1. Házasság

A kötubá – házassági levél

7. §. Mielőtt belépnek a chupá alá, a férfinak házassági levelet (kötubá) kell írnia; csak ezután élhet a feleségével. Az írnok díját a vőlegény fizeti.
Mennyi pénzt kell [a házassági szerződésben ígérni az asszonynak arra az esetre, ha a férj elválik tőle vagy meghal? Ha a menyasszony szűz, akkor 200 dinárnál nem kevesebbet. Ha a nő nem szűz, akkor 100 dinárnál nem kevesebbet. Ez az összeg a kötubá úgynevezett alapvető kívánalma.
Ha a vőlegény ennél nagyobb összeget kíván biztosítani, megteheti [bármekkora összeget ígérhet], akár egy talentum aranyat is. Következésképp a kötubá szó, ha kiegészítő magyarázat nélkül használják, úgy értendő, hogy a kötubá alapvető kívánalma mellett [a vőlegény által] ígért összeget is tartalmazza.
Bölcseink rendelték el, hogy kötubát kell írni az asszony számára. [Azért léptették életbe ezt a kötelezettséget], hogy a férj ne válhasson el könnyűszerrel.
8. §. Nincs előírva, hogy a dinárok tiszta ezüstből legyenek, hanem azt az érmét [értették ez alatt] ami a talmudi korban általánosan használt volt: hét rész rézből és egy rész ezüstből állt. Így egy szelá (négy dinár értékű pénzérme) fél zuz [tiszta] ezüstöt tartalmazott. A szűznek fizetendő 200 dinár 25 zuz tiszta ezüsttel volt egyenértékű, míg a nem szűz nőnek 12 és fél zuz [tiszta ezüstöt] kellett fizetni.
Egy zuz súlya, ahogy azt Az éruvok szabályaiban magyaráztuk, 96 szem árpa súlyával egyenlő. A dinárt általánosanegy zuznak tekintették, tekintet nélkül arra, hogy tiszta ezüst volt-e, vagy a [talmudi] korszakban használatos pénzérméről volt szó.
9. §. [A házassági szerződés] szűz esetében nem lehet kevesebb 200 [zuznál], nem szűz nő esetében pedig 100 [zuznál]. Ha valaki ennél kisebb összeget [tartalmazó házasságlevelet ír], annak a [feleségével fenntartott nemi kapcsolata] paráznaságnak tekintendő.
[A házastársi kapcsolat] akkor válik lehetővé, ha a férj hivatalos okiratot, azaz kötubát ír, vagy ha tanúk előtt kötelezettséget vállal 100 illetve 200 [zuzra], és azt szerződéssel [megerősíti]. Hasonlóképpen, ha a férfi a feleségének a kötubá összegét [biztosítékul] odaadja, szabad intim kapcsolatot létesítenie vele, míg lehetősége nem nyílik [az okirat] megírására.

A kötubá hiánya

10. §. Ha egy férfi kötubát írása nélkül, [chupá alá] visz egy nőt, vagy ha írt kötubát, de a nő elvesztette azt, vagy ha a nő a férje kedvéért vagy kézpénz ellenében lemondott róla, akkor a férfi, ha továbbra is a feleségével kíván élni, köteles okmányt írni, amelyben legalább az alapvető kívánalom teljesítésére kötelezi magát. Ugyanis tilos a férfinak akár csak egyetlen percig is úgy élni a feleségével, hogy [annak] nincs kötubája.
Ha azonban a nő a várható javadalomért eladja a kötubáját valakinek, akkor [a férj] nem köteles másik kötubát írni neki. Ugyanis a kötubát kizárólag azért vezették be, hogy [a férj] ne válhasson el csak úgy [a feleségétől]. Ebben az esetben, ha [az asszonytól elválik a férje], a férj ugyanúgy köteles kifizetni a kötubában megjelölt összeget annak a személynek, aki a kötubát megvásárolta, mintha az asszonynak fizette volna ki, ha az el nem adja.
11. §. Mikor [a férfi] eljegyzi az asszonyt és kötubát ír neki, de nem áll vele chupá alá, a nő a státusát illetően jegyes, de nem házas: a kötubá ugyanis nem hozza létre a házasságot. Ebben az esetben, ha [a férj] meghal vagy elválik, az asszony a kötubában előírt alapösszegre jogosult a férj szabad[1] tulajdonaiból. A kiegészítő összegre [amelyet a férj a kötubához csatolt] viszont egyáltalán nem jogosult, mivel nem léptek be [a chupá alá].
Ha azonban úgy jegyzett el egy nőt, hogy kötubát nem írt a számára, és ezek után – amikor a nő még továbbra is csak jegyes – meghalt vagy elvált tőle: akkor a volt jegyesnek nincs joga még a kötubá alapösszegére sem, hiszen a rabbik ezt az alapösszeget csak arra az esetre rendelték el, ha már összeházasodtak, vagy ha [legalább] a kötubá már meg lett írva.
Abban az esetben, ha [egy apa, kiskorú] lányát eljegyzésre adta és [a vőlegény] a kötubát megírta, de meghalt vagy elváltak [még a házasságot megelőzően] a kötubá [összege] az apát illeti – feltéve, hogy a lány még náárá[2] – ahogy ezt feljebb (3. fejezet) már kifejtettük.

Az esküvő időpontja és a lakodalom

12. §. Hasonlóképpen elrendelték Bölcseink azt is, hogy aki szüzet vesz feleségül, az hét napig ünnepeljen vele. A férfi e hét nap alatt nem gyakorolhatja a mesterségét, és kereskedelmi ügyletekkel sem foglalkozhat, hanem csak ehet-ihat és ünnepelhet. Akkor is, ha a vőlegény volt már korábban nős, és akkor is, ha nem.
Ha a menyasszony nem szűz, a férjnek legalább három napig kell [ünnepelnie vele], mivel Bölcseink úgy rendelkeztek, hogy a férjnek – tekintet nélkül arra, hogy volt-e korábban házas vagy sem – három napig kell ünnepelnie a nem szűz menyasszonnyal.
13. §. A férfi egy nap egyszerre több nőt is feleségül vehet, és mindannyiukért egyszerre is elmondhatja a házassági áldásokat. Ami azonban az ünnepeket illeti, mindegyik menyasszonnyal külön-külön a megszabott ideig kell ünnepelnie: hét napig a szűzzel, három napig a nem szűzzel. Az ünneplések nem fedhetik át egymást.
14. §. A nőt bármelyik napon szabad eljegyezni, még Áv hó 9.-én[3]is, akár nappal, akár éjjel. Ezzel szemben az esküvő nem rendezhető meg pénteken vagy vasárnap. Ezt a rendeletet [azért hozták] nehogy a menyegzői lakoma a szombat megszentségtelenítéséhez vezessen. Szombaton nyilvánvalóan nem tartható esküvő[4].
Mint kifejtettük, még félünnepen sem lehet esküvőt rendezni, mivel az ünnepségeket, mint arra az Írás utal[5], nem szabad keverni egymással: „Töltsd ki ennek [az ünnepségnek] hetét, akkor odaadjuk neked amazt is.”
Bármely más napon ki-ki tetszése szerint házasodhat, ha előbb eltölt három napot a menyegzői lakoma előkészítésével.
15. §. Olyan helyen, ahol a bíróság csak hétfőn és csütörtökön ül össze, a szűz menyasszonyt szerdán kell feleségül venni. Így ha a férj panasszal él a menyasszony szüzessége dolgában, akkor másnap kora reggel elviheti a bíróságra.
A Bölcsek vezették be azt a szokást, hogy a nem szűz menyasszonyt csütörtökön vegye el a férfi, hogy csütörtökön, pénteken és szombaton ünnepeljen vele, azután vasárnap folytassa a munkáját[6].

Az előkészületekre szánt idő

16. §. Ha egy férfi akkor adja jegyesnek a lányát, amikor az még kiskorú, akkor a lány vagy az apja kérheti, hogy a lány éretté válásáig – amíg az náárá[7] nem lesz – halasszák el az esküvőt. Ha [a férj] feleségül kívánja venni a lányt, megteheti, de ez nem illendő dolog.
17. §. Ha egy férfi eljegyez egy kiskorú lányt, majd pár év elmúltával esküvőre kéri a kezét – amikor is a lány még náárá – a lány a kérés előterjesztésétől számítva tizenkét hónapot kap, hogy összekészítse a kelengyéjét, és előkészítse, amit kell. Csak ezután kell férjhez mennie.
Ha a férfi azután áll elő a kérésével, miután a lány bogeret[8]lett, akkor a lány a bogeretté válásától számítva kap tizenkét hónapot. Hasonlóképpen, ha a férfi azon a napon jegyzi a lányt, amikor az bogeretté válik, akkor a lány az eljegyzéstől számítva kap tizenkét hónapot, azaz attól a naptól kezdve, amikor bogeretté vált.
Ha a férfi az után jegyzi el a lányt, hogy az bogeretté vált, és ha a lány bogeretté válása óta több mint tizenkét hónap telt el, a lány csak harminc napot kap [az előkészületekre] attól a naptól számítva, amelyen a férfi feleségül kérte. Hasonlóképpen, amikor a férfi egy nem szűz menyasszonyt szentel föl, az harminc napot kap [a felkészülésre] attól a naptól kezdve, hogy a férfi feleségül kérte.
18. §. Ahogy a nő kap időt az előkészületekre, miután a férfi feleségül kérte, és az esküvőt csak az után tartják meg, ugyanúgy kap időt felkészülésre a vőlegény is, ha a nő kéri, hogy tartsák meg az esküvőt.
Mennyi időt kap a férfi? Ugyanannyit, mint a nő. Ha a nő tizenkét hónapot kap, akkor ő is tizenkét hónapot. Ha a nő harminc napot kap, akkor a férfi is harminc napot.
19. §. Ha a férfi számára engedélyezett idő letelik, és még mindig nem vette feleségül a jegyesét, akkor – noha még nem házasodtak össze – köteles eltartani a nőt. Ha a megszabott idő utolsó napja vasárnapra vagy péntekre esik, akkor arra a napra nem köteles neki eltartást biztosítani, mivel akkor esküvő nem rendezhető. Hasonlóképpen, ha a férfi vagy a nő megbetegszik, vagy a férfi számára engedélyezett időszak végén a nő menstruálni kezd, a férfi nem köteles gondoskodni a megélhetéséről, mivel a nő mindaddig nem mehet férjhez, míg meg nem tisztul, vagy meg nem gyógyul. Hasonlóképpen a férfi sem nősülhet, míg vissza nem nyeri az egészségét.

A kötubá

A vőlegénynek egyéb kötelezettségek mellett írásban vállalnia kell, hogy egy bizonyos összeget kifizet feleségének, ha a házasság felbomlanék.
Miután a vőlegénynek tilos a menyasszonnyal egy fedél alatt laknia addig a pillanatig, míg meg nem írta és át nem adta a kötubát, a házassági levelet, ugyanakkor pedig csakis a niszuin, a házasság után szabad együtt élniük, a kö­tu­bának az eljegyzésre mondott áldások idejére, illetve a házassági áldás elmondása előtt készen kell lennie. Napjainkban az eljegyzés és az esküvő egy időben zajlik, ezért az okmánynak a szertartás megkezdése előtt el kell készülnie. Miután megírta a kötubát, a vőlegény „megszerzéssel” (kinjánal) aláveti magát az abban foglalt kötelezettségeknek. Ezután a tanúk hitelesítik az okmányt, és egyes közösségekben a vőlegény is aláírja.
A kötubá eredeti, arámi nyelvű szövege magyarul (szögletes zárójelben a pontokkal helyettesített részek magyarázata, illetve értelmezések):

HÁZASSÁGI Levél

A hét … napján, … [zsidó] hónap … napján, a világ teremtésének … esztendejében, aszerint, ahogyan a napokat itt, a … [budapesti] közösségben számítjuk, … [név] vőlegény, aki … [név] fia, ezt mondotta … [név] hajadonnak, aki … [név] leánya: „Légy a feleségem Mózes és Izrael törvénye szerint! Eltartalak a zsidó férfiak szokásához híven, akik dolgoznak hitvesükért, megbecsülik, élelemmel és minden mással ellátják őket becsületesen. Megadom a neked járó kétszáz ezüst zuzt, ami törvény szerint megillet, és az általános szokások szerint gondoskodom élelmedről, szükségleteidről és a házaséletbeli kötelezettségeim teljesítéséről is.”
A jelen lévő … [név] hajadon beleegyezett, hogy … [név] felesége legyen. A hozományt, amelyet apja házából magával hoz, legyen az ezüst, arany, ékszer, ruhanemű vagy bútor, … [név] vőlegény száz tiszta ezüst (zekuk) értékben elfogadja, és saját elhatározásából hozzátesz a fentiekhez még száz tiszta ezüstnyi értéket. Az egész összeg így kétszáz ezüstöt tesz ki.
… [név] úr, a vőlegény, az alábbi nyilatkozatot teszi:
„Elismerem magamra és örököseimre nézve a jelen házassági szerződés teljesítésére, a hozományra és az azt kiegészítő értékre vonatkozó jótállási kötelezettségeket. Ez kifizethető bármely, az ég alatt birtokomban lévő vagyon legértékesebb részéből, akár a tulajdonomban van már, akár csak várományosa vagyok[, ebbe beleértendő] a jelzáloggal terhelhető és nem terhelhető, ingatlan- és ingó vagyon egyaránt. Mindez biztosítékul szolgál a jelen házassági szerződéshez, a hozományhoz és az azt kiegészítő értékhez[, és el lehet venni] tőlem, még a rajtam lévő ingből is, életem végéig és azután is, a mai naptól kezdve bármikor.”
… [név] vőlegény vállalja a jelen házassági szerződés teljesítésével, a hozománnyal és az azt kiegészítő értékkel kapcsolatban rá háruló jótállási kötelezettségeket, nem látszatból, és nem szerződéstervezetként, hanem az Izrael leányainak járó házassági kötelezvényre és a kiegészítő értékre vonatkozó szokások alapján, áldott emlékű bölcseink előírásai szerint.
Szentesítettük a kötelezettséget, amelyet … [név] úr, aki … [név] fia, a vőlegény vállalt … [név] hajadon, aki … [név] leányával szemben, a fentiekben írásba foglaltak figyelembevételével, a birtokbavételre vonatkozó szabály szerint.
Így minden teljesen érvényes és szabályos.

……………………………….[név], aki ……………………………….. [név] fia tanú

……………………………….[név], aki ……………………………….. [név] fia tanú

[1] Minden olyan tulajdon, ami nincs már lekötelezve egy tartozás formájában egy harmadik személynek, szabad tulajdonnak nevezünk.
[2] A lány fejlődésének a háláchá három szakaszát ismeri: ktáná (kiskorú), náárá (fiatal nő) és bogeret (nagykorú). A lány mindaddig ktáná, míg be nem tölti tizenkettedik életévét és nem nő két szál fanszőre. Ha e két kikötés teljesül, náárá lesz. Hat hónappal ezután a lány bogeret lesz (Maimonidész, A házasság szabályai 2:2.).
[3] Gyász és böjt nap, a Jeruzsálemi Szentély lerombolásának emlékére.
[4] Mivel a chupá által a férj „birtokolja” feleségét, ami tilos szombaton.
[5] 1Mózes 29:27.
[6] Mivel a nem szűz mennyasszony esetében a hét áldást, csak egy napon át mondják, Bölcseink tartottak tőle, hogy már másnap munkába megy az ifjú férj, és nem tartja meg a kötelező három nap ünneplést.
[7] Lásd a 136. lábjegyzetet.
[8] Lásd a 136. lábjegyzetet.