Talmud Torá – a Tóra tanulmányozása
A zsidó élet középpontjában a Tóra áll. A hagyomány szerint Mózes vezette be azt a szokást, hogy nem szabad három napnak eltelnie tóraolvasás nélkül. Ezért aztán szombaton, hétfőn és csütörtökön is felolvasnak nyilvánosan egy-egy részt a Tórából. A Tóra olyan, mint a víz, és ahogyan az embernek folyamatosan szüksége van vízre az élethez, úgy a Tórával való folyamatos foglalkozás a létezéshez szükséges spirituális energiával tölti el az embert.
A Tóra tanulmányozása folyamatos és mindennapos micva, olyannyira, hogy a reggeli áldások között külön áldást is mondunk rá, és egy rövid pászukot, vagyis mondatot is elmondunk a Tórából, hogy az áldás ne vesszen kárba. A reggeli imában nap mint nap felsoroljuk azokat a dolgokat, melyeknek „nincs megszabott mértéke”, vagyis minél többet tesz meg belőle az ember, az annál dicséretesebb (pl. a termés szélének meghagyása a nélkülözőknek vagy más jó cselekedetek). Ezt azon dolgok felsorolása követi, melyeknek a gyümölcsét az ember már ezen a világon is élvezheti, és a „befektetés” az eljövendő világban is jövedelmező lesz a számára (pl. a szülők tisztelete vagy a beteglátogatás). A szakasz így végződik: „a tóratanulás mindezekkel felér”, vagyis aki Tórát tanul, az olyan, mintha mindent együtt teljesített volna.
A Tóra tanulása a Misna szerint (Ávot 5:22) ideális esetben már ötéves korban megkezdődik: „ötéves korban [kezdi a gyermek tanulni] a zsidó Bibliát”, és ezt követi a Misna tanulása tízévesen, a bár micva, vagyis a parancsolatok betartásának kötelezettsége 13 és a Talmud-tanulás megkezdése 15 éves korban.
Néhány példát idézünk a témával kapcsolatban az Ávot traktátusból:
„Sámáj mondta: Fő dolog a tóratanulás. Szólj keveset és tégy sokat…” (Ávot 1:15)
„Rábán Gámliél, Jehuda, a Fejedelem fia mondta: jó, ha a tóratanulás gyakorlati munkával párosul, mert amíg mindkettővel el van foglalva az ember, elfelejt vétkezni…” (Ávot 2:2)
„Hilél mondta: … minél több Tóra, annál több élet, minél több tanulás, annál több bölcsesség…” (Ávot 2:7)
„Elázár ben Ázárjá rabbi mondta: … Ha nincs kenyér, nincs Tóra, ha nincs Tóra, nincs kenyér.” (Ávot 3:17)
„Méir rabbi mondotta: Aki önzetlenül foglalkozik a Tórával, sok jó dologra lesz érdemes…” (Ávot 6:1)
Címlapkép: Chabad.org
