyok” és kiderül, hogy levita;
„…annak ismeretében, hogy levita vagyok”, és kiderül, hogy kohén;
„…annak ismeretében, hogy nátin – gibeóniták leszármazottja[9] – vagyok” és kiderül, hogy mámzer – házasságon kívül született törvénytelen gyermek;
„…annak ismeretében, hogy mámzer vagyok” és kiderül, hogy nátin; – a fenti esetekben a férfi a származását illetően téveszti meg a nőt.
Hasonlóképpen, ha a férfi azt mondja a nőnek:
„Légy jegyesem annak ismeretében, hogy falusi vagyok” és kiderül, hogy városi;
„…hogy városi vagyok”, és kiderül, hogy falun él;
„…annak ismeretében, hogy házam közel van a fürdőházhoz” és kiderül, hogy messze van tőle;
„…hogy a házam messze van a fürdőháztól” és kiderül, hogy közel van;
„…annak ismeretében, hogy van egy leányom vagy egy szolgálólányom, aki gádelet” – aki a nők haját fésüli; egy másik olvasat szerint egy mögudelet, ami idősebb felnőttet jelent, aki házi munkával foglalatoskodik, és kiderül, hogy nincs neki;
vagy: „…annak ismeretében, hogy nincs se leányom, se gádeletem” és kiderül, hogy – van;
„…annak ismeretében, hogy nincs gyermekem” és kiderül, hogy van;
vagy: „annak ismeretében, hogy van gyermekem”, és kiderül, hogy nincs,
akkor a fent említett esetekben, még ha a nő azt mondta is, hogy „bár a valóság nem felel meg a férfi állításának, szívemben mégis jegyese akartam lenni”, a nő nincs eljegyezve. A gondolatait ugyanis a törvény nem értelmezi, és gondolatának nincs annyi súlyuk, hogy hatályon kívül helyezzék a férfinak azokat a kijelentéseit, amelyeket az eljegyzés alkalmával tett.
10. §. Ugyanez a törvény, ha a nő tévesztette meg a férfit.

4. misna
Az eljegyzés helyszíne

A Gitin traktátus[10] azt tanítja: Aki azt mondja [valakinek]: „Add át ezt a válólevelet a feleségemnek egy bizonyos helyen”, és az illető egy másik helyen adja át, akkor a válás érvénytelen. De ha csak megjelölte az asszony helyét mondván: „Íme, az asszony itt és itt tartózkodik!”, és a küldött egy másik helyen adta át az asszonynak, akkor a válás érvényes. Misnánk tanítása szerint ugyanez a törvény vonatkozik az eljegyzésre is.
11. §. Aki azt mondja a megbízottjának: „Eredj, és jegyezz el nekem egy nőt egy bizonyos helyen”, és a megbízott elment, és egy másik helyen jegyezte el a nőt, akkor a megbízott nem követte megbízója utasításait, a nő nincs eljegyezve. A megbízó ugyanis pontosan megmondta, mit akar: azt, hogy az eljegyzésre egy meghatározott helyen kerüljön sor (vagy azért, mert barátai vannak azon a helyen, akik kedvezően nyilatkoznak a nőről, vagy valamilyen más ok miatt), és nem akarja, hogy a megbízottja valahol máshol jegyezze el neki a nőt.
12. §. Ha viszont a férfi azt mondta a megbízottjának: „Íme, a nő itt és itt tartózkodik”, akkor ezzel csupán útbaigazítást akart adni, így hát ha a megbízott egy másik helyen találta meg és ott jegyezte el a nőt, akkor a nő el van jegyezve. A férfi ugyanis nem jelölt meg az eljegyzés feltételéül egy bizonyos helyszínt, hanem csak a nő hollétét akarta közölni a megbízottal, hogy az megtalálja. Következésképp bárhol találja meg és jegyzi el a megbízott a megbízó nevében a nőt, az eljegyzés érvényes.

5. misna
A téves eljegyzések

13. §. Aki azzal a feltétellel jegyez el egy nőt, hogy az nem tett fogadalmat, és kiderül, hogy tett olyan fogadalmat, amely nagyon nem tetszik a férfinek, például ha a nő megfogadta, hogy nem eszik húst vagy nem iszik bort[11], akkor a nő nincs eljegyezve. Az eljegyzés téves volt, mivel a fogadalmak, amelyeket a nő az eljegyzés előtt tett, kötelező érvényűek. A férfi nem nyilváníthatja semmissé őket, és jóllehet egy Bölcs feloldozhatja a nőt a fogadalmak alól, a férj esetleg nem akarja, hogy a felesége megalázkodjon egy Bíróság előtt (Möiri).
Ha a férfi ezt a kikötést az eljegyzés alkalmával említette, majd feltételek kikötése nélkül vette feleségül a nőt, és csak azután derül ki, hogy a nőt a fentebb említett típusú fogadalmak kötik, a házasság érvényes ugyan, de a nő kötubá nélkül válik.
A magyarázat: mivel „az ember nem lép erkölcstelen nemi kapcsolatra”, ezért a férfi kétségkívül lemondott korábbi kikötéséről. Úgy létesített intim viszonyt vele a házasság elhálásának célzatával, hogy számolt annak lehetőségével, hogy a nőt fogadalom köti. A nő viszont elveszíti kötubáját, a házasságlevélben foglalt jogait, mivel a férje mondhatja, hogy a pénz tekintetében nem mondott le a kikötéséről, és a nő csak akkor kaphatná meg a kötubát, ha be tudná bizonyítani férje teljesen lemondott kikötéseiről.
14. §. Hasonlóképpen ha egy férfi eljegyez egy nőt, azzal feltétellel, hogy annak nincs semmilyen testi hibája, később azonban talált rajta hibát, a nő nincs eljegyezve, mivel a férfi feltétele nem teljesült, ezért ez téves információkra alapozott eljegyzésnek tekintendő.
Ha a férfi ezt a kikötést az eljegyzés alkalmával említette, majd feltételek kikötése nélkül vette feleségül a nőt, és csak azután derül ki, hogy a nőnek van testi hibája, és a férfi azt állítja, hogy az eljegyzés tévesen jött létre, a házasság érvényes ugyan, de a nő kötubá nélkül válik. Akár kikötés nélkül jegyezte el és vette feleségül, akár kikötéssel jegyezte el, és később kikötés nélkül vette feleségül: a nőnek mindegyik esetben válólevéllel kell válnia, a férj pedig nem köteles kifizetni neki a kötubát.
Minden olyan testi hiba, amely alkalmatlanná tesz egy kohént a Szentélyben való szolgálatra, miként írva van[12]: „Senki magzataid közül nemzedékein át, akiben hiba van, ne közeledjék…”, kizáró ok lehet a nő számára, ha ilyen hibák találtatnak nála.
Ha a férfi azzal a kikötéssel jegyezte el, hogy a nőnek nincs testi hibája, és még nem vette feleségül, vagy ha már elvette, és a házasságkötés alkalmával megismételte kikötését, akkor nincs szükség válásra, mivel ebben az esetben az eljegyzés eleve tévedésből jött létre.

6. misna
Eljegyzés utáni ajándékok

15. §. Aki egy prutá értékkel jegyez el két nőt egyszerre, olyanformán, hogy mindkettőt egy prutá értéknél kevesebbel jegyezte el, vagy ha egy nőt jegyez el egy prutá értékénél kevesebbel, akkor az eljegyzés semmiképp sem érvényes, még akkor sem, ha a férfi később olyan ajándékokat (szivlonokat) küld, amelyeket a vőlegény küld általában jegyesének, a nő nincs eljegyezve, ugyanis nem feltételezzük, hogy a férfi tudatában van eredeti eljegyzése érvénytelenségének, és így a később küldött ajándékokkal azt kívánja érvényesíteni. Ellenkezőleg: az eredeti eljegyzés alapján küldte őket, nem volt tudatában a tévedésének, abban a hitben volt, hogy eljegyzése érvényes és a nő az ő jegyese, így hát a szivlonokat ajándékként küldte.
16. §. Hasonlóképpen: ha egy kiskorú férfi, akinek az eljegyzése még a rabbinikus törvény szerint sem érvényes, eljegyez egy nőt, és később, a nagykorúsága elérése után ajándékokat küld, a nő nincs eljegyezve.

7. misna
„Nőt a nővére mellé el ne végy”

Ha egy férfi egy olyan nővel létesít intim kapcsolatot, aki számára vérfertőzés miatt tiltva van, például a felesége nővére vagy leánya, azért égi halálbüntetésjár[13]. Ilyen esetekben az eljegyzés sem érvényes, mint az írva van[14]: „Nőt a nővére mellé el ne végy (tikách)”, amiből a Bölcsek azt vonták le, hogy ne szerezd őt meg (kichá) magadnak, azaz az eljegyzés nem érvényes az olyan esetekben, amelyekben a nemi kapcsolat égi halálbüntetést von maga után[15].
17. §. Aki nőt annak lányával, vagy nőt annak nővérével együtt jegyez el és azt mondja nekik: „Íme, e két prutá által el vagytok jegyezve nekem”, akkor azok nincsenek eljegyezve, kidusinjuk érvénytelen, mivel olyan cselekedetek, amelyek egymás után nem engedélyezettek, egyidejűleg sem hajthatók végre. A nők külön-külön bárkihez feleségül mehetnek, beleértve a szóban forgó férfit is.
A Gömárá elmagyarázza, hogy ha egy férfi azt mondta két nővérnek (vagy egy asszonynak és leányának), hogy „Egyikőtök el van jegyezve nekem”, és nem mondja meg, melyik az, akkor mindketten tiltottak számára, mivel kétséges, hogy melyiket jegyezte el, és melyik tiltott számára. Mindkettőjüktől el kell válnia, mivel bár az ilyen eljegyzést nem lehet elhálni, a halacha mégis érvényesnek tekinti azt a házasságot is, amit nem lehet elhálni.
Történt egyszer öt nővel, akik között két nővér is volt, meg egy férfival, aki szedett egy kosár fügét, és az (a kosár füge) az övék volt, de smitá év volt – amikor is tilos földet művelni, és a termésének nincs gazdája, tehát azáltal, hogy leszedte a fügét, a férfi birtokba vette. Azt mondta a nőknek: „Íme, el vagytok jegyezve nekem e kosár által, ami minden nő számára tartalmazott egy prutá értéket, és egy elfogadta mindőjük nevében. A bölcsek erre azt mondották, hogy a nővérek nincsenek eljegyezve, a három másik nő azonban, akik nem rokonai egymásnak, el vannak jegyezve.
A Gömárá elmagyarázza, hogy ez arra az esetre vonatkozik, amikor a férfi azt mondja a nőknek: „Akik közületek elhálhat velem házasságot, az legyen eljegyezve nekem.” Ennek alapján csak a két nővér nincs eljegyezve, a többiek azonban igen. Ha viszont a férfi azt mondja nekik: „Íme mindannyian el vagytok jegyezve nekem”, akkor a többiek sincsenek eljegyezve, mivel közéjük számolta a nővéreket is (Gömárá, Kidusin 51b.; lásd Maimonidész, A házasság szabályai 9:2.).
A misnának abból a tanításából, miszerint „…az övék volt, de smitá év volt… és egy elfogadta mindőjük nevében”, a Gömárá három elvet vezet le: 1. Ha valaki smitá év termésével köt eljegyzést, az érvényes, mivel a termés minden tekintetben a férfi tulajdonává válik; 2. Ha valaki lopott holmival köt eljegyzést, még ha a férfi magától az eljegyezni kívánt nőtől lopta is, a nő nem jegyezhető el, és nem mondjuk, hogy az eljegyzés elfogadásával a nő megbocsát neki; 3. egy nő lehet egy másik nő megbízottja, és még akkor is elfogadhatja számára az eljegyzést, ha ezáltal mindketten ugyanannak a férfinak válnak a feleségeivé (Kidusin 52a.).

4. fejezet 10. misna
A származás bizonyítása

Misnánk azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mennyire megbízható az apa a gyermekei származását illetően.
18. §. Egy férfi tengerentúli országba (egy távoli földre) ment a feleségével, és amikor a hosszú út elteltével megjött (hazaérkezett) a feleségével és a gyermekeivel és azt mondta: „Íme az én feleségem, aki eljött velem a tengerentúli országba, és ezek az ő gyermekei, akiket szült nekem”, ez esetben nem kellenek bizonyítékok sem a felesége kilétéről: a felesége megfelelő származású, mert elhisszük neki, hogy ez az az asszony, aki elkísérte, és akinek a származása a házasságkötés előtt már megvizsgáltatott; sem a gyermekei származásáról, hogy azok az asszony gyermekei. A Gömárá elmagyarázza, hogy ez arra az esetre vonatkozik, amikor a gyermekek ragaszkodnak az anyjukhoz.
19. §. Ha egy férfi távoli földről jön és azt mondja: „Ő – az asszony, aki velem jött a tengerentúli országba – meghalt, és ezek az ő gyerekei”, akkor bizonyítania kell, hogy a gyermekeket az elhunyt felesége szülte, a feleségét illetően viszont nem kell bizonyítania az asszony megfelelő származását, mivel feltételezzük, hogy az az asszony, aki elkísérte, azonos azzal az asszonnyal, aki meghalt, és azt a házasságkötéskor már megvizsgálták.

11. misna
A tengerentúli feleség

Ez a misna az előző folytatása, és egy olyan férfiról szól, aki feleség nélkül utazott egy távoli országba, de feleséggel és gyerekekkel tért vissza.
20. §. Egy férfi messzi földre ment, visszajött és azt mondta: „Feleségül vettem egy nőt a tengerentúl, íme, ő az, ezek pedig az ő gyermekei” – ez is olyan esetre vonatkozik, amikor a gyerekek ragaszkodnak az anyjukhoz, mint azt az előző misna kifejtette (Gömárá), bizonyítékkal kell szolgálnia a feleségét illetően megfelelő származását, de nem kell bizonyítékkal szolgálnia a gyermekeket illetően, hogy ők az asszony gyermekei, mivel azok ragaszkodnak az asszonyhoz.
21. §. Ha viszont a férfi azt mondja: „Feleségül vettem egy nőt a tengerentúl, aki később meghalt, és ezek az ő gyermekei”, akkor bizonyítékkal kell szolgálnia a feleségét illetően annak megfelelő származását, és igazolnia kell a gyermekekét is, abban a tekintetben, hogy az az asszony szülte neki őket.

12. misna
Tiltott együttlét

Ez a misna arról a tilalomról szól, amely megtiltja, hogy egy idegen férfi és nő kettesben legyen egy zárt térben, például egy zárt szobában. Ez a jichud tilalma.
22. §. Egy férfi nem maradhat hármasban még két nővel sem, sőt még akkor sem, ha azok tisztességesek, mivel a nők könnyelműek, mindkettő könnyűszerrel elcsábítható, és igazolják egymást, egy nő viszont egyedül maradhat két férfival, mivel mindkettő zavarban van a barátja előtt, ezért nem kell attól tartani, hogy bűnt követnek el.
23. §. Rabbi Simon azt mondja: Még egyetlen férfi is lehet egyedül két nővel, ha a felesége is ott van vele, és velük is alhat egy fogadóban, mivel a felesége szemmel tartja.
Egy bizonyos értelmezés szerint rabbi Simon valójában azon az állásponton van, hogy mikor a férfival ott van a felesége, a férfi akár csak az egyik nővel is együtt maradhat, és csak azért beszél „két nőről”, mert a misnában említett első vélemény is ezeket a szavakat használta.
Más kommentátorok szerint a misna szövege a következőképp olvasandó: „Rabbi Simon azt mondja: Még egyetlen férfi is egyedül maradhat két nővel” – azaz rabbi Simon nem ért egyet a misnában említett első véleménnyel, és álláspontja szerint ahogyan egy nő egyedül maradhat két férfival, ugyanúgy egy férfi még akkor is egyedül maradhat két nővel, ha a felesége nincs jelen. A „Ha a felesége vele van, akkor a férfi velük is alhat egy fogadóban, mivel a felesége szemmel tartja” – ez a rész már nem rabbi Simontól van idézve, hanem arra tanít minket, hogy minden szaktekintély egyetért abban, hogy amikor a férfival ott van a felesége, akkor a férfi akár egyetlen nővel is egyedül maradhat (Toszáfot, Álfászi, Möiri).
24. §. Egy férfi vagy egy fiú egyedül maradhat az anyjával vagy a leányával, és alhat mellettük szoros közelségben, mivel ilyenkor nincs kísértés, és nem kell bűntől tartani. És ha a fiú és a lány már elérte a nagykorúságot, azaz a fiú elmúlt tizenhárom éves, a lány pedig elmúlt tizenkettő éves (más vélemények szerint kilenc éves és egy napos), és már mutatják a pubertás első jeleit, ez a lány a maga ruhájában kell hogy aludjon, és az a fiú a maga ruhájában kell hogy aludjon.

13. misna
A tanító kisértése

Ez és a következő misna szintén a nőkkel való együtt maradás kérdésével foglalkozik, és azt tanítja, hogy a férfinak nem szabad olyan foglalkozást folytatnia, amelynek során egyedül kell maradni nőkkel. Ehhez kapcsolódva a következő misna, amely lezárja ezt a traktátust, a mesterségekre vonatkozó aggadikus véleményekből idéz.
25. §. Nőtlen férfi nem lehet tanító, és a nő sem tanítónő. A Gömárá kifejti ennek okát: a gyermekeket az anyák kísérik el az iskolába, és attól tartunk, hogy a tanító esetleg nem tud ellenállni a kísértésnek. Hasonlóképpen nő sem lehet tanítónő, mert a gyerekeket apjuk és bátyjuk hozza az iskolába, akik esetleg egyedül maradhatnak a tanítónővel.
26. §. Rabbi Eliezer azt mondja: Az a férfi, akinek épp nincs felesége, szintén ne legyen tanító, tehát még olyan férfi sem, aki volt már ugyan nős, de a felesége meghalt vagy elvált, vagy van ugyan felesége, de az nem vele él, a fenti ok miatt az se tanítson kisgyermekeket.

14. misna
A helyes mesterség

27. §. Rabbi Jehudá azt mondja: Legényember nem pásztorkodhat, nehogy állatokkal való fajtalankodás bűnébe essen, és két legényember nem alhat egy köpeny alatt, nem takarózhat közös takaróval, nehogy a tiltott nemi kapcsolat bűnébe essenek; a Bölcsek viszont mindkettőt megengedik, mivel szerintük nem áll fenn annak veszélye, hogy egy férfi állatokkal vagy egy másik férfival fajtalankodjon.
28. §. Aki a munkája során nőkkel foglalkozik, például egy női szabó, vagy egy ékszerész, nem maradhat egyedül nőkkel, még a munkája ellátása közben sem, még több nővel sem, mivel túlzottan bizalmas viszonyba kerül velük, azok pedig mind szeretnék, ha kedvezne nekik.
29. §. És a férfi ne tanítsa nők közti mesterségre a fiát – olyan mesterségre, amelynek gyakorlása nők jelenlétével vagy velük való foglalkozással jár együtt.
30. §. Rabbi Méir azt mondja: A férfi mindig tanítsa tiszta és könnyű mesterségre a fiát, ilyen például a szabászat vagy a hímzés (Möiri); Az Áruch szerint a „tiszta” azt jelenti: tolvajlástól mentes, a „könnyű” pedig azt, hogy szegénységtől mentes; és ne mondja, hogy ezek a mesterségek nem gazdagítják a művelőiket, hanem imádkozzon ahhoz, akié a gazdagság és a vagyon, a Mindenség Urához, hogy áldja meg sikerrel a tevékenységét; mert nincsen olyan mesterség, amelyben ne lenne szegénység és gazdagság, mert nem a mesterség a valódi forrása se a gazdagságnak se a szegénységnek, hanem ki-ki a maga érdeme szerint[16].
Rabbi Simon ben Elázár azt mondja: Láttál-e már mesterséget folytató vadat vagy madarat? És mégis gond nélkül eltartják magukat. A Gömárá egy brájtát idéz: „Sose láttam, hogy szarvas fügét gyűjtene, hogy oroszlán teherhordó lenne, vagy hogy róka boltos, és mégis gond nélkül fenntartják magukat”, és nem arra lettek-e teremtve, hogy engem szolgáljanak? Az állatok csak azért teremtettek, hogy szolgálják az embert, én pedig arra lettem teremtve, hogy szolgáljam a Teremtőmet. Nem az következik-e ebből, hogy erőfeszítés nélkül kellene fenntartsam magamat? De rosszul viselkedtem, elveszítettem a megélhetésemet, azaz én magam vagyok az oka mindennek.
31. §. A cádjon-i Ábá Gurion mondotta Ábá Gurjá nevében: Az ember ne taníttassa a fiát se szamárhajcsárnak, se tevehajcsárnak, se fodrásznak – a misnának a Gömárában olvasható változata nem szápárt (azaz fodrászt), hanem kádárt (azaz fazekast) említ, aki egyik helyről a másikra hordja az áruját, de valószínűbb, hogy kárárról, azaz kocsihajtóról van szó –, se tengerésznek, se pásztornak vagy boltosnak, mert az mindezek a mesterségek rablók mestersége, mivel a szamárhajcsárok, a tevehajcsárok, és akik úton vannak, sokszor fákat és terményeket vesznek el mások mezejéről és kertjéből, a pásztor időnként más mezején legelteti a nyáját, a boltos csal, például vizezi a bort, vagy köveket csempész a gabona közé, és gyanítható, hogy mérlege súlyai sem pontosak.
32. §. Rabbi Jehudá mondotta az ő (Ábá Gurjá) nevében: A legtöbb szamárhajcsár rossz ember, mivel útjukat járva elveszik mások tulajdonát, és a tevehajcsárokkal ellentétben nem hosszú utakon járnak, és nincs okuk félni és javítani a magatartásukon; viszont a legtöbb tevehajcsár tisztességes ember, mivel ők sivatagokon keresztül járnak, vadállatok és rablóbandák között, veszélyes közegben élnek, imádkozó és bűnbánó szívük kitárul az Örökkévaló felé (Rási); sőt a legtöbb tengerész istenfélő ember, mert a tengeren hajóznak, amely számos veszély forrása, ezért állandó félelemben vannak, még a tevehajcsároknál is jobban félnek, s ezért szívüket alávetik az Örökkévalónak. A legjobb orvos is pokolra való, mivel orvosként nem tesz meg minden tőle telhetőt, néha a betegségnek meg az okát sem tudja, sem azt, hogy miként kezelje, de úgy tesz, mintha értene hozzá, és a beteg halálát okozza (Möiri); és a mészárosok legkülönbje szintúgy – az állatok legbecsületesebb lemészárlóinak is vannak gonosz hajlamaik, és Ámálék társa – kegyetlen, mint Ámálék (lásd Toszáfot Jom Tov).
33. §. Rabbi Nehoráj azt mondja: Félreteszem a világ összes mesterségét, és a Tórára tanítom fiamat, mert az ember e világi jutalmából eszik, és a legfontosabb az Eljövendő Világ. De az összes többi mesterség nem ilyen, mert jutalmuk csak átmeneti. Mikor egy ember megbetegszik, megöregszik vagy bajba kerül – olyasfajta lelki bajokba, mint az aggodalom vagy a harag –, és nem bír a mesterségével foglalkozni, akkor éhen hal. A Tóra esetében azonban ez nem így van, mert a Tóra megóvja az ifjú embert minden rossz cselekedettől; jövőt és reményt ad neki öreg napjaira – a fiatal korában a Tórába merülő ember e tevékenysége jutalmaként még akkor is megmarad, ha idős kora vagy problémái folytán nem képes a Tórával foglalkozni.
Az ember ifjúságáról mit mond az Írás? „De akik várják az Örökkévalót, azok megújhodnak erejükben”[17]. Hát az öregkoráról mit mond? „Öreg korukban hoznak gyümölcsöt, életerősek és gazdagok lesznek”[18]. Rási így kommentálja: „Termést hoznak: Ju­tal­muk megmarad öregkorukra, telve lesznek nedvekkel és fris­ses­ség­gel.”
És hasonlóképpen szól atyánkról, az áldott emlékű Ábrahámról[19]: „És Ábrahám öreg volt…, és az Örökkévaló megáldotta őt mindenben”, szerzett érdemei miatt az Örökkévaló még idős korában is megáldotta, mivel látjuk, hogy Ábrahám még az előtt, hogy a Tóra odaadatott Izraelnek beteljesítette az egész Tórát, miként írva van[20]: „…mert Ábrahám hallgatott szavamra, és követte figyel­mez­tetéseimet, parancsolataimat, törvényeimet, tanaimat”, és ezért az Örökkévaló megáldotta őt öreg napjaira.

[1] Maimonidész, A házasság szabályai, 10:1.
[2] Lásd Jövámot 33b. és Kötubot 48b.
[3] 5Mózes 25:5.
[4] Érteke mai pénzben, kb. 575 forintnak felel meg.
[5] Nagyjából 24 mg. ezüst. A prutá érteke mai pénzben, kb. 3 forintnak felel meg.
[6] Lásd fent, 1:1.
[7] A házasság szabályai 5:26.
[8] Uo. 5:27.
[9] Lásd Jósuá 9:3–27.
[10] 6:3.
[11] Amint ezt a Gömárá Ketubot 72b. elmagyarázza.
[12] 3Mózes 21:17.
[13] Lásd uo. 18:29.
[14] Uo. 18:18.
[15] Gömárá, Kidusin 50b., 67b.
[16] Lásd Toszáfot Jom Tov, Tiferet Jiszráél.
[17] Jesájá 40:31.
[18] Zsoltárok 92:15.
[19] 1Mózes 24:1.
[20] Uo. 26:5.