A sólet több, mint egy étel

Honnan ered a sólet, és miért vált a zsidó konyha egyik legfontosabb elemévé?

A sólet egy hagyományos zsidó egytálétel, amelyet péntek délután állítanak össze, és lassú főzéssel tartanak melegen szombat délig. A recept régiónként eltérő lehet: az askenázi változat babot, árpát és füstölt húst tartalmaz. A szefárd verzióban pedig csicseriborsó, rizs és egzotikus fűszerek kapnak helyet.

A sólet kialakulása

A sólet kialakulása szorosan összefügg a zsidó vallási előírásokkal. A Tóra tiltja a tűzgyújtást szombaton, de a szóbeli tan, a Talmud értelmezése szerint az előző nap meggyújtott tűz melege élvezhető. Ez a nézet szemben állt a karaita zsidókkal, akik a Tóra szövegét szó szerint értelmezték, és emiatt nem ettek meleg ételt szombaton. A hagyományhű zsidóság ezzel szemben éppen hogy hangsúlyozta a szombat élvezetét, így született meg a sólet, amely biztosította, hogy a szombati asztalon is legyen forró étel.

A magyar sólet

A sólet első írásos említése 1180-ból származik, egy bécsi rabbitól. A magyar „sólet” szó nyugati jiddis eredetű, és a francia chaud lent („lassan főtt”) kifejezésből eredeztethető. A hagyomány szerint a közösségek a pékségek kemencéiben tartották melegen az edényt, amit másnap délelőtt hoztak haza. Ez a szokás sok helyen a közelmúltig fennmaradt.

Ezeket a szabályokat érdemes betartani az étel főzése közben 

Először is, nem hagyhatjuk a nem teljesen megfőtt ételt nyílt tűzön, csakis olyan helyen, ahol nem áll fenn annak a veszélye, hogy véletlenül állítani próbálunk a hőmérsékleten. Ezt manapság többnyire elektromos melegítőlappal érjük el, régebben elkotorták a kemencében a szenet vagy hamuval takarták le. Ez a tilalom eredendően csak nem teljesen (egyharmadig vagy félig) főtt ételre vonatkozik. De a biztonság kedvéért minden esetben így járunk el.

Fontos, hogy mindaddig, amíg a sólet a tűzön (melegítőlapon) van, nem keverhetjük meg az ételt, mert az már főzésnek minősülne (vannak, akik a fedőt sem veszik le a lábosról, amíg a tűzön van). Ha szeretnénk szedni a lábosból, akkor először le kell vennünk azt a tűzről. Bölcseink azt is kiemelik, hogy ha egyszer már levettük az ételt a tűzről, akkor csak abban az esetben tehetjük oda vissza, ha eredetileg is az volt a célunk, hogy visszategyük, az étel teljesen meg van főve és még nem hűlt ki, nem tettük át másik lábosba és folyamatosan kézben volt az edény vagy legalább a fülét fogtuk.

Így fogyasszuk 

Felmerülhet azonban a kérdés, hogy mit tegyünk, ha érzékeljük, hogy leég a sólet alja. Ebben az esetben adhatunk hozzá egy kevés vizet, amennyiben a sólet teljesen meg van főve és a vizet a szombat bejövetele előtt felforrósítottuk és azóta folyamatosan forró volt, a vizet közvetlenül a tartályból öntjük a tűzről levett edénybe és a sóletes lábos nem nyílt tűzön van. Érdemes figyelni arra is, hogy a húsos sóletből felszálló forró gőz ne érintkezzen a forró vizet tartalmazó forralóval, nehogy húsossá váljon a párve vízmelegítő. Egy másik megoldás lehet, ha a melegítőlap kevésbé forró részére húzzuk a sóletet, vagy még egy réteggel (például egy ráccsal) eltávolítjuk a lábost a hőforrástól.

További szabály, hogy nem sózhatjuk meg a lábosban a forró ételt, de ha már átszedtük egy tányérba, akkor megsózhatjuk. Mivel a fűszerek többnyire nem mennek át olyasfajta folyamaton, mint az asztali só, azokat csak kli slisiben, harmadik edényben adhatjuk az ételhez, vagyis egy második tálba is át kell szedni a sóletet ahhoz, hogy fűszereket adhassunk hozzá.

További magyarázatokat a sólettel kapcsolatban itt talál.

Érdemes a receptjeink közül is válogatni. Kattintgasson bátran:

A sólettel foglalkozó sorozatunkban további érdekességek és receptek várják. Részletekért kattintson ide.

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További receptjeinket és cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.

Megszakítás