Az ukrajnai Mezibus városában élt Báruch rebbe, a nagy hírű Báál Sém Tov unokája, aki maga is komoly rabbi volt, számos követővel. Hanukára köré gyűltek a hászidjai, hogy lássák és hallják, milyen átéléssel lobbantja fel vezetőjük az ünnepi lángokat, hogyan lesznek egyre és egyre fényesebbek az esték, hiszen a szentségben csak emelkedni lehet, vagyis Hanuka minden napján eggyel több fényt gyújtunk meg, mint a megelőző napon. A rebbe elmondta az áldásokat, meggyújtotta a gyertyákat, és leült a hászidjai körében énekelni. Az egyik láng azonban váratlanul eltűnt, mintha soha ott sem lett volna, egyszerűen nyoma veszett. A rebbe egyik tanítványa szolgálatkészen meg akarta gyújtani az eltűnt lángot, a rebbe azonban leintette őt.

Beszélgetéssel, énekléssel, történetek mesélésével és természetesen tanulással folyt tovább az este, és már-már megfeledkeztek az eltűnt lángról, amikor egyszerre kivágódott az ajtó, és rongyokra szaggatott ruhájú hászid tántorgott be rajta. Kérdést sem várva elmesélte, hogy a hóvihar dacára vágott útnak, hogy a rebbéhez érhessen az ünnepre, ám egy rablóbanda foglyul ejtette az erdő közepén, megkötözték, és egy sötét lyukba dobták. Nem sokkal később a rablóbanda vezére elé vezették. A hászid elmagyarázta, hogy semmije sincs, és csupán azért kockáztatta az utazást ilyen ítéletidőben, hogy az ünnepet a rebbéjével tölthesse. A bandavezér – teljesen váratlan módon – azt mondta: elengedi a hászidot, és ha keresztüljut a rendkívül veszélyes, vadállatoktól és rablóktól hemzsegő erdőn, ő maga is jó útra tér. „Ha eléred a város határát, dobd a zsebkendődet az árokba”, mondta a hászidnak. „Ez lesz a jel, hogy épségben átjutottál a rengetegen.” A hászid visszakapta a kocsiját és a lovát a rablóktól, és útnak indult. A vaksötétben a ló nem akart elindulni, ám egyszerre csak egy apró, táncoló láng jelent meg előtte. A lova most már nyugodtan útnak indult, biztos lábakkal követte a lángot, a vadállatok pedig szerteszét futottak előlük, de még rablók se mertek közel kerülni hozzájuk. Így a hászid sértetlenül tette meg az utat a veszélyes erdőn át egészen Mezibusig. A város határába érve zsebkendőjét, annak reményében, hogy a banditák tényleg megváltoznak, bedobta az árokba. „Utána azonnal siettem a rebbéhez. Látom, mégis későn érkeztem, már szinte le is égtek a gyertyák” – mondta. Ebben a pillanatban, mindenki ámulatára, a korábban eltűnt láng visszatért, és sokszoros fénnyel ragyogott. Mindenki megértette, hogy a mester tudta, miért és hova tűnt el a láng, és nagy átéléssel folytatták tovább az ünneplést.