Szombat, Szukkot - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2020-10-02 18:02 - Ünnep kimenete: 2020-10-04 19:02:00

2. 📖 Nechemja könyve

Miért arcod oly szomorú

 

1. És volt Niszán havában Artachsaszt király huszadik évében, bor volt előtte s én vittem a bort s átadtam a királynak; s én nem voltam visszatetsző előtte.

2. És mondta nekem a király: miért arcod oly szomorú, holott nem vagy beteg? Ez nem egyéb, mint szívnek szomorúsága. S én igen nagyon féltem.

3. És mondtam a királynak: A király örökké éljen! Miért ne legyen szomorú az arcom, mikor a város, őseim sírjainak helye romban van és kapui tűzben emésztettek föl?

4. Erre mondta nekem a király: Mi felől van neked ké­résed? Én imádkoztam az Ég Istenéhez.

5. És mondtam a királynak: Ha a királynak jónak tetszik s ha szolgád jónak tetszik előtted – hogy küldj engem Jehúdába, atyáim sírjainak városába, hogy felépítsem.

6. És mondta nekem a király – a felesége pedig mellette ült: Med­dig lesz az utazásod és mikor térsz vissza? S jónak tetszett a király előtt s elküldött engem s én megjelöl­tem neki az időt.

7. És mondtam a királynak: Ha a ki­rály előtt jónak tetszik, adjanak nekem leveleket a Folyamontúlnak helytartóihoz, hogy átutaztassanak, míg el nem jutok Jehúdába;

8. és levelet Ászáfhoz, a király parkja őréhez, hogy adjon nekem fákat, hogy geren­dázzák a házhoz tartozó várnak kapuit, s a város fala számára, és a ház számára, amelybe én magam me­gyek. És megadta nekem a király, Istenem keze szerint, mely jóságos volt rajtam.

9. És eljöttem a Folyamontúl­nak helytartóihoz s átadtam nekik a király leveleit; s küldött velem a király hadi tiszteket és lovasokat.

10. S meghallotta a chóróni Szanballát és Tóbija, az am­móni szolga s rosszul esett nekik, nagyon rosszul, hogy jött egy ember Izraél fiainak javát keresni.

11. És elér­keztem Jeruzsálembe és ott voltam három napig.

12. És felkeltem éjjel és néhány ember én velem, de nem ad­tam tudtára senkinek, hogy mit ad Istenem az én szívembe, hogy megtegyem Jeruzsálemért; állat sem volt velem, csakis azon állat, amelyen nyargaltam.

13. És én kimentem éjjel a Völgy kapuján s a sárkányforrás irányába és a szemét kapuja felé; és megszemléltem Jeruzsálem falait, amelyek át voltak törve, kapui pe­dig tűzben voltak fölemésztve.

14. És tova mentem a for­rás kapujához s a király tavához s nem volt helye az állatnak, hogy alattam tova menjen.

15. Fölmentem tehát éjjel a Völgyben és megszemléltem a falat, erre fordul­tam és bementem a Völgy kapuján és visszatértem.

16. A vezérek pedig nem tudták, hová mentem s mit cselekszem; a zsidóknak ugyanis, a papoknak, a neme­seknek és a vezéreknek és a többi munkavégzőknek mindeddig nem adtam tudtukra.

17. És szóltam hozzá­juk: Ti látjátok a bajt, amelyben vagyunk, hogy Je­ruzsálem romban van, kapui pedig tűzben el vannak égetve; jöjjetek, hadd építsük föl Jeruzsálem falát, hogy ne legyünk továbbá gyalázattá.

18. És tudtul adtam ne­kik Istenemnek kezét, amint az jóságos rajtam, meg a királynak szavait is, melyeket mondott nekem. Erre mondták: Fölkelünk és építünk. És megerősítették ke­zeiket a jóra.

19. Midőn a chóróni Szanballát s Tóbija, az ammóni szolga és az arábi Gésem ezt hallották, csúfoltak bennünket és gúnyolódtak rajtunk és mond­ták: Micsoda dolog ez, amit ti műveltek; vajon a ki­rály ellen akartok-e föllázadni?

20. S én adtam nekik választ s mondtam nekik: Az Ég Istene, ő ad nekünk szerencsét, mi pedig, az ő szolgái, fölkelünk s építünk; de nektek nincs osztályrészetek, sem jogotok, sem em­léktek Jeruzsálemben.

 

  • Küldés emailben

Fejezetek