Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:
Széfer Ávodá: A Szentély-szolgálat könyve
A Szentély építésének szabályai
1. fejezet
A Szentély
A szentély építésének kötelezettsége
1. §. Tevőleges parancsolat az Örökkévaló Házának felépítése a célból, hogy ott áldozatokat mutassunk be; évente háromszor zarándokolunk oda, miképpen írva van[1]: „És készítsetek számomra szentélyt.” A Mózes által épített szentélyt a Tóra leírja: ideiglenes volt, miképpen írva van[2]: „Mert még nem jutottatok ahhoz [a nyugalomhoz és birtokhoz].”
A különböző szentélyek
2. §. Miután [a zsidók] beléptek az Országba, Gilgálban emeltek Szentélyt arra a tizennégy évre, míg meghódították és fölosztották [az országot]. Onnan Sílóba mentek, kőből épült Házat emeltek és a Hajlék függönyét terítették fölé. Nem volt tetőzete. A silói szentély 369 évig állt. Amikor Éli meghalt, elpusztult.
[Majd] Nóbba érkeztek, és ott szentélyt építettek. Amikor Sámuel meghalt, [a Szentély] elpusztult. Ezután Gibeónba mentek, és ott szentélyt építettek. Gibeónból az örök helyhez mentek [Jeruzsálembe]. Nób és Gibeón napjai összesen ötvenhét év.
3. §. Mióta a Szentély felépült Jeruzsálemben, azóta egyetlen más helyen nem lehet az Örökkévalónak házat építeni vagy áldozatot bemutatni.
Nincsen Szentély egyetlen más nemzedéknek, csak Jeruzsálemben és csak a Mórija-hegyen, miképpen írva van[3]: „Mondta Dávid: Ez legyen az Örökkévalónak, az Istennek háza és ez égőáldozatnak való oltár Izráel számára”, s miképpen írva van[4]: „ez nyugvóhelyem mindenkorra.”
4. §. A Salamon által emelt építményt részletesen leírja a Királyok könyve. Az Eljövendő Templom ugyan említve van Ezékiel könyvében, de nincs részletezve és nincs megmagyarázva. Ezért Ezra idejében a nép a Második Szentélyt Salamon építményének mintájára építette, és bizonyos részeiben Ezékiel leírását követte.
A Szentély főbb paraméterei
5. §. A következő dolgok fontosak a szentély megépítésekor:
    a. a kodes [a szentélycsarnok],
    b. a kodes hákádásim [a Szentek Szentje],
    c. legyen a szentélycsarnok előtt egy hely, melynek neve ulám [előcsarnok].
    Ennek a háromnak a neve Héchál [Templom].
Készítsünk válaszfalat a Templom körül, [kissé] távolabbra, a pusztai [szentély] udvarát övező szőttes vászonfalakhoz hasonlatosat. Mindaz, amit e válaszfal körülvesz, a Találkozás Sátrának udvarához hasonló és ázárának [templomudvar] nevezik.
Az egész [területet] együtt a Mikdás [Szentély].
6. §. A következő felszerelést készítsük a Szentélynek:
    oltár az égőáldozatnak és más áldozatoknak;
    az oltárhoz felvezető rámpa, ami az előcsarnok előtt, attól délre van;
    egy medence és talapzata, melyben a papok [mosással] megszentelték kezüket és lábukat a [templomi] szolgálatra. [Ez] az előcsarnok és a oltár között helyezkedett el, kissé délre, a Szentélybe való belépéskor bal oldalon;
    oltár a füstölőáldozatnak;
    a Menóra, és
    asztal [a színkenyérnek].
    [Utóbbi] három a szentélycsarnokban állt, a Szentek Szentje előtt.
7. §. A Menóra délen állt, a bejárattól balra. Jobbra állt asztal, melyre a színkenyeret helyezték. Mindkettő a Szentek Szentje előtt állt, míg a füstölőoltár hátrább [állt], e kettő között.
A templomudvaron jelzőcöveket kell állítani: meddig [jöhet] Izráel, és meddig a kohén [aki részt vehet a templomi szolgálatban].
És építeni kell helyiségeket a Szentély különféle szükségleteire. Ezeket a helységeket liskának [kamra] nevezik.
Az építéshez használt anyagok
8. §. A Templom és a templomudvar építéséhez nagyméretű köveket használjunk. Ha nem találunk köveket, építsük téglából.
Az építkezésen használt köveket nem faraghatjuk meg a Templom-hegyen: faragjuk meg és csiszoljuk [a Templom-hegyen] kívül, és [utána] vigyük oda, miképpen írva van[5]: „és fejtettek nagy köveket, becses köveket, hogy alapozzák a házat faragott kövekkel.” Továbbá ez is írva van[6]: „sem kalapács, sem fejsze, sem bármi vasszerszám nem hallatott a háznál, amikor épült.”
9. §. Az építménybe beépített fa nem látszódhat, csak a kő, a tégla és a vakolat.
És nem emelhetünk fából [ácsolt] galériákat sehol a templomudvarban, inkább csak kőből vagy téglából.
10. §. Becses kövekkel kövezték ki az udvart.
Az ágyazatból kimozdult kövek alkalmatlanok, még ha helyükön maradnak is, mivel megsérültek. Ezért a papnak tilos rálépni a [templomi] szolgálat ideje alatt, míg [ismét] nem ágyazták vissza a földben.
11. §. A legjelesebb micvá, ha megerősítjük az építményt és megma­ga­sítjuk a közösség erejéhez mérten, miképpen írva van[7]: „emeljük fel Istenünknek házát.”
Díszítsék fel és szépítsék erejükhöz mérten. Nagy micvá, ha lehetőség szerint arannyal borítják és minden tekintetben feldíszítik.
Az építés ideje és módja
12. §. Nem építhetjük a Szentélyt éjszaka, miképpen írva van[8]: „azon a napon pedig, amelyen felállították a hajlékot.” [E verset a következőképp magyarázzák:] Nappal emelhetjük, de éjjel nem.
Foglalatoskodhatunk építésével napkeltétől a csillagok eljöveteléig.
Mindenki köteles építeni és segíteni, személyesen és pénzzel, férfiak és nők, miképpen a pusztai szentély [esetében]. Az iskolás gyermekek azonban ne szakítsák félbe a tanulást. A Szentély építésével nem törhetjük meg az ünnepnapot.
A Szentély kövei
13. §. Az oltár nem épülhet másból, csakis kövekből.
Habár a Tórában írva van[9]: „Földből oltárt készíts nekem”, [vagyis] az oltár érintkezzen a földdel, és ne épüljön boltív vagy barlang fölé.
Habár a Tórában írva van[10]: „Ha pedig kőoltárt építesz…”, a szóbeli hagyomány arra tanít, hogy ez nem mérlegelés [tárgya], hanem kötelezettség.
14. §. Bármelyik kő, amelyik legalább annyira sérült, hogy megakad­hat benne egy köröm, hasonlóan a vágókéshez, alkalmatlan az oltár vagy a rámpa [építésére], miképpen írva van[11]: „Ép kövekből építsd az Örökkévaló, a te Istened oltárát.”
Honnan hozták az oltár köveit? Szűztalajból. Ástak, ameddig olyan rétegig jutottak, melyet nem használtak sem földművelésre, sem építésre, és onnan emelték ki a köveket, vagy pedig a Földközi-tengerből [hozták], és azokból építették.
Ugyanígy, a Templom és a templomudvar kövei is épek voltak.
15. §. A Templomból és a templomudvarból [származó] sérült vagy töredezett kövek alkalmatlanok, azokat nem lehet kiváltani [és profán célra használni], hanem el kell rejteni.
Ha bármelyik követ vas érintett, alkalmatlan az oltár vagy a rámpa építésére, még ha nem is sérült meg, miképpen írva van[12]: „mert kardodat emelted reá, és ezzel megszentségtelenítetted.”
Aki sérült vagy vas által érintett kőből építi az oltárt vagy a rámpát [megszeg egy parancsolatot, ezért] megkorbácsolják, miképpen írva van (uo.): „ne építsd faragott kövekből.”
 Aki sérült kővel épít, tevőleges parancsolatot szeg meg.
16. §. Bármelyik kő, ha megsérült vagy vas érintette miután beépítet­ték az oltárba vagy a rámpába, az a kő alkalmatlan, de a többi alkalmas.
Az oltárt kétszer egy évben lemeszelték: Peszách és Szukkot idején. Amikor meszelték, rongyot használtak és nem vas[tárgyat], nehogy érintse a követ és alkalmatlanná tegye.
A rámpa és más fontos kellékek
17. §. Nem készíthetünk lépcsőt az oltárnak, miképpen írva van[13]: „ne menj fel lépcsőkön oltáromra”; inkább építsünk dél felől emelkedőt az oltárhoz, [ami] kisebbedik és csökken az oltár tetejétől a földig. Ennek neve: keves [rámpa].
Aki lépcsőn megy fel az oltárhoz [megszeg egy parancsolatot, ezért] megkorbácsolják.
Ugyanígy, aki egyetlen követ is lerombol az oltárból, a Templom egészéből, vagy az előcsarnok és az oltár között [fekvő területen], megkorbácsolják, miképpen írva van[14]: „Romboljátok le oltáraikat, … Ne tegyetek így az Örökkévalóval, a ti Istenetekkel.”
18. §. A Menóra és tartozékai, az asztal és tartozékai, a füstölőáldozat oltára, és valamennyi szent edény csak fémből készülhet. Ha fából, csontból, kőből vagy üvegből készült, alkalmatlan.
19. §. Ha a közösség szegény, ónból is készítheti. Ha [később] meggazdagszik, készítsék el aranyból.
Az égőáldozat oltárának medencéit, nyársait és gereblyéit, valamint a [Templomban használt] mérőedényeket, erejükhöz mérten, készítsék aranyból.
Az udvar kapuit is vonják be arannyal, erejükhöz mérten.
20. §. A [Templomban használt] eszközöket eredendően szent célra kell készíteni. Ha eredetileg hétköznapi célra készültek, nem használhatók szent célra.
Olyan [szent célra készült] eszköz, melyet nem használtak erre, használható profán célra. Ha már egyszer használták [a Templomban], nem használható profán célra.
[Azok a] kövek és gerendák, melyeket egy zsinagóga [építéséhez] faragtak, nem használhatók a Templom-hegy építkezésén.
2. fejezet
Az oltár
Az oltár helye
1. §. Az oltár helye nagyon pontos[an meghatározott], ami sohasem változhat, miképpen írva van[15]: „Ez égőáldozatnak való oltár Izráel számára.”
A Szentély [eljövendő helyén] kötözték meg Izsákot, miképpen írva van[16]: „menj el Mórija földjére” és említve van a Krónikákban[17]: „És elkezdte Salamon építeni az Örökkévaló házát Jeruzsálemben, a Mórija hegyén, ahol [az Örökkévaló] megjelent atyjának Dávidnak, azon a helyen, melyet előkészített Dávid a jebúszi Ornán szérűjén.”
Az oltár helyének történelme
2. §. Közismert hagyomány, hogy az a hely, ahol Dávid és Salamon az oltárt építette, Ornán szérűje, ugyanaz a hely, ahol Ábrahám oltárt épített és megkötözte Izsákot.
Ez az a hely, ahol Noé [oltárt] épített, amikor kilépett a bárkából.
Ez [annak] az oltár[nak a helye], ahol Káin és Ábel áldozatot mutatott be.
Itt mutatott be áldozatot Ádám, az első ember, és innen teremttetett meg, miképpen bölcseink mondják: „Az ember bűnbánatának [meglelésének] helyén teremttetett.”
3. §. Az oltár méreteinek igen pontosnak kell lenniük. Formáját egyik [nemzedék] tanította a másiknak. A [babilóni fogságból visszatért] száműzöttek által épített oltár az Eljövendő Korban épített oltár mintájára épült. Nem szabad csökkenteni vagy növelni a méretét.
4. §. Három próféta tért vissza a néppel [Izrael földjére] a [babilóniai] fogságból.
Az egyik bizonyosat tudott mondani nekik az oltár helyéről.
A másik bizonyosat tudott mondani a méreteiről.
A harmadik bizonyosat tudott mondani [a háláchá tanítása alapján arról, hogy lehetséges] áldozatokat bemutatni [ezen] az oltáron, noha a Templom még nem [épült még meg és nem] volt ott…


A Jeruzsálemi Szentély alaprajza
1.     A női karzat kapuja שער עזרת נשים
2.     A női karzat עזרת נשים
3.     A názir kamrája  לשכת הנזירים
4.     Az olaj kamrája  לשכת השמנים
5.     A leprás kamrája לשכת המצורעים
6.     A fa kamrája  לשכת העצים
7. Az izraeliták udvarához vezető lépcsők
מעלות לעזרה
8.     Nikánor kapuja  שער ניקנור
9.     Pinchász a ruhákért felelős kamrája
        – לשכת פנחס המלביש
10.    A Chávitin kamrája  לשכת חביתין
11.    Az izraeliták udvara  עזרת ישראל
12.    Az emelvény  דוכן
13.    A kohénok része  עזרת כהנים
14.    A vágókő kamrája  לשכת הגזית
15.    Párhedrin kamrája  לשכת פרהדרין
16.    A Golá kamrája  לשכת הגולה
17.    A só kamrája  לשכת המלח
18.    A Párvá kamrája  לשכת הפרוה
19.    A mosók kamrája  לשכת המדיחין
20.    A tűzhely kamrája בית המוקד
21.    A víz kapuja  שער המים
22.    Ávtinász házának kamrája
        – לשכת בית אבטינס
23.    A kis oszlopok  ננסים
24.    A mészároshíd asztalai
        – שולחנות של בית המטבחים
25.    Gyűrűk az áldozati állatok lefogására
        – טבעות
26.    Az Oltár  מזבח
27.    A Rámpa  כבש
28.    A Mosdó כיור
29.            A Csarnok bejárata és az oltár közötti
rész –בין האולם ולמזבח
30.    A Csarnok és az Oltár közötti lépcsők
        – מעלות בין האולם ולמזבח
31.    A Csarnok bejárata  פתח האולם
32.    A Csarnok  אולם
33.    A kések kamrája  בית החליפות
34.    A Szent kapuja  שער ההיכל
35.    A Szent  היכל
36.    Az arany oltár  מזבח הזהב
37.    A színkenyér asztala  שולחן
38.    A menóra  מנורה
39.    A párochet függöny
        – פרוכת (אמה טרקסין)
40.    A szentek szentje  קודש הקדשים
41.    A szövetség ládája  ארון הברית
42.    Az elsőszülöttek kamrája  שער הבכורות
43.    A láng kamrája שער הדלק
44.    A szikra kapuja שער הניצוק
45.    Az áldozat kapuja שער הקרבן
46.    A tűzhely kapuja שער בית המוקד


[1] 2Mózes 25:8.
[2] 5Mózes 12:9.
[3] 1Krónikák 22:1.
[4] Zsoltárok 132:14.
[5] 1Királyok 5:31.
[6] Uo. 6:7.
[7] Ezrá 9:9.
[8] 4Mózes 9:15.
[9] 2Mózes 20:24.
[10] Uo. 20:22.
[11] 5Mózes 27:6.
[12] 2Mózes 20:22.
[13] Uo. 23.
[14] 5Mózes 12:3-4.
[15] 1Krónikák 22:1.
[16] 1Mózes 22:2.
[17] 2Krónikák 3:1.