Peszách - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2019-04-25 19:28 - Ünnep kimenete: 2019-04-27 20:00:00

6/8. Zsidó Tudományok Szabadegyeteme 6. kötet – A zsidó vallás tizenhárom hitelve

Chászdáj Crescas rabbi: Isten fényének könyve – A prófécia definíciója

Chászdáj Crescas rabbi:

Or Hásém: Isten fényének könyve

 

A prófécia definíciója

 

  1. cikk 4. szakasz

A „prófécia” fogalmának – és mögöttes tartalmának – magyarázata a Törvény kívánalmainak és az azzal összhangban lévő filozófiai fejtegetéseknek megfelelően a következő:

A prófécia – az alapján, amit erről írva találunk – spirituális tudásközlés, kiáradás, mely „elárasztja” az emberi értelmet, Istentől származik, aki legyen áldott, közvetítőn keresztül vagy anélkül; információval szolgál – akár a mögöttes okok magyarázata nélkül, amiből a dolog következik – olyasmiről, amiről az embernek nincs tudomása; különféle modalitásai lehetnek; szólhat az ember saját [életére] útmutatással, vagy mások életére.

A fenti definíciónkban a „kiáradás” hasonlóan értendő, mint bármely más áradás esetében: attól, aki kiárasztja a dolgot, árad valami afelé, aki befogadja azt.

 

Prófécia csak embernek

Az „emberi értelmet” kitétel arra szolgál, hogy megkülönböztesse az olyan kiáradásoktól, melyek más fajokat, állatokat, növényeket illetnek. És minthogy az áradás befogadójául az értelmet jelöltük meg, az álmok és a varázslat ki van rekesztve, minthogy azokat a képzelet fogadja be, ahogy azt a Parva naturalia[1] tisztáza.

 

A prófécia információs közlés spirituális úton

A „spirituális” megjelölés arra szolgál, hogy megkülönböztesse a materiális, testi közléstől, elárasztástól.

A „tudásközlés” kitétel arra szolgál, hogy megkülönböztesse az olyan spirituális kiáradástól, mely potencialitással[2] ruház fel (in potentia), például az olyan közlés, mely az embernek értelmi képességeket ad a felismerésre [vagy azokat megnöveli].

 

A prófécia nem varázslás

Az „Istentől származik, aki legyen áldott, közvetítőn keresztül vagy anélkül” megkötés ugyancsak kizárja az álmokat és a varázslatot, egyben utalás Mózes próféciáira, melyek nem közvetítőn keresztül adattak, és a többi próféták próféciáira, melyek közvetítőn keresztül adattak.

 

A prófécia magunktól felismerhető, de még nem felismert információt közöl

Az „információval szolgál – akár a mögöttes okok magyarázata nélkül… – olyasmiről” kitétel arra szolgál, hogy megkülönböztesse a próféciát az olyan spirituális közléstől, mely az értelmi feldolgozását segíti aktuálisan (in actu) olyan dolgoknak, melyek igazságát az ember nem ismerheti fel az előfeltevések nélkül, melyekből le vannak vezetve (intelligibile). Az ilyen [utóbbi] információ vonatkozhat akár intellektuálisan, akár érzékszervi úton felfogható tudásra, akár az eleven hagyomány tételeire, ahogy a megfelelő helyen kifejtettük.

Az „amiről az embernek nincs tudomása” megkötés arra szolgál, hogy megkülönböztesse [az ilyen közlést] az intelligibilia prima [evidens, magától értetődő tudás] tárgyától, mert ez utóbbiakról az embernek van tudomása, mert az ember értelmes lény.

A „különféle modalitásai lehetnek” kitétel jelzi, hogy lehet a próféciának lehetségességi modalitása, és más modalitása [szükségszerűségi, esetlegességi] is. Ez nyilvánvaló a legtöbb próféciából és ígéretből, ahogy ennek a könyvnek az első részében tárgyaltuk.[3] E témában tévelyedtek el népünk némely bölcsei, mikor azt állították, hogy az Isten mindentudása csak a szükségességi modalitást engedi meg; és ez nem csak teljes hűtlenség a Törvény [szavához], hanem nyilvánvalóan és önmagában is védhetetlen állítás, ahogy már kimutattuk, és tovább fogjuk tárgyalni Isten akarata szerint e könyv 5. cikkében.

 

A prófécia célja

A „szólhat az ember saját [életére] útmutatással, vagy mások életére” a prófécia célját jelöli meg; mert a [létezésének a] cél[ja] nagyon is része a [fogalom] definíciójának, a cél lévén a[z arisztotelészi] négy ok[4] közül a legerősebb, ahogy azt a megfelelő helyen kifejtettük már. Mármost aszerint, amint a Törvényben és az Írásokban azt találjuk, hogy némely próféciák a prófétának szolgáltak útmutatásul – a pátriárkáknak adatott legtöbb prófécia ilyen –, más próféciák viszont másoknak szolgáltak útmutatásul, például Mózes, a próféták mestere próféciái, melyek az egész népnek szolgáltak útmutatásul, és az Izraelhez és más népekhez küldött próféták próféciái is ilyenek.

Ezt tűnt megfelelőnek [előadni] a „prófécia” fogalmának tisztázására, az alapján, amit erről [írva] találunk.

[1] Arisztotelész, De somniis 1:459a.

[2] Célzás az arisztotelészi – és a középkorban nagy pályát befutó – potencialitás és aktualitás elméletére: az előbbiek nagyjából a képességek az emberben (és más teremtményekben), az utóbbiak a megvalósult dolgok. Crescas itt szükségesnek találja megkülönböztetni az emberi tudás képességét (mely potencialitás), ami szintén isteni kiáradásból származik, a konkrét tudásközléstől (mely aktualitás), és melynek felfogására az emberi tudás képes (in actu, azaz aktuálisan), mert korábban részesült ebben a képességben (in potentia, azaz potenciálisan).

[3] Or Hásém 2:1:1.

[4] A négy arisztotelészi „ok”: a „formai ok” (causa formalis), a „cél-ok” (causa finalis), a „ható ok” (causa efficiens) és az „anyagi ok” (causa materialis).

  • Küldés emailben

Fejezetek