Vegyes

Aki belehalt a balesetbe, de túlélte

1973 és 1975 között Grúziából Izraelbe vándorolt zsidó fiatalok csoportjának tagjaként a brooklyni Tomchei Temimim jesivában tanultam, nem messze a Chábád mozgalom főhadiszállásától. Éreztük a Rebbe személyes törődését és szeretetét, mert különösen nagy figyelmet fordított ránk. Bennünk látta a grúz zsidó közösség jövőjét. Minden pénteken ellátogattunk a Rebbéhez és részt vettünk az összes hászid összejövetelen.… Tovább Aki belehalt a balesetbe, de túlélte

Bővebben »

A jó példa ragadós

A kaliforniai Long Beachen, ahol lubavicsi küldöttként szolgálok, gyönyörű mikvénk van. Ez az a rituális fürdő, ahol az asszonyok megmerülnek, hogy eleget tegyenek a házasélet tisztasági törvényeinek. Ez a gyönyörű mikve a Rebbének köszönhetően épült fel, s ez volt az a mikve, mely láncreakciót indított el, és számos újabb mikve felépítéséhez vezetett az Egyesült Államokban.… Tovább A jó példa ragadós

Bővebben »

Beszéld meg az őseiddel

Az ausztráliai Melbourne-ben nőt­tem fel hagyományőrző, de nem kimondottan vallásos csa­ládban. A szüleim azonban tizenegy éves koromban beírattak egy lubavicsi iskolába, ahol igen nagy hatással volt rám az egyik tanárom, Shmuel Yelen rabbi, így egyre több parancsolatot kezdtem betartani. Tizenéves koromban sok feszültséget okozott otthon a szüleim azon aggodalma, hogy nem leszek képes eltartani magam,… Tovább Beszéld meg az őseiddel

Bővebben »

A szellem eleganciája

Anyám lubavicsi családból származott, apám azonban nem. Ő lengyelországi származású volt és lengyel állampolgárságának köszönhetően a háború után beléphettek Berlin amerikai zónájába. Én ott születtem, az Eschwege hontalanok táborában. Még némi hírnévre is szert tettem azzal, hogy az én körülmetélésem volt az első a táborban. Később az Egyesült Államok­ba vándoroltunk, és Brooklyn Crown Heights nevű… Tovább A szellem eleganciája

Bővebben »

Hogyan sietteti a megváltást a Tánjá arab fordítása?

A marokkói Casablancában születtem, ahol az apám, David Bouskila rabbi egy zsidó iskolahálózatot vezetett. Bár mi egy szfárádi közösséghez tartoztunk, apám nagyon jó kapcsolatot ápolt a marokkói lubavicsi küldöttekkel. Nagyra tartotta az önfeláldozásukat és az eredményeiket. Egyszer felkérték, hogy fordítsa le a Tánját, a Chábád haszidizmus alapkönyvét, a ljadi Snéur Zálmán rabbi művét judeo-arabra. Először… Tovább Hogyan sietteti a megváltást a Tánjá arab fordítása?

Bővebben »

A hit erejével az arab támadás ellen

1976-ban fiatalemberként, a Rebbe utasítására New Yorkból Jeruzsálembe utaztam egy csoport tagjaként, hogy nap közben az óvárosi Cemách Cedek zsinagógában tanuljak, esténként pedig a belvárosban működő Torát Emet jesivában. Emellett természetesen különféle oktatási programokat is vezettünk szerte az országban. Indulás előtt a Rebbe a küldetésünkről beszélt velünk és személyesen vállalt felelősséget a biztonságunkért. Nem sokkal… Tovább A hit erejével az arab támadás ellen

Bővebben »

Törődéssel teli levelek

A hollandiai Rotterdamban születtem, vallásos zsidó családban. A nehézségek ellenére sohasem menten szombatonként iskolába, a háború alatt pedig – bár veszélyben voltunk – a szüleim nem voltak hajlandóak olyan hamis papírokat használni, melyek kereszténynek tüntettek volna fel bennünket. Anyám azt mondta, hogy inkább kerülne koncentrációs táborba, mint hogy elhagyja a Tórát. Végül ez be is… Tovább Törődéssel teli levelek

Bővebben »

Hol van apa?

Londonban nőttem fel. Gyerekkoromban alig láttam apámat, mert súlyos beteg volt és kórházban kezelték. Anyám dolgozott, így főleg a nagyszüleim neveltek. Emlékszem, hogy állandóan így nyaggattam anyámat: „Hol van apa?”. „Hamarosan itthon lesz” – hangzott a válasz. „Mikor?” – kérdeztem. „Nem tudom” – mondta anyám. Ötéves koromban azonban minden megváltozott. 1958 elején apámat kiengedték a… Tovább Hol van apa?

Bővebben »

Párizs utcáin sétálva

Párizsban születtem, egy olyan csa­ládban, mely nem igazán követte a Tóra előírásait. Amikor 1940-ben a nácik megszállták Fran­ciaországot, az öcsémmel együtt elrejtőztünk. Először egy keresztény gyermekotthonba kerültünk, majd egy kolostorba, később pedig keresztény családoknál találtunk menedéket. A háború után ismét egyesült a családunk, de továbbra is teljesen világi életet éltünk. Amikor azonban közeledtem a tizenharmadik… Tovább Párizs utcáin sétálva

Bővebben »

A könyv népe

Amikor a Bnéj-Brákban működő ponyevicsi jesivában tanultam, én gondoztam az intézmény könyvtárát. Elvileg négyhavonta váltották egymást a könyvtár felelősei, de én komolyabban vettem ezt a feladatot, mint a többiek. Amikor letelt a négy hónap, a jesiva vezetője, Joszef Slomó Kahaneman rabbi felfigyelt a könyvtárban lezajlott változásokra: a könyvek katonás rendben álltak és mindent hamar meg… Tovább A könyv népe

Bővebben »

Jó hírekre vágyva

Marokkóban születtem 1936-ban. Tizenegy éves koromban lovaskocsival Casablancába utaztam, hogy két évet az ott működő Chábád jesivában töltsek. Nem éreztem jól magam, ko­molyabb intézménybe vágytam. Amikor meghallottam, hogy a Rebbe küldöttje, Michoel Lipsker rabbi Meknesben nyitott egy új jesivát, átiratkoztam. Ott végre megtaláltam, amit ke­restem: egy intenzív tanulási programot, melyben egyaránt helyet kapott a Talmud… Tovább Jó hírekre vágyva

Bővebben »

A vonakodó szerző

A családom nagyon közel állt Árje Levin rabbihoz, Jeruzsálem egyik szent emberéhez. A rabbi mindenkin segített: szegényeken, betegeken és a brit mandátum (1920-1948) idején üldözött és bebörtönzött embereken is. Gyakran ellátogatott hozzánk és olyankor mindig én kísértem haza. Eközben a tanulmányaimról kérdezgetett és sokszor beinvitált az otthonába, hogy ott folytassuk a beszélgetést. 12 éves koromban… Tovább A vonakodó szerző

Bővebben »

„Ők mind a mi gyermekeink”

Csak akkor kezdtem megismerkedni a vallásommal, amikor 1983-ban saját orvosi rendelőt nyitottam Brooklyn lubavicsi negyedében. Idővel, amikor már kezdtem jobban ismerni a zsidó életet, telefonon hívtak, hogy menjek el Schneerson asszonyhoz. Megbeszéltünk egy időpontot, de olyan elfoglalt voltam, hogy megfeledkeztem róla. Már este fél kilenc volt, amikor felhívtak és megkérdezték, hogy mi történt. Elnézést kértem,… Tovább „Ők mind a mi gyermekeink”

Bővebben »

Miért ellenezte a Rebbe a „területet békéért” elvet?

Abban az időben, amikor Becálel Zolty rabbi szolgált Jeruzsálem askenázi főrabbijaként, én vezettem az irodáját. 1981-ben elkísértem az Egyesült Államokba, ahol a guri hászidok adománygyűjtő vacsoráján volt díszvendég. Zolty rabbi azt tervezte, hogy az út során találkozni fog a kor legnagyobb tóratudósaival, mint például Moshe Feinstein rabbival, Yosef Ber Soloveitchik rabbival, a klausenbergi rebbével és… Tovább Miért ellenezte a Rebbe a „területet békéért” elvet?

Bővebben »

„Nem követek egyetlen rebbét sem!”

1974-ben, amikor a Michigani Egyetemen tanultam, egy nap megszólított egy fekete kalapos, szakállas férfi. „Elnézést, ön zsidó?” – tette fel a kérdést. Amikor közöltem, hogy eltalálta, meghívott egy jom kipuri istentiszteletre. A rabbit Aharon Goldsteinnek hívták, ő volt az Ann Arborban működő Chábád-központ vezetője. Éveken át jártam hozzá Tórát tanulni, s eközben egyre közelebb kerültem… Tovább „Nem követek egyetlen rebbét sem!”

Bővebben »

A beszéd ajándéka

Bár modern-ortodox családban nőttem fel, apám a New York-i Chábád jesivába íratott be 1954-ben, nem sokkal a tizenhatodik születésnapom előtt. Akkoriban az volt a szokás, hogy a diákok személyes áldást kaptak a Rebbétől a születésnapjuk alkalmából. Én nem sokkal korábban csatlakoztam a jesivához, és előtte még sohasem találkoztam a Rebbével. Mielőtt beléptem volna a szobájába,… Tovább A beszéd ajándéka

Bővebben »

Mindenkivel a saját nyelvén

Apám, Joszef Ráchámim rabbi Marokkóból vándorolt Izraelbe 1911-ben, és a jeruzsálemi óvárosban telepedett le. Én is ott születtem 1937-ben. Bár rendkívüli szegénységben éltünk és a biztonsági helyzet is aggasztó volt, a szüleim arra buzdították a bátyámat és engem is, hogy a tóratanulásnak szenteljük magunkat. Engem a haderai Novárdok jesivába küldtek, ahol öt évet töltöttem, majd… Tovább Mindenkivel a saját nyelvén

Bővebben »

Hullámok hátán

1970 óta dolgozom a Kol Jiszráel rádiócsatornánál, ahol zenés műsorokat szerkesztek és vezetek. Az első kilenc év után azonban elbizonytalanodtam, és nem voltam biztos abban, hogy továbbra is ezt szeretném csinálni. Akkoriban kezdtem el a Tóra előírásai szerint élni, és sokan arra biztattak, hogy inkább üljek be egy jesivába, és pótoljam be mindazt a tudást,… Tovább Hullámok hátán

Bővebben »