Így indul a párását háchodes, a hónap szakasza:
És szólt az Örökkévaló Mózeshez meg Áronhoz Egyiptom országában, mondván: Ez a hónap nektek a hónapok kezdete, első ez nektek az év hónapjai között. Szóljatok Izrael egész községéhez, mondván: E hónap tizedikén vegyen magának ki-ki egy bárányt, az atyai ház szerint, egy bárányt egy ház számára. (2Mózes 12:1-3)
Ez a részlet az, mely a zsidó időszámítást meghatározza, és ez az oka annak, hogy éppen a niszán hónap újholdját megelőző szombaton olvassák fel. Az Örökkévaló kijelenti, hogy ez a hónap, vagyis az Egyiptomból való kivonulás hónapja, niszán az év első hónapja. A zsidó hagyomány többféle újévet ismer. A tórai számítás szerint az ünnepeket niszán hónaptól számoljuk. A ros hásánáként, vagyis újévként ismert ünnep pedig a tórai év hetedik hónapjára esik: A hetedik hónapban, a hónap elsején legyen számotokra szombati nyugalom… (3Mózes 23:24)
A magyarázók azt is elmondják, hogy ez az első parancsolat, melyet a zsidók kaptak, az újhold megszentelésének micvája. A zsidóságban mindennek ideje van. A spirálisan előrefelé haladó időben rendszeresen visszatérünk a kiindulópont fölé, abba a mezőbe, vagy spirituális energiába, melyből az eredeti esemény táplálkozott. A parancsolatok teljesítése által az ember felemeli a hétköznapi dolgokat és szentebbé teszi a világot, mely ezáltal alkalmassá válik arra, hogy az Örökkévaló benne lakozzon. Minél több micvát teszünk, annál magasabb szintre emelkedik a világ. Ennek azonban nem csak tárgyi, materiális, hanem időbeni aspektusa is van, ezért fontos, hogy a micvák átadása előtt az Örökkévaló tisztázza az időbeni kereteket.
Chodes tov, azaz jó hónapot kívánunk olvasóinknak!