1. És ezeknek befejezése után odaléptek hozzám a nagyok, mondván:

2. El nem különödött a nép, az izraeliták, a papok s a leviták az országok népeitől, utálataik szerint, a kanaáni­tól, chittitől, perizzitől, jebúszitól, ammónitól, móábitól, az egyiptomitól és émóritól;

3. mert elvettek a leányaik közül maguknak és fiaiknak és összevegyült a szent magzat az országok népeivel; a nagyok és vezérek keze pedig ebben a hűtlenségben legelül volt.

4. S midőn hallottam e dolgot, megszaggattam ruhámat s köntösömet s kitéptem fejem és szakállam hajából s ültem eliszonyodva.

5. És hozzám gyülekezett mindenki, aki remegett Izraél Istenének sza­vaira a számkivetés hűtlensége miatt; én pedig ültem eliszonyodva az esti lisztáldozatig.

6. S az esti lisztáldo­zatkor fölkeltem böjtölésemből megszaggatott ruhámmal s köntösömmel és lehajoltam térdeimre és kiterjesztet­tem kezeimet az Örökkévalóhoz, Istenemhez.

7. És szól­tam: Istenem! megszégyenültem s elpirultam, semhogy felemelhetném, oh Istenem, arczomat te hozzád, mert bűneink megsokasodtak fejünk fölé és bűnösségünk egészen az égig nőtt.

8. Őseink napjai óta nagy bűnös­ségben vagyunk mind e mai napig; és bűneink által adattunk mi, királyaink, papjaink az országok királyai­nak kezébe, a kardnak, a fogságnak, a prédálásnak és az arcz szégyenének, amint van a mai napon.

9. És most alig egy pillanatig könyörület volt az Örökkévaló a mi Istenünk részéről, hogy meghagyott nekünk menedéket s adott nekünk szöget az ő szent helyén, hogy meg­világosítsa Istenünk a mi szemeinket és hogy adjon nekünk csekély föléledést a mi szolgaságunkban.

10. Mert szolgák vagyunk és szolgaságunkban el nem hagyott minket a mi Istenünk s felénk fordította a kegyet Per­zsia királyai előtt, adván nekünk föléledést, hogy fel­emeljük Istenünknek házát s föltámaszszuk a romjait, s adván nekünk védőfalat Jehúdában és Jeruzsálem­ben.

11. És most mit mondjunk, Istenünk, ennekutána, mert elhagytuk a te parancsolataidat,

12. amelyeket megparancsoltál a te szolgáid, a próféták által, mond­ván: az ország, amelybe értek, hogy elfoglaljátok, fertőzet országa az országok népeinek fertőzete által, utálatosságaik által, amelyekkel eltöltötték szinültig, az ő tisztátalanságukban.

13. Most tehát leányaitokat ne adjátok fiaiknak s leányaikat ne vegyétek el fiaitoknak s ne keressétek békéjüket és javukat sohasem, azért hogy megerősödjetek s egyétek az ország javát a örök­ségül hagyjátok fiaitoknak örökre.

14. És mindaz után, ami reánk jött gonosz cselekedeteinkért s nagy bűnösségünkért, habár te, oh Istenünk, kimélettel voltál, bű­neinken alul, s adtál nekünk ilyen menedéket:

15. vajjon újra megszegjük-e a parancsolataidat s összeházasodjunk-e emez utálatok népeivel? Nemde haragudni fogsz reánk végpusztításig, mig nem lesz maradék és mene­dék?

16. Oh Örökkévaló, Izraél Istene, igazságos vagy, mert mi megmaradtunk menedékül, mint ez van e mai napon; ime itt vagyunk előtted bűnösségünkben, mert meg nem lehet állani te előtted emiatt.

Megszakítás