Peszách - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2019-04-25 19:28 - Ünnep kimenete: 2019-04-27 20:00:00

12/9c. Zsidó Tudományok Szabadegyeteme 6. kötet – A zsidó vallás tizenhárom hitelve

Milyen lesz a zsidó Messiás?

Zsidó filozófia

 

Aryeh Kaplan rabbi

Milyen lesz a zsidó Messiás?

 

Vajon mit hoz a jövő?

Vannak borúlátók, akik szerint az emberiség a véghez közeledik. Vagy annyira elszennyezzük bolygónkat, jósolják, hogy el fogunk tűnni róla, vagy a túlnépesedés fog lesüllyeszteni bennünket a nyomor legalsó fokára. Mások úgy látják, hogy az ember hamarabb is megoldja a dolgot, a fejlett civilizáció áldásaként atomháborút zúdítván saját fejére.

Másrészt vannak derűlátók, akik utópisztikus jövőt jósolnak az emberiség számára. Szerintük a termonukleáris kohók termelte határtalan energia, a legfélelmetesebb betegségek legyőzése és az összes társadalmi probléma megoldása olyan világot fog elhozni, amely legmerészebb mai álmainkat is túlszárnyalja.

Az emberiségnek még soha nem voltak ilyen tágas lehetőségei. Soha nem állt még rendelkezésére ekkora hatalom, amelyet tetszése szerint jóra vagy rosszra fordíthat.

Felgyorsult világban élünk. A kétezer évvel ezelőtt élt ember a kétszáz évvel ezelőtti világban még nem talált volna nagy különbséget az akkori élet és a sajátja között. A kétszáz évvel ezelőtt élt ember azonban, ha a mai társadalomba pottyanna, olyan világgal találkoznék, amely legvadabb képzeletét is felülmúlja.

Olyan világba érkeznék, amelyben a Holdra eljutni nem a lehetetlenség leírására szolgáló költői kép, hanem megfelelő anyagi alapokkal bíró kormányprogram; amelyben atomokat hasítanak, és feltárják az élet titkait; amelyben a nemrégiben még egész kultúrákat megtizedelő félelmetes járványok nem pusztítanak többé; amelyben az ember egyidejű kommunikációs kapcsolatban van a világ minden részével, s órák alatt repül el a legtávolabbi országokba is; amelyben az igavonó állatok gyakorlatilag a múlt emlékei, s elektromos személyzet szolgálja az embert.

Vajon mit jelent ez?

Miért éppen most történik mindez? Hogy lehet, hogy az emberiség történetének előző évezredei folyamán élt nagy géniuszok nem voltak képesek forradalmasítani a tudományt? Miért váratott magára századunkig a robbanásszerű fejlődés?

S hová vezet mindez?

Vajon összefügg-e egymással az információrobbanás és az embereknek a társadalmi igazságosság iránti megnövekedett érzékenysége?

Kereshetnénk szociológiai kapcsolatot a két jelenség között. Félretolhatnánk a problémát azzal, hogy véletlen egybeesésről van szó. Ám van olyan magyarázat, ami ma már az egész világra vonatkozik ugyan, nekünk, zsidóknak azonban különleges szerepünk van benne.

Kétezer évnyi szenvedés és könyörgés után ismét ősi hazánkban élhetünk.

Ennek a ténynek a másik két jelenséggel való összekapcsolódását megint csak véletlen egybeesésként lehetne elkönyvelni, ha nem lenne egy bökkenő.

Ezt előre megjósolták.

Ha előítéletek nélkül tekintünk mai világunkra, láthatjuk, hogy szinte kivétel nélkül megvalósulóban vannak a zsidóságnak a messiási időket megelőző korszakra vonatkozó próféciái. A legszkeptikusabbak sem állíthatják, hogy ez merő véletlen lenne. A tisztán látó ember felismeri az Örökkévaló keze nyomát.

Mi, akik hiszünk az Örökkévalóban, tudjuk, hogy Ő irányítja az emberiség sorsát. Bár az egyén szabad akarattal rendelkezik, az Örökkévaló a Maga céljai felé tereli a történelem menetét. A társadalom közösségi céljait így többnyire Ő határozza meg. A találmányok és felfedezések az isteni akarat eredményeképpen jönnek létre. A kormányok az Örökkévaló vezetésével az Ő céljai érdekében munkálkodnak.

A történelem végső célja a társadalom tökéletesítése. Mivel mindent az Örökkévaló teremtett, mindennek a folytonos tökéletesedésre kell törekednie. Ez vonatkozik az ember földi világára is, amely az Örökkévaló szolgálatának színhelyéül teremtetett.

Ezt a végső célt nevezzük messiási időnek: ez a történelem folyamatának központi magva. A Messiás eljövetele a zsidóság alapvető hittétele. Ez a vágy és várakozás teszi derűlátóvá a zsidókat az emberiség jövőjét illetően.

Mégis zavarba jönnénk, ha végiglapoznánk a messiási korral foglalkozó szakaszokat a Bibliában, a Talmudban, a Midrásban és a Zohárban. Egyes hagyományok ellentmondani látszanak a többinek, s úgy tetszik, a jóslatok alig többek költői képeknél. Eleve kudarcra ítéltnek tűnik a kísérlet, hogy összecsengést, magyarázatot találjunk e tanításokban.

Az egyik alapvető ellentmondás abban a kérdésben van, hogy vajon csodák közepette következik-e el a Messiás kora. Sok tanítás emellett szól, például Dániel prófétáé[1]: „Jött valaki az ég felhőin…”. Mások prózaibb látásmóddal szemléltetik a kérdést[2]: „Királyod érkezik hozzád… alázatos, és szamáron ül…”.

A Talmud felismerte ezt az ellentmondást, és azt mondja, hogy kétféle módja van a messiási kor eljövetelének. Ha kiérdemeljük a csodákat, akkor csodák kíséretében jön el. Ha nem leszünk érdemesek erre, akkor természetes körülmények között köszönt be az az idő.

Akár kiérdemeljük a csodákat, akár nem, az Örökkévaló mindenképpen a messiási kor felé vezérli a történelem folyamatát. A csodákat kiérdemelve persze hamarabb jutunk el a célhoz, mint a történelem taposta ösvényt követve.

Bölcseink között akadtak, akik a Messiás csodákkal kísért eljövetelén munkálkodtak, a többség azonban tudomásul vette, hogy ki kell várni az Örökkévaló megszabta időt, amikor a történelem erői a csodák segítsége nélkül hozzák el ezt a kort. Ezért tanította Smuél ámorá: „A mai és a messiási idők között csak a zsidó népnek a nem zsidók által történő elnyomása, leigázása képezi a különbséget.” Bölcseink más helyütt is azt tanítják, hogy a megváltás nem egyszerre következik be, hanem fokozatosan, a maga természetes módján.

Persze a messiási korra vonatkozó hagyományok többsége vagy allegorikus, vagy olyan körülményeket feltételez, amelyekről csak az Örökkévaló gondoskodhatik, tehát nem mindegyik szükségszerű feltétele a megváltásnak. Ezért előfordulhat, hogy a Messiás bármikor, minden figyelmeztetés nélkül eljön.

Egy tökéletes társadalomban nem létezhetnek többé betegségek. Ezért mondja a jóslat[3]: „Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve.”

Bizonyos fajta munkák is meg fognak szűnni, hogy az ember teljesen végső céljának szentelhesse magát. Sok jóslat szól olyan csodákról, mint a tyúktojás nagyságú szőlő vagy az öklömnyi búzaszem. A mai technológiák nem járnak messze attól, hogy mindezt létrehozzák. S valóban: Rábán Gámliél megállapította ezekről a jóslatokról, hogy nem a természeti törvények megváltozását feltételezik, hanem a magasan fejlett technológiát.

Természetesen mindez nem lenne több puszta találgatásnál és belemagyarázásnál, ha nem támasztaná alá az a tény, hogy a mai technológiai forradalmat, sőt kitörésének idejét is többé-kevésbé pontosan megjósolták.

Mintegy kétezer évvel ezelőtt írta le a Zohár: „A hatodik évezred hatszázadik évében a magas bölcsesség kapui és a lenti bölcsesség forrásai feltárulnak. Ezáltal készül föl a világ a hetedik évezredre, úgy, ahogyan az ember készül föl pénteken napszállta tájban a szombatra. Ez ugyanaz. Erre emlékeztet az Írás[4]: »Noé életének hatszázadik évében… fölfakadt… a nagy mélység minden forrása…«”.

Itt egyértelmű a jóslat, hogy a zsidó időszámítás szerinti 5600. évben, 1840 körül, megnyílnak a lenti bölcsesség forrásai, és ugrásszerűen fejlődésnek indulnak a világi tudományok. Éppen 1840-ben nem történt ugyan különösebb tudományos áttörés, a dátum mégis – mondhatni, hátborzongató pontossággal – megközelíti napjaink tudományos forradalmának kitörését.

A hagyomány képes volt előre jelezni még a modern technológia rettenetes romboló erejét is. Rabbi Elázár például azt tanította, hogy a messiási kor egy olyan nemzedék idejében jön el, amely képes lesz arra, hogy elpusztítsa önmagát.

A messiási idők a megrázó technológiai csodáknál nem kevésbé drámai társadalmi forradalommal fognak járni. Nemzetközi szinten ez a háborúskodás teljes végét jelenti, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta[5]: „Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.” Több kommentátor szerint „a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever”[6] allegória szintén a nemzetek közötti békére és egyetértésre utal. A braclawi rabbi Náchmán azt mondja, hogy az ember föl fogja ismerni a háborúság esztelen voltát, ahogyan a pogány bálványimádásét is fölismerte.

Az egyén számára még nagyobb változások fognak bekövetkezni. Ha majd a népek „kardjaikból kapákat kovácsolnak”, a dollármilliárdokat, amelyeket ma háborúkra és „védelemre” költenek, a társadalom tökéletesítésére fogják fordítani. Olyan mértékű lesz a társadalmi igazságosság, mint amilyenről a prófécia beszél[7]: „Az Örökkévaló esküre emelte jobb kezét… Nem adom többé gabonádat eledelül ellenségeidnek. Nem isszák többé idegenek mustodat, amelyért te fáradoztál…”. S a prófécia szelleméhez tartozik az is[8]: „Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.”

A leggyökeresebb változások egyike az Ádámra kimondott átok megsemmisülésével fog bekövetkezni. A technológiai forradalom teljesen eltörli ezt az átkot[9]: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret…”. Ez a változás még nagyobb fordulatot hoz az asszonyok szempontjából. Az asszonyok számos szerencsétlenségének oka az Évára kimondott átok[10]: „…fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” A nők helyzete gyökeresen meg fog változni ennek az átoknak az elmúltával, s bizonnyal erről szól a prófécia[11]: „…valami újat teremt az Örökkévaló a földön: a nő jár a férfi után!”

Az ugrásszerű technológiai és társadalmi változások nagy társadalmi felforduláshoz fognak vezetni. A kataklizmatikus változások rettenetes kínokat okoznak, amelyeket chevlé Másiáchnak, a Messiás születési fájdalmainak mondhatunk. Ha a Messiás csodák közepette érkezik, ezek talán nem fognak bekövetkezni, de ha a természet rendje szerint jön el, akkor elkerülhetetlenek lesznek a változások okozta szülőfájások.

A messiási időkkel kapcsolatos hagyományok közül az egyik legfontosabb a szétszóratásban élők összegyűjtésére és Izrael országában való újratelepítésére vonatkozik. Ez némi politikai függetlenséggel kezdődnék, sőt egyesek szerint a többi nemzet hozzájárulásával. Számos hagyomány beszél arról, hogy a zsidók a Messiás eljövetelét megelőzően vissza fognak térni Izrael országába. A prófécia alapján[12] – „Rajtatok pedig, Izrael hegyei, ágak sarjadnak, és gyümölcs terem népemnek, Izraelnek, mert hamarosan hazatérnek…” – azt tartják, hogy újra megművelik az ország földjét. Arról is szól hagyomány, hogy a Messiás Izrael országában fog megjelenni.

Minden jel arra mutat, hogy a zsidók többsége akkor is vissza fog térni hazájába, ha a Messiás csodák kísérete nélkül érkezik meg. A Messiás eljövetelére vonatkozó egyik fontos hagyományunk szerint pedig a Messiás elérkezte a próféciák feltámadását jelzi majd. Számos hagyomány szerint Élijáhu próféta eljövetele előzi meg a Messiásét, aki maga is próféta lesz.

Egy másik fontos hagyomány, hogy a Bét Hámikdás, a jeruzsálemi Szentély a messiási idők kezdete előtt újjá fog épülni. Más hagyomány szerint viszont Jeruzsálemet nem lehet újjáépíteni, amíg a szétszóratásban élők többsége egybe nem gyűlik. Ez is azt látszik alátámasztani, hogy a messiási kor előtt Izraelt be kell telepíteni. Az is lehetséges azonban, hogy maga a Messiás fogja beteljesíteni mindezt, még mielőtt felismernék. Erre a továbbiakban még visszatérünk.

A fogadására előkészített világra születik azután a Messiás.

Halandó emberi lény lesz, akinek emberi szülők a szokásos módon adnak életet. A hagyomány szerint Dávid király egyenes ági leszármazottja lesz, s valóban számos zsidó család van, amely ezzel az eredettel büszkélkedhetik.

Képzeljünk el egy karizmatikus vezetőt, aki nagyobb, mint bárki az emberiség eddigi történetében! Képzeljünk el egy politikai géniuszt, aki az összes többit felülmúlja! A ma rendelkezésünkre álló kommunikációs eszközökkel képes eljuttatni üzenetét az egész világhoz, és megváltoztathatja társadalmunk szerkezetét.

Most pedig képzeljük el, hogy az illető vallásos zsidó, egy cádik. Valaha igen­csak távol állt a cádikok egyéniségétől, hogy részt vegyenek a világ sorsának irá­nyításában, de egyre elfogadottabbá válik, hogy a különböző emberfajták, vallá­sok és népcsoportok képviselői ilyen szerepet vállaljanak. Nemsokára elér­kez­het az idő, amikor már nem elképzelhetetlen a cádik számára ez a feladat.

Az egyik lehetséges forgatókönyv a közel-keleti helyzettel foglalkoznék. Ebben az ügyben minden világhatalom érdekelt. Most képzeljük el, hogy egy zsidó, egy cádik megoldja ezt a fogas kérdést. Nem lehetetlen, hogy az államférfiúi bölcsesség és politikai zsenialitás ilyesfajta megnyilvánulása alkalmassá tenné ezt az embert a világ vezetésére. A nagyhatalmak hallgatnának az ilyen egyéniségre.

Lépjünk tovább! Az Izrael földjén létrehozott béke még több zsidót késztet majd arra, hogy az országba települjön. A nagy orosz álijá után nincs kizárva, hogy az amerikai zsidók helyzete is elég kényelmetlenné válik, s ez őket is kivándorlásra készteti, hiszen egyre jobban tönkremennek a nagyvárosok, amelyekben a zsidók többsége él és dolgozik. Ilyen módon különösebb csinnadratta nélkül megtörténhet a szétszóratásban élők egybegyűjtése.

A zsidó nép mindig mélyen tisztelte azokat, akik szerepet vállaltak a világ vezetésében. Egy ilyen cádikot természetesen még inkább tisztelnének a zsidók. Még a vallásnak is tekintélyt szerezhet.

Valószínűleg a zsidóság vezetői is elfogadnák vezérüknek. Ilyesfajta felszentelést mintegy ezerhatszáz évvel ezelőttig végeztek, s újabb bevezetése előtt fel kell újítani a Szánhedrint, a zsidóság vallási legfelsőbb bíróságát és tör­vényhozó testületét. A cádik azonban, akit az egész közösség szentel föl, újra lét­rehozhatná a Szánhedrint is. Ez a Templom felépítésének elenged­hetet­len fel­tétele, mert le van írva: „Megint olyan bírákat adok, mint régen, és olyan ta­nács­adókat, mint kezdetben. Akkor majd így neveznek[13]: Igaz város, hű­sé­ges vá­ros!” A Szánhedrin testülete alkalmas arra, hogy hivatalosan azonosítsa a Mes­siást.

Vezetői helyzetében, közvetlen tárgyalások útján vagy a nagyhatalmak közreműködésével a cádik talán visszaszerzi a zsidók számára a Templom-hegyet. Miután a Szánhedrin döntései megoldják a halachikus problémákat, lehetővé válik a Bét Hámikdás, a Szent Templom újjáépítése.

Ha mindez megtörténik, akkor valóra vált a Messiásról szóló ígéretek nagy része.

Így írja Maimonidész[14]: „Ha megjelenik egy király Dávid házából, aki a Tóra nagy tudósa, aki betartja a parancsolatokat az Írott és Szóbeli Tan szerint, ahogy előde, Dávid tette, aki ráveszi egész Izraelt, hogy a Tóra útját járja kiköszörüli a Tórán esett csorbákat, és megvívja Isten háborúit, azt nagy bizonyossággal vélhetjük Messiásnak. Ha a fentiekben sikerrel járás legyőzi a körülette lévő népeket, felépíti a Szentélyt a helyén, és összegyűjti Izrael szétszórtjait, akkor biztosan ő a Messiás.”

Nagyon fontos megjegyezni, hogy legalább ennyi szükséges ahhoz, hogy valakit Messiásnak fogadhassunk el. Számos ember akadt, aki igényt tartott a messiási címre, de a tény, hogy ezeknek a minimális feltételeknek nem feleltek meg, bebizonyította hamis voltukat.

A Messiásnak hatalma gyarapodásával hírneve is növekedni fog. A világ elkezdi fölismerni mély bölcsességét, és hozzá fordul majd tanácsért. Mint cádik az egész emberiséget arra fogja tanítani, hogy békében éljen, és kövesse az Örökkévaló tanításait.

Bár a Messiás hatása és tanítása az egész emberiségnek szól, fő feladata az lesz, hogy a zsidókat visszatérítse az Örökkévalóhoz. Így mondta a próféta[15]: „Hosszú ideig élnek majd Izrael fiai is király és vezér nélkül… Azután megtérnek Izrael fiai, keresni fogják Istenüket, az Örökkévalót és királyukat, Dávidot… az utolsó napokban.” Hasonlóképpen[16]: „Az én szolgám, Dávid lesz a királyuk: egy pásztoruk lesz mindnyájuknak. Akkor az én törvényeim szerint élnek, rendelkezéseimet megtartják és teljesítik.”

Amint a társadalom egyre tökéletesebbé válik, és a világ egyre istenesebb lesz, az emberek érdeklődése egyre inkább a transzcendencia felé fordul. Mint a próféta mondja[17]: „…mert tele lesz a föld az Örökkévaló ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja…”.

Bár az ember a messiási korban is szabad akarattal fog rendelkezni, minden arra fogja ösztökélni, hogy jót tegyen, és az Örökkévaló tanításait kövesse. Olyan lesz, mintha a gonosz hatalma teljesen megszűnnék. S ahogy az ember egyre közelebb kerül ehhez az emelkedettséghez, egyre méltóbb lesz az isteni gondviselésre, amelynek nem szabnak határt a természeti törvények. Ami ma látványos csodának számít, akkorra a dolgok természetes velejárója lesz. Ez és az ember újonnan támadó képessége, hogy kiaknázza a romlatlan természetet, elvezet az ember végleges rendeltetéséhez, a jövendő világhoz.

[1] Dániel 7:13.

[2] Zchárájá 9:9.

[3] Jesájá 35:5.

[4] 1Mózes 7:11.

[5] Jesájá 2:4.

[6] Uo. 11:6.

[7] Jesájá 62:8.

[8] Uo. 61:1.

[9] 1Mózes 3:19.

[10] Uo. 3:16.

[11] Jeremiás 31:22.

[12] Jechezkel 36:8.

[13] Jesájá 1:26.

[14] A királyok szabályai 11:4.

[15] Hoseá 3:4–5.

[16] Jechezkél 37:24.

[17] Jesájá 11:9.

  • Küldés emailben

Fejezetek