Vegyes

A szeretet a legfontosabb dolog

1925-ben születtem Fehéroroszországban, egy lubavicsi családban. Amikor a Rebbét említem, Menachem Mendel Schneerson rabbira gondolok, a lubavicsi mozgalom utolsó vezetőjére. Fiatal koromban azonban, ha azt mondtuk, hogy „Rebbe”, akkor az előző rebbét, Joszef Jicchák Schneerson rabbit értettük alatta. Ő volt az, aki 1927-ben Hebronba küldte a családunkat, hogy apám kóser mészárosként szolgáljon ott. 1929 augusztusában… Tovább A szeretet a legfontosabb dolog

Bővebben »

Hol van a mennyország kapuja?

Egy régi lubavicsi családból származom. Az üknagyapám a Mitteler Rebbe, azaz a második lubavicsi rebbe tanítványa volt. A harmincas években, a szov­jet zsidóüldözések során nagy­apá­mat, Leningrád rabbi­ját letartóztatták. A szibériai gulágra küldték, ahonnan egy év­vel ké­sőbb teljesen összetörve tért ha­za, majd 1933-ban el­hunyt. Sohasem találkoztam ve­le, ahogy apámmal sem, aki a második világháborúban halt meg,… Tovább Hol van a mennyország kapuja?

Bővebben »

A furcsa kidus

1951-ben vándoroltunk Hollandiából Kanadába, és Torontóban telepedtünk le. Eleinte egy elhagyott épületben laktunk, mely a hitközség tulajdona volt, és mikvének szerették volna átalakítani. Népes család voltunk, tíz gyerekkel. Én már húszéves voltam, így dolgozni kezdtem, a fiatalabb testvéreim pedig iskolába jártak. A legkisebbek otthon maradtak anyámmal. Obi akkor hároméves volt, Amina pedig alig kettő. Nem… Tovább A furcsa kidus

Bővebben »

Nixon listája : hogyan mentett a Rebbe szovjet zsidókat?

Oroszországban születtem, közvetlenül a második világháború befejezését követően. A Rebbe közbenjárásának köszönhetően a nagyszüleim 1958-ban Izraelbe távozhattak. Mindent csendben, hírverés nélkül intézett. Egy jól kiépített zsidó földalatti mozgalmat vezetett a bolsevikok orra előtt. Mi a szüleimmel 1968-ban tudtunk útnak indulni. Ők Izraelben telepedtek le, én viszont Brooklynba mentem tanulni, a Chábád központjába. 1970-ben megnősültem és… Tovább Nixon listája : hogyan mentett a Rebbe szovjet zsidókat?

Bővebben »

A Tóra maga az igazság

 1967-ben, a hatnapos háborút követően úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy az Egyesült Államokból Izraelbe települünk át. A költözés előtt Izraelbe utaztam, állásinterjúra a Védelmi Minisztériumba. Nagy örömömre fel is vettek. Harvardot végzett jogászként az volt a feladatom, hogy védelmi eszközök, köztük tengeralattjárók beszerzését intézzem. Három évvel később azonban kaptam egy jobb ajánlatot. A hírrel felkerestem… Tovább A Tóra maga az igazság

Bővebben »

Nincs félmegoldás

Nehéz körülmények közé születtem. Vilniusban jöttem a világra 1941-ben, a második világháború közepén, mindössze két héttel azelőtt, hogy megkezdődtek volna a német bombázások. A veszély miatt nehéz volt összegyűjteni a minjent a körülmetélésemre, mert az emberek féltek az utcára lépni. A szüleim kénytelenek voltak egy időre árvaházba vinni, mert menekülniük kellett a nácik elől. Apám… Tovább Nincs félmegoldás

Bővebben »

Az Izrael-ellenes zsidó professzor

A legtöbb Jeruzsálembe látoga­tó turista megismerkedik a családunk nevével, mert megtekintik az a helyet, ahol egykor a Mandelbaumok háza állt. Az épületet 1948-ban, a függetlenségi háború alatt rombolták le és határállomást hoztak létre a hely­színen. 1967-ben, a város egye­sítését követően a kaput meg­szüntették, de a mai napig fontos történelmi és turisztikai hely­szín maradt. Egykor mi… Tovább Az Izrael-ellenes zsidó professzor

Bővebben »

Le tudja tenni a repülőgépet?

Az alábbi események 1958-ban zajlottak, amikor huszonnégy éves voltam. A Yeshiva University-n tanultam rabbinak, Joseph Ber Soloveitchik rabbi ve­zetése alatt, aki nagyon fontosnak tartotta, hogy a hallgatói katonai szolgálatot teljesítsenek. Úgy vélte, hogy a haza védelmével kell viszonoznunk mindama jót, amit a zsidó nép az Egyesült Államoktól kap. Ő vezette be azt a szabályt, hogy… Tovább Le tudja tenni a repülőgépet?

Bővebben »

A lottónyeremény

 1926-ban születtem az oroszországi Kurszkban. Bár ekkor már a bolsevikok irányították az országot, a szüleim minden nehézség ellenére képesek voltak zsidó nevelést biztosítani a számomra. Tízéves koromban a szüleim kivándorlóvízumhoz jutottak, és az akkor még brit fennhatóság alatt álló Palesztinába költöztünk, így a Szentföldön folytattam a tóratanulást. 22 éves voltam, amikor kikiáltották a független… Tovább A lottónyeremény

Bővebben »

A Rolling Stonestól a tfilinig

A szüleim holokauszttúlélők voltak Fehéroroszországból. Én egy hontalanok táborban születtem, nem sokkal a háború után. Vallásos szellemben nevelkedtem és a jiddis volt az anyanyelvem. 1950-ben az Egyesült Államokban telepedtünk le. Jesivában tanultam és tfilinben imádkoztam. A hatvanas évek közepére felhagytam a vallásos életvitellel. Először a színészettel próbálkoztam, majd jogot kezdtem tanulni a New York-i Állami… Tovább A Rolling Stonestól a tfilinig

Bővebben »

Éljen a forradalom!

A hatvanas években radikális bal­oldali aktivista voltam és egy há­borúellenes forradalomért küz­döttem. Azonban, miután találkoztam a Rebbével, egészen más irányt vett az életem. Gyerekként sokszor inzultáltak, és hamar rájöttem, hogy ennek lehet valami köze ahhoz, hogy zsidó vagyok. Akkor döntöttem el, hogy minden erőmmel a diszkrimináció ellen fogok küzdeni. Amikor beiratkoz­tam a Rochesteri Egyetemre, beléptem… Tovább Éljen a forradalom!

Bővebben »

Egyetlen tett többet ér ezer szónál

Apám, Chaim Gutnick rabbi a második világháború elől menekült Ausztráliába, így én már ott születtem. Rabbinikus munkája során apám elsősorban a Rebbe útmutatásaira támaszkodott. Alább az általa elmesélt történetekből idézek fel néhányat. 1965-ben apám ellátogatott a Rebbéhez. Elpanaszolta neki, hogy bár tehetséges szónoknak tartják, nagyon sok meghívást kap és beszédeivel egyaránt képes megnevettetni vagy könnyekre… Tovább Egyetlen tett többet ér ezer szónál

Bővebben »

Egyetemi kreditek jesivatanulmányért

1970-ben, amikor a Buffalo Egyetem hallgatója voltam, eljártam Noson Gurary rabbi zsi­dó misztikáról szóló előadásai­ra. Gurary rabbi elintézte, hogy néhány társammal együtt Crown Heightsban töltsünk egy hosszú hétvégét. Akkoriban tipikus asszimilált amerikai zsidó fiatal voltam, vállig érő hajjal. Így nem csoda, hogy igencsak kilógtam a Rebbét hallgató tömegből, amikor ellátogattam egy fárbrengenre. Mindenki más fekete… Tovább Egyetemi kreditek jesivatanulmányért

Bővebben »

Egy csodálatos ájulás

1986-ban mentem férjhez. Minden vágyunk egy gyermek volt, de öt éven keresztül nem sikerült teherbe esnem. Természetesen orvoshoz fordultunk, de a vizsgálatok során nem találtak semmilyen rendellenességet. Nem tudták megmondani, hogy miért nem leszek állapotos. Ekkor az egyik barátunk, Judah Wernick, azt ajánlotta, hogy menjünk el a Lubavicsi Rebbéhez, és kérjük az áldását. Nem tetszett… Tovább Egy csodálatos ájulás

Bővebben »

Egy kudarcra ítélt vállalkozás sikere

Üzletember vagyok és gyártulajdonos. Az alábbi történetből kiderül, hogy a családom miért hozta meg azt a minden logikát nélkülöző és látszólag hibás döntést, hogy az izraeli textiliparba fektessünk. Egyértelmű volt, hogy csak veszteségre számíthatunk. Miért döntöttünk így? Azért, mert a Rebbe ezt kérte tőlünk, mi pedig az ő követői voltunk. Az üzlet pedig, minden előzetes… Tovább Egy kudarcra ítélt vállalkozás sikere

Bővebben »

Három dollár három megmenekülésért

1990-ben Torontóba hívtak, hogy egy női konferencián tartsak beszédet. Útban hazafelé átutaztam New Yorkon, és úgy döntöttem, hogy ellátogatok a Rebbéhez, aki éppen egydollárosokat osztogatott, hogy jótékonyságra buzdítsa az embereket. Hatalmas sor fogadott, de beálltam, mert egy bizonyos ember számára mindenképpen áldást akartam kérni. Amikor rám került a sor, elmondtam, kinek szeretnék áldást kérni. A… Tovább Három dollár három megmenekülésért

Bővebben »

A hosszútávú áldás

Lubavicsi családban nőttem fel. A családom már nemzedékek óta a Chábád közösséghez tartozik, így igen közeli kapcsolat­ban álltunk a Rebbével. A Rebbe mindenről tudott, ami a családunkban történt, így igazi apafigura volt a számunkra. Miután 1960-ban a New York-i Chábád jesivában rabbivégzettséget szereztem, eljegyeztem áldott emlékű feleségemet, Esthert. 1961-ben Brazíliába költöztünk. Először két éven keresztül… Tovább A hosszútávú áldás

Bővebben »

A tasmán angyal

A New Jersey állambeli New­ark­ban születtem, itt szolgáltak a szüleim az előző Rebbe küldöttjeiként. Ez a küldetés töltötte ki az egész életüket, így olyan légkörben nőttem fel, melynek középpontjában mások szolgálata és a Rebbével ápolt közeli kapcsolat állt. Tudatában voltam annak, hogy a Rebbe áldásai, tanácsai és útmutatása határozza meg a mindennapjainkat. Emlékszem, gyerekkoromban a… Tovább A tasmán angyal

Bővebben »