A hetiszakasz földrajza: Szodoma és Gomora

És mondta az Örökkévaló: A jajkiáltás Szdom (Szodoma) és Ámorá (Gomora) miatt bizony megsokasodott, és az ő bűnük bizony nagyon súlyos lett. Hadd szálljak alá és lássam, vajon a jajkiáltás szerint, mely hozzám eljutott, cselekedtek-e egészen? És ha nem, hadd tudjam meg! És elfordultak onnan a férfiak és mentek Szdomba; Ávráhám pedig még állt az Örökkévaló színe előtt. (M.I. 18:20-22)

A Vájéra hetiszakasz jelentős része Szdom és Ámorá pusztulásával foglalkozik. Az előző, Lech lechá hetiszakasz már említi ezeket a városokat, másik három várossal együtt, melyek viszonylag jelentős, saját királlyal rendelkező települések voltak Ávráhám ősapánk idejében:

…háborút viseltek Bera, Szdom királya, Birsá, Ámorá királya, Sineáv, Ádmá királya, Seméver, Cvójim királya és Bela – az Coár – királya ellen. Mindezek egyesültek Szidim völgyében, az a Sóstenger. (M.I. 14:2)

Ekkor kivonult Szdom királya, Ámorá királya; Ádmá királya, Cvójim királya és Bela – az Cóár – királya, és sorakoztak ellenük csatára a Szidim völgyében… (M.I. 14:8)

Ez az öt város – görög kifejezéssel pentapolisz – kötött szövetséget egy, az övéiknél hatalmasabb uralkodó, Kedorláomer ellenében. Ezeket a településeket a síkság városainak is nevezik. Ávráhám megmentette unokatestvérét, Lótot ebből a háborúból, ám Lót ezután ismét Szdomban telepedett le. A város lakosainak számtalan bűne miatt az Örökkévaló pusztulásra ítélte a helyet, és kénköves esőt zúdított a környékre. Az itt található ötből négy város (Coár kivételével) teljesen elpusztult. Erre utalt Mose (Mózes) a néphez intézett egyik utolsó beszédében, a Nicávim hetiszakaszban:

Kéntől és sótól kiégve egész földje, be nem vetik és nem sarjaszt semmit, nem nő rajta semmi fű, mint Szdom, Ámorá, Ádmá és Cvójim fölforgatása, melyeket fölforgatott az Örökkévaló haragjában és fölgerjedésében. (M.V. 29:22)

Abban egyetértenek a tudósok, hogy ezek a települések a Holt-tenger környékén álltak, pontos helyüket azonban nem ismerjük. Az első ismert expedíciót a városok maradványainak feltárására 1847-ben indították William Lynch amerikai kutató vezetésével. A csoport tagjai – az Ottomán Birodalom szultánja, valamint a helyi arab előkelőségek engedélyével – dokumentálták a Holt-tenger és környékének élővilágát, ám nem bukkantak romokra.

Kilátás a Holt-tengerre a Szdom-hegyről

Azóta számos régész próbálkozott e bibliai időkből származó városok pontos helyének meghatározásával. A legutóbbi években Steven Collins amerikai régész és csapata végzett ásatásokat a jordániai Tál el-Hámámnál, a Holt-tenger délkeleti részénél: „Egy nagy városállamot találtunk, mely korábban ismeretlen volt a tudósok előtt”- mondta. „Tál el-Hámám látszólag megfelel minden, Szdommal kapcsolatban a szöveg által támasztott elvárásnak.” Az ásatások során hatalmas, összetett városközpontra bukkantak, erődökkel, palotákkal és kormányzati épületekkel, melyek sokszor nagyobb várost sejtetnek, mint más, korabeli települések.

A Holt-tenger mellett, annak délnyugati, vagyis a fenti ásatással átellenes részén emelkedik az izraeli Hár Szdom – a Szdom-hegy, a Júdeai Sivatag Természetvédelmi Körzetben. A hegy – ahogy az afrikai törésvonalon fekvő Holt-tenger környékének más földrajzi alakzatai is – folyamatos mozgásban van, és évente néhány métert emelkedik. A Holt-tenger szintjétől több mint 220 méterre kiemelkedő hegynek mintegy 80 százaléka só, a felső rétegét borítja csupán mészkő és agyag. (A hegy csúcsa az átlagos tengerszint alatt nagyjából 170 méteren van.) A hegyből egyes darabok leváltak, és magányos sziklaoszlopként magasodnak a táj fölé. Ezek egyike az „Eset Lot” – Lót felesége nevet viseli, akiről azt mondja a Tóra, hogy – az Örökkévaló figyelmeztetése ellenére – hátranézett a Szdomot elpusztító lángokra, és a látványtól kővé dermedt. ( És felesége hátratekintett és sóoszloppá lett. /M.I. 19:26/)

  • Küldés emailben