Peszách - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2019-04-25 19:28 - Ünnep kimenete: 2019-04-27 20:00:00

11/3. Zsidó Tudományok Szabadegyeteme 6. kötet – A zsidó vallás tizenhárom hitelve

Jehudá Hálévi rabbi: Kuzári: A kazár király értekezései – A determináció és a szabadakarat paradoxonja

Jehudá Hálévi rabbi:

Kuzári: A kazár király értekezései – Érvek és bizonyitékok a megvetett vallás védelmében

 

A determináció és a szabadakarat paradoxonja

  1. értékezés
  2. Mondta a Kazár: Ez emlékeztetőnek elég. Kétségkívül ez az, amit a lélekről és az értelemről mondtál és ezek azok az alapelvek, amelyeket megőriztél mindabból, amit mások mondtak. Én azonban csak a te véleményedet és a te hitvallásodat kérem tőled. Említetted, hogy készen állsz erre és az ehhez hasonló vizsgálódásokra. Azt hiszem, úgy sem tudod megkerülni a végzet és a szabad akarat kérdésének vizsgálatát, mivel ezen a kérdésen múlik az emberek cselekedete. Mondd hát a véleményedet erről!
  3. A rabbi így válaszolt: A lehetséges természetét csak a prepotens vagy ingatag ember tagadja, aki azt mondja, amiben maga sem hisz. Készülődéséből láthatod, hogy miben reménykedik, vagy mitől fél. Ez mutatja meg, hogy ő is hisz abban, hogy van olyan dolog, ami lehetséges, amire hasznos előre fölkészülni. Ha a végzetben hinne, akkor megadná magát előtte, akkor például nem védekezne fegyverrel az ellenség ellen, élelemmel az éhezés ellen. Ha az a véleménye, hogy a készülődés szükségszerű annak, aki készülődik, a készülődés elhanyagolása pedig szükségszerű annak, aki nem készülődik, akkor elismerte a közbülső okokat, és azt, hogy a következmény fönnállása ezektől függ. Az akarat a közbülső okokba fog ütközni. Ha igazságos és nem akaratos, akkor be kell ismernie, hogy szabad döntési jogot kapott a számára lehetséges dolgokkal kapcsolatban. Ezeket megteheti, ha akarja, de elhagyhatja, ha akarja. Ebben a hittételben nincs semmi kényelmetlen sem az isteni döntéssel szemben, mivel minden attól függ, bár különböző formákban, amint azt mindjárt megvilágítom.

Azt mondom, hogy minden okozat okhoz köthető, mégpedig kétféle logikai módszerrel: vagy az első intenció szerint, vagy egy láncolaton keresztül. Az első módra példa az állatok és növények, valamint az égitestek körében [megfigyelhető] világos rend és rendszer, amit az értelmes vizsgálódó ember nem tud a véletlennel, hanem csakis egy bölcs Teremtő szándékával magyarázni. Ő mindent a maga helyére tesz és mindennek megadja azt, ami kijár neki. A másikra példa az, hogy ez a tűz elégeti ezt a fát. A tűz ugyanis egy finom, meleg, tevékeny test, a fa pedig egy széteső, passzív test. A finom, forró, aktív dolga az, hogy hasson a széteső [testre], a forró, száraz feladata az, hogy melegítsen és megszüntesse a passzív nedvességét, míg részei szét nem esnek. Ha keresed ezeknek a cselekvéseknek és elszenvedéseknek az okait, akkor azokat föltétlenül meg fogod találni, sőt talán még azok okainak az okait is megtalálod, míg el nem jutsz az égitestekhez, majd az égitestek okaihoz, végül az első okhoz. Helyesen mondja valaki, hogy a mindenség Isten rendelése szerint van, és helyesen mondja más, anélkül, hogy Isten elhatározásának köréből bármit is kivonna, hogy minden szabad akaratból és véletlenül van.

Ha akarod, akkor azt a fogalmat közelebb hozhatod ehhez a fölosztáshoz. A hatások vagy isteniek, vagy természetiek, vagy véletlenek, vagy akarattól függők.

Az isteniek a legelső októl származnak, nekik Isten akaratán kívül szükségszerűen nincs további okuk.

A természetiek közbülső és azokra előkészítő okoktól vannak, amelyek- ha a másik három rész felől semmi sem gátolja azokat – eljuttatják a dolgokat a céljukat jelentő tökéletességhez.

A véletlenszerűek ugyancsak közbülső okoktól származnak, de csak járulékosan, nem természetük vagy rendjük és nem is szándékuk szerint, nincs meg bennük a fölkészültség valamilyen tökéletességre, amit elérve megállnak annál. A három másik fajtától függenek.

Az akaratlagos dolgoknak oka az emberi akarat abban az állapotában, amelyben választ. A választás a közbülső okok csoportjához tartozik, magának a választásnak is van oka, ez a láncolat egészen az első okig tart. Ez a láncolat nem szükségszerű, mert megtalálható benne a lehetőség. A lélek ott áll szabadon egy nézet és az ellenkezője közt, kettőjük közül azt választja, amelyiket akarja. E választása alapján fogják dicsérni vagy elmarasztalni. Mindez azonban nem következik a többi közbülső okból. Nem lehet szidni egy véletlenszerű vagy egy természetes okot, annak ellenére, hogy némelyikükben jelen van a lehetőség is. Nem szidhatsz egy gyermeket vagy egy alvót, ha bajt okoz neked, holott az ellenkezője is megtörténhetett volna. Mégsem szidod őket, mert nem meggondolás alapján cselekedtek. Vajon látod-e, hogy a lehetségesség tagadói nem haragszanak arra, aki szándékosan kárt okoz nekik? Megadják magukat ugyanúgy annak, aki elrabolja ruhájukat, ezáltal kiteszi őket a hideg okozta gyötrelmeknek, mint ahogyan megadják magukat a hideg északi szél okozta gyötrelmeknek, ha az egy hideg napon fúj. Vagy azt állítják, hogy a harag egy olyan hazug képesség, amely fölöslegesen van meg az emberben, hogy megharagudjon az egyik dologra, de a másikra ne, hogy hasonlóképp dicsérjen és jónak találjon, szeressen és gyűlöljön, és így tovább? A választásnak, mint [szabad akaratból történő] választásnak nincs szükségszerű oka, mert akkor az ember választása szükségszerűség lenne, így az ember beszéde éppúgy szükségszerűvé válna, mint a pulzusa. Ez a szemmel látható [igazság] tagadása. [Láthatod ugyanis, a beszéd vagy a hallgatás a te hatalmadban van] mindaddig, amíg értelmed birtokában vagy és nem vagy kiszolgáltatva más járulékos dolgoknak. Ha a véletlen események az első októl elsődleges akarat alapján szándékosan jönnek létre, akkor minden pillanatban újra lenne teremtve és akkor minden pillanatban az egész világról elmondhatnánk, hogy most teremtette a Teremtő. Ebben az esetben az engedelmes nem lenne jobb a megátalkodottnál, mert mindketten engedelmesen teszik azt, amire késztetve és amire ösztönözve vannak. Nagy nehézségek tapadnak ehhez a nézethez, közülük a legnagyobb a szemmel látható [igazság] tagadása, ahogyan mondtuk.

 

Isten tudása és a szabadakarat

Kifogás támasztható a szabad akarat híveivel szemben, ugyanis ők bizonyos dolgokat kivesznek az Isten hatalmából. Ezt a korábban mondottakkal lehet elhárítani, nevezetesen azzal, hogy mindezt nem veszik ki teljesen Isten hatalmából, hanem egy [oksági] láncolat réven arra vezetik vissza. Marad azonban egy másik kifogás, még- pedig az, hogy mindezt kiveszik Isten tudásából. Ugyanis az abszolút lehetséges természeténél fogva ismeretlen. A Kalám hívei alaposan megvitatták ezt és arra az eredményre jutottak, hogy ezek ismerete járulékos, valamint egy dolog ismerete annak nem létesítő oka. Isten ismerete a létezőkről nem áll ellentétben azzal, hogy azok lehetőség szerint legyenek vagy ne legyenek. Annak a tudása, hogy egy dolog majd lesz, nem a dolog létrejöttének oka, mint ahogyan annak a tudása, hogy egy dolog létezett, nem létének oka, hanem bizonyíték arra, hogy a tudás Istenhez, vagy az angyalokhoz, vagy a prófétákhoz, vagy a papokhoz tartozik. Ha a tudás létesítő ok lenne, akkor bizonyos embereknek az Éden kertjében kellene létrejönniük engedelmesség nélkül, mert Isten tudja, hogy ők jók, másoknak viszont a pokolban, minden bűn nélkül, mert Isten tudja, hogy ők engedetlenek [lesznek]. Az embernek jól kellene laknia anélkül, hogy enne, mert az Isten tudja, hogy ő ebben a bizonyos időben majd jól fog lakni. Ebben az esetben értelmüket vesztenék a közbülső okok, és ha ezek nincsenek, akkor a közbülső teremtmények sem lesznek.

 

A tudatos, a zagyva és az isteni

…De majdnem eltértem a tárgytól, ezért, hogy visszatérjek hozzá, azt mondom: Dávid háromféle okát adta a halálnak, amikor ezt mondta:[1] „az Örökkévaló nem veri meg őt” – Ez az isteni ok. Vagy: „napja eljön és meghal” – ez a természeti ok. Vagy: „háborúba vonul és elpusztul” – ez pedig a járulékos [véletlenszerű] ok. A negyedik részt, azaz a szabad akaratból való [halált] elhagyta, mert értelmes ember nem keresi a halált. Még ha Saul öngyilkosságot követett is el, ezt nem azért tette, mert kereste a halált, hanem azért, mert el akarta kerülni. El akarta kerülni az ellenség kínzását és gúnyát.

Hasonlóképp van ez a beszéd részeivel. A próféták beszéde, amikor szoros kapcsolatban van a Szent szelemmel, akkor egész megnyilatkozásuk az isteni logost követi, ezért a próféták egy szót sem változtathatnak meg. A természetes beszéd utalás és jelzés azokra a gondolatokra, amelyeket ki akarnak fejezni és amire a lelket ösztönzik korábbi megegyezés nélkül. Ami pedig a szakmai nyelvet illeti, az természetes és szabad választáson alapuló dolgokból áll össze. Ami pedig a véletlenszerű beszédet illeti, az az őrültek beszéde, amikor őrültségükben nem áll össze belőle semmi jelentés sem és nem jut el valami értelmes célhoz. A szabad elhatározáson alapuló beszéd a prófétáé, amikor nem jövendöl; vagy a gondolkodó értelmes emberé, aki úgy állítja össze beszédét, hogy megválogatja szavait, mégpedig úgy, ahogyan azt szándékához leginkább illőnek tartja. Ha akarja, mindegyik szavát kicserélheti másra, de ha akarja, az egész dolgot elhagyja és másról beszél. Mindezeket a részeket egy láncolaton keresztül Istenre lehet visszavezetni. Nem mintha az Ö első intenciójától származnának, mert ebben az esetben a gyermek, a megszállott és a szónok beszéde, a költő éneke [mind] Isten beszéde lenne, márpedig az mindezek fölött áll.

Ami a tehetetlennek a határozott [emberrel] szembeni kifogását illeti, miszerint Istennek előzetes tudása volt arról, ami majd bekövetkezik, nem számít érvnek, mert csak olyan, mintha azt mondaná, hogy amiről azt állította, hogy lesz, az kikerülhetetlenül lesz. Az ilyennek azt válaszolhatjuk, hogy “igen, de ez az érv nem tarthat téged vissza attól, hogy a jobbik nézetet válaszd, hogy fegyverrel készülődj ellenségeddel szemben, élelmet gyűjts az éhezés idejére, ha elfogadod, hogy életed vagy halálod a közbülső okoktól függ, összességüktől vagy többségüktől, a határozottságtól és az energiától, a tehetetlenségtől és a hanyagságtól. Ne hivatkozz arra, ami csak elvétve és ritkán következik be, véletlenül és járulékosan, ti. hogy elpusztul a határozott, de épségben megússza a figyelmetlen hanyag. A ‘biztonság’ nevében olyasmit jelent, ami nincs meg a ‘veszély’ nevének jelentésében. Az értelmes ember nem fog a biztonságos helyről a veszélyes helyre menekülni, de a veszélyes helyről elmenekül a biztonságos helyre.” Ha van is a veszélyes helyen biztonság, arra azt mondják, hogy ritka. Ha pedig a biztonságos helyen következik be pusztulás, arra azt mondják, hogy nem természetes. Az összeszedettség kötelező. Az összeszedett viselkedés egyik oka ez a [most előadott] nézetem, ha valaki ezt elfogadja. A hanyag viselkedés egyik oka pedig az ennek a nézetnek ellentmondó nézet. Mindez azonban egy láncolaton keresztül Istenhez nyúlik vissza. Ami pusztán [isteni] elhatározásra történik, az a szokatlan és a csoda. Ebben nem találhatók meg a közbülső okok. Néha talán rá van kényszerítve, mint Mózesnek az éhezéstől való megőrzésére, amikor negyven napon keresztül böjtölt. Ilyen volt Száncheriv katonáinak pusztulása minden látható ok nélkül, de isteni okok miatt, amelyek tudatlanságunk miatt nem számítanak oknak a mi szemünkben. Ezekről mondják, hogy “ember tervez, Isten végez”, mivel nem használnak ezekben az esetekben a készületek, a kézzel fogható készületeket értve ezen. Ami azonban a lelki készülődést illeti, értve ezen a törvény titkait, ez annak a számára, aki ismeri és birtokolja azokat, hasznosak, jó eredményhez vezetnek és távol tartják a rosszat. Ha az ember körültekintő a közbülső okokkal kapcsolatban, miután tiszta szándékkal Istenre hagyja azt, amitől fél, az helyesen jár el, nem hibázik. Aki azonban a veszélybe rohan Istenre hagyatkozva, [annak azt mondhatjuk, hogy az ilyen vétkezik az ellen, hogy meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket. Aki pedig helytelennek tartja] engedelmességet parancsolni annak, akiről előre tudja, hogy engedetlen vagy engedelmes lesz, annak azt [mondhatjuk], hogy ez nem fölösleges. Már elmondtuk és bizonyítottuk, hogy az engedetlenség vagy az engedelmesség a közbülső okok révén jön létre. Az engedelmes engedelmességének oka az engedelmességre fölszólító parancs…

Ugyancsak előre tudja, hogy az engedetlen a közbülső okok miatt lesz engedetlen, vagy azért, mert rosszakkal barátkozik, vagy azért, mert a testnedvek rossz keveredése tartja rabságban, vagy azért, mert hajlik a restségre és tunyaságra, tehát megintése engedetlensége csökkenéséhez vezethet. Közismert dolog, hogy az intelem minden esetben hat a lélekre, az engedetlennek a lelke az intést hallva, még ha rendkívül kis mértékben is, de hatását nem kerüli el. Főleg akkor, ha az intelmet egy tömeghez intézik, mert abban minden esetben van egy fogékony, akinek használ, így nem volt hiába való.

[1] 1Sámuel 26:10.

  • Küldés emailben

Fejezetek