Szukkot – 1. vendég: Ávráhám, az első ősapa

Attribútum: cheszed – kedvesség

Nincs még egy olyan személy a Tórában, akinek az életét olyan részletességgel ismerjük meg, mint az első ősapáét, Ávráhámét. Bár maga a Tóra viszonylag kevés szót ejt életének első évtizedeiről, a tórai szöveget kiegészítő midrás, illetve a Talmud, számos érdekfeszítő részlettel szolgál Terách fiáról, Szárá férjéről.

Ávráhám, akit születésekor Ávrámnak neveztek, és csak később került a nevéhez az Örökkévalót szimbolizáló hé betű, felismerte az egyetlen Istent, és az Ő útmutatása nyomán elvándorolt szülőföldjéről, Háránból, egészen pontosan Ur Kászdimból Kánaán földjére. Feleségével, Szárával együtt a láthatatlan Isten szolgálatára és szeretetére tanította a hozzá fordulókat. Örökségét fia, Jicchák, majd Jáákov vitte tovább, őket nevezzük a három ősapának. Jáákovtól a fiai kapták meg az örökséget, és ezt visszük tovább mi is mind a mai napig.

Ávráhám fiatalon felismerte, hogy a bálványszobrok nem lehetnek a világ teremtői, ahogyan a nap, a hold és a csillagok sem lehetnek azok. Ebből jött rá, hogy a világot egy láthatatlan, felsőbb erő teremtette, aki csakis az örökké élő Isten lehet. A Tórában leírt történet azzal kezdődik, hogy Isten felszólítja Ávráhámot, hogy hagyja el a szülőföldjét, és költözzön el abba az országba, melyet az Örökkévaló mutat neki. Az út kalandos, hol Fáraó nehezíti meg, hol a rokonok közti viszálykodás teszi keserűvé.

Az Örökkévaló többször megígérte Ávráhámnak, hogy megsokasítja az utódait, ám az első ősapának nagyon sokáig nem született gyermeke. Szárá szolgálóját, Hágárt adta Ávráhámnak, hogy ő szüljön neki fiút, így született meg Jismáel.

Ávráhám egyéb történeteiről és Istennel való beszélgetéseiről is értesülünk a Tórából, ilyen például a részek közötti szövetség, melyet Ávráhám kötött az Örökkévalóval. Ávráhám 99 éves volt, amikor az Örökkévaló elrendelte, hogy metélje körül magát és minden férfit, aki a háztartásában lakik. Ettől fogva minden fiúgyermeket nyolcnapos korában kell körülmetélni, ez a brit milá, a körülmetélés szövetsége. Három nappal az esemény után angyalok jelennek meg embernek álcázva Ávráhám sátránál. Ávráhám egyik legfontosabb attribútuma a vendégszeretet, a háchnászát orchim, mely számunkra is fontos micva mind a mai napig.

Egy évvel később, Ávráhám száz, Szárá 90 éves korában, gyermekük született, ő volt Jicchák, Izsák, a második ősapa. Az angyalok látogatását követően került sor Szdom és Ámorá (Szodoma és Gomora) történetére. Az Örökkévaló a cheszed, kedvesség, jószívűség mintapéldájaként szolgáló Ávráhám könyörgésére megígérte, hogy ha talál tíz igaz embert a területen (öt városról van szó valójában), akkor megkíméli azt a pusztítástól, de nem talált…

Ávráhám további megpróbáltatásoknak is ki volt téve, ide tartozik Szárá ismételt elrablása (ezúttal Ávimelech, Gerár királya volt a tettes), és végül a legnagyobb próba: fia, Jicchák feláldozása. Mint tudjuk, erre végül nem került sor, az utolsó pillanatban egy angyal megállította Ávráhám kezét, és fia helyett végül egy kost áldozott fel. Ám Szárá belebetegedett fia vélt elvesztésébe, és 127 éves korában visszaadta lelkét a Teremtőnek. Ávráhám ekkor 400 ezüstért megvásárolta Efrontól a hevroni Máchpéla-barlangot, mely az ősatyák és ősanyák temetkezési helye lett, és a hagyomány szerint itt van eltemetve az első emberpár is. A hevroni Máchpéla-barlang Sechem (arabul: Nablusz) városa előtti mezővel és a jeruzsálemi Szentély-heggyel együtt az a terület, melyeket a zsidók pénzen vásároltak meg örök tulajdonul. Érdekes módon éppen ezek azok a területek, melyeket a világ leginkább elvitat a zsidóktól…

Ávráhám később elküldte szolgáját, a damaszkuszi Eliézert, hogy szülőföldjéről, Háránból hozzon feleséget a fiának a saját családjából. Ávráhám végül 175 éves korában hunyt el, két fia, Jicchák és Jismáel temette el őt a Máchpéla-barlangba.

Ávráhám életét mások tanításának, az Örökkévaló neve hirdetésének, a jótéteményeknek és a vendégfogadásnak szentelte. Szerette Istent és az embereket. Ezért van az, hogy a hét érzelem közül hozzá kapcsolódik az első, a cheszed, a kedvesség és szeretet. Ezt szimbolizálja az a midrás, mely szerint Ávráhám sátrán mind a négy égtáj felől volt egy-egy bejárat, hogy bárhonnan is érkezzen a fáradt vándor, mindjárt be tudjon lépni, és le tudjon pihenni. Ávráhám önmaga gondoskodott vendégeinek fizikai szükségleteiről, és sohasem feledkezett meg a lelki aspektusról sem: a midrás szerint mindig felhívta vendégei figyelmét arra, hogy mindaz, amit ő eléjük tett enni és inni, valójában az Örökkévalótól, a láthatatlan és egy Istentől, a világ Teremtőjétől származik, Őt kell tehát áldaniuk, és Neki kell megköszönniük az táplálékot.

zsido.com

 

  • Küldés emailben