1. Házasság

Rabbi Aryeh Kaplan:
Zsidó filozófia

A ZSIDÓ HIT ALAPJAI

JUDAIZMUS

I. rész
Az alapok

1. fejezet
Isten és a teremtés

Az Örökkévaló léte

1:1. A judaizmus alapja annak felismerése, hogy a lét tervszerű, és az embernek az életben célja van.[1] Mind az embernek, mind a természetnek van jelentősége, mivel ezt is, azt is egy céltudatos Lény teremtette. Ezt a Lényt nevezzük Istennek.
1:2. Minden alapok alapja és a bölcsesség tartóoszlopa a tudat, hogy létezik egy Elsődleges Lény, és ő hoz létre mindent. A szellemi és fizikai világok minden lényei, egyedül az Ő Lényének igazságából jöttek létre. Ha pedig azt képzelnénk, hogy Ő nem létezik, akkor semmilyen más lény sem létezhetne.
1:3. Ha azt képzelnénk, hogy Rajta kívül nem létezik semmi más, Ő egymaga továbbra is létezne, és a többi dolog nem léte nem tenné nem létezővé az Őt magát, mivel minden más dolog léte az Ő lététől függ, Neki viszont – áldott legyen Ő! – nincs szüksége semmi másra. Következésképp az Ő igazsága nem hasonlít egyetlen más lény igazságára sem.
1:4. Erre utal a próféta mondása[2]: „De az Örökkévaló igaz Isten” ­– azaz egyedül Ő igaz, és semmi más nem rendelkezik olyan igazsággal, amely az Övéhez lenne fogható. Ezt érti a Tóra, mikor azt mondja[3]: „Örökkévaló az Isten nincs más kívüle”, azaz Rajta kívül nem létezik Hozzá fogható igaz létezés.[4]

Isten egyaránt a teremtés és a történelem Istene

1:5. A Tízparancsolat első parancsolata így szól[5]: „Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a szolgaság házából”. Az Istenbe vetett hitet elmélyíteni tevőleges parancsolat.[6] Ezt a parancsolatot a gondolatainkban, és minden időben meg kell tartanunk.[7]
1:6. E megfogalmazásból nyilvánvaló, hogy e parancsolat azt a parancsot is tartalmazza, miszerint Istenben egyaránt hinni kell, mint a teremtés Istenében és mint a történelem Istenében.[8]
1:7. Következésképpen a judaizmus elutasítja azt a deista koncepciót, mely szerint Isten megteremtette a világmindenséget, de azután uralkodó, vezető és bíró nélkül magára hagyta.[9]

A teremtés nem volt véletlen
A teremtés nem volt véletlen

1:8. Ha nem hiszünk a Teremtő létében, akkor a világmindenség céltalan, az emberi lét értelmetlen, az élet pedig nélkülözi a jelentőséget és a reményt.[10]
1:9. A céltudatos Teremtő létezését mutatja, hogy a szervetlen világmindenségben a szerves élethez szükséges valamennyi alkotóelem megtalálható. A világ az élet színtere, és végtelenül csekély a valószínűsége annak, hogy mindez merő véletlen folytán alakult így.[11]
1:10. Ezt felismerve mondja a Zsoltárköltő[12]: „Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem”. Írva van az is[13]: „saját bőrömön tapasztaltam meg Istent!” Azaz Isten műve megkülönböztethető az emberi test puszta létezésének tényétől.[14]
1:11. Hasonlóképpen tanították, hogy még a lélektelen dolgok is dicsőítik Istent. A puszta létük hálaadó ének, mutatva Isten művét. Így van írva[15]: „Az egek elbeszélik Isten dicsőségét, és kezei művét hirdeti a boltozat”.[16]
1:12. Úgy felfogni a világmindenséget, hogy az véletlenül, céltudatos Teremtő nélkül jött létre, ugyanolyan értelmetlen, mint egy szép verset úgy felfogni, hogy az egy véletlen tintafröccsenésből keletkezett.[17]
1:13. Az Örökkévaló, mint a világmindenség mögött álló etikai Hatalom és motiváló Erő létezését jelzi az embereknek és a népeknek az a tapasztalata, hogy csak a jó állandó, míg a gonoszság hajlamos elpusztítani önmagát. Így van írva[18]: „Sok a gondolat a férfi szívében, de az Örök­ké­va­ló tanácsa – az áll fönn”.[19]

2. fejezet
A monoteizmus

Isten egysége

1:14. Az Isten egyetlen. Nem kettő vagy több, hanem egyetlen. Olyan módon egyetlen, hogy ez felülmúlja a világ összes egységét, azaz Ő nem abban az általános értelemben egységes, hogy több különböző entitást foglal magába, és nem is úgy, ahogy a test különböző részekre és dimenziókra oszlik. Ő teljesen egységes, és nincsen Hozzá fogható egységesség ezen a világon.
Ha több isten létezne, azoknak lenne testük és formájuk, mivel, mint entitások, csak testtel és formával kapcsolatos tényezőkben különülhetnének el egymástól.
Ha a Teremtőnek lenne teste és formája, lenne határa és meghatározása, mert a korlátok nélküli test lehetetlenség. Minden entitás, amely korlátozott és meghatározott, csak korlátozott és meghatározott erővel rendelkezik. Mivel a mi Istenünk, áldott legyen a Neve, mint azt a szféra szüntelen forgása jelzi, korlátlan erővel rendelkezik, ebből látható, hogy az Ő ereje nem egy test ereje. Mivel Ő nem test, a testnek azok a tényezői, amelyek a felosztásukhoz és a különálláshoz kötődnek, az Ő esetében irrelevánsak. Következésképp lehetetlenség, hogy Ő bármi más legyen, mint egy.
Ennek a fogalomnak az ismerete, egy felszólító parancsolat teljesítése: „[Halljad Izrael], az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy![20]„
1:15. A Tízparancsolat második parancsolata így szól[21]: „Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt”. Ez tiltó parancsolat: nem szabad semmilyen más istenségben hinni, mint az egyetlen igaz Örökkévalóban, a világmindenség Teremtőjében.[22] Ez a parancsolat is a gondolatainkban – és nem csak egy meghatározott időpontban – jut kifejezésre.[23]
1:16. Ez a parancsolat megtiltja nekünk, hogy bármiféle lényt, entitást vagy tárgyat istenségségként elfogadjunk, és istennek nevezzünk.[24] Ez még akkor is tilos, ha közben hiszünk az egyetlen igaz Örökkévalóban is.[25]

Közvetítő Isten és ember között

1:17. Ez a parancsolat szintén tiltja nekünk, hogy bármiféle lényt, entitást vagy tárgyat az Örökkévaló és az ember közötti közvetítőként elfogadjunk. Ez is bálványimádásnak tekintendő.[26]
1:18. Ennek okáért a judaizmus teljes mértékben elutasítja az Örökkévaló és az ember közötti közvetítő keresztény fogalmát.
1:19. Ezt a tilalmat a legtöbb szaktekintély zsidókra és nem-zsidókra egyaránt kiterjeszti.[27]

Örökké észben tartani

1:20. A Tízparancsolatból csak ez az első kettő van egyes szám első személyben írva. A hagyomány szerint az Örökkévaló csak ezt a két parancsolatot adta nekünk közvetlenül, az összes többit Mózesen keresztül közölte.[28] Erre vonatkozóan írva van[29]: „Egyet beszélt Isten, kettő az, mit hallottam”.[30]
1:21. Ha valaki tagadja az Örökkévaló létezését, vagy bármely más lényt istenségként elfogad, az a judaizmus legfőbb lényegét tagadja,[31] és az ilyen embert teljes mértékben elutasítja az Örökkévaló.[32] Ez az egyetlen eset, amikor valaki a puszta gondolatért is büntethető.[33]
1:22. Azt a parancsot kaptuk, hogy mindig legyünk tudatában az Örökkévalónak, ne feledkezzünk meg Róla és csodáiról, amint írva van[34]: „Vigyázz, nehogy elfelejtsd az Örökkévalót, a te Istenedet, meg nem tartva parancsolatait, rendeleteit és törvényeit”. Egyes szaktekintélyek ezt tiltó parancsolatként értelmezik.[35]
1:23. Következésképp az embernek mindig tudatában kell lennie az Örökkévaló jelenlétének, ahogy a Zsoltárköltő mondotta[36]: „Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam”.[37]
1:24. Hasonlóképpen meghagyatott nekünk az is, hogy ne feledkezzünk meg a Szináj-hegyi revelációról, ahol a Tízparancsolatot kaptuk. Így van írva[38]: „Csak vigyázz magadra, és őrizd lelkedet gondosan, nehogy el­fe­lejtsd a dolgokat, amelyeket szemed látott, és nehogy eltávozzanak szí­ved­ből egész életeden át; hanem ismertesd meg azokat gyermekeiddel és gyermekeid gyermekeivel; azt a napot, amelyen az Örökkévaló, a te Istened előtt álltál a Hóréb hegyén…”. Ez a legnyomatékosabb kifejezésekkel szerepel az írásban, és egyes tekintélyek tiltó parancsolatként értelmezik ezt.[39]

II. rész
AZ ÖRÖKKÉVALÓ

1. fejezet
Isten ismerete

A Teremtő és a teremtés

2:1. A Örökkévaló, ahogy az a Tóra legelső versében olvasható, a világmindenség Teremtője[40]: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a föl­det”. Az Örökkévaló hasonlóképpen mondotta[41]: „én vagyok az Örök­ké­va­ló, ki mindent teremtett”.[42]
2:2. Az Örökkévalót, mint a világmindenség Teremtőjét meg kell különböztetnünk a világtól. Következésképp a judaizmus elutasítja a pán­te­iz­mus minden formáját.
2:3. Az Örökkévalónak, mint a világmindenség Teremtőjének a léte nem függhet semmiféle művétől. Következésképp a judaizmus elutasítja az Örökkévaló minden olyan definícióját, amely absztrakt etikai erőként vagy társadalmi konvencióként határozza Őt meg.[43]
2:4. Mint mindennek a Teremtője, az Örökkévaló magasabb síkon áll, mint a műve. Következésképp Legfőbb Lénynek nevezzük.[44]
2:5. Mint Teremtő, az Örökkévaló abszolút különbözik minden más létezőtől. Következésképp teljességgel megismerhetetlen.[45].

Az Örökkévaló megismerhető oldala

2:6. Noha Maga az Örökkévaló megismerhetetlen, bizonyos fokig meg tudjuk érteni a világmindenséghez való viszonyulását. Ilyen értelemben „cselekvési attribútumai” alapján beszélünk Róla. Ezenkívül, noha nem tudjuk, mi az Örökkévaló, sokat tanulhatunk abból, ha felfogjuk, hogy mi nem. Ilyen értelemben beszélünk Róla a „passzív attribútumai” alapján.[46]

Az Örökkévaló egyetlen

2:7. Vallásunk egyik alapja a hit, miszerint az Örökkévaló Egy, és Ő a legtökéletesebb és abszolút Egyetlen.[47]
2:8. Írva van[48]: „Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!”. Az Örökkévaló egyetlenségében hinni tevőleges paran­cso­lat.[49] Ez a parancsolat a gondolatainkban bármikor teljesíthető.[50]
2:9. A világmindenség ugyan sok galaxist foglal magába, és mindegyik megszámlálhatatlan csillagból és bolygóból áll, az Örökkévaló azonban, aki az Alkotója és Teremtője mindennek, egyetlen.[51] Egynél több Abszolút Lényt elképzelni abszolút lehetetlen.[52]
2:10. Noha létezhet számos más fizikai és spirituális világmindenség, az Örökkévaló mind fölött Egyetlen. Írva van[53]: „Királyságod minden időknek királysága”.[54]
2:11. A judaizmus hangsúlyozottan elvet minden olyan fogalmat, amely a Örökkévalóval kapcsolatosan többes számot használ.[55] Következésképp elutasítja a keresztény szentháromság fogalmát.[56]
2:12. Mivel bármilyen hozzáadott minőség hozzátenne egy elemet az Örökkévaló lényegének többességéhez, ezért az Örökkévalót abszolút egyszerűnek képzeljük el. Egyszerű lényege azonban minden olyan attribútumot magába foglal, amely által megteremtette és uralja világmindenségét.[57]

A Mindenható hatalma korlátlan

2:13. Az Örökkévalónak Teremtőként korlátlan hatalma van a világmindenség fölött. Következésképp azt mondjuk, hogy az Örökkévaló mindenható, és imáinkban „a mindenség Királyának” nevezzük. „Mindent, amit akart, megtett az Örökkévaló, megtett az égben és a földön, a tengerekben és mind a mélységekben”.[58]
2:14. Nem tulajdonítunk viszont az Örökkévalónak olyan hatalmat, amely által olyan egyértelműen lehetetlen dolgokat művelhet, mint Önmaga megkettőzése, megsemmisítése, megtestesítése vagy megváltoztatása.[59] A judaizmus következésképp elutasítja azt az eshetőséget, hogy az Örökkévaló valaha is emberi alakot ölthet.[60]

2. fejezet
Isten definíciói

Isten, a térben és az időben

2:15. Mivel az Örökkévaló minden anyag Teremtője, ezért nyilvánvaló, hogy Ő Maga nem lehet anyag.
2:16. Mivel az Örökkévaló az összes anyagi attribútum antitézise, ezért Tiszta[61] és Szent[62] névvel illetik.
2:17. Mint mindennek a Teremtője, az Örökkévaló a tér és az idő Teremtője is, tehát nem térben és időben létezik.[63]
2:18. Következésképp úgy szól a tanítás, hogy az Örökkévaló a „Hely” megnevezése [az Örökkévaló egyik neve: a „Hely”)]; héberül Mákom (מקום). A tér és idő univerzumát az Örökkévaló teremtette, és az nem tartalmazza Őt.[64]
2:19. Az emberi elme csak fizikai fogalmakkal képes megbirkózni, ezért gyakorlatilag lehetetlen, hogy bármiféle téren és időn kívüli létezést elképzeljünk. Ez is egy olyan ok, ami miatt az Örökkévaló lényege megismerhetetlen.[65]

Isten és a testi forma

2:20. A test, az alak és a forma mind a tér attribútumai. Következésképp nyilvánvaló, hogy az Örökkévalónak nincs se teste, se alakja, se formája.[66]
2:21. Vallásunk egyik alapja, hogy hiszünk abban, hogy az Örökkévaló abszolút testetlen. Emiatt mondja a Tóra[67]: „Vigyázzatok hát nagyon magatokra; mert nem láttatok semmi alakot, amely napon szólt hozzátok az Örökkévaló a Hóreb hegyén…”.[68]
2:22. Következésképp az Örökkévaló nem hasonlítható semmiféle teremtményéhez, még a legmagasabb angyalokhoz sem. „Kivel hasonlítjátok hát össze az Istent, és minő hasonlóságot állítotok melléje?”[69]. Hasonlókép­pen írva van[70]: „Senki sincs olyan, mint te, ó Örökkévaló”.[71] Ha­son­ló­an fogalmaz a Zsoltárköltő is[72]: „Nincs olyan a Hatalmak (angyalok) kö­zött, Uram, és semmi olyan, mint a műveid.”.[73]
2:23. A Tóra sok helyen úgy beszél az Örökkévalóról, mintha emberi teste lenne, olyan antropomorfizmusokkal él, mint például „az Örökkévaló karja”[74], vagy „az Örökkévalónak, a te Istenednek szeme”[75]. Ezzel a Tóra semmiképp nem állítja, hogy Istennek teste, alakja vagy formája lenne, hanem ezek az Örökkévaló teremtményeitől[76] kölcsönzött fogalmak, amelyek segítségével allegorikusan fejezi ki a Tóra az Örökkévaló és a teremtményei közötti viszonyt.[77]
2:24. Hasonlóképpen, mikor a Tóra azt állítja, hogy az Örökkévaló a maga képére teremtette az embert[78], az semmiképp sem jelenti azt, hogy az Örökkévaló hasonlítana az emberre, hanem azt jelenti, hogy az embernek olyan attribútumai vannak, mint az Örökkévalónak, amikor Az a maga teremtette világgal kommunikál.[79] Arra is utal, hogy az Örökkévaló megadta az embernek azt a képességet, hogy ugyanazt a logikát használja, mint amellyel Ő teremtette a világmindenséget.[80]
2:25. Mózes arra kérte az Örökkévalót[81]: „Engedd látnom a te dicsőségedet!”. Ezzel nem azt kérte, hogy ténylegesen láthassa az Örökkévalót, mivel az lehetetlen lenne, hanem allegorikus módon csupán azt, hogy az Örökkévaló bocsásson rá olyan profetikus képességet, amellyel felfoghatja a nagyságát. Az Örökkévaló erre azzal válaszolt, hogy ez élő teremtmény számára lehetetlen[82]: „Nem láthatod színemet, mert nem láthat engem ember, amíg él”. Megengedte viszont Mózesnek, hogy olyan mértékben foghassa fel Őt, amennyire ez ember által csak lehetséges, de még ez sem volt tökéletes megértés. Erre gondolt az Örökkévaló, mikor allegorikusan azt mondta Mózesnek[83]: „Láthatsz engem hátulról, de arcom színe nem látható”. Ugyanez érvényes Istennek a próféták által átélt többi megtapasztalására.[84]
2:26. Mikor a Tóra arról beszél, hogy az emberek az Örökkévaló „hangját” hallják, az általában az emberi elmében fészkelő profetikus hangra utal. Más alkalmakkor előfordul, hogy az Örökkévaló tényleges hanghullámokat gerjeszt üzenetei közvetítésére.[85]

Isten: férfi vagy nő?

2:27. Az Örökkévalóra történő hivatkozások mindig hímneműek. Ennek az az oka, hogy a héberben nincs semleges nem, és az Örökkévalót jelölő héber szó hímnemű. A nőnem azért nem használatos, mert az Örökkévaló aktív erő a világmindenségben.[86]

3. fejezet
Változik-e az Örökkévaló?

A „mozdulatlan Mozgató”

2:28. Az Örökkévalóról azt mondjuk: örök, azaz az idő birodalmán kívül létezik. Az idő mint olyan nem vonatkozik Magára az Örökkévalóra, hanem csak a teremtményeire. Következésképp az Örökkévalónak nincs se kezdete, se vége, se kora, mivel ezek a fogalmak mind egy időszerkezeten belüli létezésre utalnak.[87]
2:29. Maga az Örökkévaló következésképp abszolút változatlan és változhatatlan. Ő mondotta[88]: „Mert én, az Örökkévaló nem változtam meg”.[89]
2:30. Mint az idő Teremtője, az Örökkévaló úgy használhatja az időt, hogy nem kerül bele. Következésképp úgy változtathat a világon, hogy közben Ő nem változik. Ezért nevezik az Örökkévalót „mozdulatlan Mozgatónak.”[90]

Jelképes jelzők

2:31. Vannak kijelentések a Tórában, amelyek látszólag ellentmondanak mindennek. Így például olyan érzelmeket ír le az Örökkévalóval kapcsolatban, mint öröm és harag, ám ez is csak az Örökkévalónak az emberekkel folytatott kommunikációjára vonatkozik. Érzékeljük az Örökkévaló cselekedeteit, és ezekhez olyan érzelmeket társítunk, amilyeneket mi éreznénk hasonló cselekedetek végrehajtásakor. Így például mikor büntet az Örökkévaló, azt mondjuk: „haragszik”. Ezek egyike sem jelenti azonban, hogy Maga az Örökkévaló bármiféleképpen is megváltozna.[91] Ugyanígy nincs a dolognak semmiféle köze az Örökkévaló lelkének változásához. Nem lehet olyat mondani, hogy az Örökkévaló egy adott pillanatban egyszer csak elhatározta, hogy teremt egy világot. Egy ilyen kijelentésnek nincs értelme, mivel az idő, és ennélfogva maga a változás fogalma is az Örökkévaló által teremtett dolgok közé tartozik.[92] Következésképp az Örökkévaló a teremtés előtt és után abszolút ugyanaz.[93]
2:32. A teremtés következésképp nem isteni szükségletet elégített ki. Az Örökkévaló természeténél fogva tökéletes, és semmi szüksége a világmindenségre.[94]
2:33. Semmiféleképpen nem állítható, hogy az Örökkévaló kénytelen volt megteremteni a világot.[95] Ennélfogva a teremtés az Örökkévaló részéről nem más, mint színtiszta altruizmus.[96]
2:34. Az Örökkévaló „élő”-nek neveztetik, mert olyan cselekedeteket végez, amelyeket általában eleven dolgoknak tulajdonítunk.[97]

Hol lakozik Isten?

2:35. Az Örökkévaló és a világ kapcsolatát kettősen értelmezzük, nevezetesen úgy, hogy az Örökkévaló immanens és transzcendens,[98] s ilyenformán kitölti és tartalmazza az egész teremtést.[99] Ez a kettősség azonban csupán annak folyománya, hogy csak tökéletlenül fogjuk fel az Örökkévalót, mivel Ő Maga a legabszolútabb Egység.[100]
2:36. A kettősségnek ez a koncepciója fejeződik ki az angyalok énekében[101]: „Szent, szent, szent az Örökkévaló, a seregek ura, telve az egész föld az ő dicsőségével”. Ugyanakkor azt is éneklik[102]: „Áldva legyen az Örök­ké­va­ló dicsősége az ő helyéről!”. Itt transzcendentális értelemben beszélnek az Örök­kévalóról, ahol még a legmagasabb angyalok sem képesek felfogni az Ő „helyét”.[103]
2:37. Ez fejeződik ki a Smá Jiszráél imában is, amely azt mondja[104]: „Halljad, Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!”. Mielőtt kijelentenénk, hogy az Örökkévaló egy megismerhetetlen, tran­szcen­dentális Egység, kijelentjük, hogy az Örökkévaló „a mi Urunk”, aki­hez bármikor fordulhatunk. Hasonlóképpen minden áldásban, mielőtt „a világ­mindenség Királyának” szólítanánk az Örökkévalót, „Urunknak” is ne­vez­zük. Az „Atyánk, Királyunk” imádságban hasonló módon immanens Atyához és transzcendentális Királyhoz hasonlítjuk.
2:38. Az Örökkévaló immanens volta azt jelenti, hogy nincs olyan hely a teremtésben, ahol ne lenne ott. Következésképp mint mindenütt jelenlévőről beszélünk Róla. A Tóra így mondja[105]: „Tele van az Örökkévaló dicsőségével az egész Föld”. Hasonlóképpen írva van[106]: „Fensége Föld és ég fölött van”.[107]
2:39. A Tóra számos helyen olyan lényként beszél az Örökkévalóról, mint aki egy adott pillanatban egy adott helyen van. Ez nem azt jelenti, hogy az Örökkévaló csak ott van, és sehol máshol, hanem azt, hogy különleges megtiszteléssel és figyelemmel tünteti ki azt a bizonyos helyet, illetve, hogy cselekedete elsősorban ott látható. Így azt mondjuk, hogy az Örökkévaló a Szentélyben (Bét Hámikdás) „lakozik”, mert az Örökkévaló különleges megtiszteléssel és figyelemmel tüntette ki ezt az épületet. Azért mondjuk, hogy az Örökkévaló „vezette” a zsidók Kivonulását, mert az Örökkévaló cselekedetei elsősorban velük kapcsolatosan voltak láthatók.[108]

4. fejezet
A felfoghatatlan Isten

Az isteni akarat és a teremtés

2:40. Semmi sem létezhet, ha az Örökkévaló nem akarja, hogy létezzen. Ha az Örökkévaló nem akarná többé, hogy létezzen valami, akkor az a valami abban a pillanatban megszűnne létezni. Az Örökkévaló akaratának tehát az egész teremtést át kell hatnia. Mivel azonban az Örökkévaló abszolút Egyetlen, ezért az akaratának azonosnak kell lennie a lényegével. Mivel az Örökkévaló akaratának ki kell töltenie az egész teremtést, ezért ennek az állításnak az Örökkévaló lényegére is érvényesnek kell lennie.[109]
2:41. Ilyenformán az egész teremtés létezése folyamatosan az Örökkévaló akaratától és teremtő erejétől függ. Ha ez az erő akár csak egyetlen pillanatra is eltávozna a teremtésből, minden azonnal megszűnne létezni. Így van írva[110]: „Te vagy, ó, Örökkévaló, egyedül. Te alkottad az egeket…, a földet és mindent, ami rajta van…, és Te életben tartod mindnyájukat”. Az Örökkévaló folyamatosan „életerőt” ad a dolgoknak, és ő éltet mindent. Így mondjuk reggeli imánkban is: „Jóságában naponta megújítja a teremtés művét.”[111]

Miért nem látható Isten?

2:42. Jóllehet az Örökkévaló jelenléte az egész teremtést kitölti, jelenléte abszolút érzékelhetetlen. Ezért mondotta a próféta az Örökkévalónak[112]: „Bizony rejtőző Isten vagy te!”.[113] Ha az Örökkévaló a Maga igaz dicsőségében fölfedné magát, az egész teremtés megsemmisülne előtte.[114]
2:43. Továbbá: az Örökkévaló azért nem látható, mert nincs olyan hely, ahol ne lenne jelen. Az ok nagyon hasonló ahhoz, hogy miért nem látható a levegő, környezetünk szerves része. Ez az Örökkévaló esetében még inkább igaz. Nemcsak amiatt nem láthatjuk az Örökkévalót, mert túlságosan transzcendentális, hanem mert Ő is immanens. A levegőt csak olyankor érzékeljük, amikor mozog. Hasonlóképpen az Örökkévalót is csak akkor érzékeljük, amikor azért cselekszik, hogy manifesztálja jelenlétét. Emiatt jelöli ugyanaz a szó, ruách a szelet és a lelket.[115]

A figyelő szem

2:44. Vallásunk egyik alapja a hit, miszerint az Örökkévaló ugyanúgy ismeri minden tettünket, mint a világmindenség minden más történését.[116]
2:45. Következésképp az Örökkévalót mindentudónak nevezzük. Kitölti és élteti az egész teremtést, s ennek következtében tudatában van mindennek, ami abban történik. Így szólt az Örökkévaló[117]: „Avagy elrejtőzik-e valaki a rejtekben, és én nem látom?… Hiszen az eget és Földet töltöm én be”. Hasonlóképpen írva van[118]: „Minden helyen vannak az Örökkévaló szemei, szemlélve a rosszakat és jókat”.[119]
2:46. Az Örökkévaló ismeri az ember gondolatait. Írva van[120]: „Mert mind a szíveteket kutatja az Örökkévaló, s a gondolatoknak minden hajlamát érti”. Hasonlóképpen írva van[121]: „[Az Örökkévaló] ismeri a szív rejtelmeit”.[122]

„Magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál…”

2:47. Mivel az Örökkévaló az időn kívül létezik, ugyanúgy ismeri a jövőt, mint a múltat. Ez a fogalom fejeződik ki azokban a szavakban, amelyeket prófétájának mondott[123]: „Aki szólítja kezdettől fogva a nemzedékeket, én, az Örökkévaló, az első és az utolsóknál én vagyok!”.[124]
2:48. Az Örökkévaló tudása azonos az Ő végtelen lényegével, következésképp szintén végtelen. Így van írva[125]: „Értelmének nincsen száma”. Az Örökkévaló tehát minden pillanatban tudja, mi történik a világmindenség minden egyes atomjával. Nem számít, mennyi minden történik egyszerre, az Örökkévaló végtelen tudásához semmi sem fogható.[126]
2:49. Mindezeken túlmenően és felett az Örökkévaló annyira magasan áll fölöttünk, hogy teljességgel lehetetlen bármiféle módon is felfogni. Így van írva[127]: „Istent kikutatni eléred-e, a Mindenhatónak végéig elérsz-e?”. Az Örökkévaló lényege meghaladja az emberi elme határait, amiképpen Ő mondotta a prófétájának[128]: „Magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál”.[129]
2:50. Így szól a tanítás: „Gondolat semmiképp föl nem fogja Őt.”[130] Ahogyan egy absztrakt gondolat nem fogható meg kézzel, ugyanúgy nem ragadható meg még gondolattal sem az Örökkévaló lényege.[131] Még a legmagasabb spirituális lények sem érthetik az Örökkévaló valódi lényegét.[132]

Az Örökkévaló nevei

2:51. Következésképp minden név, minden leírás, amit az Örökkévalóra vonatkoztatunk, csak a Közte és a teremtés közötti viszonyra vonatkozik.[133] Még a Tetragrammaton is (HVJH, יהוה), amelyet az Örökkévaló „igazi” nevének neveznek (Sém hámeforás), csak az Örökkévaló legmagasabb kisugárzását jelzi.[134] Maga az Örökkévaló azonban abszolút megismerhetetlen, leírhatatlan és név nélküli.[135] Nem léteznek szavak, amelyek leírhatnák, vagy elmondhatnák összes dicséretét.[136]
2:52. Az Örökkévaló felfoghatatlan ugyan, de múltbeli hagyományaink és jövőbeli reményeink révén ismerjük. Ismerjük életért, egészségért, jólétért mondott imáink révén, ahogyan az emberiséggel kapcsolatos reménységeink révén is. A naponta háromszor elmondott Ámidában (a napi főimádságban) így fordulunk az Örökkévalóhoz: „Áldott vagy Te, ó, Urunk, Istenünk, atyáink Istene; Ábrahám, Izsák és Jákob istene; óriási, hatalmas és fenséges Isten, Legmagasabb, szeretet és jóság forrása, mindenek Ura, aki emlékszik az atyák szeretetére, és megváltót hoz gyermekeink gyermekeinek, az Ő nevében, szeretettel. Király, Segítő, Szabadító és Pajzs.” Ez az ima az Örökkévaló iránti legalapvetőbb érzéseinket fejezi ki.

[1] Möszilát Jösárim 1.V. ö.: Zohár Chádás 70d.; Bevezetés a Kálách Pitché Chochmához.
[2] Jeremiás 10:10.
[3] 5Mózes 4:35.
[4] Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:1-6.
[5] 2Mózes 20:2.
[6] Maimonidész, uo.; Széfer Hámicvot, 1. tevőleges parancsolat; Széfer Micvot Gádol, 1. tevőleges parancsolat. Lásd még Zohár 2:25a., 3:256b. Nachmonidész vitatja ezt(Széfer Hámicvot, uo.), mondván, helytelen e puszta parancsolatot tekinteni hitünk alapjának. Mivel azonban parancsolat, jutalmazható. Lásd még Tsuvot Tásbác 1:139.; Abarbanel, Ros Ámáná 7.
[7] Széfer Háchinuch 25.
[8] Nachmonidész a 2Mózes 20:2-ről. Széfer Háchinuch, uo.
[9] Lásd Kuzari 1:1,2. V. ö. az Jechezkél 8:12. és 9:9. kommentárjaival.
[10] V. ö. Zsoltárok 127:1.
[11] Ennek az állításnak az a lényege, hogy matematikai értelemben minél bonyolultabb és rendezettebb egy struktúra, annál kisebb a valószínűsége, hogy véletlenszerűen jött létre. Az élet kémiája az általunk megtapasztalt folyamatok között messze a legbonyolultabb, mégis azt látjuk, hogy a világmindenség szervetlen anyaga támogatja ezt a folyamatot. Mivel a világmindenségben csupán egyféle típusú anyag van, ezért ha nem számolunk egy céltudatos Teremtővel, akkor végtelenül csekély a valószínűsége, hogy ez a bizonyos anyag rendelkezik az élet támogatásához szükséges összes kémiai és fizikai tulajdonsággal. Lényegében véve az elektronok tulajdonságai teszik lehetővé az emberi agy létezését. A klasszikus érvet lásd az Emunot Vödéot 1:3., kilencedik véleményben.Lásd még Börésit Rábá 12:1.; Kohelet Rábá 2:14. Sifri, 5Mózes 307.
[12] 139:14.
[13] Jób 19:26.
[14] Chovot Hálövávot 2:5; rabbi Ábá Mári (ben Joszéf) Hájárchi don Esztrok, Minchát Knáot 7. (Pozsony, 1838), 8. old., rabbi Joszéf (ben Jehudá) ibn Áknin, Széfer Muszár az Ávot 3:17-ről (szerk. Binjámin Zeév Bacher, Berlin, 1910); Mose de Leon rabbi, Sekel Hákodes (London, 1911), 5. old.; Jehudá Chájit rabbi, Minchát Jehudá a Máárechet Elohut, 11. fejezetről (Mantua, 1558), 161b. old.; idézi Sné Luchot Hábrit, Sáár Hágádol (Lvov, 1860) 1:46b.;Ljadi Snéur Zálmán rabbi, Likuté Torá, Pkudé (New York, 1973), 4b. old.; Menáchem MendelSchnnerson rabbi (Lubavics), Derech Micvotechá (New York, 1956), 45a. old.; Noám Hámicvot 467. V. ö. Börésit Rábá 48:2.
[15] Zsoltárok 19:2.
[16] Maimonidész: A tévelygők útmutatója 1:44.
[17] Chovot Hálövávot 1:6, end. V. ö. rabbi Elchánán Wasserman, Kovec Máámárim (Jeruzsálem, 1963), 13. old.
[18] Példabeszédek 19:21.
[19] Ávot 4:11., 5:17.
[20] 5Mózes 6:4.
[21] 2Mózes 20:3
[22] Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:6., Széfer Hámicvot, 1. tiltó parancsolat; Széfer Micvot Gádol, 1. tiltó parancsolat.
[23] Széfer Háchinuch 26.
[24] Nachmonidész a 2Mózes 20:3-ról, Szánhedrin 7:6 (60b.).
[25] V. ö. Szánhedrin 63a., Toszáfot uo. s.v. Kol; Széfer Micvot Gádol, 1. tiltó parancsolat. Lásd még Möchiltá, Ibn Ezra a 2Mózes 22:19-ről.
[26] Maimonidész, A bálványimádás tilalmának törvényei 1:1.; A tévelygők útmutatója 1:36.
[27] Lásd Maimonidész, A király és háborúi szabályai 9:3., ahol nincsenek kivételek. Lásd még Tsuvot Nodá Bijhudá, Tinjáná, Jore Déá 148.; Tsuvot Möil Cödáká 22.; Tsuvot Sáár Efrájim 24.; Pitché Tsuvá, Jore Déá 147:2.; Pri Mögádim, Esel Ávráhám 156:2.; Szifté Dáát, Jore Déá 65:11.; Chátám Szofér az Orách Chájim 156:2-ről; Minchát Chinuch 86.
[28] Mákot 24a. eleje. Viszont Sir HSirim Rábá 1:13-ban van ebben a tekintetben vita, és ánémelyek azt állítják, hogy mind a tíz Parancsolatot közvetlenül kaptuk. Lásd Nachmonidész a 2Mózes 20:7-ről és a Széfer Hámicvot, Sores 1. Lásd még Pirké döRábi Eliezer 41., Rádál uo. 41:77. V. ö. A tévelygők útmutatója 2:33.; Tsuvot Rádbáz 817., hogy a reveláció puszta ténye demonstrálta ezt a két parancsolatot. V. ö. Smot Rábá 42:7.
[29] Zsoltárok 62:12.
[30] Rási, Mákot 24a., s.v. Mipi; A tévelygők útmutatója, uo.
[31] Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:6., A bálványimádás tilalmának törvényei 2:4. V. ö. Kidusin 40a.
[32] Toszeftá, Svuot 3:5. A héber kifejezés kofér böikár (רקיעב רפוכ). Lásd Maimonidész, uo.
[33] Emunot Vödéjot 5:8.; Kidusin 39a.; Jechezkél 14:5-ből, lásd Radak uo.
[34] 5Mózes 8:11.
[35] Nachmonidész, kiegészítések a Séfer Hámicvot, 1. tiltó parancsolathoz, idézi Háláchot Gödolot, Séfer Micvot Gádol, 64. tiltó parancsolat; Rábénu Joná, Sááré Tsuvá 3:27.; Chárédim, tiltó parancsolatok 1:6.
[36] Zsoltárok 16:8.
[37] Rási, Radak, uo., A tévelygők útmutatója 3:51–52.; Römá, Orách Chájim 1:1. V. ö. Szánhedrin 22a.; Résit Chochmá, Sáár Hájirá 1. (Munkács, 1896), 8d. old.
[38] 5Mózes 4:9–10.
[39] Nachmonidész, kiegészítések a Széfer Hámicvot-hoz, 2. tiltó parancsolat., és az 5Mózes 4:9. kommentárja; Széfer Hámicvot Gádol, 13. tiltó parancsolat; Széfer Micvot Kátán 15.; Rábénu Joná, Sááré Tsuvá 3:23. V. ö. Mönáchot 99b.
[40] 1Mózes 1:1.
[41] Jesájá 44:24.
[42] Lásd még Jeremiás 10:12., Zchárjá 12:1., Zsoltárok 33:6., Nechemjá 9:6. V. ö. Emunot Vödéjot 1:1.; Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:1., 5. Mikor az Örökkévaló felfedi Magát, azt Teremtőként teszi; v. ö. Möchiltá a 2Mózes 6:2-höz; Szifrá a 3Mózes 18:2-ről.
[43] Ilyenformán az Örökkévaló nem határozható meg a szeretet, igazság, igazságszolgáltatás, jóság szavakkal, sem semmiféle emberi fogalommal. Ez az Örökkévaló egy-egy attribútuma, nem maga az Örökkévaló. Lásd Párdész Rimonim 3:1.; Tikuné Zohár Chádás 115c.; Zohár 1:22a. Lásd még Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:4.; Goronói Ávráhám Joná Jevnin rabbi, Nimuké Máhári uo. V. ö. Radak Jeremiás 10:10-ről; Jeruzsalemi Talmud, Bráchot 1:5. (9b.) (a vilnai kiadásban); Vájikrá Rábá 26:1. (a varsói kiadásban).
[44] Uo. Lásd még 4Mózes 24:16.; 5Mózes 32:8.; 2Sámuel 22:14., Zsoltárok 7:17., Rádák uo. az Örökkévalót „a legmagasabb legmagasabbjának” nevezi, lásd Tikuné Zohár 17a.; Párdész Ri­mo­nim 3:1.
[45] Somér Emunim (Hákádmon) 2:11., hatodik elv. Lásd lentebb, 2:49.
[46] Maimonidész: A tévelygők útmutatója 1:58.; Kuzári 2:2.; Ikárim 2:22. Tehát az ő Teremtőként való meghatározásával, vagy amikor azt mondjuk, hogy az ő jó, könyörületes vagy igazságos, az a „cselekvési attribútumaira” vonatkozik. Ha azt mondjuk, hogy az Örökkévaló egyetlen (nincs belőle több), testetlen vagy megismerhetetlen, akkor a „passzív attribútumairól” beszélünk. Mivel az Örökkévalóról kétféle módon lehet beszélni, előfordul, hogy a kettő ütközik egymással, amiből teológiai paradoxonok keletkeznek.
[47] A hit tizenhárom elve, 2. Lásd Nachmonidész a Misnáról, Szánhedrin 13:1.
[48] 5Mózes 6:4.
[49] Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:7.; Széfer Hámicvot,2. tevőleges parancsolat; Széfer Micvot Gádol,2. tevőleges parancsolat; Tur, Orách Chájim 61.
[50] Széfer Háchinuch 417.
[51] V. ö. Maimonidész: A tévelygők útmutatója 2:1. (vége). Lásd 1:9.
[52] Maimonidész: A tévelygők útmutatója 1:75. Minden dolgo Teremtőjéből nem létezhet, csak egy.
[53] Zsoltárok 145:13.
[54] Möcudot Dávid uo.V. ö. Résit Chochmá, Sáár Hájirá 1.(9a); Tsuvot Rádbáz 2116.
[55] A Szefirot tekintetében lásd Párdész Rimonim 4. A pluralizmus vádja tévesen még a kabbalistákkal szemben is felvetődött olyanok részéről, akik helytelenül értelmezték a tíz isteni szféra kabbalisztikus fogalmát; lásd Tsuvot Rásbás 189.; Tsuvot Rivás 157.; Ávráhám Abulafia rabbi, Vözot LöJöhudá (in. A. Jellinek, Ginzé Chochmát Hákábbálá,Lipcse, 1853), 19. old.
[56] Emunot Vödéjot 2:5-7.; Maimonidész, Igeret Töchiját Hámétim (Varsó, 1926), 3. old.; A tévelygők útmutatója 1:50.; Tsuvot Möil Cödáká 22.; Tsuvot Sáár Efrájim 24.; Chátám Szofér az Orách Chájim 156:1-ről. Lásd 297. jegyzet. Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 2:20.; Mose Cordovero rabbi (Rámák), Siur Komá 13:12. (Varsó, 1883) 14a.; Párdész Rimonim 4:3. Az olyan „lényegi attribútumokkal” kapcsolatosan, mint a tudás, akarat és képesség, lásd Emu­not Vödéjot 2:1. (44a.); Párdész Rimonim 4:9. V. ö. Maimonidész: A tévelygők útmutatója 1:53., 56.; Zohár 2:42b.; Zohár Chádás 34d.; Tikuné Zohár 17b.; Derech HáSém 1:1:5.
[57] Or HáSém 1:3:4. (Bécs, 1860), 26a. old.; Sné Luchot Hábrit, Bét Dávid (jegyzet) 1:42a.; De­rech HáSém 1:1:5.; Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 2:10. Ez a paradox helyzet azért áll elő, mert amikor a passzív attribútumain keresztül beszélünk az Örökkévalóról, azt mondjuk Róla, hogy egyszerű, mikor a cselekvési attribútumai felől közelítjük meg, azt mondjuk, hogy minden lehetséges tökéletesség megtalálható benne. Lásd a 316. jegyzetet.
[58] Zsoltárok 135:6. V. ö. Börésit Rábá 28:2., 48:22.; Tánchumá, Smot 18., Korách 9., Midrás Töhilim 62:1., 107:3.; Ráv Niszim Gáon a Bráchot 32a-ról.
[59] Maimonidész: A tévelygők útmutatója 3:15. Lásd még Párdész Rimonim 2:7.; Sefá Tál 1:3. Ez azért határozott állítás, mivel semmiféle tehetetlenséget nem tulajdonítunk az Örökkévalónak; Áron Marcus rabbi, Keszet Hászofér 9a. Itt megintcsak cselekvési attribútumként látjuk az Örökkévaló mindenhatóságát, míg Önmaga megkettőzésének, megsemmisítésének, megtestesítésének és megváltoztatásának esetében a passzív attribútumairól beszélünk. Lásd még Maimonidész: A tévelygők útmutatója 3:25. Ez szoros kapcsolatban áll azzal a közismert paradox kérdéssel, miszerint képes-e az Örökkévaló egy akkora sziklát teremteni, amit nem tud fölemelni.
[60] Jeruzsalemi Talmud, Táánit 2:1. (9a), a 4Mózes 23:19-ből.
[61] V. ö. Bráchot 10a.; Vájikrá Rábá 4:8.; Dvárim Rábá 2:26.; Chávákuk 1:13-ból.
[62] Kuzári 4:3.V. ö. 3Mózes 19:2., 21:8., Jesájá 6:3.; Vájikrá Rábá 24:9.; To­szá­fot, Kidusin 2b.,s. v. Döászár.
[63] Emunot Vödéjot 2:11.,12.; Svil Emuná uo.2:11:10.;Maimonidész: A tévelygők útmutatója 2:8.,2:30.; Ikárim 2:18.; Ászárá Máámárot, Chokér Din 1:16.; De­rech Micvotechá 57b.Sőt, ha az Örökkévaló tér-idő kontinuumban létezne, akkor hozzá lehetne kötni ennek a kontinuumnak valamelyik pozíciójához.
[64] Börésit Rábá 68:10.; Smot Rábá 45:6.; Midrás Töhilim 50.;Rási Báálé To­szá­fot a 2Mózes 33:21-ről; Psziktá Rábáti 21.(104b.); Rádák a Zsoltárok 90:1-ről; Nefes Háchájim 3:1–3.Ha a Tetragrammaton betűit külön külön négyzetre emeljük és összeadjuk (JHVH, הוהי), az összegük 186, a Mákom számértéke. Abudarham a Hágádáról, s. v. Báruch HáMákom (Jeruzsálem, 1963), 224. old.; Siur Komá 20.(35b.).[Lásd még Széfer Jöcirá 1:5.]
[65] Emunot Vödéjot 1:4.
[66] Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:8.,1:11.;a Chágigá 15a-ból; Maimonidész: A tévelygők útmutatója 1:35.,2:1.(vége); Kuzári 5:18. # 6.V. ö. Táná Döbé Élijáhu Rábá 1.(kommentárokkal Rámátájim Cofim,Varsó, 1881), 9a. old.
[67] 5Mózes 4:15.
[68] A hit tizenhárom elve 3; Maimonidész A megtérés szabályai 3:6.;Rávád uo., Ikárim 1:2.; Igeret Töchiját Hámétim, 4. old.
[69] Jesájá 40:18.
[70] Jeremiás 10:6.
[71] Maimonidész A Tóra alapjainak szabályai 1:8.;Maimonidész: A tévelygők útmutatója 1:35.,1:55.; Zohár 3:225a.a Rájá Möhémánában; Résit Chochmá, Sáár Hájirá 1. (9a.).
[72] Zsoltárok 86:8.
[73] V. ö. Tárgum uo.; Emunot Vödéjot 2:1.Lásd Möchiltá a 2Mózes 14:29-ről; Börésit Rábá 21:5.; Sir Hásirim Rábá 1:46.; Széfer Chászidim 605.; Mökor Cheszed uo.605:20.
[74] 2Mózes 9:15
[75] 5Mózes 11:12.
[76] Möchiltá,a 2Mózes 19:18-ról; Tánchumá, Jitro 13.; Börésit Rábá 27:1.; Kohelet Rábá 2:24.; Midrás Töhilim 1.; Psziktá 4.(36b.);Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:9.; A tévelygők útmutatója 1:26.,1:47.; Emunot Vödéjot 2:10.; Chovot Hálövávot 1:10.; Kuzári 4:3.(18a.).
[77] Nachmonidész az 1Mózes 46:1-ről; Máhárál, Tiferet Jiszráél 33.V. ö. Tikuné Zohár 17a.; Ávo­dát Hákodes, Chélek Hátáchálit 26.; Párdész Rimonim 22:1.; Sné Luchot Hábrit, Bét Jiszráél (1:15b.); Nefes Háchájim 2:2.;2:5., jegyzet s. v. Vezehu.
[78] 1Mózes 1:27.
[79] Nefes Háchájim 1:1.; Ávodát Hákodes, Chélek Hájichud 18.Lásd még Möchiltá a 2Mózes 14:28-ről; Börésit Rábá 21:5.; Sir Hásirim Rábá 1:46.;Maimonidész, A megtérés szabályai 5:1.
[80] Az Örökkévalót nem korlátozta a világ megteremtésében a világ mai logikája. Ha korlátozta volna, akkor az Örökkévaló a logika alárendeltje lenne, ami elképzelhetetlen. Lásd Kálách Pit­chéj Chochmá 30.(22b.).Következésképp ha a világmindenség logikusnak tűnik föl előttünk, az azért van, mert az Örökkévaló ugyanazt a logikát plántálta bele, mint amit Ő használt a teremtéskor.
[81] 2Mózes 33:18.
[82] Uo. 33:20.
[83] Uo. 33:23.
[84] Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:10.; A tévelygők útmutatója 1:5.,1:54.; Emu­not Vödéjot 2:12.; Kuzári 4:3.(23a.).
[85] Maimonidész: A tévelygők útmutatója 1:21.,1:65.; Kuzári 1:89., Siur Komá 32.; Ávodát Há­kodes 4:31.,33.;Garmizai Eliezer rabbi, Szodi Rázjá (Bilgorey, 1936), 42. old.
[86] V. ö. Brácot 32a.; Börésit Rábá 13:14.; Ikárim 2:11.; Ákédát Jicchák 4.(36b.); Siur Komá 18.
[87] Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:10.; Emunot Vödéjot 2:10.; Kuzári 5:18. #5; Ikárim 2:18.,19.; Párdész Rimonim 3:1.V. ö. Börésit Rábá 81:2.; Möchiltá a 2Mózes 22:3-ról; Vájikrá Rábá 19:2.(vége);Ibn Ezrá a Prédikátor 3:15-ról.
[88] Máláchi 3:6.
[89] 1:10.,11.; Maimonidész: A tévelygők útmutatója 1:11.
[90] Chárédim 5.(Jeruzsálem, 1958), 42. old.; névtelen kommentár a Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:1.,5-höz.
[91] Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:11.; A tévelygők útmutatója 1:54.; Emunot Vödéjot 2:11.; Ikárim 2:15.,16.;V. ö. Párdész Rimonim 4:3.
[92] Somér Emunim (Hákádmon)2:17.
[93] Chárédim 5.(40. old.); Sné Luchot Hábrit, Bét HáSém (jegyezet az 1:6a-hoz). V. ö. Pirké döRábi Eliezer 3.
[94] Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:2.,3.; A tévelygők útmutatója 3:13.; Emunot Vödéjot 1:4.; Svil Emuná, uo. 1:4.,9.; Résit Chochmá, Sáár Hájirá 1.(8d.).V. ö. Psziktá 6.(57b.); Maimonidész: A tévelygők útmutatója 3:25.
[95] Ákédát Jicchák 4.(35b.); Likuté Mohárán 52. V. ö. Jichak Adarbi rabbi, Divré Sálom, Drus 9.
[96] Emunot Vödéjot 3:0.; Svil Emuná uo.3:0:1.
[97] Kuzári 2:2.,5:18. #8; Emunot Vödéjot 2:1.;Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 1:11.,2:10.V. ö. 5Mózes 5:23., Ibn Ezrá uo., Jeremiás 10:10., Hoséá 2:1., Zsoltárok 42:3.;Rádák uo.; Toszáfot Jom Tov, Támid 7:4.;Rav Niszim Gáon, Bráchot 32a.
[98] V. ö. Megilá 31a.;Ibn Ezrá a Zsoltárok 113:5-ről.
[99] Rájá Möhémáná, Zohár 3:225a.; Résit Chochmá, Sáár Hájirá 1.(9a.); Nefes Háchájim 3:4.; Likuté Ámárim (Tánjá), Sáár Hájichud Vöháemuná 7.(83b.).
[100] Sné Luchot Hábrit, Bét Hábchirá (1:44a.), Böászárá Máámárot (1:64b.); Likuté Ámárim (Tánjá) uo.(84a.).Egy példa a kétdimenziós síkot magába foglaló háromdimenziós tér. A tér körülveszi a síkot, s egyszersmind érinti is minden pontját. Hasonlóképpen az Örökkévaló, aki minden tér és dimenzió határait meghaladja, egyszerre áthatja és tartalmazza a tér-idő kontinuumot. A kabbala azt is kifejti, hogy az Örökkévaló „eltávolította” a lényegét egy bizonyos tartományból, s ezáltal „kiürített teret” hozott létre, amelyben megteremtette a tér-idő kontinuumot; Éc Chájim, Drus Igulim Vöjoser 2.; Mávo Söárim 1:1:1.; Likuté Mohárán 49.;továbbá Párdész Rimonim 4:9.,6:3.; Sefá Tál 6:1.(89b.,90d.),6:8.(101a.); Báhir 14; Zohár Hátákiá a Zohár 1:16a-ról. Ez az „eltávolítás” vagy összezsugorodás (cimcum) a kiterjedt z Örökkévaló „fényére”, de a lényére nem; Sááré Gán Éden, Orách Cádikim 2:1.; Pélách Rimon 4:3.; Derech Micvotechá, Emunát Elokut 6.(51a.), Sores Micvát Tfilá 34.(136a.).Lásd még Somér Emunim 2:49.; KáLácH Pitché Chochmá 24.; Likuté Ámárim, Sáár Hájichud Vöháemuná 7.Paradoxon keletkezett, mivel az „eltávolítás” után az kell mondanunk, hogy az Örökkévaló hiányzik a „kiürített térből”, másfelől azonban, a passzív attribútumok alapján nem mondhatjuk, az az Örökkévaló bármilyen térből is hiányozna. Ha úgy vesszük, hogy az Örökkévaló megnyilvánul a kiürített térben, ha pedig úgy vesszük, hogy nincs jelen, akkor transzcendentális; Likuté Mohárán 64:2.
[101] Jesájá 6:3.
[102] Jechezkél 3:12.
[103] V. ö. Chágigá 13b.; Pirké döRábi Eliezer 4.(vége); Maimonidész: A tévelygők útmutatója 1:8.; Nefes Háchájim 3:6.
[104] 5Mózes 6:4.
[105] 4Mózes 14:21.
[106] Zsoltárok 148:13.
[107] Bráchot 10a.; Vájikrá Rábá 4:8.; Dvárim Rábá 2:26.; Midrás Töhilim 24:5.(103a.); Bámidbár Rábá 12:4.; Psziktá 1.(2b.); Jálkut Simoni 2:986.; Rájá Möhémáná, Zohár 2:42b.; Siur Komá 33.; Résit Chochmá, Sáár Hájirá 1.(7a.,8c.,8d.);Rádák a Jeremiás 23:24-ről.
[108] Möchiltá,Ibn Ezrá a 2Mózes 13:21-ről; Emunot Vödéjot 2:11.; Kuzári 2:7., 8.; Maimonidész: A tévelygők útmutatója 1:19.,1:27.;Nachmonidész az 1Mózes 46:1-ről; Ikárim 2:17.V. ö. Szukká 53a.;Rási uo., s. v. Im.; Siur Komá 23.
[109] V. ö. Maimonidész: A tévelygők útmutatója 1:69.
[110] Nechemjá 9:6.
[111] Uo.; Kuzári 4:26;Ibn Ezrá a 2Mózes 3:2-ről; Nachmonidész az 1Mózes 1:4-ről; Gersonidész (Rálbág) a Nechemjá 9:6-ról; Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 2:9.; Zohár 3:31a.; Párdész Rimonim 6:8.; Toszáfot Jom Tov, Támid 7:4.; Résit Chochmá, Sáár Hájirá 1.(9b.), Sáár Hááhává 5.(63d.); Nefes Háchájim 1:2.; Likuté Ámárim, Sáár Hájichud Vöhámuná 2.(77b.).V. ö. Midrás Töhilim 119:36.a Zsoltárok 119:89-ből; Brácot 10a.; Vájikrá Rábá 4:8.a Jesájá 46:4-ből; Dvárim Rábá 2:26.; Pirké döRábi Eliezer 7.;18.;34.;Rádál uo.7:6.,18:9.,34:75.,48:5.Lásd még Kidusin 32b.; Ávodá Zárá 3b.; Möchiltá a 2Mózes 18:12-ről.
[112] Jesájá 45:15.
[113] V. ö. Jesájá 45:15. Lásd Brácot 10a.; Vájikrá Rábá 4:8.; Dvárim Rábá 2:36.; Midrás Töhilim 103:1.; Pirké döRábi Eliezer 34.Lásd lejebb, 3:9.
[114] Chulin 60a. (fent); Jálkut Simoni 1:396.V. ö. 2Mózes 33:20.
[115] Lásd Maimonidész: A tévelygők útmutatója 1:40.;Rávád a Széfer Jöcirá 1:9-ről.
[116] A hit tizenhárom elve 10.
[117] Jeremiás 23:24.
[118] Példabeszédek 15:3.
[119] Tánchumá Nászo 5.; Jálkut Simoni 2:305.; Möchiltá a 2Mózes 12:13-ról; Börésit Rábá 9:3; Kuzári 5:18. #7;Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 2:9.,10.; Tsuvot Rivás 439.V. ö. Zsoltárok 33:13., 14.; 94:9.; 139:12.; Jób 28:24.; 2Krónikák 16:9.
[120] 1Krónikák 28:9.
[121] Zsoltárok 44:22.
[122] Börésit Rábá 9:3.; Smot Rábá 21:3.; Jeruzsalemi Talmud, Ros Hásáná 1:3.(8a.); Táná Döbé Élijáhu Zutá 23.(50b.).
[123] Jesájá 41:4.
[124] V. ö. Szánhedrin 90b.;Maimonidész az Ávot 3:15-ről; Börésit Rábá 2:5.,26:4.,27:7.; Bámidbár Rábá 16:22.; Tánchumá, Sölách 5.; Pirké döRábi Eliezer 36.,38.,48.; Táná Döbé Élijáhu Rábá 1.(5a.);Rási az 1Mózes 6:6-ról és a Zsoltárok 139:16-ról; V. ö. Jesájá 41:26., 46:10. Lásd még Jeruzsalemi Talmud, Ros Hásáná 1:3.(7b.).
[125] Zsoltárok 147:5.
[126] Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 2:10.V. ö. Börésit Rábá 9:3.; Tánchumá, Jitro 12.; Toszáfot Jom Tov, Ros Hásáná 1:2.
[127] Jób 11:7.
[128] Jesájá 55:9.
[129] Maimonidész, A megtérés szabályai 5:5.; Emunot Vödéjot 2:0.; Zohár 1:103a.; Chárédim 5.(37. old.).
[130] Tikuné Zohár 17a.Lásd Párdész Rimonim 4:5.
[131] Likuté Ámárim, Sáár Hájichud Vöháemuná 9.(86b.).
[132] Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 2:8.; Chágigá 13b.; Szifrá a 3Mózes 1:1-ről; Bámidbár Rábá 14:37.; Midrás Töhilim 18.; Pirké döRábi Eliezer 4.; Táná Döbé Élijáhu Rábá 31.(123a.); Résit Chochmá, Sáár Hájirá 2.(11c.).
[133] Smot Rábá 3:6.; Chárédim 5.(40. old.); Nefes Háchájim 2:3.
[134] Pirké döRábi Eliezer 3.;Rádál uo.3:10.; Zohár Chádás 6a.; Tikuné Zohár 17b.; Ávodát Hákodes, Chélek Hájichud 2.,12.,15.; Párdész Rimonim 4:5.,11:1.,19:7; Sné Luchot Hábrit, Bét HáSém (1:4b.); Nefes Háchájim 2:2.;HáGrá a Széfer Jöcirá 1:1:3-ról. A korábbi filozófusok ezt nem ismerték el általánosan; lásd Maimonidész: A tévelygők útmutatója 1:61.; Kuzári 2:2.,4:1.;Ibn Ezrá a 2Mózes 3:15., 33:21-ról; Ikárim 2:28.
[135] Zohár 2:42b.; Tikuné Zohár 17b.; Nefes Háchájim 2:3.Az Örökkévaló megnevezésére olyan kifejezések is használatosak, mint Éjn Szof (ףוס ןיא), „A Végtelen” és a „Határtalan”, de valóban még ezek is passzív attribútumok, és nem valódi nevek; Párdész Rimonim 3:1.
[136] V. ö. Bráchot 33b.; Megilá 18a.; Mákot 10a.; Pirké döRábi Eliezer 3.; Maimonidész, A tévelygők útmutatója 1:59.; Az ima szabályai 9:7.; Tsovot Rásbá 4:29.; Turé Záháv, Orách Chá­jim 113:7.