Radnóti Miklós költői pályáját másfél évtizedre szabta a nácizmus. „A fasiszta gyilkosok kergették végig a bori rézbányák szörnyű leheletétől az abdai tömegsírig.”
Radnóti Miklós 116 évvel ezelőtt, 1909. május 5-én született. Pályája 1929-ben indult és a zsidók életében rettegett 1944-es év zárta. Megölték. Megölték mert zsidónak született.
Radnóti Miklós a generációjának harcosa volt
Magyarország közéletét hivatalosan, állami szinten 1920-tól – a numerus clausus bevezetésétől – szennyezte az antiszemitizmus. A politikai légkör egyre fojtogatóbb, egyre elnyomóbb lett, mely ellen mindenki a maga módján küzdött.
A költészet tollforgatói közül József Attila emelkedett ki, aki legszebb szavaival harcolt az elnyomás ellen. Majd József Attila tragikus halála után Radnóti Miklós került a gyűlölet teli zsarnokság elleni harc élére. Életében még egynek tűnt a Nyugat harmadik generációjából, drámai halála után emelkedett ki ázsiója.
Somlyó György – magyar-zsidó költészet úttörőjének, Somlyó Zoltánnak a fia – 1952-ben rendezte sajtó alá Radnóti újabb versgyűjteményét. Ahogy bevezetőjében fogalmazott:
„Vértanúsága csúcsairól és a magyar nép felszabadulásának nagy történelmi pillanatából visszatekintve egész műve új arányokat öltött, tiszta és meredek oromként emelkedett ki előttünk a felszabadulás előtti évek irodalmának eltorzult, ellaposodó, vagy porráomló földhányásai közül, mert, ahogy ő versében, a fasiszta haláltáborban, maga írta egyik utolsó gyönyörű versében, a fasiszta haláltáborban, »Zagubica felett a hegyeken:« »ami volt, annak más távlatot ad a halál már.«”
A sorokból valósággal felkiált a kín
Számos holokauszt-túlélőnek jelent meg visszaemlékezése, melyek egytől egyig a történelem legsötétebb napjainak hiteles és fontos lenyomatai. A visszaemlékezések egy része dokumentarista, míg egy másik fele irodalmi.
A magyar munkaszolgálat borzalmairól is több mű olvasható, ám egyik sem olyan átható erejű, mint Radnóti Miklós verssorai. A sorokból valósággal felkiált a kín. A Hetedik eclogában a következőket írja:
„[…] Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, / úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, / vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron; / zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager / őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra. / Rémhírek és férgek közt él itt francia, lengyel, / hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben, / szétdarabolt lázas test s mégis egy életet él itt, – / jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot, / s várja a véget, a sűrű homályba bukót, a csodákat. / Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák / ostroma meg-megújúl, de a légysereg elnyugodott már. / Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság / és egy nappal az élet is. […]”
1944. október 6-án, a nyugat-bácskai Cservenkán – két nappal a hírhedt téglagyári mészárlás előtt – írta a Razglednicákban:
„Kilenc kilométerre innen égnek / a kazlak és a házak, / s a rétek szélein megülve némán / riadt pórok pipáznak. / Itt még vizet fodroz a tóra lépő / apró pásztorleány / s felhőt iszik a vízre ráhajolva / a fodros birkanyáj.”
Radnóti Miklós októberben már érezte közelgő halálát
Október 24-én, a bori rézbányákból gyalogmenetben hajszolt, csont és bőr munkaszolgálatosok Mohácsra érkeztek, honnét Radnóti Miklós négy sort jegyzett fel:
„Az ökrök száján véres nyál csorog, / az emberek mind véreset vizelnek, / a század bűzös, vad csomókban áll. / Fölöttünk fú a förtelmes halál.”
Október 31-én, Szentkirályszabadján az SS-legények magyar cinkostársaikkal alkotott csürhéje munkaszolgálatosokat mészárolt le. Ekkor Radnóti még megmenekült, de közeli halálát megjósolta:
„Mellézuhantam, átfordult a teste / s feszes volt már, mint húr, ha pattan. / Tarkólövés. – Így végzed hát te is, – / súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan. / Halált virágzik most a türelem. – / Der springt noch auf, – hangzott fölöttem. / Sárral kevert vér száradt fülemen.”
A már szinte járásképtelen Radnóti Miklóst november 4-én Abda határában lőtte agyon egy (magyarokból álló) négyfős keret egyik tagja.
Forrás: „»Sárral kevert vér száradt fülemen« A munkaszolgálatosok tragédiája Radnóti Miklós költeményében”, Uj Élet, 1952. 8. évf. 29. szám, 4. old.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.