Zájin ádár nemcsak Mózes születésének és halálozásának napja, hanem a nagykállói csodarabbi, reb Jicchák Ájzik jorcájtja is. Idén immár 205. alkalommal emlékezünk rá.
Ebben a polgári évben hétfő este köszöntött be zájin ádár, Mózes tanítónk napja, aki a hagyomány szerint ezen a napon született és hunyt el. A világ zsidósága számára ez öröm- és emléknap egyszerre. A magyar zsidóság számára azonban különösen is személyes jelentőséggel bír, hiszen ezen a napon van a „kállói szent”, reb Taub Jicchák Ájzik, a nagykállói csodarabbi halálozási évfordulója is.
A nagykállói csodarabbi legendája
Reb Jicchák Ájzik életéről kevés történelmileg dokumentált adat maradt fenn, viszont annál több legenda. A nagykállói rebbe alakja már életében különös fényt kapott, halála után pedig a történetek csak tovább színesedtek.
Az egyik legismertebb elbeszélés szerint két galíciai bóher utazott el hozzá peszáchra, hogy saját szemével lássa a híres cádik széderét. A rebbe azonban különös módon viselkedett: komótosan járkált, ostort pattogtatott az udvaron, majd egy katonát és egy nőt fogadott, akiket rendkívüli tisztelettel üdvözölt. Meg akarta áldani őket, miért a bócherek beleegyezését kérte, akik viszont zavarukban inkább teljesen elfordultak tőle.
A megbotránkozott tanítványok csak később, saját rebbéjüktől tudták meg: a látogatók nem mások voltak, mint Élijáhu próféta és maga a Messiás! Ha megkapták volna a rebbe áldását, akkor eljött volna a megváltás… Az elszalasztott pillanat egy életre szóló tanulsággal bírt a bóchereknek.
A nagykállói „zsidó búcsú”
A nagykállói régi zsidó temetőben álló ohel az elmúlt 205 évben folyamatos zarándokhely maradt. Már a 19. század végén beszámoltak róla az újságok: az év nagy részében csendes temető a jorcájt napján hirtelen megtelik élettel. Az ország legtávolabbi pontjairól, sőt Lengyelországból és Moldvából is érkeztek zarándokok, hogy imádkozzanak reb Ájzik sírjánál.
A nem-zsidó lakosság gyakran „zsidó búcsúként” emlegette az eseményt. 1893-ban például az alábbi beszámoló jelent meg a Budapesti Hirlap hírrovatában:
„Jó hetven éve már annak, hogy a nagy-kállói régi zsidó temetőbe nem temetnek. Csak a sűrűn egymás mellé ültetett akácok, a földbe süllyedt, eltöredezett sírkövek részben még látható héber feliratukkal jelzik, hogy itt zsidó temető volt s, hogy minden kő egy-egy romba dőlt életet rejt.
Egész éven át kihalt a régi temető tájéka. Nem jár arra senki, rég porrá lettek már azok is, kik itt valamikor halottjaik fölött sírtak. Az évszázados fák mozdulatlanul állanak, mintha azok is egyetértenének a temető komor csendjével. Nem gondozza senki a sírokat, egy kis szerény kriptaforma épületet kivéve. Ez a múlt században élt híres nagy-kállói csodarabbi Reb’ Eizignek a nyugvóhelye.
Erről nem feledkezik meg mai nap sem a vallásos zsidóság. Mikor a híres rabbi halálának évfordulója van, megnépesül az elhagyott temető tájéka. […] Ismét megnépesült a régi temető s mint minden évben, úgy most is lehetett hallani a zarándokoktól Reb’ Eizig »csodatetteit«, melyeknek emléke apáról fiúra száll.”
A borítókép illusztráció, a kállói rebbét feltételezhetően ábrázoló grafika alapján készült AI kép.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.