A zsidó év a kiemelkedő, tórai és rabbinikus eredetű, valamint újabb keletű ünnepnapok mellett bővelkedik egyéb különleges napokban is. Időnként előfordul, hogy jeles napok egybeesnek. A mostani szombat többszörösen is különleges nap volt. Hogy miért? Elmondjuk.
Ez a szombat ugyanis nem egyszerű sábát, hanem a purim és peszah időszakára eső négy különleges szombat egyike, a sábát háchodes, vagyis a hónap szombatja. Ez a niszán hónap, az első tórai hónap újholdját megelőző szombat, illetve maga az újhold – ha, mint ebben az évben is –, az újhold szombatra esett.
De ne szaladjunk ennyire előre. A hónap szombatján azt a részt olvassák fel a szokásos hetiszakasz mellett a Tórából, melyben az Örökkévaló meghagyja Izrael népének, hogy ünnepeljék meg az újholdakat, méghozzá niszán hónaptól fogva:
„És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz Egyiptom országában, mondván: Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első ez nektek az év hónapjai között.” (2Mózes 12:1)
Ugyanakkor ez a nap egyben ros chodes niszán, vagyis niszán hónap újholdja is. Ros chodes nem ünnepnap, de a naptár kiemelkedő napja, melyen elmondják a zsoltárokból álló hálél imafüzér rövidített változatát, külön újholdi tóraolvasást tartanak, majd muszáf imát mondanak. Még a kenyérevés után mondott utóáldás szövege is különbözik egy kissé a megszokottól. Sokan ünnepi ruhát öltenek, és Izraelben szokás kisebb ünnepséget, összejövetelt is tartani az oktatási intézményekben ez alkalomból. Ezek mellett még egy fontos aspektusa van az újholdnak: ez a nők ünnepe.
Niszán hónap egynapos újholdja, a hónap első napja a háláchá, vagyis a zsidó jog szempontjából is fontos.
Ettől a naptól fogva a legtöbb közösségben nem szokás maceszt enni, hogy a két héttel később ránk köszöntő peszah első estéjén, a széderen, minél jobb étvággyal fogyasszanak a kovásztalan kenyérből.
Peszah különleges hangulata az egész hónapra kisugárzik, ezért egy kissé még az imarend is megváltozik e naptól fogva.
Ez a nap továbbá a királyok újéve a zsidó naptár négy újévének egyike. Ez a nap szolgált választóvonalként a királyok uralkodási évének meghatározásához, vagyis akármikor is koronáztak valakit uralkodóvá, niszán elseje lesz uralkodási éveinek fordulópontja.
Niszán az egyiptomi fogságból való megszabadulás és a nemzetté válás hónapja a zsidók számára, a Tóra parancsolatai szerint pedig ez az első hónap, „a hónapok elseje”, ahogyan a Tóra fogalmaz.
A zsidó ünnepeket az Egyiptomból való szabaduláshoz való viszonyuk határozza meg, és a Tóra szerint a ros hásáná, vagyis az általánosan ünnepelt újév igen sajátos, egyedülálló módon a hetedik hónapra esik. Ez a többszörös számítási módszer tisztán elkülöníti a zsidó naptárt minden más nép kalendáriumától. Niszán elsejének még néhány további jogi vonatkozása is van, melyek ma, hogy éppen nem áll a Szentély, átmenetileg nem érvényesek.
Niszán hónap első napjától fogva egész hónapban elmondható a fák áldása, amelyet héberül birkát háilánotnak neveznek. Ehhez két (lehetőleg különböző fajtájú, de azonos is megteszi) virágzó gyümölcsfát kell egyszerre látni. A fákon legalább néhány bimbónak nyitva kell lennie. Az áldást nappal mondják el. Vannak, akik szerint szombaton is elmondható az áldás, mások szerint nem. Általánosan elfogadott, hogy a nők is elmondják a fákra mondandó áldást, mivel nem időhöz, hanem időszakhoz (egy teljes hónap áll rendelkezésre) kötött, pozitív parancsolatról van szó.
További magyarázatok a témával kapcsolatban ebben a cikkben olvashatók.
Szintén erre a napra esik az egy héttel korábban megkezdett ünnepségsorozat csúcsaként az egyiptomi eredetű zsidók szinte teljesen feledésbe merült szokása, a széder ál-táuhid. E napon tartózkodnak minden szükségtelen munkavégzéstől, peszah félünnepi napjaihoz hasonlóan. Újhold előestéjén gyertyát gyújtanak az elhunyt családtagok és a nagy rabbik emlékére. Bőségesen terített asztalhoz ülnek le, az étkezés előtt pedig – a szombati és ünnepi kidushoz hasonlóan – egy serleg bor felett mondanak áldást. A lakoma során pijutokat, héber, arab és arámi nyelvű vallásos költeményeket énekelnek.
Végül, ha még mindig nem lenne elegendő az ünneplésből, niszán hónap elsejére esik a breszlevi Náchmán rabbi születésnapjának évfordulója. A rabbi a haszidizmus alapítója, a Báál Sém Tov unokája volt és egyenes ági leszármazottja a prágai Máhárálnak, Jehuda Lőw rabinak, aki a híres Gólem alkotója volt. Tanítása, bölcs mondásai és parabolái mind a mai napig inspirációt adnak és spirituális utat mutatnak követői számára. Mély értelmű gondolatai egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a breszlávi hászidok körén kívül is.
Chodes tov, jó hónapot kívánunk!
Címlapkép: Yanki Kahan6frockinstock