Ha pedig nem lesett rá, de Isten juttatta az ő kezébe, akkor rendelek neked helyet, ahová meneküljön. (2Mózes 21:13)
A hetiszakasz földrajza című sorozatunkban a Mispátim szakasszal kapcsolatban a menedékvárosokat mutatjuk be a chabad.org írása alapján. A Mispátim hetiszakasz nem kevesebb mint 53 törvényt, tiltást és parancsolatot sorol fel, ezek között szerepel a menedékvárosok létrehozásának ígérete.
A menedékvárost röviden olyan település, ahol azok lelhettek menedékre az érintett család bosszúja elől, akik nem szándékosan vagy gondatlanságból, hanem véletlenül, egy baleset folytán öltek embert és tudvalevő volt róla, hogy az illetővel – az elhunyt személlyel – nem volt rossz viszonyban és nem gyűlölte őt. A Tóra hat ilyen város felépítését rendeli el (4Mózes 35:14-15): hármat a Jordántól keletre, hármat pedig a folyótól nyugatra, Kánaán országában. Ezekben a városokban a menekülők szabadon élhettek, nem kellett tartaniuk a vérbosszútól. Ha egy ilyen városban áll bosszút egy vér szerinti családtag a nem szándékos emberülésért, akkor gyilkosnak számít és halálbüntetést érdemel.
Bár a menedékvárosok – héberül áréj miklát – ערי מקלט – eredendően csak azoknak adnak menedéket, akik nem előre megfontolt szándékkal oltották ki egy ember életét, a Talmudból tudjuk, hogy a gyakorlatban sok olyan gyilkos is védelmet keresett ott, aki előre megfontolt szándékkal ölt. Amikor egy ember megérkezett a menedékvárosba, a bíróság érte küldetett; a bírói tanács eldöntötte, hogy jogosan tartózkodik-e a településen. Ha a bíróság úgy találta, hogy szándékos emberölés történt, akkor ennek megfelelően elítélték az illetőt, ha azonban valóban véletlennek nyilvánította az esetet, úgy menedéket kapott.
A hat menedékváros Izrael különböző pontjain volt, hogy bárki viszonylag könnyen elérhessenek egyet. A Jordántól nyugatra a legdélibb Hevron, középen Sechem, a legészakibb menedékváros pedig a Gálilban fekvő Kedes volt. A Jordán-folyótól keletre további három várost jelöltek ki, körülbelül az előzőekkel azonos földrajzi magasságban.
Ezekhez a városokhoz a Talmud tanúsága szerint (Bává Bátrá 100b) a megszokottnál jóval szélesebb, nagyjából 8 méter helyett legalább 16 méter széles utak vezettek, hogy ezzel is megkönnyítsék az odajutást. Ahol kellett, ott hidakat is emeltek és táblák igazították el a menekülőket. Az utak megfelelő állapotát évente egyszer, ádár hónapban ellenőrizték.
Mindegyik város közepes méretű volt, élénk kereskedelemmel, hivatalos bírói testülettel és más településtől független, saját vízforrással. A lakosok többségének olyannak kellett lennie, aki nem ölt. Ha a menekülők aránya emelkedni kezdett és az átlagos lakosoké ezzel párhuzamosan csökkent, akkor kohénokat és léviket ösztönöztek arra, hogy odaköltözve emeljék az egyszerű városlakók létszámát. A hat városon kívül egyébként a földdel nem rendelkező lévi törzs 48 városa és a kijelölt városk 900 méteres körzete is menedéket nyújtott a menekülőknek. Mivel a lévi törzs tagjai a zsidó nép legszentebbjei, területük segített elérni a bűnbánatot és a megtérést, ők pedig nem gyűlölték azokat a menedékkérőket, akik a városukba érkeztek. A menedékkérők addig maradtak a városban, amíg az aktuális főpap meg nem halt, onnantól fogva szabadok voltak, senki nem állhatott rajtuk bosszút. Ha egy menekült hamarabb halt meg, mint az aktuális főpap, akkor a menedékvárosban temették el. A kohén gádol halála után kihantolhatták és újratemethették máshol.
Hogy a menedékkérők ne imádkozzanak szabadulásuk érdekében a főpap mihamarabbi haláláért, a kohén gádol édesanyja járta a városokat és ételt, ruhát osztott az ott élőknek. Egyes kommentátorok szerint annyira igyekezett jól tartani a menekülteket, hogy nemcsak nem imádkoztak a kohén gádol haláláért, de ráadásul hosszú életért imádkoztak a számára, hogy minél tovább élvezhessék a sok jót, amit kaptak. A bíróságnak is kötelessége volt az adott városban magukat meghúzó menekültekről gondoskodnia, egyaránt kielégítve fizikai és lelki szükségleteiket.
Azt mondják, a messiási időkben további városokkal bővül majd a menedékvárosok sora, mivel a megnövekedett lakosságban nagyobb lehet azok száma is, akiknek menedékre van szüksége.
Adja az Örökkévaló, hogy a zsidók békében élhessenek és senkinek ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy menedékvárosba kelljen menekülnie.
Címlapkép: Sefira Lightstone
