Szukkotkor a zsidó emberek sátrakban (szukká) esznek, alszanak és általában igyekeznek minél több időt a szukkában tölteni, hogy valóban úgy érezhessék: ez az átmeneti szállás erre a hétre az otthonuk. Az örömteli lakomázások, vendégeskedések mellett, spirituális látogatókat (arámi szóval: uspizin) is hívnak: név szerint meghívják az adott nap spirituális vendégét, hogy csatlakozzon a sátorban a lakomázókhoz. Vannak, elsősorban szfárádi zsidók, akik egy külön széket is félretesznek az aznapi vendégnek, hasonlatosan ahhoz, amikor peszách estéjén egy pohár bort helyezünk az asztal közepére Élijáhu (Illés) próféta számára. Néha teli tál étel is kerül a székre, ezt később elküldik egy nélkülözőnek „ez az uspizin adagja” üzenettel.
Idén csupa női látogatóból álló sorozatot mutatunk be, őket úgy hívják: uspizot – női vendégek. Illusztris listájuk a Talmud (Megila 14a,b) által felsorolt prófétanőket tartalmazza: Szárá (Sára), Mirjám, Dvorá, Cháná, Ávigáil, Chuldá és Eszter. A Talmud mindegyikükhöz egy-egy prófetikus tettet kapcsol, ezeket napról napra mutatjuk majd be.
Rövid összefoglaló a sátorba invitált nőalakokról
Szárá (Sára)
„De szövetségemet Izsákkal tartom fönn, akit Sára fog neked szülni ezen időben, a jövő évben.” (1Mózes 17:20)
Szárá férjével, Ávráhámmal együtt vándorolt Isten parancsára Urból Kánaán földjére, onnan Egyiptomba és vissza a Szentföldre. Az Örökkévaló szövetséget kötött Ávráhámmal, hogy megsokasítja az utódait és nekik adja Izrael Földjét. Ám Szárá gyermektelen maradt egészen 90 éves koráig. A fenti ígéret hallatán jót nevetett, innen kapta a valóban egy évvel később világra jött fia a Jicchák (Izsák) – nevetni fog nevet.
Mirjám
„És vette Mirjám, a prófétanő, Áron nővére a dobot kezébe, és kimentek mind a nők utána dobokkal és körtánccal. És Mirjám elkezdte nekik: Énekeljetek az Örökkévalónak, mert fenségesen fenséges volt, lovat és lovasát a tengerbe döntötte.” (2Mózes 15:20-21)
Mirjám a csecsemő Mózes nevén nem nevezett nővére, aki először elrejti a gyermeket a Nílus menti nádasban, majd hozzásegíti, hogy Fáraó lánya, Bátjá magához vegye, viszont saját anyja, Jocheved szoptathassa és nevelhesse őt, míg elég nagy nem lesz ahhoz, hogy beköltözzön a palotába. Mirjám vezette a kivonuláskor az asszonyokat, tánccal és dallal dicsérte az Örökkévalót.
Dvorá (Debóra)
„Dvorá prófétaasszony pedig, Lapidot felesége bírája volt Izraelnek azon időben; ő ugyanis ült a Dvorá alatt, Rámá és Bét-Él között, Efráim hegységében; és fölmentek hozzá Izrael fiai törvényre.” (Bírák 4:4-5)
A Biblia egyetlen női hadvezére, egyben a királyság kora előtt a zsidókat vezető bírák egyike és próféta. Nagyon fontos szerepet játszott a kánaániak legyőzésében. Tetteit a Bírák Könyve örökítette meg részletesen.
Cháná
„S fölkelt Cháná, miután ettek Silóban és miután ittak — Éli pap éppen a széken ült az Örökkévaló templomában az ajtófélnél. Ő pedig elkeseredett lelkű volt, imádkozott az Örökkévalóhoz és sírva sírt.” (1Smuel 1:9-10)
Cháná a zsidó nő igazi példája, istenfélő, alázatos, ugyanakkor kitartó, szinte, állhatatos. Nevében benne rejlik a zsidó nők három különleges micvája: a meggyúrt tésztából levett papi juttatás (chálá), a házassági tisztaság törvényei (nidá) és a szombati gyertyagyújtás parancsa (hádlákát nérot). Meddősége fölött érzett fájdalmában Istenhez imádkozott és születendő gyermekét – ő volt a későbbi Smuel, vagyis Sámuel próféta – Istennek ajánlotta. Gyermeke születése fölött érzett örömében dalt írt az Örökkévalóhoz.
Ávigáil
„Ekkor sietett Avigáil és vett kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt elkészített juhot, öt mérték pörkölt gabonaszemet, száz aszuszőlőlepényt és kétszáz fügelepényt, és rátette a szamarakra. És mondta legényeinek: Vonuljatok előttem, íme én utánatok megyek; férjének, Náválnak pedig nem mondta meg.” (1Smuel 25:18-19)
Ávigáil egy gazdag ember, bizonyos Návál felesége volt. Dávid, még királlyá koronázása előtt, keresztüllovagolt Návál földterületén és ételt, italt kért tőle. A gonosz Návál megtagadta ezt, ám Ávigáil teljesítette Dávid kérését és Návál így megmenekült Dávid haragja elől.
Chulda
„Ekkor elment Chilkíjáhu pap… Chulda prófétanőhöz… ő ott lakott Jeruzsálemben a második városrészben…” (2Királyok 22:14)
Chulda prófétanő volt az, aki a Josijáhu király idejében talált tóratekercset azonosította.
Eszter
„És Eszter bevitetett Áchásvéros királyhoz, királyi palotájába a tizedik hónapban, Tévét havában, királyságának hetedik évében. És a király megszerette Esztert, jobban valamennyi asszonynál, és elnyerte tetszését és kegyét jobban mint bármelyik hajadon, királyi koronát tett a fejére és királynévá tette őt Vásti helyett.” (Eszter 2:16-17)
A Nebukadnecár (Nabukodonozor) babilóniai uralkodó seregei által Izraelből Babilóniába hurcolt zsidók között volt Mordecháj. Az ő unokatestvére Eszter, Áchásvéros (Xerxész) király felesége, aki bátorságával megmentette népét a gonosz Hámán rendeleteitől és a pusztulástól.
A spirituális vendégekről először a kabbala legfontosabb könyve, a XIII. században keletkezett Zohár beszélt:
E látogatók rituális meghívásának szokását a cfáti Jicchák Lurja rabbi, a szent életű Ári vezette be a XVI. században. A kabbalista elképzelés szerint az egyes személyek megfelelnek a misztikus szféráknak, illetve ezek fizikia megtestesülésének. Egy hagyomány szerint a következpő szavakkal invitáljuk őket sátrunkba:
|
Korábbi sorozataink a témában
Ávráhám (Ábrahám) / Báál Sém Tov
Jicchák (Izsák) / Mezricsi mágid
Jáákov (Jákob) / Álter Rebbe
Mose (Mózes) / Mitteler Rebbe