A sólettel foglalkozó sorozatunk negyedik részében vegán és vegetáriánus olvasóinknak kínálunk szombati ebédet. És természetesen mindenki másnak, aki a nehéz húsétel helyett valami könnyebbre vágyik.

Amikor az Örökkévaló megteremtette az embert, a növényeket adta neki táplálékul, és ez így volt egészen az özönvíz utánig. Miután Noách (Noé) és családja elhagyta a bárkát, áldozatot mutatott be az Örökkévalónak, aki pedig megáldotta őt, és engedélyt adott az embernek a húsevésre:

Minden mozgó lény, amely él, a tietek legyen eledelül; mint a zöld füvet, úgy adtam nektek mindet. De húst lelkével: vérével ne egyétek! (1Mózes 9:3–4.)

Az egyik magyarázat szerint az állatok Noénak köszönthetik, hogy túlélték az özönvizet, ezért ettől fogva ő rendelkezett felettük. A húsevés engedélyezése kiemeli, hogy ember és állat nincsenek egy szinten, nem egyenrangúak. Az emberölés alapvetően különbözik egy állat megölésétől. Fontos azonban, hogy a vér maga az élet, fogyasztása ezért tiltott. Az élő állatból kivágott hús tilalma pedig olyan fontos, hogy nemcsak zsidókra vonatkozik, hanem bekerült a sevá micvot bné Noách, vagyis Noé fiainak hét törvénye közé is. Ezek azok a parancsolatok, amelyek a nem-zsidókra is vonatkoznak.

A Tóra arról is ír, hogy az ember lelke húsra is vágyik. Ez a motívum a pusztai vándorlás során többször is visszatért, amikor a zsidók lázadoztak a manna ellen, húst akartak enni vagy visszavágytak az egyiptomi húsosfazék mellé. Bár a húsfogyasztás a régi időkben a gazdagok kiváltsága volt, illetve valóban csak ünnepnapokon jutottak hozzá, a Szentély korában az áldozatok a mindennapok részét képezték. Bizonyos áldozatokból mindenkinek ennie kellett, másokból csak a kohénok fogyaszthattak. A zsidó legendák szerint az idők végén a Behemót (óriási bika) és a Leviátán (óriási hal) húsából falatoznak majd az emberek. Azt is mondják azonban, hogy a végső megváltás után, az eljövendő világban minden élőlény növényekkel táplálkozik majd:

Tehén és medve legelésznek együtt heverésznek kölykeik; az oroszlán pedig, mint az ökör, szalmát eszik. És játszadozik a csecsemő a vipera lyukánál és a baziliszkusz szemére az elválasztott gyermek nyújtja ki kezét. (Jesájá 11:6–8.)

Mindemellett az idők folyamán azonban rendre felbukkantak olyan zsidó gondolkodók, akik nem fogadták el a húsfogyasztást. Közülük az első (név szerint ismert gondolkodó) Joszef Albo rabbi volt, aki a XV. századi Spanyolországban élt. Ő morális okokból foglalt állást a vegetarianizmus mellett, azonban figyelmeztetett arra, hogy ez nem jelenti azt, hogy az embernek saját magával egyenlőnek kellene tekintenie az állatokat.

Már csak öt hét és mi főzzük a sóletet ön helyett

A sólet eredetét tekintve is zsidó étel, szombati ételként kerül az asztalra.

A hústól való tartózkodással kapcsolatban a leggyakrabban a XX. század elején élt ráv Ávráhám Jicchák Kookot, az államalapítás előtti Izrael első főrabbiját és a XX. század első felének egyik legnagyszerűbb vallásos zsidó gondolkodóját idézik. Szerinte az ideális állapot a húsfogyasztás kiiktatása lenne, azonban az emberiségnek fel kell nőnie ehhez a feladathoz. Csak az emberek közti erőszak megszüntetése után következhet az állatok végletekig menő védelme. Akkor, amikor ember és ember között már nincsen durvaság. Bár Kook rabbi hét közben tartózkodott a húsevéstől, szombaton és ünnepeken ő is evett a feltálalt húsból. Vele ellentétben kortársa, Joszef Soloveitchik rabbi nagyon komolyan vette az ideológiai alapú vegetarianizmust. A kortárs ráv Slomó Áviner Kook rabbi ideológiáját hangsúlyozza: szerinte a húsevéstől való tartózkodásnak megvan ugyan az erkölcsi alapja, azonban először azt kell megtanulnunk, hogyan kezeljük embertársainkat megfelelő tisztelettel és elfogadással, az állatokkal való együttérzés csak ezután következik.

Ezzel szemben áll egy másik megközelítés, melyet az áldott emlékű lubavicsi Rebbe is képviselt. A midrás (Bámidbár rábá 14:12.) elmondja, hogy a világ négy részre oszlik: élettelen, növény, állat, ember. Ebben a hierarchiában az alacsonyabban levő „szolgálja” a felette levőket. Amikor egy alacsonyabb szinten lévő dolgot felhasználunk egy magasabb szinten levő szolgálatában, akkor felemeljük azt egy magasabb szintre. Ha például egy állat vagy ember elfogyaszt egy növényt, akkor nem elpusztítja, hanem magasabb szintre emeli. Ugyanígy, ha valaki húst eszik, felemeli az állatot. A Rebbe úgy vélte, hogy ha nem használjuk fel az állatot, akkor azzal kárt okozunk neki, mert miattunk nem képes magasabb szintre jutni.

A Sóletfesztiválon kizárólag kóser ételeket kóstolhat, mégpedig négy különböző receptúrájú sóletet: hazait, líbiait, vegánt és izraelit, ráadásul ezek egyikét meg is nyerhetiAugusztus 28-án, a már hagyományosnak számító Sóletfesztivállal indul el az EMIH rendezvénysorozata a Zsinagógák Hete, amelyen egészen szeptember 7-ig változatos zenei és kulturális programokkal várják az érdeklődőket Budapesten és vidéki helyszíneken. 

Vegán sólet

  • fél-fél pohár száraz vörös bab, apró szemű fehér bab, csicseriborsó, gersli (árpagyöngy)
  • 2 ek. olívaolaj
  • 2 nagy fej hagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 4 közepes méretű krumpli
  • 2 szál sárgarépa
  • 2 jó érett paradicsom
  • só, bors, babérlevél, őrölt koriander, ízlés szerint

Áztassa be a kétféle babot és a csicseriborsót egy éjszakára. Másnap szűrje le. Aprítsa fel a hagymát és az olajon párolja üvegesre, adja hozzá az összetört fokhagymát. Tegye a kétféle babot és a csicseriborsót vastag aljú edénybe, adja hozzá a megpárolt hagymát és annyi vizet, amennyi bőven ellepi. Forralja fel, majd kis lángon, lefedve forralja harminc percen át. Kockázza fel a krumplit, karikázza fel a répát, darabolja fel a paradicsomot és adja a láboshoz. Fűszerezze meg, dobjon bele két-három babérlevelet és fedje le. Főzze néhány órán át (szükség esetén pótolja az elpárolgott folyadékot) vagy tegye a szombati melegítőlapra egész éjszakára. A szombat bejövetele előtt ellenőrizze, hogy elegendő folyadék van-e az ételen, amennyiben szükséges, még szombat előtt tegyen hozzá vizet és forralja fel újra a sóletet.

Fotó: Tijana Drndarski on Unsplash

A sorozat eddigi részei