Szukot ünnepének utolsó, hetedik napján – hosáná rábá napján – a hagyományos vendégek közül Dávid király látogat el a sátrakba (erről korábban itt írtunk), a hászid uspizin sorából pedig az ötödik lubavicsi rebbe, a rebbe Rásáb vendégeskedik sátrainkban. A két személyiség közös vonása a királyság, melynek végső megnyilvánulása a megváltás korában jön majd el. Dávid királyé és leszármazottaié Izrael trónja örök időkig, és az ő házából származik majd a megváltó, a Másiách is.
A rebbe Rásáb, Sálom Dovber Schneersohn rabbi, a negyedik rebbe, a Máhárás fia, a Chábád ötödik rebbéje zsidó számítás szerint 5621-ben (1860) született. Ezt az évet héber betűkből így írják ki: תרכ”א. Ezekből a betűkből az arámi „kitrá” – korona szó is kirakható. A rebbe által 1897-ben Lubavicsban alapított Tomchei Temimim jesiva koncepciója is ide kapcsolódik: a diákok katonák Dávid házában, akiknek elsődleges célja, hogy elősegítsék a Messiás eljövetelét.
A rebbe Rásáb, aki fiatalon elhunyt apja után nagyon hamar átvette a mozgalom vezetését, és követte őt világi, közéleti szerepvállalásában is, valódi zsidó gondolkodó volt, aki órákon át képes volt gondolataiba mélyedve, mozdulatlanul ülni. Írásos munkássága a Chábád gondolkodás első írott rendszerezését képviseli, és a mai napig a Chábád jesivák tananyagának alapjául szolgál. Energetikus és határozott vezetői egyéniségének köszönhetően nemzetközi szinten is elismert vallási vezetővé vált. Életét a zsidó nép jövőjének szentelte, és legfontosabb célkitűzésének és feladatának a zsidó nevelést, oktatást tekintette minden szinten. Tevékenysége megerősítette a zsidó öntudatot mindenhol, ahová sikerült eljutnia, és ezzel biztosította a zsidó túlélést az elkövetkező generációkra. A hászid gondolkodást könnyen értelmezhető rendszerbe foglalta, ezzel számtalan zsidó számára tette lehetővé a hászid tanok befogadását. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy ne csupán a nagyvárosokba, hanem a távoli kis zsidó közösségekhez is eljuttassa a Tóra és a hászidizmus tanításait, és megfelelő zsidó oktatást biztosítson gyerekek és felnőtt számára egyaránt. Ennek megfelelően ő volt az, aki elsőként küldött sáliáchokat, küldötteket távoli helyekre, olyan területekre, ahova ő maga, egyedül nem tudott eljutni. Ezzel alapozta meg többek között azt a kampányt is, melyet az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneersohn rabbi indított útjára 1953-ban, hogy a szukoti sátor és a négy növényből álló csokor micváját a lehető legtöbb zsidó számára elvigyék a világban.
A rebbe Rásábról szól a következő szukoti történet, mely megvilágítja a zsidók iránti szeretetét és a micvák terjesztése iránti elkötelezettségét is: 1918 szukotján, az első világháború következtében, nem voltak etrogok Oroszországban, mert lehetetlen volt ilyesmit az országhatárokon túlról beszállítani. Csak a rebbe Rásábnak sikerült egyet szereznie, köszönhetően hászidjai ügyességének. A rebbe akkoriban Rosztovban élt, ahova a háború sodorta. Innen szándékozott alijázni – Izraelbe költözni –, olyannyira, hogy az ehhez szükséges papírokat is kitöltötte, és ekkorról származik a róla ismert egyetlen fénykép is. A rebbének tehát volt egyetlen etrogja, és természetesen a város minden zsidó lakosa a rebbéhez látogatott, hogy áldást mondhasson rá. Az esemény fényét emelte, hogy a rebbe jelenlétében tették ezt meg. Az egyik félünnepen egy hászid érkezett Rosztovon kívülről, hogy áldást mondhasson. Miután megtette, a micva fölött érzett örömében köszönetet mondott Istennek, a rebbe pedig így felelt rá: „Adja az Örökkévaló, hogy e micva által okozott öröm világítsa be az egész évedet!”
zsido.com