5.Messiás

A törzsek elhelyezkedése Kánaán földjén

1. Volt Józsua halála után, megkérdezték Izrael fiai az Örökkévalót, mondván: Ki vonuljon közülünk először a kánaáni ellen, hogy harcoljon vele? 2. Mondta az Örökkévaló: Jehuda vonuljon; íme kezébe adtam az országot. 3. S mondta Jehuda Simonnak, az ő testvérének: Vonulj velem sorsomba, hadd harcoljunk a kánaánival, akkor megyek majd én is te veled sorsodba. És ment vele Simon. 4. Fölvonult Jehuda, és kezükbe adta az Örökkévaló a kánaánit és a perizzit; és megverték őket Bézekben tízezer embert. 5. Ott találták Adoni-Bezeket Bézekben és harcoltak ellene; és megverték a kánaánit és a perizzit. 6. És megfutamodott Adoni-Bezek, és üldözték őt; megfogták őt és levágták kezeinek és lábainak hüvelykujjait. 7. Akkor mondta Adoni-Bezek: Hetven király kezük és lábuk hüvelykujja levágva szedegettek asztalom alatt; a hogy én tettem, úgy fizetett nekem Isten. És bevitték őt Jeruzsálembe, és meghalt ott. 8. Akkor harcoltak Jehuda fiai Jeruzsálem ellen, bevették azt és megverték a kard élével; a várost pedig tűzbe borították. 9. Azután lementek Jehuda fiai harcolni a kánaánival a hegység, a Délvidék és az alföld lakójával. 10. Ment Jehuda a kánaáni ellen, ki Chevronban lakott Chevron neve pedig azelőtt Kirját-Árbá volt és megverték Sésájt, Achímánt és Talmájt. 11. Onnan ment Debír lakói ellen; Debír neve pedig azelőtt Kirját-Széfer volt. 12. És mondta Káléb: A ki megveri Kirját-Széfert és beveszi, annak oda adom leányomat, Achszát, nőül. 13. És bevette Otniél, Kenáz fia, Káléb fiatalabb testvére; és oda adta neki leányát, Achszát, nőül. 14. S történt, mikor odajött, rábeszélte, hogy kérjen atyjától mezőt; és lesiklott a szamárról. És mondta neki Káléb: Mi lelt? 15. Mondta neki: Adj nekem áldást, mert a délvidéki földre adtál engem, adjál hát nekem vízkútfőket. Erre adta neki Káléb a felső kútfőket és az alsó kútfőket.

16. A kénitának, Mózes ipának fiai pedig fölmentek a pálmák városából Jehuda fiaival együtt Jehuda pusztájába, mely Arádtól délre van; mentek és maradtak a néppel. 17. S ment Jehuda Simonnal, az ő testvérével, és megverték a kánaánit, Cefát lakóját, elpusztították és elnevezték a várost Chormának. 18. És bevette Jehuda Azzát és határát, Askelónt és határát, meg Ekrónt és határát. 19. És volt az Örökkévaló Jehúdával, és elfoglalta a hegységet, mert nem bírta kiűzni a völgy lakóit, mert vasszekerük volt nekik. 20. És adták Kálébnek Chevront, amint mondta volt Mózes; és kiűzte onnan Anák három fiát. 21. A jebúszit pedig, Jeruzsálem lakóját, nem űzték ki Benjámin fiai; így maradt a jebúszi Benjámin fiaival Jeruzsálemben mind e mai napig.

22. Vonultak a József házabeliek, ők is, Bét-Élbe és az Örökkévaló velük volt. 23. Kikémleltették a József házabeliek Bét-Élt; a városnak neve pedig azelőtt Lúz volt. 24. És láttak az őrök egy embert kijönni a városból, és mondták neki: Mutasd meg nekünk, kérlek, a város bejáratát és mi majd szeretetet cselekszünk veled. 25. Megmutatta nekik a város bejáratát, és megverték a várost a kard élével; az embert pedig és egész családját elbocsátották. 26. S elment az ember a chittiták földjére, épített várost és elnevezte Lúznak; ez a neve mind e mai napig.

27. Nem űzte ki Menasse Bét-Seánt és leányvárosait, Táanáchot és leányvárosait, meg Dór lakóit és leányvárosait, Jibleám lakóit és leányvárosait, sem Meggidó lakóit és leányvárosait; és belenyugodott a kánaáni, hogy maradjon ebben az országban. 28. Történt pedig, mikor megerősödött Izrael, alattvalóvá tette a kánaánit, de kiűzni nem űzte ki. 29. Efrájim nem űzte ki a kánaánit, ki Gézerben lakott; így maradt közte a kánaáni Gézerben. 30. Zebúlún nem űzte ki Kitrón lakóit, sem Náhalól lakóit; így maradt közte a kánaáni, és alattvalókká lettek. 31. Ásér nem űzte ki Akkó lakóit, sem Cídón lakóit, meg Achlábot, Achzíbot, Chelbát, Afíkot és Rechóbot. 32. Így lakott az Áséri a kánaáni, az ország lakói között, mert nem űzte ki. 33. Naftáli nem űzte ki Bét-Sémes lakóit, sem Bét-Anát lakóit, és így lakott ő a kánaáni, az ország lakói közt; Bét-Sémes és Bét-Anát lakói pedig lettek nekik alattvalóikká. 34. És szorította az emóri Dán fiait a hegységbe, mert nem engedte leszállni a völgybe. 35. S belenyugodott az emóri, hogy lakjon Chéresz hegyén, Ajjálónban és Sáalebímban; de nehéz lett József házának keze, és alattvalókká lettek. 36. Az emóri határa pedig Akrabbím hágójától, a Sziklán felül.

1. Fölment az Örökkévalónak angyala Gilgálból Bochimba. És mondta: Fölhoztalak titeket Egyiptomból és elvittelek az országba, melyről megesküdtem őseiteknek és úgy mondtam, nem bontom meg szövetségemet veletek soha; 2. ti pedig ne kössetek szövetséget ez ország lakóival, oltáraikat romboljátok le. De nem hallgattatok szavamra: mit is cselekedtetek! 3. Meg is mondtam: nem űzöm ki őket előletek, hogy legyenek nektek tövisek gyanánt, isteneik pedig lesznek nektek tőr gyanánt. 4. És volt, a mint elmondta az Örökkévalónak angyala e szavakat mind az Izrael fiaihoz, a nép fölemelte hangját, és sírtak. 5. S így nevezték el ama helyet: Bochim; és áldoztak ott az Örökkévalónak.

6. Elbocsátotta Józsua a népet, és elmentek Izrael fiai kiki birtokába, hogy elfoglalják az országot. 7. És szolgálta a nép az Örökkévalót Józsua minden napjaiban és a vének minden napjaiban, kik sokáig éltek Józsua után, a kik látták az Örökkévaló minden nagy cselekedetét, melyet mivelt Izraellel. 8. És meghalt Józsua, Nún fia, az Örökkévaló szolgája, száztíz éves korában. 9. És eltemették őt birtoka határán, Timnat-Chéreszben, Efrájim hegységében, Gáas hegyétől északra. 10. Azon egész nemzedék is betért őseihez, és támadt utánuk más nemzedék, mely nem ismerte az Örökkévalót, sem a cselekedetet, melyet művelt Izraellel.

11. És tették Izrael fiai azt, a mi rossz az Örökkévaló szemeiben, és szolgálták a Báalokat. 12. Elhagyták az Örökkévalót, őseik Istenét, ki őket kivezette Egyiptom országából, és jártak más istenek után, azon népek istenei közül, melyek körülöttük voltak és leborultak előttük; így bosszantották az Örökkévalót. 13. Elhagyták az Örökkévalót, és szolgáltak a Báalnak és az Astóreteknek. 14. S föllobbant az Örökkévaló haragja Izrael ellen és adta őket fosztogatók kezébe s fosztogatták őket; eladta őket ellenségeik kezébe köröskörül, és nem állhattak meg többé ellenségeik előtt. 15. Bárhova vonultak ki, az Örökkévaló keze ellenük volt rosszra, amint szólt az Örökkévaló és a mint megesküdött nekik az Örökkévaló; és meg voltak szorulva nagyon. 16. Ekkor támasztott az Örökkévaló bírákat, és megsegítették őket fosztogatóik kezéből. 17. De bíráikra. sem hallgattak, hanem paráználkodtak más istenek után és leborultak előttük; letértek hamar az útról, melyen jártak őseik, hallgatván az Örökkévaló parancsolatait nem cselekedtek így. 18. És hogy ha bírákat támasztott nekik az Örökkévaló és vele volt a bíróval az Örökkévaló s megsegítette őket ellenségeik kezeiből a bíró minden napjaiban mert megkönyörült az Örökkévaló jajgatásukon szorongatóik és elnyomóik miatt – 19. akkor, mihelyt meghalt a bíró, újból megromlottak, jobban mint elődeik, járva más istenek után, szolgálva őket és leborulva előttük; nem hagytak el semmit cselekedeteikből és makacs útjukból. 20. És föllobbant az Örökkévaló haragja Izrael ellen, és mondta: Mivelhogy megszegte e nép szövetségemet, melyet parancsoltam őseiknek és nem hallgattak szavamra, 21. én sem fogok többé senkit sem kiűzni előlük azon népek közül, melyeket hagyott Józsua, mikor meghalt. 22. Azért hogy megkísértse velük Izraelt, vajon megőrzik-e az Örökkévaló útját, azon járva, amint megőrizték őseik, avagy nem, 23. meghagyta az Örökkévaló e népeket, ki nem űzve őket hamar, és nem adta őket Józsua kezébe.

1. S ezek a népek, melyeket meghagyott az Örökkévaló, hogy megkísértse velük Izraelt, mindazokat, kik nem ismerték mind a Kanaánbeli háborúkat 2. csak azért, hogy megismerjék Izrael fiainak nemzedékei hogy tanítsák őket háborúra, csak azokat, kik azelőtt nem ismerték: 3. a filiszteusok öt fejedelme, az egész kánaáni, a Cídónbeli és a chivvi, a Libánon hegységének lakója, Báal-Chermón hegyétől egészen Chamát felé. 4. Arra szolgáltak, hogy megkísértse velük Izraelt, hogy megtudja, vajon hallgatják-e az Örökkévaló parancsolatait, melyeket őseiknek parancsolt Mózes által. 5. Izrael fiai pedig laktak a kánaáni, a chitti, az emóri, a perizzi, a chivvi és a jebúszi közepette; 6. elvették leányaikat maguknak feleségekül és a maguk leányait adták az ő fiaiknak, és szolgálták isteneiket. 7. És tették Izrael fiai azt, a mi rossz az Örökkévaló szemeiben, megfeledkeztek az Örökkévalóról, Istenükről és szolgálták a Báalokat és az Asérákat.

8. Ekkor föllobbant az Örökkévaló haragja Izrael ellen és eladta őket Kúsán-Riseatájimnak, Arám-Naharájim királyának kezébe; és szolgáltak Izrael fiai Kúsán-Riseatájimnak nyolc évig. 9. De kiáltottak Izrael fiai az Örökkévalóhoz, és támasztott az Örökkévaló segítőt Izrael fiainak, s megsegítette őket: Otniélt, Kenáz fiát, Káléb fiatalabb testvérét. 10. Reája szállt az Örökkévaló szelleme, bírája lett Izraelnek és kivonult a harcra. És kezébe adta az Örökkévaló Kúsán-Riseatájimot, Arám királyát, és hatalmas lett a keze Kúsán-Riseatájimon. 11. Nyugta volt az országnak negyven évig; s meghalt Otniél, Kenáz fia.

12. Továbbá is tették Izrael fiai azt, a mi rossz az Örökkévaló szemeiben; akkor erőssé tette az Örökkévaló Eglónt, Móáb királyát, Izrael fölött, mivelhogy tették azt, a mi rossz az Örökkévaló szemeiben. 13. Egybegyűjtötte magához Ammón fiait és Amáléket; ment és megverte Izraelt, és elfoglalták a pálmák városát. 14. És szolgáltak Izrael fiai Eglónnak, Móáb királyának, tizennyolc évig.

15. S kiáltottak Izrael fiai az Örökkévalóhoz, és támasztott nekik az Örökkévaló segítőt, Éhúdot, Géra fiát, a Benjáminbelit, egy balogkezű embert. Küldtek ugyanis Izrael fiai őáltala ajándékot Eglónnak, Móáb királyának. 16. Készített magának Éhúd kardot, melynek két éle volt, egy singnyi a hossza; és felkötötte azt ruházatán alul a jobb csípőjére. 17. És bemutatta az ajándékot Eglónnak, Móáb királyának; Eglón pedig igen kövér ember volt. 18. És volt, midőn végzett azzal, hogy bemutatta az ajándékot, elbocsátotta a népet, az ajándék vivőit. 19. Maga pedig visszafordult a Gilgál melletti kőbányáknál és mondta: Titkos szavam van hozzád, oh király. Mondta: Csitt! Erre kimentek tőle mind a mellette állók. 20. Éhúd pedig bement hozzá, s ő éppen ült a hüselő felső teremben, mely csak az ő számára volt. És mondta Éhúd: Istentől való szavam van hozzád; erre fölkelt a trónról. 21. Ekkor kinyújtotta Éhúd balkezét, levette a kardot jobb csípőjéről és beledöfte a hasába; 22. s behatolt a markolat is a penge után és körülzárta a zsír a pengét, mert nem húzta ki a kardot a hasából, és kiment a ganéja. 23. És kiment Éhúd a csarnokba, bezárta a felső terem ajtóit maga után és elreteszelte. 24. Alighogy kiment, jöttek a szolgák és látták, íme a felső terem ajtói elreteszelvék; s mondták: Bizonyára lábait takarja a hüselő kamarában. 25. És várakoztak míg szégyellették, s íme, nem nyitja ki a felső terem ajtóit; erre vették a kulcsot és kinyitották, s íme, uruk a földön fekszik holtan. 26. Éhúd pedig elmenekült, mialatt késedelmeztek; ő ugyanis túl volt a kőbányákon és elmenekült Szeírába. 27. És volt, midőn odaérkezett, megfútta a harsonát Efrájim hegységében; és lementek vele Izrael fiai a hegyről, ő meg élükön. 28. És szólt hozzájuk: Siessetek utánam, mert kezetekbe adta az Örökkévaló ellenségeiteket, Móábot. És lementek utána, elfoglalták a Jordánnak Móáb felé való átkelőit, és nem engedtek senkit sem átkelni. 29. Megverték Móábot abban az időben, mintegy tízezer embert, csupa kövért és csupa vitéz férfiút, és nem menekült meg senki. 30. S megalázkodott Móáb ama napon Izrael keze alatt; és nyugta volt az országnak nyolcvan évig.

31. Utána volt Samgár, Anát fia, s megverte a filiszteusokat, hatszáz embert egy ökörösztökével; s megsegítette ő is Izraelt.

1. Továbbá is tették Izrael fiai azt, a mi rossz az Örökkévaló szemeiben; Éhúd pedig meghalt. 2. És eladta őket az Örökkévaló Jábínnak, Kanaán királyának kezébe, a ki Chácórban uralkodott; hadvezére pedig Szíszera volt, s ez lakott Charóset-Haggójímban. 3. Ekkor kiáltottak Izrael fiai az Örökkévalóhoz, mert kilencszáz vasszekere volt neki, s ő elnyomta Izraelt fiait erővel húsz esztendőn át.

4. Debóra prófétaasszony pedig, Lappídót felesége bírája volt Izraelnek azon időben; 5. ő ugyanis ült a Debóra-pálma alatt, Ráma és Bét-Él között, Efrájim hegységében; és fölmentek hozzá Izrael fiai törvényre. 6. Küldött és hivatta Bárákot, Abínóam fiát a Naftálibeli Kédesből; és szólt hozzá: Nemde ezt parancsolta az Örökkévaló, Izrael Istene: menj, húzódjál a Tábor hegyére és végy magaddal tízezer embert Naftáli fiaiból és Zebúlún fiaiból; 7. én meg feléd húzom a Kisón patakjához Szíszerát, Jábín hadvezérét, szekérhadát és népsokaságát s majd kezedbe adom őt. 8. Szólt hozzá Bárák: Ha velem jössz, megyek; de ha nem jössz velem, nem megyek. 9. És mondta: Menni fogok veled, csakhogy nem lesz dicsőséged az úton, a melyre menni készülsz, mert asszony kezébe adja majd az Örökkévaló Szíszerát. Erre fölkelt Debóra és elment Bárákkal Kédesbe. 10. S összehívta Bárák Zebúlúnt és Naftálit Kédesbe, és fölment nyomában tízezer ember; és fölment vele Debóra.

11. A kénita Chéber pedig elvált volt Kájintól, Chóbáb, Mózes sógorának fiaitól: és felütötte sátorát a Cáanannímbeli terebintusnál, mely Kédes mellett van. 12. Midőn jelentették Szíszerának, hogy fölment Bárák, Abínóam fia, a Tábór hegyére, 13. akkor összehívta Szíszera az egész szekérhadát, kilencszáz vasszekeret, meg mind a népet, mely vele volt, Charóset-Haggójimból a Kísón patakjához.

14. És szólt Debóra Báráchoz: Kelj föl, mert ez az a nap, melyen kezedbe adta az Örökkévaló Szíszerát, nemde az Örökkévaló vonult ki előtted! És leszállt Bárák a Tábór hegyéről, és tízezer ember utána. 15. És megzavarta az Örökkévaló Szíszerát és az egész szekérhadat meg az egész tábort a kard élével Bárák előtt; s leszállt Szíszera a szekérről és megfutamodott gyalogosan. 16. Bárák pedig üldözte a szekérhadat és a tábort Charóset-Haggójimig; és elesett Szíszera egész tábora a kard éle által, nem maradt meg egy sem. 17. Szíszera pedig megfutamodott gyalogosan Jáél, a kénita Chéber feleségének sátorába mert béke volt Jábín, Chácór királya és a kénita Chéber háza között 18. és kiment Jáél Szíszera elébe és szólt hozzá: Térj be uram, térj be hozzám, ne félj. Betért hozzá a sátorba, és befödte őt a takaróval. 19. És szólt hozzá: Adj, kérlek, innom egy kis vizet, mert megszomjúhoztam; ekkor kinyitotta a tejes tömlőt, inni adott neki és befödte. 20. És szólt hozzá: Állj a sátor bejáratához, és lészen, ha valaki jön s kérdezi tőled és mondja: van-e itt valaki, akkor mondjad: nincsen. 21. Erre vette Jáél, Chéber felesége, a sátor szögét, kezébe fogta a kalapácsot, bement hozzá csendben és beverte a szöget halántékába, úgy hogy befúródott a földbe amaz pedig mélyen aludt, mert fáradt volt és meghalt. 22. S íme Bárák jön, üldözve Szíszerát, és kiment elébe Jáél és mondta neki: Jer, megmutatom neked azon férfiút, a kit keresel. Bement hozzá, s íme Szíszera holtan fekszik, szöggel halántékában. 23. Így alázta meg Isten ama napon Jábínt, Kanaán királyát, Izrael fiai előtt. 24. És egyre nehezebbé lett Izrael fiainak keze Jábínon, Kanaán királyán, míg ki nem irtották Jábínt, Kanaán királyát.

1. És énekelt Debóra meg Bárák, Abínoám fia, ama napon, mondván: 2. Midőn vezéreltek vezérek Izraelben, midőn magát fölajánlotta a nép áldjátok az Örökkévalót! 3. Halljátok királyok, figyeljetek fejedelmek; én az Örökkévalónak hadd énekelek én, dallok az Örökkévalónak, Izrael Istenének. 4. Örökkévaló, mikor elindultál Széirből, mikor lépdeltél Edóm mezeje felől, a föld megrendült, az egek is csepegtek, felhők is csepegtettek vizet; 5. hegyek szétfolytak az Örökkévaló előtt, ez a Színaj, az Örökkévaló, Izrael Istene előtt. 6. Samgár, Anát fia napjaiban, Jáél napjaiban, szüneteltek az utak; s az ösvényeken járók görbe utakon járnak. 7. Szüneteltek a nyílt helyek Izraelben, szüneteltek, míg föl nem keltem én Debóra, föl nem keltem, anya Izraelben. 8. Választ új isteneket, akkor harc a kapuknál, pajzs nem látható, sem kopja negyvenezer közt Izraelben. 9. Szívem Izrael törvénytevőié, kik fölajálták magukat a nép között: áldjátok az Örökkévalót. 10. Fehérlő szamarakon nyargalók, ti, kik terítőkön ültök, és ti, kik jártok az úton, szólaljatok meg! 11. A zsákmányosztók hangjánál, a merítő vályúk közt ott beszéljék el az Örökkévaló igaz tetteit; igaz tetteit a nyílt helyekkel Izraelben; akkor leszállt a kapukhoz az Örökkévaló népe.

12. Ébredj, ébredj, Debóra; ébredj, ébredj, mondj éneket! Kelj föl, Bárák, vidd el foglyaidat, Abínóám fia. 13. Akkor maradék győzött népnek hatalmasain, az Örökkévaló győzött érettem a hősökön. 14. Efrájim közül gyökerük Amálékben utánad, Benjámin, csapatiddal; Máchir közül leszálltak törvénytevők és Zebúlún közül a törvényíró vesszejével vonulók. 15. Jisszáchárnak nagyjai Debórával, s a mint Jisszáchár, úgy Bárák, völgybe rohant nyomaiban. Reúbén vízerei mentén nagyok a szív fontolgatásai. 16. Mért maradtál az aklok között, hallgatni a nyájak sípolását? Reúbén vízerei mentén nagyok a szív megfontolásai. 17. Gileád túl a Jordánon vesztegel, Dán pedig miért lakik hajókon? Ásér maradt tengerek révén és öblei mellett vesztegel! 18. Zebúlún nép, mely halálnak vetette oda életét, Naftáli is a mezőség magaslatain.

19. Jöttek királyok, harcoltak, akkor harcoltak Kanaán királyai, Táanáchban, Megiddó vizeinél, prédát ezüstben nem nyertek. 20. Egekből harcoltak, a csillagok pályáikból harcoltak Szíszera ellen. 21. Kísón patakja elsodorta őket, őskor patakja Kísón patakja. Lépj föl, lelkem, hatalommal! 22. Akkor dobogtak a ló patái ügetéstől, ügetésétől méneinek. 23. Átkozzátok Mérózt szól az Örökkévaló angyala átkozzátok átkozva lakóit, hogy nem jöttek az Örökkévaló segítségére, az Örökkévaló segítségére a hősök közt. 24. Áldassék az asszonyok fölött Jáél, a kénita Chéber neje; a sátorülő asszonyok fölött áldassék! 25. Vizet kért, tejet adott, urak csészéjében nyújtotta a tejfölt. 26. Kezét kinyújtja a szög után, jobbját a munkások pörölye után, rácsap Szíszerára, beveri fejét, összezúzza, átfúrja halántékát. 27. Lábai között alágörnyedt, lehanyatlott, ott feküdt; lábai között alágörnyedt, lehanyatlott; a hol alágörnyedt, ott lehanyatlott legyőzötten. 28. Az ablakon kitekintett és jajgatott, Szíszera anyja a rácsozaton át: Miért késik jönni szekérhada, miért késnek fogatainak léptei? 29. A legbölcsebbik a hölgyei között felel neki, ő is válaszol a szavaira: 30. hisz csak lelnek, osztanak zsákmányt, egy leányzót, két leányzót minden férfinak, tarka ruhák zsákmányát Szíszerának, tarka ruhák zsákmányát, varrottast, tarka ruhát, két varrottast a rabnő nyakára.

31. Így vesszenek el ellenségeid mind, oh Örökkévaló; de a kik szeretik őt mint mikor fölkel a nap az ő hatalmában! És nyugta volt az országnak negyven évig.

1. És tették Izrael fiai azt, a mi rossz az Örökkévalónak szemeiben; akkor adta őket az Örökkévaló Midján kezébe hét évig. 2. Hatalmas lett Midján keze Izraelen Midján miatt csinálták maguknak Izrael fiai a hegyekben levő odúkat, a barlangokat és a hegyvárakat 3. s történt, ha Izrael vetett, felment Midján és Amálék meg Kelet fiai, felmentek ellene. 4. Táboroztak ellenük és elpusztították a föld termését egészen Azza felé és nem hagytak élelmet Izraelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat; 5. mert ők jószágostul mentek föl és sátrastul, és jöttek annyian, mint a sáska sokaságra, nem volt száma sem nekik, sem tevéiknek. Így jöttek az országba, hogy elpusztítsák. 6. És elszegényedett Izrael nagyon Midján által, és kiáltottak Izrael fiai az Örökkévalóhoz.

7. És volt, midőn kiáltottak Izrael fiai az Örökkévalóhoz Midján miatt, 8. küldött az Örökkévaló egy próféta embert Izrael fiaihoz és mondta nekik: Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene: én felhoztalak titeket Egyiptomból és kivezettelek a rabszolgák házából. 9. Megmentettelek Egyiptom kezéből és mind az elnyomóitok kezéből; kiűztem őket előletek és nektek adtam országukat. 10. És mondtam nektek: én vagyok az Örökkévaló, a ti Istentek; ne féljétek az emórinak isteneit, a kinek ti laktok országában de ti nem hallgattatok szavamra.

11. Jött az Örökkévaló angyala és leült az Ofrában levő tölgyfa alatt, mely az abíezri Jóásé volt; fia Gídeón pedig éppen búzát vert ki a présházban, hogy elmentse Midján elől. 12. És megjelent neki az Örökkévaló angyala és szólt hozzá: Az Örökkévaló veled, derék vitéz! 13. Szólt hozzá Gideon: Kérlek uram, ha csakugyan velünk van az Örökkévaló, miért ért bennünket mindez? Hol vannak hát mind a csodás tettei, melyeket elbeszéltek nekünk őseink, mondván: bizony Egyiptomból hozott föl minket az Örökkévaló. És most elhagyott az Örökkévaló és adott minket Midján kezébe.

14. Ekkor fordult feléje az Örökkévaló és mondta: Menj ezzel az erőddel és segítsd meg Izraelt Midján kezéből; hiszen küldtelek. 15. Szólt hozzá: Kérlek, Uram, miáltal segítsem meg Izraelt? Íme, nemzetségem a leggyengébb Menassében és én a legcsekélyebb vagyok atyám házában. 16. És szólt hozzá az Örökkévaló: Ám én veled leszek és meg fogod verni Midjánt, mint egy embert. 17. Szólt hozzá: Ha ugyan kegyet találtam szemeidben, adj számomra jelt, hogy te beszélsz velem. 18. Ne távozzál, kérlek, innen, míg el nem jövök hozzád és kihozom ajándékomat és leteszem eléd. És mondta: Én maradok, míg vissza nem jössz.

19. Gideon pedig bement, elkészített egy kecskegödölyét és egy éfa lisztből kovásztalan kenyeret, a húst a kosárba tette, levét pedig tette a fazékba; kivitte hozzá a tölgyfa alá és odanyújtotta. 20. És szólt hozzá az Isten angyala: Vedd a húst és a kovásztalan kenyeret és tedd le ama sziklára, a levét pedig öntsd ki; és tett akképpen. 21. Erre kinyújtotta az Örökkévaló angyala a pálca végét, mely kezében volt és megérintette a húst és a kovásztalan kenyeret; ekkor fölszállt a tűz a sziklából és fölemésztette a húst és a kovásztalan kenyeret, az Örökkévaló angyala pedig eltűnt szemei elől. 22. S látta Gideon, hogy az Örökkévaló angyala az; és mondta Gideon: Jaj Uram, Örökkévaló, mert csak azért láttam az Örökkévaló angyalát színről színre! 23. Mondta neki az Örökkévaló: Béke veled, ne félj, nem fogsz meghalni. 24. És épített ott Gideon oltárt az Örökkévalónak és így nevezte: az Örökkévaló a béke; mind e mai napig még ott van az abíezri Ofrában.

25. És volt azon éjjel, mondta neki az Örökkévaló: Végy egy tulkot az ökrökből, melyek az atyádéi és egy másik tulkot, hét éveset és rombold le a Báal oltárát, mely atyádé, a mellette levő szent fát pedig vágd ki. 26. És építs oltárt az Örökkévalónak Istenednek e várhely tetején a rendezett helyen; vedd a második tulkot és hozz égőáldozatot a szent fa hasábjain, melyet majd kivágsz. 27. Erre vett Gideon tíz embert szolgái közül és úgy tett, a mint szólt hozzá az Örökkévaló; volt pedig, minthogy félt atyja házától és a város embereitől, semhogy nappal tegye, tehát éjjel tette. 28. Reggel korán fölkeltek a város emberei és íme, lerontva volt a Báal oltára és a mellette levő szent fa kivágva, a második tulok pedig áldozva az épített oltáron. 29. Ekkor szóltak egyik a másikához: Ki cselekedte ezt a dolgot? Kutattak és kerestek s mondták: Gideon, Jóás fia, cselekedte ezt a dolgot. 30. És szóltak a város emberei Jóáshoz: Add ki fiadat, hogy meghaljon, mert lerontotta a Báal oltárát s mert kivágta a mellette levő szent fát. 31. Mondta Jóás mind a mellette állóknak: Hát ti pöröltök-e a Báalért, avagy ti véditek-e őt? A ki pöröl érette, ölessék meg reggelig! Ha isten ő, pöröljön magáért, hogy lerontotta oltárát. 32. És nevezték őt azon a napon Jerubbáalnak, mondván: Pöröljön ellene Báal, hogy lerontotta oltárát.

33. Egész Midján pedig és Amálék meg a Kelet fiai összegyűltek együvé és átkeltek és táboroztak Jizreél völgyében. 34. Az Örökkévaló szelleme pedig megszállta Gideont; megfútta a harsonát és egybesereglett utána Abíézer. 35. Követeket is küldött egész Menasséba és egybesereglett az is utána; és követeket küldött Ásérba, Zebúlúnba és Naftáliba, és fölmentek ellenük.

36. És szólt Gideon Istenhez: Ha csakugyan megsegíteni akarod kezem által Izraelt, a mint mondtad 37. íme, én odaállítom a gyapjúnyiratot a szérűre; ha egyedül a nyíratón lesz harmat és az egész telken szárazság, akkor tudom, hogy megsegíted kezem által Izraelt, a mint mondtad. 38. És így lett. Korán fölkelt ugyanis másnap, s kinyomta a nyíratót és kifacsart harmatot a nyiratból, egy teli csésze vizet. 39. Ekkor szólt Gideon Istenhez: Ne lobbanjon föl haragod ellenem, hadd beszéljek csak ez egyszer; megkísértem, kérlek, csupán ez egyszer a nyirattal, legyen kérlek egyedül a nyíraton szárazság és az egész telken legyen harmat. 40. És akképpen tett Isten azon éjjel; egyedül a nyíraton volt szárazság, s az egész telken harmat volt.

1. És korán fölkelt Jerubbáal, az Gideon, meg az egész nép, mely vele volt és táboroztak Charód forrásánál; Midján tábora pedig északra volt tőle, a Móré halmától fogva a Völgyben. 2. És szólt az Örökkévaló Gideonhoz: Több a nép, mely veled van, hogy sem kezükbe adnám Midjánt: nehogy dicsekedjék rajtam Izrael, mondván: önkezem segített nekem. 3. Most tehát hirdesd csak a nép fülei hallatára, mondván: a ki fél és remeg, térjen vissza és forduljon meg Gileád hegyéről. És visszatért a nép közül huszonkétezer, tízezren pedig maradtak.

4. És szólt az Örökkévaló Gideonhoz: Még ez a nép is sok, vezesd le őket a vízhez, majd megválogatom ott neked: és lészen, a kiről azt mondom neked, ez menjen veled, az megy veled; mind a kiről pedig azt mondom neked, ez ne menjen veled, az nem megy. 5. Levezette tehát a népet a vízhez, és szólt az Örökkévaló Gideonhoz: Mind az, a ki nyaldos nyelvével a vízből, a mint nyaldos az eb állítsd azt külön és mind azt is, a ki térdeire esik, hogy igyék. 6. És volt a száma azoknak, kik nyaldostak, kezüket véve szájukhoz, háromszáz ember; mind a többi nép pedig térdeire esett vizet inni.

7. Ekkor szólt az Örökkévaló Gideonhoz: A háromszáz emberrel, a kik nyaldostak, segítlek meg titeket és kezedbe adom Midjánt; az egész nép pedig menjen ki-ki az ő helyére. 8. És kezükbe vették a nép eleségét és harsonáit, Izrael minden emberét pedig elbocsátotta kit-kit sátraihoz s a háromszáz embert megtartotta; Midján tábora pedig tőle alant volt a völgyben.

9. Volt pedig azon éjjel, szólt hozzá az Örökkévaló: Kelj föl, menj le a táborba, mert kezedbe adtam. 10. De ha félsz lemenni, menj le te és legényed Púra a táborhoz; 11. majd meghallod, amit beszélgetnek s azután megerősödnek kezeid menj hát le a táborba. És lement, ő és legénye Púra, a táborban levő fegyveresek közelébe. 12. Midján pedig és Amálék meg mind a Kelet fiai elterültek a völgyben, mint a sáska sokaságra; s tevéiknek nem volt száma, mint a föveny a tenger partján sokaságra. 13. Odament Gideon, s íme valaki elbeszél egy álmot a társának; mondta: Íme, álmot álmodtam, s íme egy cipó árpakenyér forog Midján táborában, eljutott a sátorig s meglökte, hogy összedőlt, majd fölfelé fordította, hogy összedőlt a sátor. 14. Erre felelt a társa és mondta: Nem más az, mint Gideonnak, Jóás fiának, az izraelita férfiúnak kardja; kezébe adta Isten Midjánt és az egész tábort. 15. És volt, mihelyt meghallotta Gideon az álom elbeszélését és megfejtését, leborult; visszatért Izrael táborához s mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az Örökkévaló Midján táborát.

16. S elosztotta a háromszáz embert három csapatra; adott harsonákat mindnyájuk kezébe; meg üres korsókat és fáklyákat a korsókban. 17. És szólt hozzájuk: Tőlem látjátok majd s akképpen cselekedjetek; íme, midőn odaérek a tábor szélére, akkor lészen, a mint én cselekszem, úgy cselekedjetek ti. 18. Megfúvom a harsonát, én és mind a velem levők, akkor fújjátok ti is a harsonákat az egész tábor körül és mondjátok: Az Örökkévalóért és Gideonért! 19. S oda ért Gideon meg a száz ember, ki vele volt, a tábor szélére a középső őrszak kezdetén éppen fölállították az őröket akkor megfújták a harsonákat és szétzúzták a kezükben levő korsókat. 20. Erre megfújta a három csapat a harsonákat, összetörték a korsókat s megragadták bal kezükkel a fáklyákat, jobb kezükkel pedig a harsonákat, hogy fújjanak; így kiáltottak: Kard az Örökkévalóért és Gideonért! 21. És álltak kiki a maga helyén a tábor körül; szerteszaladt az egész a tábor, riadoztak és megfutamodtak. 22. És megfújták a háromszáz harsonát, ekkor fordította az Örökkévaló egyiknek kardját a másik ellen és pedig az egész táborban; és megfutamodott a tábor Bét-Sittáig, Ceréra felé, Ábél Mechóla partjáig Tabbát mellett. 23. És összegyülekezett Izrael embere Naftáliból, Ásérból és egész Menasséból és üldözték Midjánt. 24. S követeket küldött Gideon Efrájim egész hegységébe, mondván: Menjetek le Midján ellenébe és foglaljátok el tőlük a vizeket Bét-Báráig, meg a Jordánt. És összegyülekezett Efrájim minden embere, s elfoglalták a vizeket Bét-Báráig, meg a Jordánt. 25. Elfogták Midján két vezérét: Órébet és Zeébet; és megölték Órébet az Óréb-sziklán, Zeébet pedig megölték a Zeéb-présházban, és üldözték Midjánt; Óréb és Zeéb fejét pedig Gideonhoz vitték túl a Jordánon.

1. Ekkor szóltak hozzá Efrájim emberei: Mi dolog ez, a mit cselekedtél velünk, nem hiván minket, midőn mentél harcolni Midján ellen? És pöröltek vele hatalommal. 2. Mondta nekik: Mit cselekedtem most hozzátok képest? Nemde jobb Efrájim böngészete Abiézer szüreténél? 3. Kezetekbe adta Isten Midján vezéreit, Órébet és Zeébet, mit tehettem hát hozzátok képest? Akkor megenyhült iránta a lelkük, mikor ezt mondta.

4. És oda ért Gideon a Jordánhoz, átkel ő meg a vele levő háromszáz ember, fáradtan és üldözés közben. 5. S mondta Szukkót embereinek: Adjatok, kérlek, kenyércipókat a népnek, mely engem követ, mert fáradtak ők; én ugyanis üldözöm Zébachot és Calmunnát, Midján királyait. 6. Mondták Szukkót nagyjai: Vajon Zébach és Calmunna tenyere máris kezedben van-e, hogy kenyeret adjunk seregednek? 7. Erre mondta Gideon: Azért, ha majd kezembe adja az Örökkévaló Zébachot és Calmunnát, megcséplem húsotokat a pusztának töviseivel és a bogáncskórókkal. 8. Fölment onnan Penúél felé és beszélt hozzájuk hasonlóképpen; és feleltek neki Penúél emberei, a mint feleltek volt Szukkót emberei. 9. És szólt Penúél embereihez is, mondván: Midőn visszatérek békében, ledöntöm ezt a tornyot.

10. Zébach és Calmunna pedig Karkórban voltak és táboruk velük, mintegy tizenötezeren, mind a megmaradottak a Kelet fiainak egész táborából; az elesettek pedig százhúszezren voltak, kardot rántók. 11. És fölment Gideon a Sátorlakók útján, keletre Nóbachtól és Jogbehától és megverte a tábort, a tábor pedig biztonságban volt. 12. Megfutamodtak Zébach és Calmunna, ő meg űzőbe vette őket és elfogta Midján két királyát, Zébachot és Calmunnát, az egész tábort pedig szétriasztotta.

13. Erre visszatért Gideon, Jóás fia a harcból Chéresz hágója felől. 14. És elfogott egy fiút Szukkót emberei közül és kikérdezte; s fölírta számára Szukkót nagyjait és véneit: hetvenhét férfiút. 15. Odament Szukkót embereihez és mondta: Íme Zébach és Calmunna, kik miatt gyaláztatok engem, mondván: vajon Zébach és Calmunna tenyere máris kezedben van-e, hogy kenyeret adjunk fáradt embereidnek. 16. És vette a város véneit, meg a pusztának töviseit és a bogáncskórókat; s megfenyítette velük Szukkót embereit. 17. Penúél tornyát pedig ledöntötte, és megölte a város embereit. 18. És szólt Zébachhoz és Calmunnához: Milyenek voltak a férfiak, a kiket megöltetek a Tábóron? Mondták: Olyanok, mint te, egyaránt királyfiakhoz hasonlók. 19. És mondta: Testvéreim, anyám fiai ők; él az Örökkévaló – ha életben hagyjátok vala őket, nem ölnélek meg titeket. 20. És mondta elsőszülöttjének, Jéternek: Kelj föl, öld meg őket! De az ifjú nem rántotta ki kardját, mert félt, mert még fiatal volt. 21. Erre mondták Zébach és Calmunna: Kelj föl tenmagad és támadj reánk, mert a milyen a férfiú, olyan a vitézsége. Ekkor fölkelt Gideon és megölte Zébachot és Calmunnát és elvette a tevéik nyakán levő holdacskákat.

22. Szóltak Izrael emberei Gideonhoz: Uralkodjál rajtunk, te is, fiad is, fiadnak a fia is, mert megsegítettél minket Midján kezéből. 23. Szólt hozzájuk Gideon: Nem fogok én uralkodni rajtatok s nem fog fiam uralkodni rajtatok; az Örökkévaló fog uralkodni rajtatok. 24. Akkor szólt hozzájuk Gideon: Hadd kérjek tőletek egy kérést, adjátok nekem kiki zsákmányolt gyűrűjét; mert arany gyűrűik voltak, mert ismaeliták voltak. 25. Mondták: Igenis, adjuk! Ekkor kiterítették a ruhát és rája dobta ki-ki a zsákmányolt gyűrűjét. 26. És volt az arany gyűrűk súlya, melyeket kért, ezerhétszáz arany, a holdacskákon, függőkön és bíbor ruhákon kívül, melyek Midján királyain voltak és a láncokon kívül, melyek tevéik nyakán voltak. 27. És elkészítette azt Gideon éfóddá és fölállította városában, Ofrában, s ott paráználkodott utána egész Izrael; így lett Gideonnak és házának tőrré. 28. S megalázkodott Midján Izrael fiai előtt és többé nem emelték fel fejüket; és nyugta volt az országnak negyven évig Gideon napjaiban. 29. Elment Jerubbáal, Jóás fia és lakott a házában. 30. Gideonnak pedig volt hetven fia, kik ágyékából származtak, mert sok felesége volt neki. 31. Ágyasa pedig, ki Sechémben volt, szintén szült neki fiat és nevezte őt Ávimelechnek. 32. És meghalt Gideon, Jóás fia, jó vénségben, és eltemették atyjának, Jóásnak sírjában, az abíezri Ofrában. 33. És volt, midőn meghalt Gideon, újra paráználkodtak Izrael fiai a Báalok után és tették maguknak Báal-Berítet istenné. 34. És nem emlékeztek meg Izrael fiai az Örökkévalóról, Istenükről, a ki őket megmentette mind az ellenségeik kezéből köröskörül. 35. S nem cselekedtek szeretetet Jerubbáal-Gideon házával mindama jóhoz képest, melyet cselekedett Izraellel.

1. Elment Ávimelech, Jerubbáal fia, Sechémbe anyja testvéreihez és beszélt hozzájuk és anyja atyai házának egész családjához, mondván: 2. Beszéljetek, kérlek, mind a Sechém urainak fülei előtt: mi jobb nektek, hogy uralkodjék rajtatok hetven ember, Jerubbáal valamennyi fia, avagy hogy uralkodjék rajtatok egy ember? Arról is emlékezzetek meg, hogy csontotok, húsotok vagyok? 3. És elmondták felőle anyjának testvérei mind a Sechém urainak fülei előtt mind e szavakat; ekkor hajolt szívük Ávimelech felé, mert azt mondták: testvérünk ő. 4. És adtak neki hetven ezüstöt Báal-Berít házából; és bérelt rajta Ávimelech üres és szilaj embereket, s utána mentek. 5. Elment atyja házába, Ofrába és megölte testvéreit, Jerubbáal fiait, hetven embert egy kövön; de megmaradt Jótám, Jerubbáal legkisebb fia, mert elrejtőzött. 6. Összegyűltek mind a Sechém urai és egész Bét-Milló, elmentek és királlyá tették Ávimelechet az oszlop melletti terebintusnál, mely Sechémben van.

7. Midőn tudtára adták Jótámnak, elment és megállt a Gerizzim hegy tetején, fölemelte hangját és szólt; mondta nekik: Hallgassatok reám, Sechém urai, s majd hallgat reátok Isten! 8. Elmentek egyszer a fák, hogy fölkenjenek maguknak királyt. És mondták az olajfának: Légy a mi királyunk! 9. Mondta nekik az olajfa: Elveszítettem-e zsíromat, a mellyel tisztelnek istent és embert, hogy menjek lebegni a fák fölött? 10. És mondták a fák a fügefának: Jer te, légy a mi királyunk! 11. Mondta nekik a fügefa: Elveszítettem-e édességemet és jó gyümölcsömet, hogy menjek lebegni a fák fölött? 12. És mondták a fák a szőlőtőnek: Jer te, légy a mi királyunk! 13. Mondta nekik a szőlőtő: Elveszítettem-e mustomat, mely örvendeztet istent és embert, hogy menjek lebegni a fák fölött? 14. Erre mondták mind a fák a tövisbokornak: Jer te, légy a mi királyunk! 15. Mondta. a tövisbokor a fáknak: Ha igazán föl akartok engem kenni királytoknak, akkor jöjjetek, keressetek ótalmat árnyékomban, ha pedig nem, csapjon ki tűz a tövisbokorból és eméssze föl a Libánon cédrusait. 16. Most tehát, ha igazán és őszintén cselekedtetek, midőn királlyá tettétek Ávimelechet és ha jót cselekedtetek Jerubbáallal és házával és ha kezeinek tette szerint cselekedtetek vele 17. hogy harcolt értetek az atyám és messzire elvetette életét s megmentett titeket Midján kezéből, 18. holott ti fölkeltetek ma atyám háza ellen és megöltétek fiait, hetven embert egy kövön s királlyá tettétek Ávimelechet, szolgálójának fiát, Sechém urai fölé, mert testvéretek ő 19. ha tehát igazán és őszintén cselekedtetek Jerubbáallal és házával e mai napon: örüljetek Ávimelechkel, s örüljön ő is veletek. 20. Ha pedig nem, csapjon ki tűz Ávimelechtől és eméssze föl Sechém urait és Bét-Millót és csapjon ki tűz Sechém uraiból és Bét-Millóból és eméssze föl Abimélechet. 21. Erre megfutamodott Jótám, menekült és elment Beérbe; és ott maradt testvére Ávimelech miatt.

22. És uralkodott Ávimelech Izrael fölött három évig. 23. Ekkor küldött Isten gonosz szellemet Ávimelech és Sechém urai közé, úgy hogy hűtlenek lettek Sechém urai Ávimelechhez; 24. hogy elkövetkezzék a Jerubbáal hetven fiának bántalma és hogy vérük szálljon testvérükre, Ávimelechre, ki megölte őket, és Sechém uraira, kik erősítették kezeit testvéreinek megölésére. 25. S elhelyeztek ellene Sechém urai leselkedőket a hegyek csúcsain és kiraboltak mindenkit, a ki mellettük elment az úton; ez tudtára adatott Ávimelechnek. 26. Odajött Gáal, Ébed fia meg testvérei és bevonultak Sechémbe; és megbíztak benne Sechém urai. 27. Kimentek a mezőre, leszüretelték szőlőiket, sajtoltak és hálaünnepet tartottak; bementek istenük házába, ettek és ittak és átkozták Ávimelechet. 28. És mondta Gáal, Ébed fia: Kicsoda Abimélech és micsoda Sechém, hogy szolgáljuk őt? Nemde Jerubbáal fia, Zebúl pedig a megbízottja! Szolgáljátok Chamórnak, Sechém atyjának embereit, de miért szolgáljuk mi őt? 29. Bárcsak kezemben volna ez a nép, majd letenném én Ávimelechet! És megizente Ávimelechnek: Szaporítsd seregedet és vonulj ki!

30. Midőn meghallotta Zebúl, a város parancsolója Gáalnak, Ébed fiának szavait, föllobbant haragja. 31. És küldött követeket Ávimelechez alattomban, mondván: Íme, Gáal, Ébed fia és testvérei Sechémbe jöttek és lázítják ellened a várost. 32. Most tehát kelj föl éjjel, te meg a nép, mely veled van és leselkedjél a mezőn; 33. és lészen reggel, a mint felsüt a nap, kelj föl korán és ronts a városra, és íme ő és a nép, mely vele van, kivonulnak ellened, akkor majd teszel vele, a mint bírja a kezed.

34. Erre fölkelt Abimélech és a az egész nép, mely vele volt, éjjel, és leselkedtek Sechémre négy csapatban. 35. S kivonult Gáal, Ébed fia és megállt a város kapuja bejáratán; akkor fölkelt Ávimelech és a nép, mely vele volt, a lesből. 36. Mikor Gáal látta a népet, szólt Zebúlhoz: Íme, nép száll le a hegyek csúcsairól. Mondta neki Zebúl: A hegyek árnyékát nézed embereknek. 37. Tovább is beszélt Gáal és mondta: Íme, nép száll le az ország köldökéről és egy csapat jő a jóslók terebintusának útja felől. 38. Mondta neki Zebúl: Hol van hát a szájad, mellyel mondtad, kicsoda Ávimelech, hogy szolgáljuk őt? Nemde, ez az a nép, melyet megvetettél, most hát vonulj ki és harcolj vele.

39. Ekkor kivonult Gáal Sechém urai élén és harcolt Ávimelechkel. 40. És üldözte őt Ávimelech és megfutamodott előle; és elesett sok halott a kapu bejáratáig. 41. S maradt Ávimelech Arúmában és kiűzte Zebúl Gáalt és testvéreit, úgy hogy nem maradtak Sechémben.

42. Volt pedig másnapon, kivonult a nép a mezőre, s tudtára adták Ávimelechnek. 43. Vette a népet, elosztotta három csapatra és leselkedett a mezőn; akkor látta, íme a nép kijő a városból, reájuk támadt és megverte őket. 44. Ávimelech ugyanis meg a csapatok, melyek vele voltak, kirontottak és megállottak a város kapuja bejáratán; két csapat pedig rárontott mind a mezőn levőkre és megverték őket. 45. S Ávimelech harcolt a város ellen amaz egész napon, bevette a várost és a benne levő népet megölte; lerombolta a várost és behintette sóval. 46. Meghallották Sechém tornyának mind az urai, s bementek Él-Berít házának várába. 47. Tudtára adatott Ávimelechnek, hogy összegyülekeztek Sechém tornyának mind az urai. 48. Akkor fölment Ávimelech Calmón hegyére, ő meg az egész nép, mely vele volt, s kezébe vette Ávimelech a fejszéket, levágott egy faágat, fölvette, a vállára tette és szólt a néphez, mely vele volt: A mit láttatok, hogy tettem, sietve tegyétek, úgy mint én. 49. És levágta az egész nép is kiki a maga ágát, mentek Ávimelech után és letették a vár körül és rájuk gyújtották a várat tűzben. Így meghaltak Sechém tornyának mind az emberei, mintegy ezer férfi és asszony.

50. Erre elment Ávimelech Tébéc ellen, tábort ütött Tébéc ellen és bevette azt. 51. De erős torony volt a város közepén, oda menekültek mind a férfiak és asszonyok, meg mind a város urai és bezárták magukat; és fölmentek a torony tetejére. 52. Jött Ávimelech a toronyhoz s harcolt ellene; és oda lépett a torony bejáratához, hogy elégesse tűzben. 53. Ekkor ledobott egy asszony egy malomkődarabot Ávimélech fejére és szétzúzta koponyáját. 54. Hamar hívta fegyverhordozó legényét és mondta neki: Rántsd ki kardodat és ölj meg, nehogy azt mondják rólam: asszony ölte meg. És átszúrta őt a legénye és meghalt. 55. Midőn látták Izrael emberei, hogy meghalt Ávimelech, elmentek ki-ki helyére. 56. Így visszahárította Isten Ávimelech gonoszságát, melyet atyján elkövetett azzal, hogy megölte hetven testvérét; 57. Sechém embereinek egész gonoszságát pedig visszahárította Isten az ő fejükre és rájuk jött Jótámnak, Jerubbáal fiának átka.

1. És támadt Ávimelech után, hogy megsegítse Izraelt, Tolá, Púa fia, Dódó fia, Jisszáchárbeli férfiú; s az lakott Sámírban, Efrájim hegyégében. 2. Bírája volt Izraelnek huszonhárom évig; meghalt és eltemették Sámírban.

3. És támadt utána a gileádi Jáir; bírája volt Izraelnak huszonkét évig. 4. Volt neki harminc fia, kik harminc vemhén nyargaltak és harminc városuk volt; ezeket nevezik Jáir falvainak mind e mai napig, a melyek Gileád országában vannak. 5. Meghalt Jáir s eltemették Kámónban.

6. Izrael fiai tovább is azt tették, a mi rossz az Örökkévaló szemeiben; szolgálták ugyanis a Báalokat, az Astóreteket, Arám isteneit, Cídón isteneit, Móáb isteneit, Ammón fiainak isteneit és a filiszteusok isteneit, elhagyták az Örökkévalót és nem szolgálták őt. 7. S föllobbant az Örökkévaló haragja Izrael ellen és eladta őket a filiszteusok kezébe és Ammón fiainak kezébe. 8. Összetörték és zsarolták Izrael fiait abban az évben tizennyolc éven át mind az Izrael fiait, kik a Jordánon túl, a Gileádban levő emóri országban voltak. 9. És átkeltek Ammón fiai a Jordánon, hogy harcoljanak Jehuda ellen, meg Benjámin ellen és Efrájim háza ellen is; és meg volt szorulva Izrael nagyon. 10. Akkor kiáltottak Izrael fiai az Örökkévalóhoz, mondván: Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket és szolgáltuk a Báalokat.

11. És szólt az Örökkévaló Izrael fiaihoz: Nemde Egyiptomtól, az emóritól, Ammón fiaitól és a filiszteusoktól 12. Cídónbeliek is, meg Amálék és Máón elnyomtak titeket s midőn kiáltottatok hozzám, megsegítettelek kezükből. 13. Ti azonban elhagytatok engem és szolgáltatok más isteneket; azért nem segítlek meg többé benneteket. 14. Menjetek és kiáltsatok azon istenekhez, melyeket választottatok; azok segítsenek nektek szorultságtok idejében. 15. Szóltak Izrael fiai az Örökkévalóhoz: Vétkeztünk, tégy te velünk mind a szerint, a mint jónak tetszik szemeidben; csak ments meg minket e mai napon. 16. És eltávolították az idegen isteneket közepükből és szolgálták az Örökkévalót; és megfájlalta lelke Izrael szenvedését. 17. Gyülekeztek Ammón fiai és táboroztak Gileádban; ekkor összegyűltek Izrael fiai és táboroztak Micpában. 18. És szólt a nép, Gileád nagyjai, egyik a másikához: Ki az a férfiú, ki harcolni kezd Ammón fiai ellen az legyen fejévé mind a Gileád lakóinak.

1. A gileádi Jiftách pedig derék vitéz volt, egy parázna asszonynak volt a fia; Gileád nemzette Jiftáchot. 2. Gileád felesége szült neki fiakat; és midőn nagyok lettek az asszony fiai, elűzték Jiftáchot és mondták neki: Nem kapsz birtokot atyánk házában, mert más asszony fia vagy. 3. Ekkor elszökött Jiftách testvérei elől és letelepedett Tób földjén; és összeszedelőztek Jiftáchhoz üres emberek s kivonultak vele. 4. És volt idő múlva, harcoltak Ammón fiai Izraellel. 5. S történt, midőn harcoltak Ammón fiai Izraellel, elmentek Gileád vénei, hogy elhozzák Jiftáchot Tób földjéről. 6. Mondták Jiftáchnak: Jer, hogy vezérünk légy, s harcoljunk Ammón fiai ellen. 7. Mondta Jiftách Gileád véneinek: Nemde ti gyűlöltök engem és elűztetek atyám házából! Miért jöttetek hát most hozzám, mikor meg vagytok szorulva? 8. Erre szóltak Gileád vénei Jiftáchhoz: Mégis most visszatértünk hozzád, hogy jöjj velünk és harcolj Ammón fiai ellen; akkor fejül lész nekünk, mind a Gileád lakóinak. 9. És szólt Jiftách Gileád véneihez: Ha visszavisztek engem, hogy harcoljak Ammón fiai ellen és elém adja őket az Örökkévaló, én fejül leszek nektek. 10. Szóltak Gileád vénei Jiftáchhoz: Az Örökkévaló legyen hallgatója közöttünk, ha nem cselekszünk egészen szavad szerint. 11. Erre elment Jiftách Gileád véneivel és megtette őt a nép maga fölé fejül és vezérül; és elmondta Jiftách mind a szavait az Örökkévaló színe előtt Micpában.

12. Követeket küldött Jiftách Ammón fiai királyához, mondván: Mi közöd velem, hogy ide jöttél hozzám, hogy harcolj országom ellen? 13. Szólt Ammón fiainak királya Jiftách követeihez: Hogy Izrael elvette országomat, mikor fölvonult Egyiptomból az Arnóntól a Jabbókig s a Jordánig, most tehát add azokat vissza békében. 14. Ismét küldött Jiftách követeket Ammón fiai királyához; 15. s mondta neki: Így szólt Jiftách, nem vette el Izrael sem Móáb országát, sem Ammón fiainak országát. 16. Mert mikor fölvonultak Egyiptomból és ment Izrael a pusztában a nádas tengerig és eljutott Kádésba, 17. akkor küldött Izrael követeket Edóm királyához, mondván: hadd vonuljak át, kérlek, országodon; de nem hallgatott rá Edóm királya. Móáb királyához is küldött, de nem egyezett bele, és letelepedett Izrael Kádésban. 18. Erre vonult a pusztában, megkerülte Edóm országát és Móáb országát és eljutott napkeletre Móáb országától és táboroztak túl az Arnónon de nem mentek be Móáb határába mert az Arnón Móábnak határa. 19. S küldött Izrael követeket Szíchónhoz, az emórí királyához, Chesbón királyához, és mondta neki Izrael: Hadd vonuljunk át, kérlek, országodon az én helyemre. 20. De nem hitt Szíchón Izraelnek, hogy határán átvonulni engedje, és összegyűjtötte Szíchón az egész népét és táboroztak Jáhacban; és harcolt Izraellel. 21. És Izrael kezébe adta az Örökkévaló, Izrael Istene, Szíchónt és egész népét s megverték; és elfoglalta Izrael az emórinak, amaz ország lakójának egész földjét. 22. Elfoglalták az emóri egész határát az Arnóntól a Jabbókig, meg a pusztától a Jordánig. 23. Most tehát, az Örökkévaló, Izrael Istene elűzte az emórit népe Izrael elől, és te birtokba vennéd? 24. Nemde, a mit birtokba ad neked Kemós istened, azt bírod, és a mit elűzött az Örökkévaló, a mi Istenünk mielőlünk, azt bírjuk mi. 25. Most hát jobb vagy te vajon Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál? Vajon küzdeni küzdött-e Izraellel, vagy harcolni harcolt-e ellenük? 26. Mialatt lakott Izrael Chesbónban és leányvárosaiban, Areórban és leányvárosaiban és mind az Arnón mellett levő városokban háromszáz éven át: miért nem ragadtátok ki azon idő alatt? 27. Hiszen én nem vétettem neked és te rosszat cselekszel velem; harcolva ellenem! Ítéljen az Örökkévaló, a ki ítélni fog e napon Izrael fiai és Ammón fiai között! 28. De nem hallgatott Ammón fiainak királya Jiftách szavaira, melyeket küldött hozzá.

29. És reá szállt az Örökkévaló szelleme Jiftáchra: átvonult Gileádon és Menassén, vonult Micpé-Gileádba és Micpé-Gileádból vonult Ammón fiai ellen. 30. Ekkor fogadást tett Jiftách az Örökkévalónak és mondta: Ha majd kezembe adod Ammón fiait, 31. akkor lészen, valami kijön házam ajtaiból elémbe, midőn visszatérek békében Ammón fiaitól az Örökkévalóé legyen, és égőáldozatul hozom.

32. És vonult Jiftách Ammón fiaihoz, hogy harcoljon ellenük, és kezébe adta őket az Örökkévaló. 33. Megverte őket Aróértól egészen Minnit felé húsz várost és Ábél-Kerámímig, igen nagy vereséggel, és megalázkodtak Ammón fiai Izrael fiai előtt.

34. Midőn házához jött Jiftách Micpába, íme kijön elébe leánya dobokkal és körtánccal, ő pedig csak egyetlen volt, nem volt neki azonkívül fia vagy leánya. 35. És történt, a mint őt meglátta, megszaggatta ruháit és mondta: Jaj leányom, lesújtva lesújtottál engem s te lettél a megzavaróm ! Hiszen én megnyitottam számat az Örökkévaló előtt és attól el nem térhetek. 36. Szólt hozzá: Atyám, megnyitottad szádat az Örökkévaló előtt, tégy velem, a mint kijött szádból; miután bosszút szerzett neked az Örökkévaló ellenségeiden, Ammón fiain. 37. És szólt atyjához: Adassék meg nekem ez a dolog: hagyj engem két hónapig, hogy mehessek és leszálljak a hegyekbe és megsirassam hajadonságomat, én meg társnőim. 38. Mondta: Menj ! És elküldte őt két hónapra; elment ő meg társnői, és megsiratta hajadonságát a hegyekben. 39. És történt két hónap múlva, visszatért atyjához, és tett vele fogadása szerint, melyet fogadott; ő pedig nem ismert férfiút. És törvénnyé lett Izraelben: 40. évről-évre mennek Izrael leányai, hogy megénekeljék a gileádi Jiftách leányát, négy napig az évben.

1. Összegyülekeztek Efrájim emberei és vonultak észak felé, és mondták Jiftáchnak: Miért vonultál harcra Ammón fiai ellen és bennünket nem hívtál, hogy veled menjünk? Házadat gyújtjuk majd reád tűzben! 2. Szólt hozzájuk Jiftách: Pörös voltam én és népem meg Ammón fiai nagyon; hívtalak is benneteket, de nem segítettetek meg engem kezükből! 3. Láttam, hogy nem akarsz megsegíteni, tehát tenyeremre tettem életemet és vonultam Ammón fiai ellen, és kezembe adta őket az Örökkévaló; miért jöttetek hát föl hozzám e mai napon, hogy harcoljatok ellenem? 4. És összegyűjtötte Jiftách mind a Gileád embereit és harcolt Efrájimmal; és megverték Gileád emberei Efrájimot, mert azt mondták: Efrájim szökevényei vagytok, Gileád, Efrájim közepette, Menasse közepette. 5. És elfoglalta Gileád a Jordánnak átkelőit Efrájim felé; és történt, valahányszor azt mondták Efrájim szökevényei: hadd keljek át, azt mondták neki Gileád emberei: Efrájimbeli vagy te? ő meg mondta: nem – 6. akkor mondták neki: mondd csak: sibbólet, s így mondta: szibbólet, mert nem tudta helyesen kimondani; akkor megragadták és levágták a Jordán átkelőinél. És elesett abban az időben Efrájimból negyvenkétezer. 7. Bírája volt Jiftách Izraelnek hat évig; és meghalt a gileádi Jiftách és eltemették Gileád városaiban.

8. Bírája volt ő utána Izraelnek Ibcán Bét-Léchemből. 9. Volt neki harminc fia; harminc leányt pedig küldött el kifelé, meg harminc leányt hozott be fiai számára kívülről. És bírája volt Izraelnek hét évig. 10. Meghalt Ibcán és eltemették Bét-Léchemben. 11. Bírája volt őutána Izraelnek a zebúlúni Élón; ez bírája volt Izraelnek tíz évig. 12. Meghalt a zebúlúni Élón és eltemették Ajjálónban, Zebúlún földjén. 13. Bírája volt őutána Izraelnek Abdón, Hillél fia, a Pireátónbeli. 14. Volt neki negyven fia és harminc unokája, kik hetven vemhén nyargaltak. És bírája volt Izraelnek nyolc évig. 15. Meghalt Abdón, Hillél fia, a Pireátónbeli, és eltemették Pireátónban, Efrájim földjén, az Amáléki hegységében.

1. Izrael fiai továbbra is azt tették, a mi rossz az Örökkévaló szemeiben és adta őket az Örökkévaló a filiszteusok kezébe negyven évig. 2. Volt egy ember, Coreából, Dán nemzetségéből, neve Mánóach; felesége pedig magtalan volt és nem szült. 3. És megjelent az Örökkévalónak angyala az asszonynak és szólt hozzá: Íme csak, te magtalan vagy és nem szültél, de várandós lész és fiút fogsz szülni. 4. Most pedig őrizkedjél, kérlek, ne igyál bort és részegítő italt, és ne egyél semmiféle tisztátalant; 5. mert íme, várandós lész és majd fiút szülsz; borotva ne érje fejét, mert Isten názírja lesz a fiú anyaméhtől fogva; és ő kezdi majd megsegíteni Izraelt a filiszteusok kezéből. 6. Erre ment az asszony és szólt férjéhez, mondván: Isten embere jött hozzám, megjelenése pedig mint Isten angyalának megjelenése, nagyon félelmetes; s nem kérdeztem tőle, honnan való, a nevét pedig nem mondta meg nekem. Azt mondta nekem: íme, várandós lész és majd fiút szülsz, s most ne igyál bort és részegítő italt, és ne egyél semmiféle tisztátalanságot, 7. mert Isten názírja lesz a fiú anyaméhtől fogva halála napjáig.

8. Ekkor fohászkodott Mánóach az Örökkévalóhoz és mondta: Kérem, Uram, az Isten embere, a kit küldtél, jöjjön csak újra hozzánk és tanítson minket, mit tegyünk a születendő fiúval. 9. És hallgatott az Isten Mánóach szavára. És újra eljött az Isten angyala az asszonyhoz; ő éppen ült a mezőn, férje Mánóach pedig nem volt vele.

10. Erre sietett az asszony, futott és tudtára adta férjének; és szólt hozzá: Íme, megjelent nékem a férfiú, a ki minap jött hozzám. 11. Ekkor fölkelt és ment Mánóach a felesége után; odaérkezett a férfiúhoz és mondta neki: Te vagy-e az a férfiú, a ki beszéltél az asszonyhoz? Mondta: Én vagyok. 12. És mondta Mánóach: Most bekövetkezik a szavad: mi lesz a rend a fiúval s a vele teendő? 13. Szólt az Örökkévaló angyala Mánóachhoz: Mindattól, a mit mondtam az asszonynak, őrizkedjék: 14. mindabból, mi a szőlőtőből származik, ne egyék, bort és részegítő italt ne igyék és semmiféle tisztátalanságot ne egyék; mindazt, a mit neki parancsoltam, tartsa meg.

15. És szólt Mánóach az Örökkévaló angyalához: Hadd tartóztassunk, kérlek, téged, s készítsünk eléd egy kecskegödölyét. 16. Szólt az Örökkévaló angyala Mánóachhoz: Ha tartóztatsz, sem eszem kenyeredből, de ha égőáldozatot készítesz az Örökkévalónak, mutasd be mert nem tudta Mánóach, hogy az Örökkévaló angyala az. 17. És szólt Mánóach az Örökkévaló angyalához: Mi a neved? Midőn bekövetkezik a szavad, hogy tisztelhessünk. 18. Mondta neki az Örökkévaló angyala: Minek is kérdezted nevemet, holott az csodálatos?

19. Akkor vette Mánóach a kecskegödölyét és a lisztáldozatot és bemutatta a sziklán az Örökkévalónak. Erre csodás valami történt, Mánóach pedig és felesége látták. 20. Történt ugyanis, mikor a láng fölszállt az oltárról az ég felé, akkor fölszállt az Örökkévaló angyala az oltár lángjában, Mánóach pedig és felesége látták és arcukkal a földre borultak. 21. S többé az Örökkévaló angyala nem jelent már meg Mánóachnak és feleségének; akkor tudta meg Mánóach, hogy az Örökkévaló angyala az. 22. És szólt Mánóach a feleségéhez: Meg kell halnunk, mert Istent láttuk. 23. Mondta neki felesége: Ha megölni akart volna minket az Örökkévaló, nem fogad el kezünkből égőáldozatot meg lisztáldozatot és nem engedi látnunk mindezeket, s mostan nem enged hallanunk ilyesmit.

24. És szült az asszony fiút és elnevezte őt Sámsonnak; nagy lett a fia és megáldotta az Örökkévaló. 25. És kezdte őt hajtani az Örökkévaló szelleme, Dán táborában, Coreá és Estáól között.

1. Lement Sámson Timnába, és egy nőt látott Timnában a filiszteusok leányai közül. 2. Fölment, tudtára adta atyjának és anyjának és mondta: Egy nőt láttam Timnában a filiszteusok leányai közül; most hát vegyétek őt nekem feleségül. 3. Mondta neki atyja meg anyja: Vajon nincs-e nő a testvéreid leányai között s egész népem közt, hogy te elmégy feleséget venni a körülmetéletlen filiszteusok közül? És szólt Sámson az atyjához: Őt vedd nékem, mert ő tetszett meg szemeimben. 4. Atyja és anyja pedig nem tudták, hogy az Örökkévalótól van ez, hogy alkalmat keres a filiszteusokon abban az időben ugyanis a filiszteusok uralkodtak Izrael fölött.

5. Erre lement Sámson az atyjával és anyjával Timnába; s midőn eljutottak a timnai szőlőkig, íme egy fiatal oroszlán ordítva jő elejébe. 6. Akkor reászökött az Örökkévaló szelleme, és szétszakította, a mint szétszakítanak egy gödölyét és semmi nem volt a kezében. De nem mondta el atyjának és anyjának azt, a mit cselekedett. 7. Lement és beszélt a nővel és megtetszett Sámson szemeiben. 8. Midőn visszajött idő múlva, hogy elvegye, letért, hogy megnézze az oroszlán hulláját, és íme, egy méhraj az oroszlán testében meg méz. 9. Kiszedte a tenyerére és elmenvén, mentében evett; ekkor odament atyjához és anyjához, adott nekik is és ettek; de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán testéből szedte ki a mézet.

10. Erre lement az atyja a nőhöz; és tartott Sámson ott lakomát, mert így tesznek az ifjak. 11. És volt, midőn őt látták, vettek harminc társat, és ott voltak vele. 12. S mondta nekik Sámson: Hadd adjak föl nektek egy rejtvényt: ha meg fogjátok azt nekem mondani a lakoma hét napja alatt és kitaláljátok, akkor adok nektek harminc gyolcs inget és harminc váltó ruhát. 13. De ha nem tudjátok nekem megmondani, akkor ti adtok nekem harminc gyolcs inget és harminc váltó ruhát. Mondták neki: Add fel rejtvényedet, hadd halljuk. 14. Erre mondta nekik: Evőtől származott étel, erőstől származott édes. De nem tudták megmondani a rejtvényt három napig. 15. És volt a hetedik napon, mondták Sámson feleségének: Beszéld rá férjedet, hogy mondja meg nekünk a rejtvényt, nehogy elégessünk téged meg atyád házát tűzben. Vajon, hogy kifosszatok minket, hívtatok bennünket ide? 16. Ekkor sírt Sámson felesége ő előtte és mondta: Te csak gyűlölsz engem s nem szeretsz, a rejtvényt föladtad népem fiainak és nekem nem mondtad meg. Mondta neki: Lám, atyámnak és anyámnak nem mondtam meg és neked megmondjam? 17. És sírt előtte azon hét napig, melyeken tartott lakomájuk; és volt a hetedik napon, megmondta neki, mert faggatta őt. Erre megmondta a rejtvényt népe fiainak. 18. És mondták neki a város emberei a hetedik napon, mielőtt lement a nap: Mi édesebb a méznél, mi erősebb az oroszlánnál! Mondta nekik: Ha nem szántotok üszőmmel, ki nem találjátok rejtvényemet. 19. Ekkor reá szökött az Örökkévaló szelleme, lement Askelónba, levert közülük harminc férfiút, elvette öltözeteiket és odaadta a váltó ruhákat a rejtvény megmondóinak. Föllobbant a haragja és fölment atyja házába. 20. Ekkor lett Sámson felesége azon társáé, a kit társul vett magának.

1. Történt pedig idő múlva a búzaaratás napjaiban, megemlékezett Sámson a feleségéről egy kecskegödölyével és mondta: Hadd menjek be feleségemhez a kamarába; de atyja nem engedte őt bemenni. 2. Mondta ugyanis az atyja: Azt gondoltam volt, hogy meggyűlölted, odaadtam tehát a társadnak, hiszen kisebbik nővére szebb nálánál, legyen csak a tied ő helyette. 3. Mondta nekik Sámson: Bűntelen vagyok ez ízben a filiszteusok előtt, mert rosszat akarok velük tenni. 4. Elment Sámson, összefogdosott háromszáz rókát, vett fáklyákat és farkot farkhoz fordítván, tett egy-egy fáklyát két fark közé középütt. 5. Ekkor meggyújtotta a fáklyákat és rábocsátotta a filiszteusok álló gabonájára, és felgyújtott mind asztagot, mind álló gabonát, mind olajfakertet. 6. És mondták a filiszteusok: Ki cselekedte ezt? Mondták: Sámson, a Timnabelinek veje, mert vette a feleségét és odaadta a társának. Ekkor fölmentek a filiszteusok és elégették őt és atyját tűzben. 7. S mondta nekik Sámson: Ha ilyesmit cselekesztek, bizony bosszút állok rajtatok, aztán abban hagyom. 8. És megverte őket combostul-ágyékostul, nagy vereséggel, s lement és letelepült az Étám sziklahasadékában.

9. Ekkor fölmentek a filiszteusok, táboroztak Jehúdában és elterültek Léchiben. 10. És mondták Jehuda emberei: Miért jöttetek fel ellenünk? Mondták: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, a mint ő cselekedett velünk. 11. Erre lement háromezer ember Jehúdából az Étám sziklahasadékához, és mondták Sámsonnak: Nem tudod-e, hogy uralkodnak rajtunk a filiszteusok, mit is tettél nekünk? Mondta nekik: A mint velem cselekedtek, úgy cselekedtem ő velük. 12. És mondták neki: Hogy téged megkötözzünk, jöttünk le, hogy átadjunk a filiszteusok kezébe. Mondta nekik Sámson: Esküdjetek meg nekem, hogy ti magatok nem támadtok reám. 13. És szóltak hozzá, mondván: Nem, csak meg fogunk téged kötözni, hogy átadjunk kezükbe, de megölni nem ölünk meg. Erre megkötözték két új kötéllel és fölvitték a szikláról.

14. Ő eljutott Léchíig, akkor a. filiszteusok riadoztak elejébe; és reája szökött az Örökkévaló szelleme, s olyanok lettek a kötelek a karjain, mint a lenszálak, melyek elégtek tűzben, úgy hogy kötelékei leolvadtak kezeiről. 15. És talált egy nyers szamárállkapcsot, kinyújtotta kezét, fölvette és levert vele ezer embert. 16. Ekkor mondta Sámson: A szamár állkapcsával egy rakást, két rakást: a szamár állkapcsával levertem ezer embert. 17. És volt, midőn elvégezte beszédjét, eldobta kezéből az állkapcsot. És így nevezték azt a helyet: Rámat-Léchí. 18. De megszomjúhozott nagyon és kiáltott az Örökkévalóhoz és mondta: Te adtad szolgád keze által e nagy győzelmet és most meghaljak szomjúságban és essem a körülmetéletlenek kezébe? 19. Ekkor meghasította Isten a Léchíben levő katlant, kijött belőle víz és ivott, visszatért a lelke és föléledt. Azért így nevezték el: Én-Kóré, mely Léchíben van, mind e mai napig. 20. Bírája volt Izraelnek a filiszteusok napjaiban húsz évig.

16. fejezet

1. Elment Sámson Azzába; ott meglátott egy parázna asszonyt és bement hozzá. 2. Megmondták az Azzabelieknek: eljött ide Sámson; erre körülálltak és leselkedtek reá egész éjjel a város kapujában. Hallgatag voltak egész éjjel, mondván: a reggel fölvirradtáig megöljük. 3. S feküdt Sámson éjfélig, fölkelt éjfélkor, megragadta a város kapujának ajtait meg a két félfát, kirántotta a retesszel együtt és vállaira tette; fölvitte a hegy tetejére, mely Chevron előtt van.

4. Történt ezután, megszeretett egy asszonyt Szórék völgyében, neve Delíla. 5. Ahhoz fölmentek a filiszteusok fejedelmei és mondták neki: Beszéld őt rá és nézd, miáltal nagy az ereje és miképpen bírnánk vele és megkötözzük őt, hogy lealázzuk; mi pedig adunk neked ki-ki ezer meg száz ezüstöt.

6. Szólt Delíla Sámsonhoz: Mondd meg csak nekem, miáltal nagy az erőd és mivel kötözhetnek meg, hogy lealázzanak? 7. Szólt hozzá Sámson: Ha megkötöznek engem hét nyers ínnal, melyeket meg nem szárítottak, akkor elgyengülök és olyan leszek, mint akármely ember. 8. És fölvittek neki a filiszteusok fejedelmei hét nedves inat, melyeket meg nem szárítottak; és megkötözte őt azokkal 9. a lestálló pedig várt nála a kamarában és szólt hozzá: Filiszteusok ellened, Sámson! Ekkor szétszakította az inakat, mint szétszakad a csepűfonál, mikor tüzet szagol, s nem tudódott ki az ereje.

10. És szólt Delíla Sámsonhoz: Íme, ámítottál engem és hazugságokat beszéltél nekem; most mondd meg csak nekem, mivel kötözhetnek meg téged? 11. Szólt hozzá: Ha jól megkötöznek új kötelekkel, melyekkel nem végeztek munkát, akkor elgyengülök és olyan leszek, mint akármely ember. 12. S vett Delíla új köteleket, megkötözte őt azokkal és szólt hozzá: Filiszteusok ellened, Sámson! A lestálló pedig várta a kamarában és leszakította karjáról, mint madzagot.

13. És szólt Delíla Sámsonhoz: Mindeddig ámítottál engem és hazugságokat beszéltél nekem; mondd meg nekem, mivel kötözhetnek meg téged? Szólt hozzá: Ha összeszövöd hajamnak hét fonatját a szövedékkel. 14. S beleütötte a szöget és szólt hozzá: Filiszteusok ellened, Sámson! Erre fölébredt álmából és kirántotta a szövőszöget meg a szövedéket. 15. S mondta neki: Hogyan mondhatod: szeretlek, holott szíved nincsen velem? Immár háromszor ámítottál engem és nem mondtad meg nekem, miáltal nagy az erőd. 16. És volt, midőn faggatta őt szavaival minden nap és szorította, halálig csüggedt el a lelke. 17. Ekkor föltárta neki egész szívét és szólt hozzá: Borotva nem jutott fejemre, mert Isten názírja vagyok anyám méhétől fogva; ha lenyírnak, akkor távozik tőlem az erőm, elgyengülök és olyan leszek, mint akármely ember.

18. Látta Delíla, hogy föltárta neki egész szívét, akkor küldött és hivatta a filiszteusok fejedelmeit, mondván: Ez egyszer jöjjetek fel, mert föltárta nekem egész szívét. És felmentek hozzá a filiszteusok fejedelmei és fölvitték a pénzt kezükben. – 19. És elaltatta őt térdein, hívott egy embert és lenyírta hajának hét fonatfát; így kezdte őt lealázni, és eltávozott tőle az ereje. 20. És mondta: filiszteusok ellened, Sámson! Erre fölébredt álmából és mondta: Kijutok, mint egyszer-másszor, és lerázom magamról. De ő nem tudta, hogy az Örökkévaló eltávozott tőle. 21. Ekkor megfogták őt a filiszteusok és kiszúrták szemeit; levitték Azzába és megkötözték bilincsekkel, és őrlenie kellett neki a foglyok házában.

22. S kezdett megnőni fejének haja, miután lenyíratott. 23. A filiszteusok fejedelmei pedig összegyűltek, hogy tartanak nagy áldozatot Dágón istenüknek, meg örömünnepre; és mondták: Kezünkbe adta istenünk Sámsont, a mi ellenségünket. 24. Meglátta őt a nép, és dicsérték istenüket, mert mondták: Kezünkbe adta istenünk ellenségünket, országunk pusztítóját s a ki megsokasította elesettjeinket! 25. És volt, midőn jó kedvük lett, azt mondták: Hívjátok Sámsont, hogy játszadozzon nekünk. És hívták Sámsont a foglyok házából és játszadozott előttük, és állították őt az oszlopok közé. 26. Ekkor szólt Sámson a fiúhoz, ki őt kezénél fogta: Hagyj engem, hadd tapogatom meg az oszlopokat, melyeken áll a ház, majd támaszkodom rájuk. 27. A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak mind a filiszteusok fejedelmei; a tetőn pedig mintegy háromezer férfi és asszony, a kik nézték Sámson játékát. 28. Ekkor kiáltott Sámson az Örökkévalóhoz és mondta: Uram, Örökkévaló, emlékezzél, kérlek, meg rólam és erősíts meg csak ez egyszer, oh Isten, hadd álljak bosszút egy bosszúval két szememért a filiszteusokon. 29. Erre átfogta Sámson a középső hét oszlopot, melyeken állt a ház, és rájuk támaszkodott: az egyiket jobbjával, a másikat baljával. 30. És mondta Sámson: Haljon meg lelkem a filiszteusokkal együtt! Neki hajolt erővel és ledőlt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely benne volt; és számosabbak voltak a halottak, kiket megölt halálában, mint a kiket megölt életében. 31. És lementek testvérei és atyjának egész háza, fölvették őt, fölmentek és eltemették őt Corea és Estáól között, atyjának Mánóachnak sírjában. Ő pedig bírája volt Izraelnek húsz évig.

1. Volt egy ember Efrájim hegységéből, neve Míchájehú. 2. Mondta anyjának: Az ezer és száz ezüst, mely tőled elvétetett, te pedig átkot mondtál és szóltál is füleim hallatára, íme, az ezüst nálam van, én vettem azt el. És mondta az anyja: Áldott legyen fiam az Örökkévalótól. 3. Visszaadta anyjának az ezer és száz ezüstöt; és mondta az anyja: Megszentelem kezemből az ezüstöt fiam számára, faragott és öntött kép készítésére; most tehát visszaadom neked. 4. Visszaadta az ezüstöt anyjának; és vett az anyja kétszáz ezüstöt és odaadta az ötvösnek, az földolgozta faragott. és öntött képpé, és ott volt Míchájehú házában. 5. A férfiúnak, Míchának pedig volt egy istenháza; készített éfódot és teráfimot és megtöltötte fiai egyikének kezét, és lett neki pappá. 6. Azokban a napokban nem volt király Izraelben, ki-ki tette, a mi helyes volt szemeiben.

7. Volt egy ifjú a Jehudabeli Bét-Léchemből, Jehuda nemzetségéből; az levita volt és ott tartózkodott. 8. Elment ez ember a városból, a Jehudabeli Bét-Léchemből, hogy tartózkodjék, a hol helyet talál; és eljutott Efrájim hegyégébe Mícha házáig, hogy útját végezze. 9. És mondta neki Mícha: Honnan jössz? Szólt hozzá: Levita vagyok a Jehudabeli Bét-Léchemből, és én megyek tartózkodni, a hol helyet találok. 10. Erre mondta neki Mícha: Maradj nálam, légy nekem atyám és papom, én meg adok neked tíz ezüstöt az évre, egy rend ruhát és élelmedet. És ráállott a lévita. 11. Beleegyezett a levita, hogy lakjék a férfiúnál; és volt neki az ifjú mint bármelyik a fiai közül. 12. Mícha megtöltötte a levita kezét, így lett neki az ifjú papjává; és ott volt Mícha házában. 13. És mondta Mícha: Most tudom, hogy majd jót tesz velem az Örökkévaló, mert papommá lett nekem a levita.

1. Azokban a napokban nem volt király Izraelben; és azokban a napokban keresett magának Dán törzse birtokot lakásra, mert nem jutott neki ama napig birtok Izrael törzsei közt. 2. És küldtek Dán fiai a nemzetségükből öt férfiút mindnyájuk közül, derék férfiakat Coreából és Estáólból, hogy kikémleljek az országot és átkutassák; így szóltak hozzájuk: Menjetek, kutassátok át az országot. És eljutottak Efrájim hegységébe, Mícha házáig és ott megháltak. 3. Mícha háza mellett voltak, akkor fölismerték a levita ifjú hangját; betértek oda és mondták neki: Ki hozott téged ide és mit csinálsz te erre és mi dolgod van itt? 4. Szólt hozzájuk: Így meg úgy cselekedett velem Mícha, bérbe fogadott s lettem neki papjává. 5. És mondták neki: Kérdezd csak meg Istent, hogy megtudjuk, szerencsés lesz-e az utunk, a melyre menni akarunk? 6. Mondta nekik a pap: Menjetek békében, az Örökkévaló előtt van az utatok, melyen ti jártok. 7. És elment az öt férfiú és eljutottak Lájisba; s látták a népet, mely benne volt biztonságban laktak ott a Cídónbeliek módjára nyugodtnak és biztosnak, senki nem tett semmi zavart az országban, az uralom birtokában; távol voltak a Cídónbeliektől és semmi dolguk nem volt senkivel. 8. És elérkeztek testvéreikhez Coreába és Estáólba, s mondták nekik testvéreik: Mit hoztok? 9. Mondták: Föl, vonuljunk föl ellenük, mert láttuk az országot és íme, nagyon jó; hát ti veszteg maradtok? Ne legyetek restek arra, hogy elinduljatok, bemenjetek és elfoglaljátok az országot. 10. A mint odaértek, biztosságban levő néphez értek, az ország pedig tág határú mert kezetekbe adta az Isten oly hely az, a hol nincsen hiány semmi földön levő dologban.

11. S elindult onnét a Dán nemzetségéből, Coreából és Estáólból, hatszáz ember felövezve hadi fegyverrel. 12. Fölmentek és táboroztak Kirjat-Jeárimban, Jehúdában, azért így nevezték ama helyet: Dán tábora, mind e mai napig, íme Kirjat-Jeárim mögött van. 13. Onnan átvonultak Efrájim hegységébe és eljutottak Mícha házáig. 14. Ekkor megszólalt az öt férfiú, a kik mentek volt az országnak, Lájisnak kikémlelésére, és mondták testvéreiknek: Tudjátok-e, hogy e házakban éfód és teráfim, meg faragott és öntött kép vannak? Most hát tudjátok meg, mit tegyetek. 15. S betértek oda, bementek a levita ifjúnak házába, Mícha házába és kérdezték őt békéje felől. 16. A hatszáz ember pedig, felövezve hadi fegyverükkel, ott állt a kapu bejáratánál, a Dán fiai közül valók. 17. És fölment az öt férfiú, a kik mentek volt az ország kikémlelésére, bementek oda, vették a faragott képet, az éfódot, a teráfimot és az öntött képet; a pap pedig ott állt a kapu bejáratánál, meg a hadi fegyverrel felövezett hatszáz ember. 18. Amazok bementek Mícha házába, s elvették a faragott képet, az éfódot, a teráfimot és az öntött képet; ekkor szólt hozzájuk a pap: Mit cselekesztek? 19. Mondták neki: Hallgass, tedd kezedet szádra és jer velünk, hogy nekünk légy atyánk és papunk. Jobb-e papja lenned egy ember házának, vagy papja lenned egy törzsnek és nemzetségnek Izraelben? 20. Ekkor fölvidult a papnak szíve, vette az éfódot, a teráfimot és a faragott képet és ment a nép közé. 21. Erre fordultak és elmentek; s maguk elé helyezték a gyermekeket, a jószágot és a podgyászt. 22. Alig távoztak Mícha házától és az emberek, kik a Mícha háza mellett levő házakban voltak, összegyűltek és utolérték Dán fiait. 23. Kiáltottak Dán fiaira; odafordultak arcukkal és mondták Míchának: Mi bajod, hogy összegyűltél? 24. Mondta: Istenemet, melyet készítettem, elvittétek meg a papot és elmentetek; hát mim van még, hogy is mondhatjátok hát nekem: mi bajod? 25. És szóltak hozzá Dán fiai: Ne hallasd hangodat ellenünk, nehogy reátok támadjanak elkeseredett lelkű emberek és elveszítenéd lelkedet és házad lelkét. 26. Erre útjukra indultak Dán fiai; s midőn látta Mícha, hogy ők erősebbek nálánál, megfordult és visszatért házába.

27. Ők pedig elvették azt, a mit Mícha készített volt, meg a papot, a ki az övé volt és mentek Lájis ellen, egy nyugodt és biztos nép ellen és megverték őket a kard élével; a várost meg elégették tűzben. 28. S nem volt a ki megmentené, mert messze volt Cídóntól és dolguk nem volt senkivel; fekszik ugyanis a Bét-Rechóbhoz való völgyben. És fölépítették a várost és megtelepedtek benne. 29. És elnevezték a várost Dánnak, Dán atyjuk nevéről, a ki született Izraelnek; azonban Lájis volt a város neve azelőtt. 30. S fölállították maguknak Dán fiai a faragott képet; Jehónátán pedig, Gérsóm fia, Menasse fia, ő meg fiai papjai voltak Dán törzsének az ország számkivetése napjáig. 31. És tartották maguknak Mícha faragott képét, melyet készített volt, mind a napokon át, melyekben Isten háza Silóban volt.

1. Volt azokban a napokban király nem volt Izraelben volt egy levita férfiú, a ki tartózkodott Efrájim hegységének hátulján, s vett magának ágyasnőt a Jehudabeli Bét-Léchemből. 2. De ágyasa hűtelen lett hozzá és elment tőle, atyja házába, a Jehudabeli Bét-Léchembe, és ott volt négy teljes hónapig. 3. Akkor fölkelt a férje és ment utána, hogy szívére beszéljen, hogy visszahozza; vele volt a legénye és egy pár szamár. Bevezette őt atyja házába, meglátta a leányzó atyja és örülve elébe ment. 4. Tartóztatta őt az ipja, a leányzó atyja és nála maradt három napig; ettek, ittak és megháltak ott. 5. S volt a negyedik napon, fölkeltek kora reggel, és készült elmenni; ekkor szólt a leányzó atyja a vejéhez: Erősítsd szívedet egy darab kenyérrel, azután elmehettek. 6. Leültek, ettek kettejük együtt és ittak; ekkor szólt a leányzó atyja a férfiúhoz: Egyezz csak bele, hálj meg, hogy jó kedved legyen. 7. De a férfiú készült elmenni; azonban unszolta az ipja és újra meghált ott. 8. S fölkelt kora reggel az ötödik napon, hogy elmenjen; ekkor szólt a leányzó atyja: Erősítsd, kérlek, szívedet és késedelmezzetek, míg lehajlik a nap. És ettek kettejük. 9. Erre készült a férfiú elmenni, ő meg ágyasa és legénye. S mondta neki az ipja, a leányzó atyja: Íme, kérlek, a nap esteledésre hanyatlott, háljatok csak meg, íme, aláereszkedik a nap, hálj meg itt, hogy jó kedved legyen, s majd holnap korán fölkeltek utatokra és elmehetsz sátradhoz. 10. De nem akart a férfiú meghálni, fölkelt és elment s eljutott Jebúsz felé Jeruzsálem az és vele egy pár fölnyergelt szamár, meg az ágyasa vele.

11. Jebúsz mellett voltak, a nap pedig nagyon alászállott, akkor szólt a legény az urához: Jer csak, hadd térünk be a jebúszinak e városába és majd meghálunk benne. 12. Szólt hozzá az ura: Ne térjünk be idegenek városába, kik nem Izrael fiai közül valók, hanem vonuljunk tova Gibeáig. 13. Mondta legényének: Jer, hadd közeledünk a helységek egyikéhez, hogy megháljunk Gibeában vagy Rámában. 14. És tova vonultak és mentek; ekkor reájok alkonyodott a nap a Benjáminhoz tartozó Gibea mellett. 15. Betértek oda, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában; bement és leült a város piacán, de nem volt senki, a ki befogadta őket a házba, hogy megháljanak. 16. De íme egy öreg ember jön munkájáról a mezőről este a férfiú Efrájim hegységéből volt, de Gibeában tartózkodott, a helység emberei pedig Benjáminbeliek – 17. fölemelte szemeit és látta az utas férfiút a város piacán; s mondta az öreg ember: Hová mész és honnan jössz? 18. Szólt hozzá: Átmegyünk a Jehudabeli Bét-Léchemből Efrájim hegysége hátuljáig; onnan való vagyok és a Jehudabeli Bét-Léchembe mentem, s az Örökkévaló házába akarok menni és nincs senki, ki engem befogadna a házba. 19. Szalma is, abrak is van ugyan szamaraink számára, kenyér és bor is van számomra és szolgálód számára, meg a legény számára, ki szolgáiddal van, nincsen hiány semmiben. 20. Erre mondta az öreg ember: Béke veled, minden szükséged csak az én dolgom legyen, csak a piacon ne hálj meg. 21. Bevezette őt házába és abrakot csinált a szamaraknak, megmosták lábaikat, ettek és ittak.

22. Ők éppen jó kedvűek voltak, s íme a város emberei, alávaló emberek, körülvették a házat, dörömbölve az ajtón; és szóltak az öreg emberhez, a ház gazdájához, mondván: Vezesd ki a férfiút, a ki házadba jött, hadd ismerjük meg. 23. És kiment hozzájuk az ember, a ház gazdája, és mondta nekik: Ne, testvéreim, ne tegyetek, kérlek, rosszat; miután hogy bejött ez a férfiú házamba, ne kövessétek el ezt az aljasságot. 24. Íme hajadon leányom és amannak ágyasa, hadd vezessem csak ki őket, gyalázzátok meg őket és tegyetek velük, a mi jónak tetszik szemeitekben; e férfiún azonban el ne kövessétek ezt az aljas dolgot. 25. De nem akartak reá hallgatni az emberek, ekkor megfogta a férfiú az ágyasát és kivezette hozzájuk az utcára; megismerték őt és játékot űztek vele egész éjjel reggelig, s elbocsátották, mikor feljött a hajnal. 26. Jött az asszony hajnal fele; és lerogyott az ember házának bejáratán, a hol ura volt, virradtig. 27. Midőn reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtait és kiment, hogy útjára induljon; s íme, az asszony, az ő ágyasa, lerogyva a ház bejáratán és kezei a küszöbön. 28. És szólt hozzá: Kelj föl, hadd indulunk! De semmi felelet. Erre föltette a szamárra, fölkelt a férfiú és elment hazájába. 29. Midőn megérkezett házába, vette a kést, megfogta ágyasát és földarabolta őt tagjai szerint tizenkét darabra és szétküldte Izrael egész határában. 30. És volt, mind a ki látta, így szólt: Nem történt és nem láttatott ilyesmi azon naptól fogva, hogy feljöttek Izrael fiai Egyiptom országából, mind e mai napig; fordítsatok rá gondot, tanakodjatok és beszéljetek!

1. És kivonultak mind az Izrael fiai és egybegyűlt a község mint egy ember Dántól Beér-Sébáig, meg Gileád országa, az Örökkévalóhoz Micpába. 2. És odaálltak az egész nép kiválói, Izrael törzsei mind, Isten népének gyülekezetében: négyszázezer ember, gyalogos, kardrántó. 3. Meghallották Benjámin fiai, hogy fölmentek Izrael fiai Micpába. És mondták Izrael fiai: Beszéljetek, miképpen történt e gonoszság? 4. Erre megszólalt a levita férfiú, a meggyilkolt asszonynak férje, és mondta: A Benjáminhoz tartozó Gibeába érkeztem én meg ágyasam, hogy megháljunk. 5. Ekkor reám támadtak Gibea urai, körülvették miattam éjjel a házat; engem megölni szándékoztak, ágyasomat pedig meggyalázták és meghalt. 6. Erre megfogtam ágyasamat, földaraboltam és szétküldtem Izrael birtokának egész területén, mert fajtalanságot és aljasságot követtek el Izraelben. 7. Íme, ti Izrael fiai mind, hozzatok magatoknak döntést és tanácsot itten. 8. Ekkor fölkelt az egész nép, mint egy ember, mondván: Nem megy közülünk senki a sátrába és nem tér be közülünk senki a házába. 9. Most tehát ez az, a mit tenni fogunk Gibeával: Ellene sors szerint! 10. Vegyünk tíz embert százból, mind az Izrael törzseiből, és százat ezerből és ezret tízezerből, hogy élelmet vigyenek a nép számára, hogy cselekedjenek, a mint a Benjáminbeli Gébába érkeznek, egészen azon aljassághoz képest, melyet elkövettek Izraelben. 11. És összegyülekezett Izrael minden embere a város ellen, mint egy ember egyesülve.

12. És küldtek Izrael törzsei embereket Benjámin egész törzsébe, mondván: Micsoda gonoszság az, mely történt köztetek? 13. Most tehát adjátok ki azokat az alávaló embereket, a kik Gibeában vannak, hogy megöljük őket és kipusztítsuk a gonoszságot Izraelből. De nem akartak Benjámin fiai hallgatni testvéreik, Izrael fiainak szavára. 14. S összegyűltek Benjámin fiai a városokból Gibeába, hogy kivonuljanak háborúra Izrael fiaival. 15. Szám szerint voltak Benjámin fiai ama napon a városokból huszonhatezer kardrántó ember, Gibea lakóin kívül, kik szám szerint voltak hétszáz válogatott ember. 16. Ez egész népből hétszáz válogatott ember balogkezű volt; mind parittyakövet hajított egy hajszálra és el nem vétette. 17. Izrael emberei pedig voltak szám szerint, Benjáminon kívül, négyszázezer kardrántó ember, mind ez harcra való ember.

18. Fölkeltek és fölmentek Bét-Élbe és megkérdezték Istent, és mondták Izrael fiai: Ki vonuljon közülünk először háborúra Benjámin fiai ellen? Mondta az Örökkévaló: Jehuda először! 19. És fölkeltek Izrael fiai reggel és táboroztak Gibea ellen. 20. Kivonultak Izrael emberei háborúra Benjáminnal; és sorakoztak ellenük Izrael emberei harcra Gibea mellett. 21. Ekkor kivonultak Benjámin fiai Gibeából és földre terítettek ama napon Izrael közül huszonkétezer embert. 22. De megbátorodott a nép, Izrael emberei, és újból csatára sorakoztak azon a helyen, a hol sorakoztak az első napon. 23. Fölmentek Izrael fiai és sírtak az Örökkévaló színe előtt egész estig s megkérdezték az Örökkévalót, mondván: Odalépjek-e újból harcra Benjámin fiaival, testvéremmel? Mondta az Örökkévaló: Vonuljatok ellene. 24. Közeledtek tehát Izrael fiai Benjámin fiai felé a második napon. 25. És kivonult elébük Benjámin Gibeából a második napon és földre terítettek Izrael fiai közül még tizennyolcezer embert, mind ezek kardrántók. 26. Ekkor fölmentek Izrael fiai mind és az egész nép és jöttek Bét-Élbe, sírtak és ott maradtak az Örökkévaló színe előtt és böjtöltek ama napon egész estig; és bemutattak égő- és békeáldozatokat az Örökkévaló színe előtt. 27. S megkérdezték Izrael fiai az Örökkévalót ott volt ugyanis az Isten szövetségének ládája ama napokban, 28. Pinechász, Eleázár, Áron fiának, ott állt előtte ama napokban mondván: Kivonuljak-e újból harcra Benjámin testvérem fiai ellen, avagy abbahagyjam? Mondta az Örökkévaló: Vonuljatok, mert holnap kezedbe adom őt.

29. És elhelyezett Izrael les-csapatot Gibea ellen köröskörül. 30. És fölvonultak Izrael fiai Benjámin fiai ellen a harmadik napon és sorakoztak Gibea ellen, mint már kétszer. 31. Erre kivonultak Benjámin fiai a nép elejébe elszakasztattak a várostól és kezdtek elesetteket ejteni a nép közül mint már kétszer, az országutakon, melyeknek egyike fölmegy Bét-Élnek, másika Gibeának, a mezőségen, mintegy harminc embert Izrael közül. 32. És mondták Benjámin fiai: Megveretnek tőlünk mint első ízben! Izrael fiai pedig mondták: Hadd fussunk és szakasszuk el a várostól az országutakra. 33. Mind az Izrael emberei pedig fölkeltek helyükből és sorakoztak Báal-Támárban; Izrael lescsapatja azonban előtört helyéből, Máaré-Gébából, 34. és értek Gibea átellenébe egész Izraelből válogatott emberek tízezeren és heves volt a csata; amazok pedig nem tudták, hogy hozzájuk ér a veszedelem.

35. És megverte az Örökkévaló Benjámint Izrael előtt és leterítettek Izrael fiai Benjámin közül ama napon huszonötezer és száz embert, mindezek kardrántók. 36. S látták Benjámin fiai, hogy megverettek. Helyet adtak Izrael emberei Benjáminnak, mert bíztak a lescsapatban, melyet elhelyeztek volt Gibea ellen. 37. A les-csapat pedig sietett, rárontott Gibeára; s elhúzódott a les-csapat és megverte az egész várost a kard élével. 38. Azon megállapodásuk volt Izrael embereinek a les-csapattal, hogy erősen hagyják fölszállni a füstfelleget a városból. 39. És megfordultak Izrael emberei a csatában; Benjámin pedig kezdte verni Izrael embereit s elesett volt közülük mintegy harminc ember, mert mondták: Bizony végképp megveretik előttünk, mint az előbbi csatában. 40. A füstfelleg azonban kezdett fölszállni a városból, egy füstoszlop; ekkor hátrafordult Benjámin és íme, ég felé szállt az egész város égése 41. Izrael emberei pedig megfordultak, s megrémültek Benjámin emberei, mert látták, hogy hozzájuk ért a veszedelem. 42. Megfordultak tehát Izrael emberei előtt a puszta felé, de a csata utolérte őket; a városokból valókat is leterítették közöttük. 43. Bekerítették Benjámint, üldözték őt, pihenő helyen letiporták, egészen Gibeával szemben napkelet felől. 44. És elesett Benjámin közül tizennyolcezer ember: mindezek vitéz férfiak.

45. Fordultak és megfutamodtak a puszta felé a Rimmón sziklájáig és böngészve bennük, megöltek az országutakon ötezer embert; és nyomukban voltak Gideómig és levertek közülük kétezer embert. 46. Voltak tehát mind, a kik elestek Benjáminból ama napon: huszonötezer kardrántó férfiú; mindezek vitéz férfiak. 47. De hatszáz ember fordult és megfutamodott a puszta felé a Rimmón sziklájáig; és maradtak Rimmón sziklájánál négy hónapig. 48. Izrael emberei pedig visszatértek Benjámin fiaihoz és leverték a kard élével városostul, férfiastul, barmostul, mindent a mit találtak; mind a városokat is, melyekre találtak, tűzbe borították.

1. Izrael emberei pedig megesküdtek volt Micpában, mondván: Senki közülünk nem adja leányát nőül Benjáminnak. 2. És elment a nép Bét-Élbe és maradtak ott estig az Isten színe előtt; fölemelték hangjukat és sírtak nagy sírással. 3. Mondták: Miért, Örökkévaló, Izrael Istene, történt ez Izraelben, hogy hiányozzék ma Izraelből egy törzs? 4. És volt másnap, korán fölkelt a nép, épített ott oltárt és bemutattak égő- és békeáldozatokat. 5. És mondták Izrael fiai: Ki az, a ki nem jött föl a gyülekezetre mind az Izrael összes törzseiből az Örökkévaló elé? Mert nagy eskü volt az ellen, ki nem jött föl az Örökkévaló elé Micpába, mondván: ölessék meg. 6. De megsajnálták Izrael fiai Benjámint, testvérüket; mondták: kivágatott ma egy törzs Izraelből. 7. Mit cselekedjünk velük, a megmaradottakkal, feleségek dolgában? Hiszen mi megesküdtünk az Örökkévalóra, hogy nem adunk nekik leányaink közül egyet sem feleségül. 8. Erre mondták: Melyik az Izrael törzsei közül, a ki nem jött föl az Örökkévaló elé Micpába? És íme, nem jött senki a táborba Jábés-Gileádból a gyülekezetre. 9. Megszámláltatta magát a nép, s íme, nem volt ott senki Jábés-Gileád lakosai közül. 10. Erre oda küldött a község tizenkétezer embert a vitézek közül; és megparancsolták nekik, mondván: Menjetek és verjétek le Jábés-Gileád lakosait a kard élével, a nőket is és a gyermekeket. 11. És ez az, a mit tegyetek: Minden férfiszemélyt meg minden asszonyt, ki ismer férfiúval való hálást, pusztítsatok ki. 12. Találtak Jábés-Gileád lakosai között négyszáz oly hajadon leányt, ki nem ismert férfiúval való hálást; és elvitték őket a táborba a Kanaán országában levő Silóba. 13. Erre elküldött az egész község, beszéltek Benjámin fiaihoz, a kik Rimmón sziklájánál voltak és békét hirdettek nekik. 14. És visszatért Benjámin amaz időben s adták nekik azon asszonyokat, kiket életben hagytak Jábés-Gileád asszonyai közül, de így sem voltak nekik elegen.

15. A nép pedig megsajnálta Benjámint azért, hogy rést csinált az Örökkévaló Izrael törzsei között. 16. És mondták a község vénei: Mit cselekedjünk a megmaradottakkal a feleségek dolgában, minthogy asszony kipusztult Benjáminból? 17. Mondták: A megmenekültek birtoka Benjáminé, hogy egy törzs ne törültessék el Izraelből. 18. Mi pedig nem adhatunk nekik feleséget leányaink közül, mert megesküdtek Izrael fiai, mondván: átkozott, ki feleséget ad Benjáminnak.

19. És mondták: Íme, évről-évre, az Örökkévaló ünnepe van Silóban, mely Bét-Éltől északra van napkeletre azon országúttól, mely fölmegy Bét-Éltől Sechémbe és délre Lebónától. 20. Megparancsolták tehát Benjámin fiainak, mondván: Menjetek és leselkedjetek a szőlők között; 21. majd látjátok, íme ha kijönnek Siló leányai körtáncot lejteni, akkor menjetek ki a szőlők közül és ragadjátok el magatoknak ki-ki az asszonyát Siló leányai közül, azután menjetek Benjámin országába. 22. És lészen, ha majd atyáik vagy testvéreik panaszra jönnek hozzánk, így szólunk majd hozzájuk: ajándékozzátok őket nekünk, mert nem szereztünk kinek-kinek asszonyt a háborúban; hiszen nem ti adtátok nekik, hogy mostanában bűnösök volnátok!

23. És úgy tettek Benjámin fiai: számukhoz képest vettek ugyanis feleségeket a táncoló nők közül, kiket elraboltak; erre menten visszatértek birtokukba, fölépítették a városokat és laktak bennük. 24. És széjjelmentek onnan Izrael fiai abban az időben ki-ki törzséhez és családjához; és eltávoztak onnan ki-ki birtokába. 25. Azokban a napokban nem volt király Izraelben; ki-ki tette, ami helyes volt szemeiben.