Gondolj jóra és jó történik majd

A lubavicsi Menáchem Mendel rabbi, akit Cemách Cedek néven is ismernek, a Chábád mozgalom harmadik rebbéje volt. A címben idézett jelmondata: (héberül ma a táchsov tov, jihje tov formában használatos, jiddis eredetiben: tracht gut vet zein gut). Ennek megfelelően minden helyzetből igyekezett a lehető legjobbat kihozni, soha nem csökkent a zsidók felé irányított szeretete és odafigyelése, és lankadatlanul tevékenykedett életük jobbításának érdekében.

A rabbi 1789-ben született, ros hásáná előestéjén. Unokatestvérét, Chájá Muskát vette feleségül. Hét fiuk és két lányuk született. 1866-ban, niszán 13-án, egy nappal peszách előestéje előtt adta vissza lelkét a Teremtőnek, hatévnyi betegség után. Tisztségében legkisebb fia, Smuel követte. Néhány nappal a 154. halálozási évfordulója után most rá emlékezünk.

A Cemách Cedek különlegesen nagy tóratudós volt, rengeteget írt, és szoros kapcsolatot ápolt korának nagy zsidó tóratudósaival. Írásai mellett dallamai és filozófiája is meghatározó szerepet töltenek be a Chábád szellemiségében. Vezetősége alatt a Chábád népszerűsége jelentősen megnőtt. Nemcsak saját mozgalmát, de az egész zsidó népet képviselte, és igyekezett politikai, gazdasági és spirituális tekintetben is zsidó testvérei segítségére lenni.

A Cemách Cedek nem egészen hároméves korában elveszítette édesanyját, Dvora Leát, aki a Chábád hászidizmus alapítója, a ljádi Sneur Zálmán lánya volt. Így nagyapja vette kezébe az oktatását. Tehetsége egészen fiatalon megmutatkozott, mély tóramagyarázatai és széleskörű tudása miatt az Álter Rebbe legfontosabb segítője lett.

1813-ban, az Álter Rebbe halált követően fia, a Cemách Cedek nagybátyja és egyben apósa, DovBer rabbi vette át a vezetést, majd az ő halálával, 1827-ben lett Menáchem Mendel rabbi a mozgalom harmadik rebbéje. Írásaiban egységbe fogta a talmudi, midrásbeli, kabalisztikus és hászid gondolkodást. Mindeközben nem hagyta figyelmen kívül zsidó testvérei rettenetes szegénységét, tanácsokkal és pénzbeli támogatással ösztönözte őket a földművelésre, hogy el tudják magukat tartani. Mivel a zsidók számára sok helyen tilos volt a letelepedés Oroszországban, földvásárlással segítette a letelepedést: Sedrin néven egy hászid falut alapított Minszk mellett.

A hírhedt I. Miklós cár éppen abban az évben hozta meg a kantonistákról szóló rendeletét, amikor a Cemách Cedekből rebbe lett. A zsidóknak ezer emberenként tíz gyermeket kellett átadniuk a hatóságoknak, hogy otthonaiktól távol, a zsidóságtól elszakítva katonának neveljék őket. A Cemách Cedek Tchiját háMétim („A halottak feltámadása”) néven szervezetet alapított, és minden erejével azon volt, hogy csökkentse a beszolgáltatandó gyerekek számát. Emellett amikor csak tehette, pénzzel váltotta ki a gyerekeket, akiknek aztán bejelentették a halálát, ezért éveken át bujkálva kellett élniük, míg végül visszatérhettek a társadalomba. A harmadik intézkedése ezzel kapcsolatban az volt, hogy megbízható küldöttei segítségével minél több kantonista zsidó gyereket próbált elérni, hogy kapcsolatban maradhassanak a vallással. Hasonlóképpen a besorozott zsidó katonákra is gondja volt, küldöttei feladata az volt, hogy fenntartsák számukra a kapcsolatot a zsidósággal.

1843-ban az orosz kormány úgy határozott, hogy a hagyományos zsidó oktatást és imádkozást ellehetetlenítő szabályozásokat léptet életbe. A Cemách Cedek kitartott amellett, hogy a zsidóság törvényei megváltoztathatatlanok. Erőfeszítéseit siker koronázta, a rendeletet nem iktatták végül törvénybe, és még kitüntetést is kapott. Elismertségénél fogva a továbbiakban gyakran hívták őt a zsidók segítségül. Befolyásának köszönhetően terjesztették ki például annak a területnek a határát, ahol a zsidók szabadon letelepedhettek.

Korábban írtunk az Álter Rebbe dallamairól. A Cemách Cedek ebben is követte szeretett nagyapját: az ő nevéhez is több hagyományos hászid dallam fűződik. A Chábádban nagy jelentősége van az egyes rebbék melódiáinak, vagyis nigunjainak, melyek az adott vezető különleges és sajátos filozófiáját tükrözik. E dallamok éneklése összeköti a térben és időben távoli, ám gondolkodásban közel álló közösségeket.

A Cemách Cedek legismertebb dallama a Jemin Hásem, melynek szövege a 118. zsoltár egyik mondata:  „Az Örökkévaló jobbja fölemel, az Örökkévaló jobbja hatalmas tetteket végez” (a dal címére kattintva meghallgatható). A harmadik rebbe egy másik különleges dallama a Nigun histátchut, melyet édesanyja, Dvora Lea sírjánál énekelt (a dal címére kattintva meghallgatható). A hászid hagyomány azt mondja, hogy a szentéletű asszony azért imádkozott, hogy megváltozzon az égi ítélet, mely szerint apjának azelőtt kell meghalnia, mielőtt tanításai kiteljesedhettek volna. Végül azért könyörgött, hogy ő haljon meg, apja, az Álter Rebbe pedig tovább élhessen és taníthasson. Így is történt: Dvora Lea hamarosan megbetegedett, és meghalt. A nigun histátchut melankolikus, a mélyen átérzett hiányt kifejező dallam.

Azt mondják, a Cemách Cedek időről időre megszakította néhány percre a tóratanulását, hogy elénekeljen egy-egy dallamot. Akik hallották, állították, hogy meg tudták mondani a dallamból, hogy éppen milyen témával volt elfoglalva.

Emléke legyen áldott!

zsido.com

 Forrás: chabad.org és chabad.org

  • Küldés emailben