Az ünnep hatodik napján Joszefet (József) hívjuk meg sátrunkba a spirituális vendégek közül, a hászid vendégek sorában pedig a rebbe Máhárás, a Chábád hászidizmus negyedik rebbéje következik. Józsefről, szukot hatodik vendégéről itt írtunk részletesen. Kettejük karakterében életfelfogásuk mutatja a legtöbb hasonlóságot, mely szerint, ha az ember nehézségekkel találkozik, akkor nézzen szembe velük, és győzze le őket.

Ezt látjuk Joszef hácádik életében, és ez volt a Máhárás egyik legismertebb mondása is:  „Azt mondja a világ: »Ha nem vagy képes átmenni [egy akadály] alatt, ugord át! Én azt mondom: eleve ugord át!«”. Ezt a kifejezést jiddisül így ismerik: lechátchile áriber – eleve ugord át. Nem teoretikus koncepcióról beszélünk ez esetben, hanem gyakorlatban nagyon is megvalósítható igazságról, mely mind József, mind a Máhárás életét meghatározta. Akárhol is vagyunk, a mi kezünkben van a lehetőség arra, hogy a kihívásoknak eleget téve mind materiális, mind pedig spirituális szinten egyre magasabbra emelkedhessünk, ahogyan a testvérei által eladott József is rabszolgából lett alkirállyá.

 

A rebbe Máhárás, akinek a halálozási évfordulójáról csupán néhány nappal ezelőtt, tisré hó 13-án, vagyis szukot előestéje előtt egy nappal emlékeztünk meg, a harmadik rebbe, a Cemách Cedek (aki a hászid uspizin sorából az ötödik) és felesége, Chájá Muská legkisebb, hetedik fia volt. 1834-ben született, és mint elődei, ő is nagyon korán kitűnt rendkívüli tudásával és képességeivel. 21 éves korától fogva a közügyekben igen tevékeny apja kérésére rendszeresen részt vett kormányzati és közösségi események szervezésében, valamint tárgyalásokon a zsidóság ügyének előmozdítása érdekében. 1862-ben, szintén apja kérésére kezdett el hászid értekezéseket, úgynevezett máámárokat mondani nyilvánosan a Chábád filozófiájáról. Ez a lubavicsi hagyomány szerint a Chábád rebbék feladata, és a Cemách Cedek ezt mondta a hászidjainak: „úgy hallgassátok őt, mint ahogyan engem hallgattok”. 1863-ban, apja halála után Smuel rabbi lett a Chábád hászidok feje. Romló egészségi állapota ellenére tanított, közösségi feladatokat látott el, és rengeteget utazott, hogy politikai és gazdasági vezetőkel találkozzon, többek között azért, hogy elérje, hogy vessenek véget a zsidó lakosság ellen irányuló pogromoknak. Több nyelvet beszélt, könyveket írt, és híres volt aforizmatikus mondásairól, melyek közül számos ránk maradt. Érdekes módon ő volt a hét közül az egyetlen lubavicsi rebbe, aki születésétől haláláig egész életét Lubavicsban élte le. Mind apjáról, a harmadik rebbéről, mind pedig fiáról, az ötödik rebbéről maradt ránk kép, a Máhárás arcképe azonban nem ismert.

 

zsido.com