A második Szentély korában a zsidóságon belül létezett egy cádukim (szadduceusok) nevű szekta, melynek tagjai nem hittek a Szóbeli Tan isteni eredetében, ezért az Írott Tan általuk helyesnek vélt interpretációja szerint éltek. Azt a mondatot, hogy „Ne gyújtsatok tüzet mind a ti lakóhelyeiteken a szombat napján.” (M.II. 35:3) úgy értelmezték, hogy semmiféle tűz nem éghet szombaton. Így sötétben töltötték a szombatjaikat, és csak hideg ételt ettek. Hasonló hitelvek szerint élnek napjainkban a karaiták.
A Tóra azonban csak az új tűz gyújtását tiltja meg, a korábban meggyújtott tüzet élvezhetjük szombaton is. Ezért a rabbinikus értelmezéshez hű prusim (farizeusok), annak érdekében, hogy a fent említett szektától láthatóan elkülönüljenek, fontosnak tartották a meleg étel fogyasztását szombaton. A pénteken elkészített étel szombat délig a melegítőlapon marad, és ez a hosszú idő adja különleges aromáját.
A sólet valamilyen formája a zsidó konyha minden ágában megtalálható. Természetesen a régi Pesten is sóletet tálaltak fel szombat délben:
„A sóletot belül fehér, kívül sötétkék zománcú vasfazékban főzték. Péntek délután átvitte a cseléd az Engländer kóser pékségbe, ott vizet tettek bele, lekötözték, és egy számot raktak a tetejére. Arra a számra adták ki másnap az edényt. A sóletben volt bab, gersli, füstölt libamell, vagy libacomb, és mindig volt benne egy nagy darab, zsíros marhahús is. A tetejére lisztből, vízből és tojásból készített kuglit tettek, de olyan is volt, hogy az edény aljára került a kugli, porcelántálkával letakarták, és azon keresztül főtt meg. Készítettek krumplikuglit is, reszelt krumpliból, tojásból, sóval-borssal ízesítve, kikent kőagyag tálakban sütötték meg a péknél. Úgy nézett ki, mint egy krumplitorta, háromszögű szeleteket vágtak belőle. Sok kőagyag edényt használtunk, az bírta a sütést, és nem ragadt bele az étel.”
Pulykahúsos sólet kolbásszal
2 hagyma felaprítva
8 gerezd fokhagyma összetörve
3 ek. olaj
4-6 pulykaszárny, vagy 1 nagy, felkockázott pulykamell, vagy 3-4 pulykacomb
1 szál füstölt kolbász szeletelve
1 nagy batáta felkockázva
½ bögre búza
½ bögre árpagyöngy (gersli)
1 piros kaliforniai paprika
2 paradicsom
Egy darabka gyömbér
Őrölt bors és őrölt koriander ízlés szerint
Vastag aljú edényben megpároljuk az olajon a hagymát és a fokhagymát, rádobjuk a húst, majd a kolbászt, és átpirítjuk. Vízzel felöntjük, hozzáadjuk az előzőleg átmosott gabonákat, valamint a zöldségeket és a fűszert (sóra a kolbász miatt nincs szükség). Felforraljuk, és másfél-két órán át lassú tűzön főzzük. Az elpárolgó folyadékot menet közben pótoljuk. Péntek este a melegítőlapra tesszük, és egészen szombat délig rajta tartjuk.
A búza és a gersli könnyen szennyeződhet kártevőkkel. Készleteinket tartsuk jól zárható dobozban. Felhasználás előtt alaposan vizsgáljuk meg, nem támadta-e meg a gabonákat kártevő. Ezután öntsük vízzel telített tálba a szemeket, és erőteljes mozdulatokkal keverjük meg, majd várjunk, amíg leülepszik. Ezt ismételjük néhányszor, amíg megbizonyosodunk róla, hogy nincsen bogár, vagy kukac a szemek között.