Sávuot közismerten a tóraadás ünnepe. Emellett azonban Dávid király és a Báál Sém Tov, Jiszráel ben Eliézer rabbi, a hászidizmus megalapítójának halálozási évfordulója (sőt, Dávid király születésének évfordulója, a Báál Sém Tov elul 18-án született). A Báál SémTovról mesélünk el ez alkalomból egy történetet.
Mose kocsmáros volt, a falu, melyben fogadója állt, Tadeusz Wissotzky gróf uradalmához tartozott. Mosénak már az apja is ezt a fogadót bérelte a gróf apjától, úgyszólván családias viszonyban voltak hát. Az üzlet azonban üzlet, és amikor egy kegyetlenül hideg tél, vagy tikkasztóan forró nyár miatt elmaradoztak az utazók és Mosénak nemigen volt bevétele, a gróf – apjával ellentétben – nem volt sem megértő, sem nagyvonalú. Amikor Mose egyszer félévnyi halasztást kért, mert sehogyan sem tudta megfizetni a bérleti díjat, a gróf nagy nehezen ráállt, de amikor hat hónappal később még mindig nem volt miből kifizetnie a bérletet, a gróf rettenetesen feldühödött:
„Ha nem fizeted ki nekem a következő év legelső napján a teljes bérleti díjat, fel is út, le is út! Mindenedet elveszem, téged pedig – az egész családoddal együtt – börtönbe záratlak”
– kiabálta.
Mose, mit tehetett mást, hazatért, és töviről hegyire elmesélte a feleségének, hogy mi történt. „Emlékszel, hogy egyszer nálunk járt egy utazó, aki arról mesélt, hogy él itt a közelben, Mezibusban egy szent ember?” – kérdezte az asszony. Mose emlékezett:
„Jiszráel Báál Sém Tovra gondolsz, igaz-e?”
Az asszony azt mondta: „Úgy bizony! Emlékszel, mit mondanak róla az az emberek? Hogy csodákat tesz. Hogy mindenkinek segít. Nincs más választásunk, el kell menned hozzá. Biztos vagyok abban, hogy kihúz minket a bajból.”
Mose hitte is, nem is a csodás történeteket és egyáltalán nem fűlött a foga az utazáshoz. A felesége azonban addig-addig mondogatta, mígnem ráállt a dologra, és elindult.
Alig ért Mezibusba, már érezte, hogy jó helyre jött. Megnyugodott, ám alighogy a Báál Sém Tov elé ért, megállíthatatlanul folyni kezdtek a könnyei. „Bízz a Mindenhatóban” – mondta neki a mester és egy ezüstpénzt nyomott a kezébe.
„Amikor a falutokban legközelebb vásár lesz, látogass el oda. Egy paraszt megy majd oda hozzád és megvásárlásra kínálja az áruját. Azonnal vedd meg és gyere vissza hozzám, hogy megmondjam, mit tegyél.”
Mose köszönetet mondott és hazatért. Otthonában újra elfogta a bizonytalanság: mit is segíthet a Báál Sém Tov tanácsa? A felesége azonban sürgette: „Tegyél mindent úgy, ahogyan a Báál Sém Tov mondta! Mi vesztenivalód van?”
Így aztán Mose kénytelen-kelletlen elment a vásárba, és ahogy a Báál Sém Tov mondta, oda is ment hozzá egy paraszt és egy ezüstpénz ellenében egy báránybőrt ajánlott neki. Az üzlet megköttetett és Mose újra útra kelt Mezibusba. Ahogy megérkezett, a mester máris fogata őt, elismeréssel nézegette a bőrt, majd így szólt:
„A gróf jövő héten nagyszerű születésnapi mulatságot rendez a saját maga számára. Rengeteg ember visz neki ajándékot. Legyél te is közöttük és ajándékozd neki a báránybőrt.”
Mose hazatért. Nem mondhatni, hogy különösebben vidáman, mert hát ki hallott még olyat, hogy a gazdag grófnak valaki épp egy báránybőrrel kedveskedjék, de a felesége nem tágított. „Hát nem úgy történt eddig minden, ahogyan a Báál Sém Tov mondta? Kik vagyunk mi, hogy megkérdőjelezhetnénk egy szent ember szavait? Tegyél, ahogy mondta, vidd el a bőrt a grófnak!” Amikor elérkezett a nagy nap, Mose is elment a kastélyhoz, ám amint meglátta a szebbnél szebb és drágábbnál drágább ajándékokat, bizony alaposan elment a kedve az ajándékozástól.
Akkor azonban már nem volt mit tenni, az egyik őr már meg is látta őt a báránybőrrel a kezében, már el is vette tőle és vitte a grófhoz: „Nézze, méltóságos gróf úr, mit hozott az az ágrólszakadt Mose. Báránybőrt!” A gróf feldühödött és a fogadóst a pincébe záratta, hogy később foglalkozhasson majd az ügyével. Az egyik, már kissé kapatos vendég azonban azt mondta: „Nézzük csak közelebbről azt a báránybőrt”. És mindannyian hangosan nevetni kezdtek. Amint azonban nézegették, egyszer csak valami csodálatosat láttak meg rajta: a bőrön középen csodás minta rajzolódott ki: a gróf és a gróf apjának a neve, születési dátuma és a családi címer! „Bámulatos! Még sosem láttam ilyet!” – kiáltozták a vendégek. A gróf alaposan megszemlélte az ajándékot, majd azonnal Moséért küldetett. Az szegény remegett, mint a nyárfalevél, azt hitte, menten fejét veszik arcátlanságáért. Legnagyobb meglepetésére azonban a gróf kérdést szegezett neki: „Honnan vetted azt a báránybőrt?”
„Kérem, kegyelmes uram, nem szándékoztam semmi rosszat tenni” – felelte alig hallhatóan a fogadós. A gróf biztosította arról, hogy se neki, se semelyik családtagjának nem esik bántódása, ha elárulja, honnan származik ez a gyönyörű darab és ki készítette ezt a művészi alkotást. „Művészi alkotás?” – csodálkozott el Mose és töviről hegyire elbeszélte, hogyan látogatta meg a Báál Sém Tovot első ízben, hogy vásárolta meg a báránybőrt és mit mondott neki a mester. A gróf és vendégei tátott szájjal hallgatták a történetet. Végül ajándékokat küldtek a Báál Sém Tovnak, hogy ők is megkaphassák az áldását. A gróf eltörölte Mose adósságait, és kijelentette, hogy soha többé nem kell bérleti díjat fizetnie. A sok ajándékot Mose végül a gróf saját hintóján szállította haza. Alig ért haza és mesélte el a feleségének, mi történt, már utazott is tovább Mezibusba, hogy köszönetet mondjon a Báál Sém Tovnak a csodás közbenjárásért.