1. Halljátok ezt az igét, melyet hangoztatok gyászdal képpen fölöttetek, Izraél háza!
2. Elesett, nem fog többé fölkelni Izraél hajadona; elterült a földjén, nincs ki föltámasztja!
3. Mert, így szól az Úr az Örökkévaló: A város, mely ezrével vonul ki, hátrahagy százat, és amely kivonul százával, hátrahagy tizet Izraél háza számára.
4. Mert így szól az Örökkévaló Izraél házának: szeressetek engem, hogy éljetek!
5. S ne keressétek Bét-Élt, és Gilgálba ne jöjjetek, Beérsébába pedig ne vonuljatok; mert Gilgál számkivetésbe fog menni és Bét-Él semmissé lesz.
Egyetlen remény a menekülésre
6. Keressétek az Örökkévalót, hogy éljetek, nehogy lecsapjon mint a tűz József házára és az elemészti, és nincs ki oltaná Bét-Élt.
7. Akik ürömmé változtatják a jogot s az igazságot földre terítik.
8. Aki a fiastyúknak és Óriónnak teremtője, s aki reggellé változtatja a homályt s a nappalt éjjellé sötétítette, aki szólította a tenger vizeit és kiöntötte a föld színére: Örökkévaló az ő neve;
9. aki erőssé teszi a pusztítást a hatalmas fölött, úgy hogy pusztítás jön az erős várra.
10. Gyűlölik a kapuban intőt, és az őszintén beszélőt megutálják.
11. Azért mivel letapossátok a szegényt, és gabona-ajándékot vesztek tőle: faragottkő-házakat építettetek, de nem fogtok bennük lakni, gyönyörű szőlőket ültettetek, de nem fogjátok inni borukat.
12. Mert tudom, sok a bűnötök, és számos a vétketek, az igaznak szorongatói ti, váltságdíj elfogadói, akik a szűkölködőket elhajították; a kapuban.
13. Azért aki eszes, abban az időben hallgatni fog, mert gonosz idő az.
14. Keressétek a jót, s ne a rosszat, azért hogy éljetek; és legyen úgy az Örökkévaló, a seregek Istene veletek, miként mondtátok.
15. Gyűlöljétek a rosszat és szeressétek a jót, és állítsátok föl a kapuban a jogot: talán megkönyörül az Örökkévaló, a seregek Istene, Józsefnek maradékán.
16. Azért így szól az Örökkévaló, a seregek Istene, az Úr: Mind a tereken gyászolás s mind az utcákon azt mondják jaj, jaj; – gyászra szólítják a földmívest és gyászolásra a siralomhoz értőket;
17. s mind a szőlőkön gyászolás, midőn végigvonulok közepetted, mondja az Örökkévaló.
18. Oh azok, kik óhajtják az Örökkévaló napját: minek is nektek az Örökkévaló napja? Sötétség az és nem világosság!
19. Amint futamodik valaki az oroszlán elől és rátalál a medve, aztán bejön a házba és oda támasztja kezét a falhoz, és megmarja a kígyó!
20. Nemde sötétség az Örökkévaló napja, és nem világosság, homályos és nincs számára fény!
21. Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket; nem tűrhetem gyülekezéseiteket.
22. Mert ha bemutattok nekem égőáldozatokat meg lisztáldozataitokat nem kedvelem: békeáldozatot hízó barmaitokból nem nézek.
23. Távolítsd el tőlem énekeidnek zúgását, s lantjaidnak zenéjét! Nem hallhatom!
24. Hadd hömpölyögjön mint a víz a jog és az igazság, mint a tartós patak!
25. Vajon vágóáldozatokat és lisztáldozatot hoztatok-e nekem a pusztában negyven esztendőn át, Izraél háza?
26. Majd viszitek Szikkútot, a ti királytokat, és Kijjúnt, a ti képeteket, istenteknek csillagját, melyeket készítettetek magatoknak.
27. Számkivetlek benneteket Damaszkuszon messze túl, mondja az Örökkévaló, a seregek Istene az ő neve!
