1. Tavaszi hónap
Niszán azon ritka hónapok közé tartozik, melyeket a Tóra néven nevez. Isten a tavasz hónapjának (chodes hááviv) nevezi. A rendkívül alaposan kidolgozott zsidó naptár alapvetése, hogy niszán hónapnak mindig tavasszal kell lennie, ezért a hold- és a napév közti különbséget pontosan megállapított rend szerint szökőévekkel egyenlítjük ki.
2. A zsidó naptár első hónapja
„Ez a hónap legyen számodra a hónapok elseje”
– olvassuk a Tórában (2Mózes 12:2). A Talmudban felsorolt négy újévből niszán újholdja az egyik.
3. Isten ebben a hónapban vezetett ki minket Egyiptomból
210 évnyi szenvedés után Isten kihozta a zsidókat Egyiptomból. A midrás elmondja, hogy niszán azért volt a legalkalmasabb hónap a kivonulásra, mert nincs se hideg, se forróság és az eső sem esik.
4. A hónap 15-én kezdődik peszách
A kivonulás évfordulóján minden évben megemlékezünk arról, hogy Isten csodák által szabadított ki minket a rabszolgaságból. Az első (két) estén maceszt eszünk keserűfűvel (torma) és négy pohár bort iszunk a széderen, miközben elmeséljük az egyiptomi kivonulás történetét
5. A hónap neve személynév
A niszán nemcsak hónapnév, hanem személynév is egyben, fiúnak, lánynak is adják. Az Aviv/Aviva név tavaszt jelent, peszách pedig az egyetlen olyan zsidó ünnep, mely egyben személynév is.
6. A csodák hónapja
E csodákkal teli hónap nevében szerepel a „nész” – csoda szó. A lubavicsi Rebbe azt mondta, hogy aki „niszánt” látja álmában, az nagyszerű csodákra számíthat a jövőben.
7. Az oktatás és a tudás megosztásának napja
Az oktatás társadalomra gyakorolt kiemelt szerepét hangsúlyozva az Egyesült Államok 1978 óta niszán 11-én, a lubavicsi Rebbe születésnapján – a zsidó naptárhoz alkalmazkodva – ünnepli e napot.
Az oktatás és a tudás megosztásának napja
8. A virágzó gyümölcsfák áldása
A niszánban virágzó gyümölcsfákra különleges áldást mondunk. Azok, akiknek nincs kertjük, ellátogatnak egy gyümölcsösbe, hogy teljesíthessék e nagyszerű micvát, mellyel köszönetet mondunk világunk sokszínűségéért.
9. Tíz korona
Bölcseink szerint niszán elseje tíz koronát visel: a hét első napja volt, az első nap, amikor a törzsek vezetői elhozták ajándékaikat a sátorszentélybe, ezen a napon kezdődött el Áron és fiainak papi szolgálata, ekkor kezdődtek a szentélybeli áldozatok, először ezen a napon lobbant fel az oltáron az égi tűz, először ettek megszentelt ételt a sátorszentélyben, először nyugodott az Isteni Jelenlét a nép között, a kohénok először mondták el a papi áldást, ettől fogva vált tilalmassá a Szentélyen kívül felállított oltárokon áldozni és végül ez volt az új év első hónapja.
10. A törzsek vezetői tizenkét napon át hoztak áldozatokat
Majdnem egy évvel a kivonulás után készen állt a sivatagi sátorszentély. Niszán elsejétől fogva tizenkét napon át mind a tizenkét törzs vezetője elhozta áldozatát a Miskán felszenteléséhez. Napjainkban e tizenkét napon különleges Jehi rácon („Legyen az az akaratod”) imát mondunk, és elolvassuk azt a tórai szakaszt, mely leírja, hogy az egyes törzsek mit hoztak azon a napon.
11. Egész hónapban nem mondunk Táchánunt
Az első tizenkét nap – mint láttuk – örömteli, ezért nem mondjuk el a reggeli és délutáni ima során a Táchánun bűnbánó imát. Ugyanígy peszách napjain is kihagyjuk az imádkozásból ezt a részt. Mivel a hónap nagyobb része Táchánun nélkül telik, ezért egész hónapban, peszách után sem mondjuk.
12. Harminc napig tart
Kötött naptárunkban niszán harminc napos, a következő hónap, ijár pedig 29. a Talmud érdekes módon felteszi a kérdést, hogy vajon a kivonulás niszán hónapja 29 vagy 30 napos volt-e, ugyanis ennek hatása lenne sávuot ünneplésére (a tóraadás a kivonulástól számított ötvenedik napon volt).
Forrás: chabad.org