4. ZSTSZ

A Biblia, a Tóra szövegét és parancsolatait évszázadok és évezredek során kutatták és magyarázták. A szóbeli magyarázatok első kodifikált törvénygyűjteménye a Misna.

A Misna első nyomtatott kiadását, mely már 1492-ben megjelent, számos újabb kiadás követte. Ezeket lapszéli kommentárokkal látták el. Ismertetőnkben elsősorban „a Romm testvérek és özvegye” által Vil­ná­ban (Wilno, Vilniusz) a XIX. század vége óta többször is kiadott, kommentárokkal ellátott, széles körben elterjedt kiadást mutatjuk be. Ez a kiadás a legtöbb utána megjelentetett „hagyományos” változat alapjául szolgál. A vilnai kiadás felépítése kissé bonyolult, nehezen kiismerhető. Minden egyes oldalon és a kötetek végén is terjedelmes kommentár és magyarázat szerepel a Misna főszövegén kívül.

A mű felépítésének és történetének megértését szolgálja az alábbi leírás, mely bemutatja a könyv felépítését, egyes részeinek jellegzetességeit, címét, történetét és ismerteti a szöveg stílusát és szerzőjét is.

A héber „SáNáH” szó azt jelenti: ismételni, és az ismétlés útján történő memorizálásra utal. A „Misna” jelentése következésképp „ami betéve megtanulandó”, szemben a Biblia rabbinikus meghatározásával, a „Mikrá”-val, minek jelentése: „amit egy írott szövegből olvasnak fel és recitálnak”.

A Misna tehát általánosságban a Szóbeli Tóra teljes hagyományát jelenti, ahogy azt a Bölcsek a polgári időszámítás első évszázadaiban megszerkesztették. Hosszú időn át ezeket a szövegeket, nem írták le, hanem csak szájhagyomány útján maradtak fenn, szemben a Biblia könyveivel melyek az „Írott Tan”-t képezték. Ezt a hagyományt a Misna leírásának korszakában azért törték meg, mert a Szóbeli Tan kezdett feledésbe merülni.

A „Misná”-t bizonyos kontextusokban a „Midrás”-sal állítják szembe. Az utóbbi gyűjtemény a Biblia szövegéhez csatolt rabbinikus tanítást jelöli, míg az előbbi az Írástól, annak felépítésétől függetlenül rendszerezett vagy megszövegezett tanításokra vonatkozik.

A Misna kifejezés legszorosabb értelmében, a rabbinikus irodalomnak arra a meghatározott munkájára vonatkozik, amely a fentebb körvonalazott sajátosságokat testesíti meg.

A Misnában idézett zsidó bölcsek neve táná (többes számban tánáim), amely a héber SáNáH-val rokon arameus szótőből származik. Azt a korszakot, amelyben a Misnát leírták ezért „tannaikus kornak” is nevezzük. A táná szó a tannaikus kort követő ámorá-periódus egyik tisztségét is jelöli. Az ámorá-periódus „tannái”, azok a tudós ámorák voltak, akik kitűntek a tannaikus kor szóbeli hagyományainak memorizálásában, és őket kérték meg, hogy az Akadémia tudósai előtt elmondják ezeket a szövegeket.

A Misna nagyon kevés kivétellel (ilyenek például az arameus nyelvű jogi dokumentumok) teljes egészében héber nyelvű, és olyan dialektusban íródott, amely megfelel a Júdeában beszélt köznyelvnek.

A Misnát teljes egészében Izráel földjén szerkesztették, és az összes ott idézett bölcs, még ha eredetileg más helyen (Babilonban, Rómában) lakott is, a Szentföldön fejtette ki tevékenységét.

A talmudi oldalon a Misna passzusait (amelyekhez a Talmud kommentárként szolgál), a „MáTNi” rövidítés vezeti be, amely az arameus mátnitin, „a mi Misnánk” szó rövidített alakja. Szokás a Babilóniai Talmudban a Misnát a „mi Misnánk”-ként (vagy: „az általunk tanult” Misnaként) emlegetni, hogy megkülönböztessük más, „külső”, a Misna gyűjteményen kívüli misnáktól, amelyeket arameus szóval brájtá-nak nevezünk. A Talmud mindegyik fejezete egy Misna-idézettel kezdődik.

Bár léteznek olyan hagyományok is a Misnában, amelyek eredete a polgári időszámítás előtti V. századig (a Nagy Gyülekezetig; Lásd. Nechemjá 8–10.) nyúlik vissza, és léteznek olyan késeiek is, melyek a harmadik század közepéről származnak, a Misna főszövegének zöme a nagyjából az I. század dereka és a III. század második évtizede között élt szaktekintélyek tanításaiból áll össze.

Ebben az időszakban számos nagy történelmi fordulópont következett be a zsidóság életében, például 68-ben a Második Jeruzsálemi Szentély lerombolása, vagy 135-ben a Simon bár Kochbá (vagy bár Kuzibá) által vezetett és tragikus véget ért Róma elleni felkelés. Mivel a Misna lényegében véve vallási törvénykönyv, ezért ezeket a nagy jelentőségű történelmi eseményeket szinte nem is említi egyértelmű módon, pedig a Misna megszerkesztését – vagyis a Szóbeli Tan írásba foglalását – sokan éppen az említett eseményekre történt reagálásnak tekintik.

A tudományos és a történelmi irodalomban szokásossá vált, hogy a Misna korát „nemzedékek”-re osztják. E nemzedékeket azokról a városokról nevezték el, ahol a rabbinikus vezetés fő központjai működtek.

E konvenció szerint a tudósok a következő nemzedékekről beszélnek:

– Jávne [=Jamia, Jabne]

A Szentély 68-ban történt lerombolását követően a zsidó közösségi vezetők és a Tóra-tudomány művelői ebbe a tengerparti városkába költöztek.

A jávnei Bölcsekre várt az a feladat (a „rabbi” szó „vallási tanító” értelemben e kor előtt valószínűleg nem volt még használatos), hogy a judaizmust hozzáigazítsák ahhoz az új helyzethez, amelyben a vallási élet nagy központja, a Jeruzsálemi Szentély már nem létezik. Valószínű, hogy az előző generációk szájhagyományának megőrzését Jávnéban kezdeményezték.

„Jávne” legalább két teljes nemzedéket jelöl, dátum szerint a 68-től 135-ig terjedő időszakot.

Az első Jávne-nemzedéknek olyan kiemelkedő alakjai voltak, mint Rábán Jochánán ben Zákáj (az Akadémia alapítója), Eliezer ben Hirkanosz és Josuá ben Chánánjá rabbi. A későbbi Jávne-periódus, amit néha a Bár-Kochbá-féle felkelés katonai központjára célozva „Bétár nemzedéknek” neveznek, két nagy hatású, Ákiba rabbi és a Jismáél rabbi nevével fémjelzett iskola működéséhez kötődik. A két iskola a Tóra-értelmezés más-más módjait alakította ki.

A Bár-Kochbá-felkelés tragikus utóhatásaként a rómaiak teljesen elpusztították Jeruzsálemet, feldúlták Júdea tartományt, Izrael Földjének déli részét, amely addig a zsidó vallási vezetés központja volt. E helyzet miatt a vallási vezetők átköltöztek az északi régióba, Galileába, és a rabbinikus bíróság egy ideig egy galileai faluban, Méir rabbi szülőfalujában, Usában székelt.

A Misna túlnyomó része ebből az időszakból származik. A Bölcsek által a Misnában említett „Usaiak” szinte mindegyike Ákivá rabbi tanítványa volt. Közéjük tartoznak a következő rabbik: Méir, Jehudá [bár Iláj], Simon ben Jocháj, Jozsé [ben Cháláftá], Elázár [ben Sámuá] és a nemzedék fejedelme: (Nászi) Rábán Simon ben Gámliél.

– Bét Sáárájim: A szerkesztés nemzedéke

* Szerkesztés

Minden ősi forrás egyetért abban, hogy a Misnát Jehudá háNászi (a fejedelem) rabbi állította össze. Jehudá háNászi 217-ben halt meg. [Róla lentebb.] Azt azonban máig vitatják, hogy vajon írásba is ő foglalta-e, vagy csak meghatározta, rendszerezte és rögzítette a még később is csak szájhagyomány útján terjedő szövegeket.

A Misna szerkesztője, aki az előző (Usá) nemzedék legjelentősebb tanítóival együtt tanult, a különböző akadémiákon formált korábbi összeállításokat foglalta össze egy új, egységesített munkában. A Misnában szinte egyetlen olyan részlet nincs, amely egyidős lenne a szerkesztőjével.

Jehudá ben Simon rabbi héber titulusa nászi (a fejedelem) volt, amivel a zsidó nép hivatalos politikai képviselőjét és szellemi vezetőjét jelölték.

A nászi volt a judaizmus legfelső bírói és törvényhozói testületének, a Szánhedrinnek az elnöke. Az polgári i.e. I. században élt, köztiszteletben álló idősebb Hilél idejétől a cím örökletessé vált, és szinte megszakítás nélkül így is öröklődött tovább.

A talmudi szövegekben Jehudá rabbit általában egyszerűen csak „rabbi”-ként, vagy legendás jámborsága folytán „rábénu hákádos”-ként, „a mi szent mesterünk”-ként említik.

Jehudá háNászi rabbi, miután Júdeából elköltözött, a galileai Bét Sáárájimban lakott, ahol a Misna művének legnagyobb részét szerkesztette. Egészségi okokból élete utolsó szakaszát Ciporiban töltötte, de Bét Sáárájimban van eltemetve.

A Misna, kevés jelentős kivétellel (ilyen például az Ávot – Atyák – traktátus) csak a zsidó Szóbeli Tan jogi (héberül háláchá) részével foglalkozik.

A Misna egyik jellegzetessége, hogy a zsidó vallási törvény hagyományait témák szerint, hat fő körbe csoportosítja. Ezeknek a fő részeknek a neve szdárim (egyes számban széder, magyarul „rend”). Innen ered a Misna teljes neve: Sisá szidré Misná (a Misna hat rendje). Az egyes rendek több tematikus értekezésre vagy traktátusra (héberül mászechet, többes számban mászechtot) oszlanak. Jóllehet a téma szerinti besorolás az elsődleges, ez alól számos kivétel van, amelyek közül legtöbb a szerkesztés korábbi szakaszainak eltérő rendszerezési elveit tükrözi. A Misna hat rendje a következő:

– Első rend: Zráim (Vetések) –סדר זרעים, 11 traktátus

A mezőgazdasággal kapcsolatos törvények, főleg Izrael földjére vonatkoztatva; a kohénokat és a levitákat megillető rész; mi az, amit külön kell választani a terméstől, és a szegényeknek kell adni; valamint az áldások elmondásának törvényei.

– Második rend: Moéd (Kijelölt idő, „ünnep”) – סדר מועד, 12 traktátus

A szombatra, az ünnepnapokra és a böjtnapokra vonatkozó törvények; az egyes ünnepekre és ünnepnapokra vonatkozó különleges törvények és előírások. A Skálim traktátus ugyan nem illeszthető ebbe a meghatározásba, ám mivel a sékel-adót rendszeres időközönként szedték, ezért ebben a rendben kapott helyet.

– Harmadik rend: Násim (Asszonyok) – סדר נשים, 7 traktátus

A házasságkötés és az abból származó kötelességek törvényei. Ebben a rendben azonban olyan traktátusok is találhatók (Nödárim és Názir), melyek csak érintőlegesen kapcsolódnak ehhez a témához.

– Negyedik rend: Nözikin (Károkozások) – סדר נזיקין, 10 traktátus

Ez a rend a polgári és büntetőtörvényekkel foglalkozik, a testi fenyítéssel, a halálbüntetéssel, a rabbinikus bíróság felállításával, a bíróság által hozott hibás döntésekkel, valamint a bírósági eljárás rendjével. Ez a rész tárgyalja a bálványimádás, illetve annak elkerülésének törvényeit, a Bölcsek véleményét a legkülönfélébb háláchikus kérdésekben, valamint az etika és a bölcsesség dolgait.

– Ötödik rend: Kodásim (Szentségek) – סדר קדשים, 11 traktátus

A Kodásim rend (a Chulin traktátus kivételével) az áldozatokra és a Szentélyre vonatkozó törvényeket tárgyalja. Ezt a rendet már a talmudi időkben is nehéz stúdiumnak tartották.

– Hatodik rend: Tehárot (Tisztulás) – סדר טהרות, 12 traktátus

A rituális tisztaság és tisztátalanság törvényei. Már a talmudi időkben is a Misna egyik legnehezebb rendjének tartották. Ehhez a rendhez – a Nidá traktátu­son kívül – nem készült Gömárá.

Mindegyik traktátus fejezetekre oszlik, amelyek misnának vagy háláchának nevezett, számozott egységekből állnak. Az idézetek jelölésének szokásos módja tehát a következő: Traktátus, fejezetszám, misna száma (például Zváchim 4:2.). A Babilóniai Talmudban található Misna-idézetek nincsenek megszámozva.

A rendeken belül a traktátusok sorrendjét általában a fejezetek száma határozza meg (csökkenő sorrendben). Egyedül a Zráim nem illik ebbe a rendszerbe.

A Misna nyilvánvalóan nem azzal a céllal készült, hogy a Szóbeli Tan egészét felölelje. Ugyanazok a Bölcsek, akik munkájukkal hozzájárultak a kialakításához, a tannaita Midrás-gyűjtemények összeállításában is kitűntek.

A Misna formája legjobban azokban a jogi elveknek a kifejtésében tükröződik, amelyeknek bibliai gyökereit úgy dolgozták ki, hogy a nélkül is meg lehessen vitatni őket, hogy szövegmagyarázói eredetükhöz visszatérjenek.

A törvények megformálásában a Misna számos különféle irodalmi szerkezetet alkalmaz:

* Egyes szabályokat név nélkül (sztám Misná) idéz, arra utalva, hogy azok mindenki által elfogadott törvények.

* Egyes szabályok vitatárgyainak Bölcseit néven nevezi (például „X rabbi szerint szabad, Y rabbi szerint nem szabad”), de az indokokat többnyire nem fejti ki.

* A Misna gyakran névnélküli nézeteket rendel a néven nevezett Bölcsek véleménye mellé. Ha a névvel jegyzett vélemény mögött egy anonim vélemény áll, azt a következő formula vezeti be: „És a Bölcsek azt mondják…”.

Ennek az a magyarázata, hogy az anonim nézetekkel a többség álláspontját kívánták jelezni, s ennélfogva törvényi normaként mutatják be.

Noha a Misna legnagyobb része törvényi rendelkezésekből és vitákból áll, számos más típusú szöveget is tartalmaz, köztük midrás-részleteket (azaz rabbinikus értelmezéssel ellátott bibliai passzusokat), anekdota jellegű precedenseket, rítusok és procedúrák (főleg a Szentély-beli szertartások) részletes ismertetését, és egyebeket.

A Misnának sok olyan kiadása van, amelyben a szöveg „pontozott” (nikud), de nincs ennek hivatalosan elfogadott verziója. Léteznek régi „pontozott” kéziratok is, köztük a budapesti, Kaufmann-féle Misna kézirat.

Nem maradt ránk olyan feljegyzés, amely szerint az író adott volna címet a munkájának. A kommentárra néha arabul – Kitáb al-Szirádzs, A lámpás könyve –, máskor héberül – Széfer HáMáor – hivatkoznak. Ma többnyire Pirus Há­Mis­ná­jot löháRámbám, Maimonidész Misna-kommentárjai néven emlegetik.

A szerző 1138-tól 1204-ig élt. Tíz teljes évig (1168–1177) dolgozott a másik nagy művén a Misné Torá-n, a Törvénykönyvön, melyet egészen élete végéig javítgatott.

Maimonidész huszonhárom és harminc éves kora között (1161–1168) állította össze Misna kommentárját.

Mose Maimonidész(Mose ben Maimon rabbi, akit általában neve héber rövidítésével RáMBáM­-ként említenek) a középkori intellektuális és vallási élet egyik magasan kiemelkedő alakja volt. Törvénykönyve megalkotásán kívül kitűnt a filozófiában, a tudományban, az orvoslásban, a szentírás-magyarázatban és a közösség vezetésében is.

Spanyolországban, Cordobában született, de a vallási indíttatású üldöztetések elől családjával még fiatal korában elmenekült. Előbb a marokkói Fezben állapodtak meg, majd nem egész egy évig Izraelben lakott, s végül Egyiptomban telepedett le.

Maimonidész irodalmi munkái között található egy filozófiai logikával foglalkozó mű; egy judeo-arab nyelvű kommentár a Misnához; a Tóra 613 parancsának felsorolása; a Misné Torá törvénykönyv; A tévelygők útmutatója című judeo-arabul írt filozófiai értekezés, továbbá számos levél és válaszlevél, amelyeket különböző zsidó közösségeknek írt.

Maimonidész Misna-kommentárja, amit judeo-arabul, az arab judaizált és héber betűkkel írt dialektusában írt, a maga idejében úttörő jellegű munka volt, ugyanis a babilóniai akadémiákat követő zsidók köreiben nem volt szokásos gyakorlat a Misnának a Babilóniai Talmudtól független, önálló tanulmányozása.

Maimonidész arra törekedett, hogy mindegyik Misnát a Talmud által adott értelmezések fényében mutassa be. Mivel a Talmud gyakran egymásnak ellentmondó Misna-magyarázatokat rögzít, és azokat bonyolult vitákban mutatja be (sokszor különböző traktásukban, megosztva), ezért Maimonidésznek el kellett döntenie, hogy melyik magyarázatot fogadja el mérvadónak. Maimonidész kom­mentárja emiatt sok tekintetben olyan, mint egy irányadó törvénykönyv, és sokan Maimonidész saját összefoglaló törvénykönyve, a Misné Torá előzetesének tekintik.

Maimonidész az irányadó törvény meghatározásakor a Talmudban szereplő és a Talmud utáni szaktekintélyeknél megtalálható elveket alkalmazza, de időnként későbbi szaktekintélyek döntéseit is felhasználja. Különös súlyt helyezett Jichák Álfászi rabbi (1013–1103), a legjobban tisztelt spanyol jogszabályalkotó döntéseire, aki az ő apja tanítójának a tanítója volt. Ezen kívül gyakran vette igénybe az ősi rabbinikus irodalmat, főleg a Jeruzsálemi Talmudot, azaz számos kortársával ellentétben, kutatásait nem korlátozta a Babilóniai Talmudra.

A kommentár világos, tömör stílusban íródott, hogy ne csak a szakértők értsék, és hogy segítse a haladó tanulókat a Misna talmudi magyarázatainak felidézésében. Maimonidész, az örök racionalista, többnyire a téma általános elveit részletezi, majd kimutatja, hogy ezek miként tükröződnek a Misnában tárgyalt konkrét példákban. Tekintettel néhány traktátusra, amelyeket a Babilóniai Talmud nem tartalmaz, Maimonidész tudta, hogy ezeknél a traktátusoknál a többi talmudi traktátusban és rabbinikus irodalmi művekben kell megkeresnie az idetartozó magyarázatokat; és főképpen így volt ez a Misnának azzal a hosszú és bonyolult rendjével kapcsolatban, amely a rituális tisztaság törvényeivel foglalkozik – Széder Tehárot.

A magához a Misnához fűzött magyarázatokon kívül a kommentárban számos „bevezetés” is található. Ezek tulajdonképpen a Misnával kapcsolatos egyes témakörök monográfiái. A kommentár elején található Bevezetés a Szóbeli Tan teljes hagyományát és irodalmát tekinti át, de vannak olyan kitérők is, amelyek az igazi hittel („A hit tizenhárom alapelve”), eszkatológiával, a halál utáni élettel és etikával foglalkoznak.

Maimonidész egész életén át javítgatta Misna-kommentárjait.

A Maimonidész által a Misnáról írt hat kéziratos könyvből, egy a jeruzsálemi Zsidó Nemzeti és Héber Egyetemi Könyvtár birtokában van, négy az Oxfordi Egyetemi Könyvtár tulajdonában, egy pedig még hiányzik.

Az elterjedt héber fordítás hét fordító munkája, akik közül kiemelkedik a rabbi és költő Jehudá Álchárizi (?–1225) és Smuél Ibn Tibon rabbi (1165 k. – 1230 k.). Ezek a fordítások nagyon bonyolult, nehezen érthető héberséggel íródtak. 1963 és 1969 között egy prominens jemeni Maimonidész-kutató, Joszéf Kápách (Kafah) rabbi (1917–2000) kiadta a Maimonidész eredeti kézirataiból készült új, modern fordítását. Ebben a kiadásban került első ízben nyilvánosságra sok olyan javítás (mádurá bátrá), amit Maimonidész saját maga eszközölt művében, s mely sok korábbi a Misné Torá és e könyv közötti ellentmondást tisztázott.

–  פירוש המשנה להרב עובדיה מברטנורא

Bertinorói Ovádjá rabbi egy észak-olaszországi városkában, Bertinoróban született. Olyan kiváló olasz zsidó tudósokkal tanult, mint például Joszéf Colon rabbi. 1486-ban a Szentföldre költözött, ahol Jeruzsálem közösségének elismert vezetője lett. Egy ideig Hebronban élt.

Ovádjá rabbi kommentárja meglehetősen rövid, és nagyobb részt korábbi munkákból áll össze. Legfontosabb alapja Rásinak a Babilóniai Talmudhoz írt kommentárja. Sok helyen, főképp azokban a traktátusokban, amelyek a Babilóniai Talmudban nem szerepelnek (s ennél fogva ezeket Rási nem is kommentálta), Maimonidész Misna-kommentárjához fordult, alkalmanként a sensi Sámsonét vette át, ritka esetekben saját tanítóit idézi, vagy saját értelmezéseit ismerteti (például amikor olasz nevük szerint azonosít fákat és más növényeket). Maimonidész példáját követve ő is megjelöli, hogy a Misnában melyik nézet az elfogadott.

Toszáfot Jom Tov – תוספות יום טוב

Jom Tov Lipman Heller rabbi a bajorországi Walersteinben született. Bécsben nevelkedett. Számos rabbinikus posztot töltött be Csehországban (Prágában és Nicholsburgban), Ausztriában (Bécs), Oroszországban (Nimerov) és Lengyelországban (Ludmir). Utolsó állomásán, 1641-ben Krakkó rabbija lett. A krakkói temetőben a kerítés mellett van eltemetve, a szegényeknek és a nincsteleneknek fenntartott parcellában.

Ez a kritikai kommentár Bertinorói Ovádjá rabbi magyarázó kommentárjához kapcsolódik, többé-kevésbé úgy, ahogy a Toszáfot a Rási-féle Babilóniai Talmud-kommentárhoz. Ennek jegyében Heller rabbi rámutat Ovádjá kommentárjának valós és látszólagos ellentmondásaira, valamint a kommentár és annak talmudi forrásai közötti ellentmondásokra, továbbá magyarázatokat ad azokon a pontokon, ahol Ovádjá rabbi nem. Heller rabbi időnként szemrehányást tesz Ovádjá rabbinak, amiért felülbírálat nélkül lemásolta a Rási-féle Misna-ér­tel­me­zést, és nem vette számításba a talmudi értekezések által megkívánt módosításokat.

A Toszáfot Jom Tov a Misna pontos szövegének tisztázására törekszik. Hel­ler rabbi javításai bekerültek az ez után következő kiadásokba.

Heller rabbi eredetileg egy teljes, független kommentárt akart létrehozni, amely tanítójának, a prágai Lőw rabbinak, a „Máhárál”-nak a pedagógiai elvein alapult volna. Lőw rabbi a korának talmudista tudományában eluralkodó, erősen „tekervényes” érvelést („pilpul”) ellensúlyozó módszerként a Misna-tanulás újjáélesztésére szólított fel.

Egyes népszerű kiadásokban a fent említett kommentár Ikár Toszáfot Jom Tov című tömörített változata helyettesíti a hosszú és részletes változatot.

A kifejezés a 2Krónikák 8:16-ból való: „Salamon minden munkája”.

Slomo ben Josuá Ádeni rabbi, aki Becálél Áskenázi rabbi tanítványa volt (aki a Sitá Mökubecet írója, amely a középkori kommentárok és ritka kéziratok különböző olvasatainak gyűjteménye).

Slomo ben Josuá a jemeni Ádenben született, de még gyermekkorában a Szentföldre került. Élete legnagyobb részét a legteljesebb szegénységben, Heb­ron­ban töltötte.

A Mölechet Slomo döbbenetes felkészültségről tesz tanúságot a korábbi kommentárok terén, beleértve azokat is, amelyek csak kiadatlan kéziratok formájában léteztek. Az író a különféle Misna-értelmezéseket összeveti a Bertinorói Ovádjá rabbi féle értelmezéssel, és elemzi is őket. Az izraeli reáliára támaszkodva helyenként fontos adatokat közöl, ide értve a Misnában említett flóra és fauna arab változatát. Ugyancsak értékes feljegyzéseket hagyott hátra a Misna-szöveg kiejtésének hagyományairól.

A Mölechet Slomo először a vilnai Romm-féle Misna-kiadásokban jelent meg nyomtatott formában. Egyes kötetekben ugyanazokon az oldalon szerepel, mint a Misna, más kiadásokban külön, a kötet végén.

A mű címében szereplő szavak a Siralmak 2:1-ből valók: „Izráel pompája”.

Danzig (Gdansk; Lengyelország) és Dessau (Németország).

A Tiferet Jiszráél kommentár bizonyos szavak és kifejezések értelmezése, amelyek a szöveghez illesztett lábjegyzetszerű hivatkozások formájában kapcsolódnak a Misnához. Lipschütz rabbi nagy figyelmet szentelt a nyelvtani kérdéseknek és a pontos fordításnak (a nehéz szavakat sokszor németül adta vissza).

A Tiferet Jeszráél a Misna-kiadásokban szokás szerint párhuzamos oszlopokba tördelve, két részre van osztva. Az első, a „Jáchin” egy szokásos magyarázó kommentár, a másik, a „Boáz” Toszáfot-stílusú elemző fejtegetéseket tartalmaz. A Jáchin és a Boáz nevek Salamon Templomának oszlopait jelölték (1Királyok 7:21.).

A Misna traktátusok több rendjét általános bevezető előzi meg, amely körvonalazza az egyes rendek fő témáit és fogalmait. A „Hilchátá Gvirátá” (Nagy törvények) című rész tételesen felsorolja a törvényeket, a Sulchán Áruch-ban meghatározott formájukban. Ezt a részt Lipschütz rabbi fia, Báruch Jichák Lipschütz rabbi fejezte be.

Lipschütz rabbi a Tiszeret Jiszráél rövidített változatát is elkészítette, amely egyes kiadásokban a Zerá Jiszráél (Izráel magja) cím alatt szerepel.

A cím magyarul azt jelenti: Máhárich értelmezései. A Máhárich a szerző nevének héber rövidítése, amihez a megtisztelő „a mi tanító rabbink” jelző járult.

Az apja munkáját sajtó alá rendező Smárjának, a szerző fiának leírása szerint, Joél rabbi élete utolsó húsz évében minden világi tevékenységgel felhagyott annak érdekében, hogy aszkéta életmódot folytatva kizárólag a Tóra tanulásának és a vallási munkáknak szentelje magát.

A kommentár legfontosabb célja, hogy feloldja a Bertinorói Ovádjá rabbi kommentárja és a Toszáfot Jom Tov ellenvetései közötti látszólagos ellentmondásokat.

Toszáfot Rabbi Akiva Éger – תוספות רבי עקיבא איגר

Éger rabbi Közép- és Kelet-Európában nemzedéke egyik legkimagaslóbb rab­binikus szaktekintélye volt. Rendkívüli tehetségnek tartották. 1790-ben Mar­kish-Friedlandban Talmud-akadémiát alapított, ahol elfogadott egy rabbinikus pozíciót, és a Posen-régió főrabbijaként szolgált. A zsidó jog kérdéseiben (amint az válaszleveleiből kitűnik) az egész világból fordultak hozzá zsidók döntéséért. A felvilágosodási és reform-mozgalmak megingathatatlan ellenzője volt.

Éger rabbi Misna-Toszáfotja, akárcsak a Talmudhoz és a Sulchán Áruch-hoz írt Giljon Hásász című munkája, olyan művekre hivatkozó rövid utalásokból áll össze, amelyek segítik az adott passzus megértését. A mű arról is nevezetes, hogy rövid kommentárjai a talmudi gondolkodás legmélyebb elemzései közül is feltárnak néhányat.

Toszáfot Ánsé Sém – תוספות אנשי שם

Főleg későbbi szerzőktől származó Misna-értelmezések antológiája a Misna első és utolsó rendjéhez.

A cím jelentése „Első Misna” illetve „Utolsó Misna”. Ezeket a kifejezéseket maga a Misna is használja a törvények korábbi, illetve későbbi fejlődési szakaszainak jelölésére. A jelen kontextusban azonban azt jelentik, hogy a Misna első illetve utolsó rendjére vonatkozó kommentárok.

Ez a két kommentár a Zráim és a Tehárot renddel foglalkozik, amelyeket a szokásos stúdiumok keretében ritkán tanulmányoznak. Ezek azok a Misna rendek, melyekre nincs Babilóniai Talmud (és ezért Rási magyarázat sincs, hiszen az az utóbbihoz kapcsolódik). A szerző annak érdekében, hogy ezeket a trak­tá­tu­sokat a szélesebb olvasóközönség számára is érthetővé tegye, hosszú és jól áttekinthető értelmezéseket és megjegyzéseket csatol a Misna szövegéhez.

Pinchász Keháti Ukrajnában született, 26 éves korában Izraelbe alijázott.

Ez a kommentár eredetileg egy levelező tanfolyam anyaga volt, de később, tekintettel a széleskörű igényre, könyv alakban is megjelentették. Népszerűségét világos stílusának és összefoglaló jellegének köszönheti. A Misna olyan klasszikus kommentátorainak munkáira épül, mint Bertinorói Ovádjá rabbi, Toszáfot Jom Tov, Tiferet Jiszráél, Mölechet Slomo, Maimonidész és mások.

Keháti jól összefogottan, könnyen érthető idiómában summázza ezeket a kommentárokat. Ritka érdeme, hogy nemcsak a kezdőhöz szól, hanem a tapasztalt talmudista előtt is új utakat nyit a további vizsgálódáshoz.

Eredeti megjelenése óta újra és újra kiadják e művet, és számos nyelvre lefordították.

Mint a legtöbb héber vallási könyv esetén, a Misnában is lapszámozást szokás használni. E számozás egy-egy lapra, azon belül a lap elülső és hátsó oldalára vonatkozik. A számot a könyv kinyitásakor látható első (páratlan) oldal bal felső sarkában egy héber betű jelzi. (Ne feledjük el, hogy a héber szöveg jobbról balra íródik!)

A legújabb kiadványok a szokásos arab számokkal írt oldalszámozást is használnak; ez a páros oldalakon, a könyv lapjainak jobb felső sarkában látható. Az oldalszám természetesen a héber lapszámozás értékének kétszeresét mutatja. Például a 11. lap páros oldalán a 22-es (arab) oldalszám szerepel.

A lap- illetve oldalszámozást sosem használják az idézetek helyének meghatározására. Mivel nincs általánosan elfogadott lapszámozás, ezért sokkal egyszerűbb a traktátus, fejezet, és az adott misna számokat megadni. (Másképp van ez a talmudi idézetekre való utalásoknál, ahol kifejezetten a Talmud lap számait használják.)

A Misna minden traktátusának (héberül mászechet) saját héber neve van, amely a felső margó közepén olvasható.

Egy-egy traktátus általában egy-egy konkrét témakörrel foglalkozó kötet, bár előfordul, hogy formai hasonlóságok és más okok miatt több tárgyat is érint.

A Moéd rendjében például, amely a zsidó ünnepekkel foglalkozik, külön traktátusok foglalkoznak a szombattal (Sábát), a húsvéttal (Pszáchim), a Sátoros ünneppel (Szukká), az Újévvel (Ros Hásáná) és más szent napokkal.

A Misnában összesen hatvan traktátus van. Mivel azonban a Misna értelemzése általában a Babilóniai Talmudra épül, amely néhány hosszabb traktátust rövidebb szekciókra oszt. A Nözikin (polgári törvény) harmincegy fejezetét szokás szerint három tarktátusra osztják: Bává Kámá, Bává Möciá, Bává Bátrá (Első-, Középső- és Utolsó-kapu), így a traktátusok végleges száma: hatvanhárom.

A Talmud és a Misna minden egyes traktátusa meg van számozva, amit a lap tetején héberül jelölnek.

Néhány nagyon ritka esetben a Babilóniai Talmud fejezeteinek sorrendje eltér a Misna illetve a Jeruzsálemi Talmud sorrendjétől. Így például a Mögilá és a Szánhedrin traktátus utolsó két fejezetének sorrendje fordított, ami talán azt tükrözi, hogy milyen sorrendben tanulmányozták a babilóniai akadémiákon.

A Misna mindegyik traktátusa fejezetekre oszlik. Az egyes fejezeteknek nevük van, amely általában a Misna-szöveg nyitószavából (vagy szavaiból) szár­mazik.

Ha egy traktátusban több fejezet ugyanazzal a szóval kezdődik, valamilyen más azonosítót is társítanak a névhez. Például: „Az első”, „Utolsó”, „Nagyobb”, és hasonlók. A Jövámot traktátusban például a 10. fejezet címe A nagyobb Háisá, a 16. fejezeté pedig Az utolsó Háisá.

A fejezet címét és számát a lap felső részének közepén tüntetik fel.

A Talmud esetében gyakoribb a fejezetek címének a használata. A Misna fejezeteit azonban egyszerűbben és pontosabban lehet szám szerint azonosítani, ezért a címeket általában nem jelzik a hivatkozások. (Ezzel szemben a Misnának azok a passzusai, amelyek benne vannak a Babilóniai Talmudban, nincsenek megszámozva.)

A Misna vilnai, Romm-féle kiadásaiban hivatkozási rendszer (kereszt-referencia) található, mely a Talmud-részletekre és a legfontosabb zsidó törvénykönyvekre hivatkozik.

Misna szövegváltozatok – שנויי נוסחאות

A Misna vilnai, Romm-féle kiadásai a Misna kéziratos és korai nyomtatott kiadásainak számos különféle olvasatát tartalmazzák, amelyek a Talmudban található Misna-idézetekből, és a fontos budapesti, Kaufmann-féle kéziratból származnak, amelyet sokan a Misna eredeti palesztinai szövege legpontosabb hordozójának tartanak.

A Misna minden bekezdésének [=misná, háláchá] sorszáma van, amit a bekezdés elején, általában nagyobb, héber betűvel jeleznek.

Az európai nyelveken tehát az idézés szokásos módja a következő: