1. És nagy volt a népnek s nejeiknek kiáltása zsidó testvéreik ellen.

2. Voltak ugyanis, kik mondták: A mi fiaink és leányaink sokan vannak és vennünk kell ga­bonát, hogy együnk és éljünk.

3. És voltak, akik mond­ták: mezőinket, szőlőinket és házainkat el kell zálogo­sítanunk, hogy vegyünk gabonát az éhségben.

4. És vol­tak, akik mondták: Pénzt vettünk kölcsön a király adójához mezőinkre és szőlőinkre.

5. És most, amilyen testvéreink húsa, olyan a mi húsunk, amilyenek az ő fiaik, olyanok a mi fiaink, s íme kényszerítenünk kell fiainkat a leányainkat szolgákká, és vannak leányaink közül, kik már kényszerítve vannak, nincsen mód a kezünkben, hisz mezőink és szőlőink másokéi.

6. Ez na­gyon bosszantott engem, midőn hallottam kiáltásukat és eme beszédeket.

7. És tanácskozott szívem én bennem, és pöröltem a nemesekkel és a vezérekkel és mondtam nekik: Mint hitelezők bántok ti ki, ki testvérével! És rendeztem ellenük nagy gyülekezetet.

8. És mondtam nekik: Mi megvettük zsidó testvéreinket, akik eladva voltak a nemzeteknek, amennyire tőlünk tellett; és ti még el is adnátok testvéreiteket, hogy minekünk eladassanak. Erre hallgattak s nem találtak választ.

9. És mondtam: Nem jó a dolog, amit ti cselekszetek. Nemde a mi Istenünk félelmében kellene járnotok, a nemzeteknek, ellenségeinknek gyalázása miatt!

10. Én is, meg testvéreim és legényeim az ő hitelezőik vagyunk pénzzel és gabonával, hadd engedjük csak el ezt az adós­ságot.

11. Adjátok csak vissza nekik e napon mezői­ket, szőlőiket, olajfáikat, házaikat és századát a pénz­nek és a gabonának, mustnak s olajnak, amivel hite­lezőik vagytok.

12. Erre mondták: Visszaadjuk s tőlük mit sem követelünk; úgy cselekszünk, amint te mon­dod. És elhívtam a papokat s megeskettem őket, hogy ekképp fognak cselekedni.

13. Ki is ráztam ölemet és mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert, aki ezt a dolgot nem teljesíti, házából és szerzeményé­ből s így legyen kirázott és üres. Erre mondta az egész gyülekezet: Ámen!

14. És dicsérték az Örökkévalót, és cselekedett a nép ezenképpen. Attól a naptól fogva is, amelyen kirendeltek engem, hogy helytartójuk le­gyek Jehúda országában, huszadik évétől harminckettedik évéig Artachsaszt királynak, tizenkét éven át, én a testvéreimmel a helytartó kenyerét nem ettem.

15. Az előbbi helytartók pedig, akik előttem voltak, megter­helték a népet és vettek tőlük kenyér és bor fejében több mint negyven sékel ezüstöt, a legényeik is hatal­maskodtak a nép fölött; de én nem cselekedtem így, istenfélelemből.

16. És e fal munkájában is erősködtem s mezőt nem vettünk, mind a legényeim pedig egybe­gyűlve voltak ott a munkánál.

17. A zsidók pedig, mind a vezérek, százötven ember, s azok, akik hozzánk jöttek a körülöttünk levő nemzetek közül, asztalomnál voltak.

18. Ami pedig elkészíttetett egy napra: egy ökör, hat válogatott juh, és szárnyasok készíttettek el nekem és tíz napon belül jó sok mindenféle borból; mindamellett a helytartó kenyerét nem követeltem, mert terhes volt a szolgálat ezen a népen.

19. Emlékezzél meg, Istenem, javamra mindarról, amit ezért a népért cse­lekedtem.