Rabbi Joszéf Káro – Rabbi Mose Iszörlisz:
Sulchán Áruch: A „terített asztal”
Orách Chájim: Az élet útja
 
Bevezetés
Az itt olvasható négy fejezet, az eredeti Sulchán Áruchból, a zsidó jog legfontosabb és leginkább használatos könyvéből lett magyarra fordítva. Az itt megjelent anyag A zsidó tudományok előző köteteiben megjelent, első ilyen jellegű fordítások folytatása. Ne tévesszük össze a rabbi Slomó Ganzfried által írt Sulchán Áruch kivonatával, ami már megjelent magyarul.
A Sulchán Áruch írója rabbi Joszéf Káro (1488 Spanyolország – 1575 Cfát, Izrael), a dőlt betűvel szedett szöveg pedig, az askenáz zsidóság számára mérvadónak elfogadott, rabbi Mose Iszörlisz [Römá] (1530–1573 Krakkó) kiegészítései, magyarázatai és vélemény eltérései.
170. fejezet
Az étkezéskor betartandó illemszabályok
1. §. Étkezés közben nem szabad beszélni, ha valakinek nem a nyelőcsövébe, hanem a légcsövébe kerül az étel. Ha valaki étkezés közben tüsszent, nem szabad egészségére kívánni.
2. §. Amikor két ember egy tálból étkezik, meg kell várniuk egymást, azaz amikor az egyik elfordul a táltól, hogy igyék, a társa addig nem ehet, míg ő be nem fejezte az ivást. Ha hárman esznek egy tálból, akkor a másik kettőnek nem kell abbahagynia az étkezést olyankor, amikor a harmadik iszik.
A felszolgálónak hagyott maradék
3. §. Az étkezőknek egy adagot ott kell hagyniuk a tálban, és ez az étel felszolgálójáé. Amikor viszont a felszolgáló a főzőedényből tálal, nem szokás hagyni neki az edényben.
Az étkezés viselkedési szabályai
4. §. Nem szabad bámulni sem az étkezőt, sem az ételét, hogy ne hozzuk zavarba.
5. §. Amikor valaki bemegy egy házba, meg kell tennie bármit, amit a házigazda mond.
6. §. Étkezés közben nem szabad indulatosan viselkedni.
A falánk és a kérkedő
7. §. Nem szabad egy tojásnyinál nagyobb falatot a szánkba venni. Aki mégis nagyobb falatot vesz a szájába, az falánknak minősül.
8. §. Nem szabad a pohár tartalmát egyszerre felhajtani. Ha valaki mégis így tesz, az mohónak minősül. Két kortyolásra kiinni a pohár tartalmát a jó modor jele, de ha valaki három kortyolásra issza ki a poharát, az kérkedőnek minősül.
Egy nagyon kis pohár tartalmát viszont szabad egy hajtásra meginni, és ugyanígy egy nagyon nagy pohár tartalmát is három vagy négy kortyra.
9. §. Hagymát vagy fokhagymát nem szabad koszorúról enni, hanem csak egyenként. Ha valaki a koszorúról vesz, az mohónak minősül.
Nem szabad mohón enni, és nem szabad az egyik kézben tartani az ételt és a másikkal darabokat tépni belőle.
10. §. Nem szabad a leharapott falatot az asztalra tenni.
11. §. Nem szabad étkezés közben egyszerre két pohárból inni és úgy elmondani az étkezés utáni áldást, mert aki így tesz, az mohónak látszik.
12. §. Amikor ketten ülnek egy asztalnál, a tekintélyesebb nyúl először az ételért. Aki nála tekintélyesebbnél előbb nyúl az étel után, falánknak minősül.
A kamat veszélye
13. §. Amikor belépünk egy házba, nem szabad rögtön azzal kezdeni, hogy „Adjatok enni!”, hanem meg kell várni, míg megkínálnak minket.
Nem szabad azt mondanunk a társunknak: „Gyere, hadd vendégeljelek meg úgy, ahogyan te vendégeltél meg engem.” Azért van így, hogy még annak a látszatát is elkerüljük, , hogy valamilyen adósságot fizetünk meg, mintha a társunk kölcsönbe adta volna az ételt. Éppen ezért tartani lehet attól, hogy többet adunk neki vissza, mint amennyit kaptunk, és ez már fölveti a kamat gondolatát.
 Szabad viszont azt mondani: „Gyere, hadd vendégeljelek meg és majd egyszer te is megvendégelsz engem.” Ez még akkor is megengedett, ha később társunk, nagyobb lakomával vendégel meg minket, mint amennyit mi adtunk.
A kenyér
14. §. Nem szabad az ételből egy darab kenyeret a tál fölött letörni, viszont szabad a letört tésztafalattal kitörölni a tálat.
Amit nem mindenki szeret
15. §. Nem szabad morzsákat felcsipegetni, és az asztalra tenni, mivel ez zavarja a társainkat.
Nem szabad a leharapott falatot a társunk elé vagy a tálba tenni, amelyből eszik, mivel ezt nem mindenki szereti, sőt esetleg gusztustalannak találja.
16. §. Ha iszunk egy pohárból, a poharat a benne hagyott itallal nem szabad a társunknak adnunk, mert lehet, hogy ezzel az életét [egészségét] veszélyeztetjük.
17. §. Ha egy pohár tartalmát kiisszuk, nem szabad az üres poharat az asztalra tenni. A kezünkben kell tartanunk azt, amíg oda nem jön a felszolgáló, és neki kell odaadni az üres poharat.
Kit, hogyan lehet megkínálni
18. §. Amikor asztalhoz ülünk és elvesszünk az ételadagunkat, nem szabad rögtön a felszolgáló kezébe adni [ha nem ízlik], hanem előbb magunk elé le kell tennünk és csak utána szabad a felszolgálónak adni, nehogy később hiány esetén szükségünk legyen majd erre az adagra is.
19. §. A házigazda vendégszeretetét élvező vendégeknek csak akkor szabad a maguk elé vett ételt a ház ura fiának vagy szolgájának adniuk, ha erre engedélyt kértek és kaptak a ház urától.
Ki kivel étkezzen?
20. §. A tisztalelkű jeruzsálemi férfiak nem ülnek le enni olyan emberrel, akit nem ismernek. Ennek az az oka, hogy egy Talmud-tudósnak nagy szégyen, ha tudatlan emberrel étkezik.
A felszolgáló
21. §. Ha egy felszolgáló két embert szolgál ki, az akkor is ehet velük az ételből, ha nem kapott rá külön engedélyt (mivel minden bizonnyal, ők is azt szeretnék, hogy hárman legyenek, és így összejöjjön a zimun). Ha viszont három embert szolgál ki, csak akkor szabad ennie az ételükből, ha megengedik neki.
Higiéniai és egészségi előírások
22. §. Ha ivás után még marad bor a pohárban, amelyből társunk ihat, töröljük le azt a részt, amelyik a szánkhoz ért, hogy társunknak ne legyen gusztustalan; ezzel szemben nem kell borral leöblíteni a kérdéses részt, mert azzal megszegnénk a „Ne pusztíts!” parancsot[1]. Ha viszont vizet ittunk, akkor le kell öblíteni némi vízzel azt a részt, amelyik az ajkunkhoz ért és csak utána szabad odaadni a poharat a társunknak, hogy igyon belőle.
Mindenfajta étel után sót kell enni, és minden ital után vizet kell inni, ahogyan az lejjebb, a 171. 6. pontja magyarázza. Én viszont úgy gondolom, hogy ez csak arra az esetre vonatkozik, ha nem volt só a megevett kenyérben vagy ételben és hasonlóképpen az italok dolgában: nem iszunk vizet olyan italok után, amelyek vizet tartalmaznak, de egyébként nem kell ezzel törődni. Sőt, a kifejtettek okán, a gyakorlatban nem is szoktak sót enni, és vizet inni az étkezés után.
171. fejezet
Nem szabad lekicsinylően bánni az étellel
1. §. Azt tehetjük a kenyérrel, ami szükséges, de csak úgy, hogy ezáltal a kenyér ne váljon gusztustalanná; olyan dolgot, amitől a kenyér gusztustalanná válik, nem szabad csinálni.
Következésképp nem szabad nyers húst tenni a kenyérre, nem szabad egy tele pohár vizet kenyér fölött átadni, nem szabad tálat kenyérrel megtámasztani, ha a tálban olyan dolgok vannak, amiktől, ha a kenyérre esnek, az gusztustalanná válhat.
Borral még akkor sem szabad kezet mosni – se tisztával, se hígítottal –, ha a kézmosás nem az evés előtti kézmosási kötelezettség miatt történik.
Kenyeret dobálni nem szabad, mert az az étel lekicsinylésének számít. És ahogy kenyeret nem szabad dobálni, ugyanúgy nem szabad más olyan ételt sem, amely ezáltal gusztustalanná válhat. Szabad viszont olyan ételeket dobálni, amelyek emiatt nem válnak gusztustalanná, például diót, gránátalmát vagy birsalmát.
2. §. Nem szabad olyan kosárra ülni, amelyik friss vagy szárított fügével van tele, de szabad préselt fügekoszorúra ülni, vagy olyan kasra, amelyikben hüvelyesek vannak.
3. §. Főtt gabonaneműt szabad kanál helyett egy kenyérdarabbal enni, de akkor utána meg kell enni a kenyeret. Akik nagyon pontosan betartják a micvákat, minden falat gabonához, amit a szájukba tesznek, esznek egy kis kenyeret is.
Miután megették a főtt gabonaneműt, megeszik azt is, ami a kenyérből maradt még.
4. §. Vőlegény és menyasszony előtt szabad bort csőben elvezetni, de csak akkor, ha a cső végén a bort egy edényben felfogják. Nyár idején szabad a vőlegény és a menyasszony elé száraz gabonakalászt és diót dobálni, mivel ilyenkor a gabona és a dió nem válnak gusztustalanná a dobálástól. Esős időszakban viszont nem szabad, mert akkor gusztustalanná válnak. Kenyeret az év semelyik időszakában sem szabad hajigálni.
5. §. Aki gabonát dob a vőlegény és a menyasszony elé, vigyázzon, hogy csak tiszta helyre dobja azt. Később össze is kell söpörni a gabonát, nehogy rátapossanak.
181. fejezet
Az étkezés utáni kézmosás törvénye
1. §. Étkezés után kötelező kezet mosni.
2. §. Az étkezés utáni kézmosást a vízen nyugvó gonosz szellem miatt nem szabad [közvetlenül] a föld fölött végezni, hanem valamilyen edény fölött kell ezt végezni. Ha valakinek nincs edénye, az vékony ágak vagy valamilyen hasonló dolog fölött mosson kezet.
3. §. Nem szabad étkezés után olyan forró vízzel kezet mosni, hogy az ember megégesse a kezét, mert az ilyen víz felpüffeszti a kezet, és nem távolítja el a szennyeződést.
4. §. Elég csupán az ujjak hegyét, az első ujjperceket megmosni.
5. §. Mosás közben az ujjakat lefelé kell tartani, hogy a piszkos víz lecsorogjon róluk.
6. §. Ha sokan étkeznek együtt, akkor, ha legfeljebb öten vannak, az mos először kezet, aki mindannyiuk nevében az áldásokat mondja. Ha viszont ötnél többen étkeznek együtt, akkor a legkevésbé tekintélyes mos először kezet, utána ülésrend szerint a többiek, anélkül, hogy tiszteletből előreengednék egymást, egészen addig, míg az utolsó öt étkezőre nem kerül a sor. Amikor már csak öt olyan étkező marad, aki nem mosott még kezet, onnantól az kerül elsőként sorra, aki mindannyiuk nevében az áldásokat mondta.
7. §. Étkezés után kézmosás közben nem szabad áldást mondani.
8. §. Vannak szaktekintélyek, akik azt állítják, hogy az étkezés utáni kézmosás után nem kell megtörölni a kezet. Maimonidész szerint azonban előbb meg kell szárítani a kezet, és azután kell elmondani az étkezés utáni áldást.
9. §. Az étkezés utáni kézmosás minden folyadékkal elvégezhető.
10. §. Vannak, akik nem szoktak hozzá az étkezés utáni kézmosáshoz. Ennek ellenére az értelmes ember, aki étkezés után meg szokta mosni a kezét, még az étkezés után kezet nem mosó emberek társaságában is megmossa a kezét, és csak azután mondja el az étkezés utáni asztali áldásokat.
184. fejezet
Az étkezés utáni áldások helye és ideje
Ha valaki elfelejtette az asztali áldást elmondani
Ha valaki elfelejtette az asztali áldást elmondani
1. §. Ha valaki eszik valahol, akkor az étkezés utáni áldásokat még azelőtt kell elmondania, mielőtt elhagyja a helyét. Ha áldás nélkül hagyja el a helyét és ezt szándékosan tette, akkor vissza kell mennie a helyére, és el kell mondania az áldásokat. Ha mégis ott mondja el az áldásokat, ahol eszébe jutott, hogy korábban nem tette, akkor ezzel teljesíti a kötelességét.
Ez csak Maimonidész nézete szerint van így, Ros nézete szerint azonban – aki arra az álláspontra helyezkedik, hogy az illetőnek akkor is vissza kell mennie a helyére, ha feledékenységből jött el áldás nélkül –, aki szándékosan jött el áldás nélkül, az semmiképp nem teljesítheti a kötelességét azzal, hogy máshol mondja el az áldásokat.
Ha feledékenység folytán jött el, akkor Maimonidész szerint elmondhatja az áldásokat azon a helyen, ahol eszébe jut, hogy még nem mondta el őket. Rábénu Joná és Ros szerint azonban még ebben az esetben is vissza kell mennie az étkezés helyszínére, és ott kell elmondania az áldásokat.
2. §. A fenti szabály érvényes olyankor, amikor valakinek nincs kenyere. Ha viszont van, akkor azon a bizonyos másik helyen egyen egy kis kenyeret, és utána mondja el az étkezés utáni áldást. Mindezt csak akkor tegye, ha az előző étkezés miatt még nem éhes.
Mire kell utóáldás?
3. §. Egyes szaktekintélyek úgy tartják, hogy mind a hét szentföldi gyümölcs után is, azon a helyen kell elmondani az asztali áldást, ahol elfogyasztották őket. Más szaktekintélyek szerint ez csak olyan étel esetében követelmény, amelyek az öt gabonaféléből készültek.
Kétség esetén
4. §. Ha valaki kenyeret evett és utána nem tudja, hogy elmondta-e az étkezés utáni áldásokat vagy sem, akkor a kétség miatt el kell mondania őket, mert ezek az áldások a Tóra törvényei szerint kötelezők.
Az emésztés időtartalma
5. §. Meddig lehet elmondani az áldásokat étkezés után? Ameddig az elfogyasztott étel még az emésztőszervekben van. És ez mennyi idő? Az a teljes időszak, amíg az étel elfogyasztása után az illető nem éhezik meg. Attól a pillanattól fogva, hogy megéhezik, az étel – bár még nincs teljesen megemésztve – teljesen megemésztettnek tekintendő.
Ez a szabály érvényes a gyümölcsevésre és a borivásra is. Ha valaki nem éhes és nem szomjas, és nem kívánja azt a fajta gyümölcsöt, amit evett, akkor abban az esetben, ha nem tudja eldönteni, hogy megemésztette-e vagy sem, feltételezheti, hogy még nem emésztette meg, s következésképp el kell mondani a gyümölcsre az utóáldást.
6. §. A kenyér mennyisége, amelyet meg kell enni ahhoz, hogy elmondhassák fölötte az étkezés utáni áldást, egy olívabogyónyi.


 
Birchot Hánehenin: Az étkezés áldásai
Az alábbiakban az étkezésnél mondandó áldások héber, magyar és fonetikusan átírt szövegét közöljük.
A kenyérre való kézmosás előtt mondadó áldás
Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám áser kidsánu bömicvotáv vöcivánu ál nötilát jádájim.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, s meghagyta nekünk, hogy kezet mossuk!
A kenyérre mondandó áldás
Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám hámoci lechem min háárec.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki kenyeret ad a földből!
Borivás előtt
Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám boré pri hágáfen.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki a szőlő gyümölcsét teremtette!
Lisztből készült étel vagy sütemény előtt (kenyér kivételével)
    Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám boré miné mözonot.
    Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki mindenféle ételt teremtett!
A fa gyümölcsére
Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám boré pri háéc.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki a fa gyümölcsét teremtette!
A földben (földön) termő zöldségek-gyümölcsök előtt
Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám boré pri háádámá.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki a föld gyümölcsét teremtette!
Nem fán vagy földön termett étel előtt
például húsra, halra, gombára, tejre, vízre vagy más italra
Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám sehákol nihjá bidváro.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, kinek szavára minden termett!
Különleges, örömteli alkalmakkor,
jó hír hallatán, új holmira, új gyümölcsre
Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám söhechejánu vökijimánu vöhigiánu lizmán háze.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki életben tartott, megőrzött bennünket, s engedte megérnünk ezt a mai napot!
Általános utóáldás
Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám, boré nöfásot rábot vöcheszronán ál kol má sebárátá löháchájot báhem nefes kol cháj. Báruch chéj háolámim.
Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki a sok élőlényt teremted, és minden szükséges dologgal ellátod őket. Mindazért, amit teremtettél minden élőlény fenntartásához, áldott a világ éltetője.
Utóáldás tésztára, borra, vagy az öt különleges gyümölcsre
(szőlő, gránátalma, mézédes datolya, füge, olajbogyó)
Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech HáOlám
(lisztből
készült ételre:)
ál hámichjá vöál hákálkálá,
(borra:)
ál hágefen vöál pri hágefen,
(gyümölcsre:)
ál háéc vöál pri háéc,
(lisztből készült ételre és borra:) ál hámichjá vöál hákálkálá vöál hágefen vöál pri hágefen,
vöál tenuvát hászáde vöál erec chemdá tová urchává sörácitá vöhincháltá láávoténu leechol mipirjá völiszboá mituvá. Ráchem ná Ádonáj Elohénu ál Jiszráél ámechá vöál Jerusálájim irechá vöál Cijon miskán kövodechá vöál mizböchechá vöál héjchálechá. Uvné Jerusálájim ir hákodes bimöhérá bejáménu, vöháálénu letochá, vöszámchénu bá, unövárechöchá bikdusá uvötáhárá. Ki Átá Ádonáj tov métiv lákol, vönode löchá ál háárec vöál hámichjá. Báruch Átá Ádonáj
(lisztből
készült ételre:)
ál háárec vöál hámichjá.
(borra:)
ál háéc vöál pri háéc.
(gyümölcsre:)
ál hágefen vöál pri hágefen.
(lisztből készült ételre és borra:) ál háárec vöál hámichjá vöál pri hágefen.
Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura
(lisztből
készült ételre:)
a megélhetésért és az eledelért,
(borra:)
a szőlőért és gyümölcséért,
(gyümölcsre:)
a gyümölcsfáért és gyümölcséért,
(lisztből készült ételre és borra:) a megélhetésért, az eledelért, a szőlőért és gyümölcséért,
a mező terméséért, a szép, jó és terjedelmes országért, amelyet kedved sze­rint őseinknek adtál örökbe, hogy gyümölcsét élvezzék, és javából jóllakjanak! Légy kegyes, Örök Istenünk, népedhez, Izraelhez, városodhoz, Jeruzsálemhez, Cion­hoz, ahol Jelenléted lakozik, oltárodhoz és hajlékodhoz, építsd újjá Jeruzsálem szent városát mihamarabb, még napjainkban, és vezess fel oda minket, hadd örüljünk felépülésének, hadd együnk gyümölcséből, lakjunk jól javából, s megtisztulva, szentül mondhassunk rájuk áldást!
Szombaton: Hadd kapjunk erőre e szombati napon!
Ros Chodeskor: Emlékezz meg javunkra ma, Ros Chodes napján!
Ros HáSánákor: Emlékezz meg javunkra az Emlékezés napján!
Ünnepnap: Örvendeztess meg minket … (az ünnep neve) ünnepén!
Mert Te, Örökkévaló, jó és jótevő vagy mindenki iránt. Áldunk is Téged
(lisztből készült étel után:) az élelemért. Áldott vagy Te, Örökkévaló, az országért és az élelemért!
(bor után:) a szőlő gyümölcséért. Áldott vagy Te, Örökkévaló, az országért és a szőlő gyümölcséért!
(gyümölcs után:) a gyümölcsért. Áldott vagy Te, Örökkévaló, az országért és a gyümölcsért!
 (lisztből készült étel és bor után:) az élelemért és a szőlő gyümölcséért. Áldott vagy Te, Örökkévaló, az országért, az élelemért és a szőlő gyümölcséért!


[1] 5Mózes 20:19.