5.Messiás

Táánit 17. lap első oldal közepétől;

a második oldalának közepéig.

Bölcseink azt tanították: „Egy királynak naponta hajat kell vágnia; egy főpapnak hetente legalább egyszer, péntekenként hajat kell vágnia; egy közönséges papnakharminc naponta legalább egyszer hajat kell vágnia.”

A Brájtá azt tanította: „Egy királynak naponta hajat kell vágnia.” A Gömárá azt kérdezi: Mi az oka ennek?

Rabbi Ábá bár Závdá azt válaszolta erre: Ez a kötelezettség a következő bibliai versből ered[1]: „Szemed teljes díszben látja majd a királyt”. Ez a vers azt tanítja nekünk, hogy a királynak mindig nagy gondot kell fordítania saját kifogástalan megjelenésére. Tehát naponta ki kell igazítania a hajviseletét, és tökéletesen ápoltnak kell lennie[2].

A Brájtá következő mondata így hangzik: „Egy főpapnak hetente legalább egyszer, péntekenként hajat kell vágnia.” A Gömárá azt kérdezi: Mi az oka ennek?

Ráv Smuél bár Jichák azt válaszolta erre: A Szentélyben szolgáló papok huszonnégy mismár-ba („műszakra”) voltak osztva, és minden egyes mismár egyvégtében egy hétig látta el a szentélybeli szolgálatot. A mismárok szombatonként váltották egymást; a távozó mismár mutatta be a reggeli és az egyéb kiegészítő áldozatokat, az őket leváltó mismár pedig az esti áldozatot mutatta be, és ők helyezték el a tizenkét friss kenyeret is az aranyasztalra. Mivel a mismár-ok szombatonként váltják egymást, illő, hogy a Főpap péntekente vágassa le a haját, hogy az újonnan érkező mismár akkor lássa meg először, amikor tökéletesen ápolt a külseje[3].

A Brájtá így fejeződött be: „Egy közönségespapnak harminc naponta legalább egyszer hajat kell vágnia.” A Gömárá azt kérdezi: Honnan tudjuk ezt a törvényt?[4]

Erre az előírásra a gözérá sává (hasonló kifejezésekre alapozott analógia) szövegmagyarázó elv alapján következtetünk. Ha ugyanaz a szó vagy kifejezés szerepel két bibliai szövegrészben, az egyikben alkalmazott törvény a másikban is alkalmazandó. Az egy pappal kapcsolatban használt „perá” („hajzat”) kifejezés értelmét ugyanennek a „perá” kifejezésnek egy másik helyen, egy Názirral (egy olyan személy, aki Názir fogadalmat tett, és akinek többek között a hajnyírástól is tartózkodnia kell) kapcsolatban történt említéséből származtatjuk. Ezen a helyen[5] a vers a papokkal kapcsolatban ezt mondja: „Fejüket ne borotválják kopaszra, de hosszú hajat [perá] se növesszenek.” Amiből azt tanuljuk, hogy egy pap nem növesztheti meg a haját. A másik helyen pedig[6], a Názirra utalva, ezt mondja a vers: „Szent legyen, növessze meg fejének hajfürtjeit [perá].” Amiből azt tanuljuk, hogy egy Názirnak meg kell növesztenie a haját. Amiképpen azon a helyen, a Názir esetében, a kötelezettség, hogy megnövessze a haját azt jelenti, hogy a Názir legalább harminc napig nem vágathatja le a haját, azonképpen itt, a pap esetében, a hajmegnövesztés tilalma azt jelenti, hogy a pap nem hagyhatja harminc napig nyíratlanul a haját.

Ami magát a Názirt illeti, honnan tudjuk, hogy a „perá” kifejezés egy harmincnapos időtartamra utal?

Ráv Mátná erre azt válaszolta: Egy személy bármilyen hosszú időre Názir-fogadalmat tehet, de legkevesebb harminc napra. És az, aki nem határozza meg, pontosan milyen hosszú ideig kíván Názirként élni, az is legalább harminc napra magára vállalja a Názirra vonatkozó kötelmeket[7]. Na már most, mivel egy Názirnak fogadalma egész ideje alatt tilos hajat vágnia, ebből az következik, hogy a legrövidebb időtartam, ameddig egy Názirnak tartózkodnia kell a hajvágástól, harminc nap, amelynek leteltekor a Tóra szerint elég hosszúra megnőtt a haja ahhoz, hogy azt „perá”-nak lehessen nevezni. És azt honnan tudjuk, hogy a Názir-fogadalom minimális időtartama harminc nap? Ezt ugyanabból a versből[8] vezethetjük le: „Szent legyen [יהיה].” A יהיה szó számértéke harminc (י = 10, ה = 5, י = 10, ה = 5), amiből azt tanuljuk, hogy a Názir-fogadalom legrövidebb időtartama harminc nap.

Ráv Pápá azt mondta Ábájénak: De lehet, hogy az Írás a következőt akarta mondani: A papok egyáltalán ne növesszék meg a hajukat, hanem naponta nyiratkozzanak meg! És ha úgy érvelsz, hogy a Názir esetéből arra következtethetünk, hogy a „perá” kifejezés azt jelenti, hogy valaki harminc napig növeszti a haját, akkor a vers esetleg a következőképpen is értelmezhető: A papok nem növeszthetik harminc napig a hajukat; hanem naponta meg kell nyiratkozzanak!

Ábáje erre azt válaszolta Ráv Pápának: Ha a bibliai vers így hangzana: „Ne hagyják [a papok], hogy a hajuk megnőjön [לא ישלחו פרע]”, akkor esetleg értelmezhetnénk a verset a te javaslatod szerint vagyis, hogy a papoknak egyáltalán nem szabad megnöveszteniük a hajukat. Mivel azonban a vers így hangzik: „de hosszú hajat se növesszenek [ופרע לא ישלחו]”, ez csakis úgy értelmezhető, hogy hajuk kell, hogy legyen csak nem szabad engedni, hogy korlátlanul nőjön, hanem időnként meg kell nyírniuk. Így tehát egy papnak harminc naponta legalább egyszer meg kell nyiratkoznia.

Ha igaz az, hogy a pap harminc naponként legalább egyszeri nyiratkozási kötelessége a Bibliából van levezetve, akkor még manapság is, amikor nincs Szentély, a papoknak legalább havonta egyszer hajat kellene vágatniuk! Manapság a papok miért nem törődnek a hajuk megnövesztésére vonatkozó tilalommal?

A törvény, amely megtiltja a papoknak, hogy megnövesszék a hajukat, hasonló ahhoz a törvényhez, amely megtiltja a papoknak, hogy bortól lerészegedjenek. Azt a Jechezkél verset[9], amely megtiltja a papoknak, hogy megnövesszék a hajukat, egy olyan vers követi, amely megtiltja nekik, hogy bort igyanak, és ez azt sejteti, hogy párhuzam vonható a két tiltás között. A borivás tilalmára vonatkozóan a vers ezt mondja[10]: „A papok nem ihatnak bort, amikor a belső udvarba mennek.” Ez azt tanítja nekünk, hogy a papok borivási tilalma csak arra az időszakra vonatkozik, amikor áll a Szentély, és a papok beléphetnek, hogy elvégezzék a templomi szolgálatot, de amikor a Szentélybe való belépés nem lehetséges, akkor engedélyezett a bor fogyasztása. Ennek analógiájára a papok hajnövesztési tilalma is csak arra az időszakra vonatkozik, amikor áll a Szentély, és a papok beléphetnek, hogy elvégezzék a szolgálatot. Manapság azonban, amikor már nem áll a Szentély, a papoknak már nem kell törődniük a hajuk megnövesztésére vonatkozó tilalommal[11].

De hát a fentebb idézett Brájtá kétségtelenül tartalmazta a következő tanítást: „Rabbi Jehudá HáNászi azt mondja: Én azt mondom, ha abban reménykedünk, hogy a Szentély már akár a nagyon közeli jövőben újra felépülhet, akkor a papokat örökre el kellene tiltani a borivástól. De hát mit tehetek? Ez az egyre jobban elhúzódó idő, amióta a Szentély romokban áll, a papoknak dolgozik. Mivel oly sok év eltelt már anélkül, hogy a Szentély újra felépült volna, nincs miért azt gondolnunk, hogy ez hamarosan megtörténik. Ennélfogva a papokat nem kell manapság korlátozni a borivásban.”

Ábáje pedig azt mondta ezzel kapcsolatban: Kinek a véleménye szerint ihatnak manapság bort a papok mindenféle korlátozás nélkül?

Rabbi Jehudá HáNászi nézete szerint cselekednek. Na már most, érvel a Gömárá, ez közvetve kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a Rabbik, akik nem értenek egyet Rabbi Jehudá HáNászival, még ma is megtiltják a papoknak a borivást. Ebből tehát az következik, hogy a papokra vonatkozó hajmegnövesztési tilalmat is mind a mai napig érvényben lévőnek kell tartaniuk?

Mi az oka annak, hogy a Rabbi Jehudá HáNászival egyet nem értő Rabbik még ma is tiltják a papoknak a borivást? Azért tiltják, mert meg vannak győződve róla, hogy a Szentély most már bármikor felépül, és hirtelen szükség lesz majd egy a Szentély-szolgálatban soros mismár-hoz és bét áv-hoz tartozó, a szolgálat ellátására alkalmas papra, de egyetlen pap sem áll majd rendelkezésre, mert alkalmatlan lesz amiatt, hogy bort ivott. A Szentély-szolgálat újrafelvételére emiatt várni kell majd, amíg a papok újra alkalmassá nem válnak a szolgálatra. Ám jelen esetben ami a papok hajnövesztési tilalmát illeti, abban még a Rabbik is egyetértenek, hogy ez már nem hatályos, mert még ha egyszeriben felépül is a Szentély, és a papoknak hosszú a hajuk, megvalósítható, hogy nagyon rövid idő alatt levágják a hajukat és felkészítsék magukat a Szentélybe való belépésre és a szolgálat ellátására.

Ám ha ez így van, akkor a papok borivási tilalma sem kell, hogy hatályban legyen, mert még ha felépül is hamarjában a Szentély, és épp mindegyik pap ivott bort, megvalósítható, hogy aludjanak egy keveset, és ily módon rövid idő alatt felkészítsék magukat a Szentélybe való újbóli belépésre és a szolgálat elvégzésére. Ez a megoldás összhangban van Rámi bár Ábá nézetével. Rámi bár Ábá ugyanis azt mondta: A borivást követően egy mérföldnyi séta vagy akár egy egészen csekély mennyiségű alvás is megszünteti a bor mámorító hatását[12]. Ezért aztán a Rabbiknak is egyet kellene érteniük azzal, hogy manapság a papok ihatnak bort mindenféle korlátozás nélkül, ugyanúgy ahogy hajuk növesztését sem korlátozza manapság semmiféle előírás.

Vajon nem történt-e megszorítás Rámi bár Ábá ezen megállapítását illetően? Ráv Náchmán ugyanis ezt mondta Rábá bár Ávuhá nevében: Az állítás, hogy egy mérföldnyi séta vagy akár egy egészen csekély mennyiségű alvás megszünteti a bor mámorító hatását, csak abban az esetben igaz, ha az illető legfeljebb egy röviit-nyit (negyed log, 0.86 deciliter) ivott meg. Ha azonban az illető több, mint egy röviit-nyi bort ivott, akkor a séta csak még bizonytalanabbá teszi a járását, és az alvás is csak növeli mámorát. Így aztán a Rabbik fenntartják, hogy a papok borivási tilalma még ma is hatályos, azzal azonban egyetértenek, hogy a hajuk megnövesztésére vonatkozó tilalom már nem érvényes, mert még ha a Szentély felépül is hirtelen, a papoknak nem okozna gondot gyorsan levágni a hajukat, és felvenni a szolgálatot.

Ráv Ási egy másik módszert javasolt a papok borivási és hajmegnövesztési tilalma közötti különbségtételre. Ha egy pap bortól ittas állapotban lépett be a Szentélybe, és így vett részt a szentélybeli szolgálatban, szolgálata érvénytelen. Ezt a következő bibliai versekből vezették le[13]: „Bort és részegítő italt ne igyál se te, se fiaid… hogy különbséget tegyetek a szent és a nem szent között…”, amiből azt tanuljuk, hogy ha egy pap ittas állapotban szolgál a Szentélyben, akkor szolgálata nem szent, és ezért alkalmatlan[14]. Ezért rendelkeztek úgy a Rabbik, hogy a papok még ma sem ihatnak bort azokon a napokon, amikor rajtuk lenne a sor a szentélybeli szolgálatban. Ha azonban egy pap a megengedettnél hosszabb hajjal vett részt a szentélybeli szolgálatban, szolgálata nem számit érvénytelen, mert nincs olyan bibliai vers, amely arra utalna, hogy egy a megengedettnél hosszabb hajú pap szolgálata valóban alkalmatlan lenne[15]. Ezért a Rabbik nem rendelkeztek úgy, hogy a papoknak tilos ma megnöveszteni a hajukat, mert még ha a Szentély felépülne is hirtelen, és a papok a megengedettnél hosszabb hajjal látnák el benne a szolgálatot, szolgálatuk akkor sem minősülne alkalmatlannak.

A következő Brájtá alapján ellenvetés érte Ráv Ási megkülönböztetési módszerét: „És íme a bűnösök, akik halállal sújthat az Ég: a papok, akik bortól ittasan szolgálnak a Szentélyben, és a papok akik úgy szolgálnak, hogy közben a hajuk hosszabb a megengedettnél.” A Gömárá azt kérdezi: Honnan tudjuk, hogy ez a két vétség főbenjáró bűnnek számít? Az bizonyos, hogy azokkal a papokkal kapcsolatban, akik bortól ittasan végzik szolgálatukat a Szentélyben, a bibliai vers egyértelműen kijelenti[16]: „Bort és részegítő italt ne igyál se te, se fiaid veled, midőn bementek a Találkozás Sátrába, hogy meg ne haljatok”, ami azt sejteti, hogy ha az a pap, aki ittasan végzi szolgálatát, halálbüntetéssel sújtható. De azt honnan tudjuk, hogy azokat a papokat, akik a megengedettnél hosszabb hajjal végzik szentélybeli szolgálatukat, szintén halállal sújthatja az Ég? Ez abból a bibliai versből van levezetve, amelyben ez áll[17]: „Fejüket ne borotválják kopaszra, de hosszú hajat se növesszenek”, valamint a következő versből[18], amelyben pedig ez áll: „A papok nem ihatnak bort, amikor a belső udvarba mennek.” Ennek a két versnek az egymás mellé helyezése azt tanítja nekünk, hogy a Szentélyben a megengedettnél hosszabb hajjal szolgálatot végzőkkel szembeni tiltás összevethető a Szentélyben bortól ittasan szolgálatot végzőkkel szembeni tiltással: Amiképpen azokat, akik bortól ittasan szolgálnak a Szentélyben, halállal sújthatja az Ég (amint ezt a 3Mózes-ből származó versből megtudtuk), ugyanúgy azokat is halállal sújthatja az Ég, akik a megengedettnél hosszabb hajjal végzik szolgálatukat. Most, hogy párhuzamot vontunk a két tiltás között, indokolt lenne ezt a párhuzamot a következőképpen kiterjeszteni: Amiképpen azok, akik a Szentélyben bortól ittasan szolgálnak, alkalmatlanná teszik szolgálatukat, ugyanígy alkalmatlanná válik azoknak a szolgálata is, akik a megengedettnél hosszabb hajjal szolgálnak! Ezért a Rabbiknak úgy kellett volna rendelkezniük, hogy a papoknak még ma is tilos megnöveszteniük a hajukat, mivel a Szentély egykettőre újra felépülhet, és az éppen soros papok esetleg azon vehetik észre magukat, hogy a megengedettnél hosszabb hajjal végzik a szolgálatot, s ezzel alkalmatlanná teszik szolgálatukat. Ez a következtetés nyilvánvalóan ellentmond Ráv Ási megállapításának!

Nem, a két tiltás között vont párhuzam nem terjeszthető ki. Amikor a két tiltás össze lett vetve, csupán az egyikkel kapcsolatban megemlített halálbüntetés tekintetében lettek összevetve. Ám a papok szolgálatának alkalmatlansága tekintetébena két tiltás nem lett összevetveegymással. Imigyen egy pap, aki ittasan szolgál a Szentélyben, alkalmatlanná teszi szolgálatát, míg ugyanakkor egy pap, aki a megengedettnél hosszabb hajjal szolgál, ezzel nem teszi alkalmatlanná a szolgálatát. És a Ráv Ási által a két tiltás között, azok mai hatályosságát illetően vont megkülönböztetés még mindig érvényes.

Még mindig ugyanezen témával kapcsolatban Ráviná azt mondta Ráv Ásinak: Mielőtt jött Jechezkél, és megtette a maga kijelentését, ki mondta azt, hogy egy pap nem növesztheti meg a haját? Mint azt fentebb már tanultuk, efféle tiltást nem tartalmaz még maga a Tóra sem, a tiltás forrása egyedül a Jechezkélben található vers[19]: „Fejüket ne borotválják kopaszra, de hosszú hajat se növesszenek.” De hát egy prófétának nyilvánvalóan nincs felhatalmazása arra, hogy olyan új törvényeket léptessen érvénybe, amelyeket a Tóra nem is említ!

Ráv Ási azt válaszolta Rávinának: De a te érvelésed szerint itt egy ugyanolyan nehézség áll fenn, mint amilyenről Ráv Chiszdá tett említést annak a törvénynek a forrását illetően, amely úgy szól, hogy egy körülmetéletlen pap nem szolgálhat a Szentélyben. Ráv Chiszdá ugyanis azt mondta: Mi ezt nem Mózes Tórájából tanultuk, hanem a próféták szavaiból, abból a versből, amely így szól[20]: „Az idegenek, az Izráel fiai között élő körülmetéletlen szívű és testű idegenek, nem mehetnek be szent helyemre.” És ugyanebben a fejezetben egy másik vers[21] pedig így szól: „Hiszen idegeneket, körülmetéletlen szívű és testű embereket engedtetek bejönni; szent helyemen való jelenlétük meggyalázta házamat.” Amiből azt tanuljuk, hogy a körülmetéletlen pap által elvégzett szolgálat tisztátalannak számít. Na már most, ugyanaz az ellenvetés, amely a papok hajmegnövesztési tilalmának eredeztetésével szemben merült fel, felmerülhet ezeknek a körülmetéletlen papok szolgálatára vonatkozó törvényeknek az eredeztetésével kapcsolatban is: Mielőtt jött Jechezkél, és megtette a maga kijelentését, ki mondta azt, hogy egy körülmetéletlen papnak tilos szolgálatot végeznie a Szentélyben, és azt, hogy ha szolgál, szolgálata alkalmatlan? Nyilvánvaló, hogy ezeket az előírásokat nem lehet kizárólag a Jechezkélben található versekre alapozni, mivel egy prófétának nincs felhatalmazása arra, hogy saját kezdeményezésére új törvényeket léptessen érvénybe! Sokkal inkább, folytatta Ráv Ási, azt a következtetést kell levonnunk, hogy Jechezkélt megelőzően ezt a dolgot szóbeli hagyományként fogadták el, amelynek eredete a Szináj-hegyi Tóraadásig volt visszavezethető, a Szóbeli Törvény egyéb más rendelkezéseihez hasonlóan, majd jött Jechezkél, és egy írott verssel támasztotta alá a szóbeli hagyományt. Vagyis Jechezkél nem léptetett életbe új törvényt. Ehelyett szentírási alátámasztást adott egy olyan törvénynek, amelynek valódi forrása egy egészen a Szinájtól eredeztethető szóbeli hagyomány. Esetünkben, a papok hajmegnövesztési tilalmával kapcsolatban, ugyanezt mondhatjuk: ezt a dolgot eredetileg egy egészen a Szinájig visszavezethető szóbeli hagyományként fogadták el, majd jött Jechez­kél, és egy írott verssel támasztotta alá a szóbeli hagyományt.

---