Attribútum: gvurá – erő
Jicchák az első napi vendég, Ávráhám és Szárá ősanya fia, a második ősapa. Rivka (Rebeka) férje, Jáákov és Észáv (Ézsau) apja. Életével kapcsolatban meglehetősen szűkszavú a Tóra. Neve azt jelenti: nevetni fog – anyja 90, apja 100 éves volt, amikor ő született, és anyja, amikor az Ávráhámot a körülmetélése után meglátogató angyalok megjövendölték, hogy egy éven belül fia születik, nevetni kezdett. Ő volt az első ember, akit nyolcnapos korában vettek fel Ábrahám szövetségébe, vagyis ekkor metélték körül. Azt mondják, Jicchák pontosan úgy nézett ki, mint apja, Ávráhám, hogy elkerüljék azt a pletykát, hogy esetleg nem az ő fia, hanem a Szárát elrabló Ávimeleché, Gerár királyáé.
Tudjuk, hogy Jicchákot kétéves korában választotta el anyja, és ekkor hatalmas ünnepséget rendeztek. A vele kapcsolatos, leginkább ismert történet az ákedát Jicchák, Izsák megkötözése. Jicchák ekkor már 37 éves férfi volt, aki ugyanúgy hitt az Örökkévalóban, akárcsak apja, és önként ment a sorsa elé, Isten parancsára. Együtt mentek fel egy hegyre, melyet Isten mutatott nekik. Ez volt a Morija-hegy, a mai Szentély-hegy, a világ kiindulópontja. Végül Ávráhám egy, a bokorban megakadt kost áldozott fel a már az oltárra kötött fia helyett, Isten parancsára.
Jicchák folytatta az apja által megkezdett munkát, Isten nevének terjesztését. Apja szolgája, a damaszkuszi Eliézer, elhozta neki Háránból, apja családjának lakhelyéről Ávráhám unokaöccsének, Betuélnek a lányát, Rivkát, aki olyan szent életű volt, hogy érkezésével visszatértek azok a csodák, melyek Szárá életében történtek a család sátraiban. Azonban, ahogy az első ősapa és ősanya esetében is történt, a párnak nagyon sokáig nem született gyermeke. Húsz évnyi várakozás és imádkozás után fogant meg végül Rivka, és adott életet az ikerpárnak, akik már a méhében is folyamatosan vetélkedtek egymással, ők Jáákov és Észáv.
Szintén, ahogyan Ávráhám és Szárá esetében történt, éhínség volt Kánaán földjén, és Jiccháknak a teljes háztartásával együtt le kellett el kellett vonulnia Gérárba. Jicchák a megkötözésnél fogva Isten számára megszenteltté vált, és nem hagyhatta el Izrael Földjét, azaz nem mehetett le Egyiptomba, ahogyan annak idején az ő szülei tették. Rivkával pedig megismétlődött, ami annak idején Szárával, a király szemet vetett rá, ám végül rájött, hogy Jicchák felesége, és szabad utat engedett nekik. Jicchákról azt is elmondja a Tóra, hogy kutakat ásott, ám rendszeresen összetűzésbe került miattuk a környék lakóival, és ekkor újabb és újabb kutat kellett ásnia. Végül Beer-Sevába költözött.
Ez a kútásás mutatja meg a legvilágosabban a második ősapa személyiségét. Amikor vízre volt szüksége, nem utazott addig, amíg csak nem talált egy már meglevő oázist, hanem a saját erejéből mélyre ásott, magába tekintett, és így hozta elő a földből – és egyben önmagából – a legjobbat.
Ezután idős korában találkozunk a második ősapával, aki erre az időszakra már megvakult. Ekkor játszódott a híres történet Jáákov és Ézsau között, amikor utóbbi eladta elsőszülöttségét egy tál lencséért a testvérének, majd pedig az elsőszülöttnek járó áldás elcserélésének esete Rivka segítségével. Jicchák végül 180 éves koráig élt, és őt is az Ávráhám által megvásárolt hevroni Máchpéla-barlangban helyezték végső nyugalomra, akárcsak a szüleit.
Ahogyan Ávráhám ősapa a cheszdet, a szeretettel teli kedvességet testesíti meg, úgy a második napon a sátrunkba látogató spirituális vendég, Jicchák a gvurát, az erőt és a fegyelmezettséget képviseli. Az Ávráhám által megszemélyesített cheszedhez a szeretet, a gvurához pedig a félelem kapcsolódik, ahogyan Ávráhám szeretettel, Jicchák pedig istenfélelemmel szolgálta az Örökkévalót. Így önmegtartóztatóan, visszafogottan cselekedett, bármit is tett, és bölcseink azt mondják, hogy ez az oka annak is, hogy ő az az ősapák közül, akiről a leginkább szűkszavúan nyilatkozik a Tóra, és akiről a legkevesebbet tudunk. Míg apja nyitott, utazásra kész aktivista, Jicchák zárkózott, csöndes egyéniség volt, aki Kánaán földjét sem hagyta el soha életében. Ennek megfelelően utódainak az önmegtartóztatás, a szerénység, az illendőség és a belső önmegfigyelés pozitív tulajdonságait hagyta örökül.
zsido.com