És vonultak Izrael fiai Rámszészből Szukotba, mintegy hatszázezer gyalogos, a férfiak a gyermekeken kívül… Izrael fiainak lakása pedig, amíg Egyiptomban laktak, négyszázharminc év. És volt négyszázharminc év múltán, volt pedig ugyanazon a napon, mentek ki az Örökkévaló minden seregei Egyiptom országából. (2Mózes 12:37-41)
Hetiszakaszunk, a Bo zárja le a zsidók egyiptomi tartózkodásának történetét. Néhány héttel ezelőtt olvashattunk arról, hogy Joszef Egyiptomba került, majd pedig hogy egész családja Egyiptomba menekült az Izraelben dúló éhínség elől. Ekkor Joszef Gósen földjén telepítette le a rokonait, és ez is maradt aztán a népként akkor még nem létező, hanem családi alapon egymáshoz kapcsolódó embercsoport lakhelye 430 éven át, egészen a fent leírt szabadulás éjszakájáig.
A Tóra nem sokkal korábban beszéli el, hogy:
És rendeltek feléje robotfelügyelőket, hogy sanyargassák őt rabmunkáikkal; és épített (Izrael) eleséggyűjtő városokat Fáraónak: Pítómot és Rámszészt. (2Mózes 1:11)
Rámszesz II. Rámszesz fáraó fővárosa volt Alsó-Egyiptomban, a Nílus termékeny deltájában; már elődei is itt laktak, de ő emelte a települést fővárosi rangra. Pitom szintén egy közeli település volt. Mindkettő Gósen földjén állt, ahol a zsidók laktak évszázadokon keresztül. Innen indultak el a kivonulás éjszakáján Szukot felé.
Szukot szintén Gósen földjén feküdt, a Nílus deltájának keleti részén. Ez volt a kivonulás első állomása a kiindulópont, Rámszesz után, és innen haladtak tovább a zsidók Szináj sivataga felé, hogy negyvenévnyi vándorlás után végül újra elérkezzenek az Ígéret Földjére.
A mai Egyiptom csupán nevében és (részben) területében azonos az ókori Egyiptommal. Népe, nyelve, kultúrája, vallása azóta teljes mértékben kicserélődött, és az egykor élet és halál uraiként regnáló fáraók már csak a múzeumokban és a történelemkönyvek lapjain léteznek. A zsidók azonban, akik Egyiptomból Szukoton keresztül kivonulva érték el a Szináj-hegyet, hogy ott a Tórát átvéve néppé váljanak, a mai napig itt vannak, a saját hazájukban.
zsido.com
