A lubavicsi Rebbe története a Báál Sém Tovról

Jiszráel ben Eliézer rabbi, aki később a Báál Sem Tov néven a hászidizmus alapítójaként vált ismertté, korai éveiben rengeteget utazott. Egyszerű falusi emberként járt tanyáról tanyára, faluról falura, és mindenhol megkérdezte a helyieket – a terhe alatt görnyedő vízhordót, a piacon áruló kofát, a homokban játszó gyermeket: „Hogy megy a sorod? Van mit enned? Mindenki egészséges?” És az egyszerű, istenfélő zsidók így válaszoltak neki: „Báruch Hásém, áldott az Örökkévaló, minden rendben van.” Vagy: „Hála az Örökkévalónak, javulnak a dolgok.” A Báál Sém Tov azzal a boldog tudattal folytatta útját, hogy megtalálta, amit keresett, és hallotta, amit hallani akart.

Egy napon egy bizonyos faluba érkezvén útja rögtön a tanházba vezetett. Egy idős tóratudós ült a sarokban táleszben-tfilinben, a könyvei fölé görnyedve, a falu aszkétája, aki szent elvonultságban élte az életét. Napfelkeltétől napnyugtáig egy kortyot nem ivott, egy falatot nem evett, senkivel nem beszélt, és fel sem emelte tekintetét a szent iratokról. Több mint 50 éve élt már így, elvonulva a világ dolgaitól, és mindenki tisztelte őt a faluban.

besht

„Hogy megy a sorod?”- kérdezte Jiszráel rabbi. – „Van mit enned? Mindenki egészséges?” Az aszkéta nem válaszolt, remélte, hogy az idegen, aki épp az előbb lépett be a tanházba, és kérdéseivel megzavarta őt, odébbáll. Neki azonban esze ágában sem volt arrébb menni, sőt, inkább közelebb lépett, és folytatta a kérdezősködést. Az aszkéta dühösen leintette, és az ajtóra mutatott. Jiszráel rabbi azonban türelmes hangon ezt kérdezte tőle: „Rabbi, miért tagadod meg az Örökkévalótól a megélhetését?”

Szavai elérték a kívánt hatást, az idős férfi feldühödött. Mennydörgő hangon ordított rá a Báál Sém Tovra: „Mit merészelsz mondani? Hogy van bátorságod megzavarni engem ilyen istenkáromló szavakkal?”

„Nem mondtam én semmi mást, mint amit Dávid király, Izrael dalnoka mondott zsoltáraiban”- válaszolta még mindig türelmesen Jiszráel rabbi. „Mondd csak, rabbi, mit jelent az a mondat a zsoltárban, hogy: te pedig szent vagy, Izrael dicsérő dalai közt lakozol?” – Mivel válasz nem érkezett, a Báál Sém Tov folytatta: „Mi, halandók abból tartjuk fenn magunkat, amit az Örökkévaló nagy jóságában ad nekünk. De miből ’tartja fenn’ magát az Örökkévaló? Izrael népének dicséretéből! Amikor az egyik zsidó megkérdezi a másikat: ’Hogy megy a sorod?’, és a másik zsidó az Örökkévalót dicsérve és Neki hálát adva válaszol, azzal ’táplálják’ Istent, elmélyítve a teremtéssel való kapcsolatát.”

Az alábbiakban a lelki táplálék után testi táplálékot is kínálunk, egy könnyen és gyorsan elkészíthető finomságot. A legtöbb hozzávaló kósersági pecsét nélkül is fogyasztható, de a mazsola, a tőzegáfonya és a csokicsipsz kósersági igazolást igényel.

Müzliszelet

tej- és tojásmentes

1 2/3 pohár zabpehely

1/3 pohár méz

¼ pohár barna cukor

1/3 pohár teljes kiőrlésű liszt

1 kk. só

1 kk. vaníliakivonat (elhagyható)

¼ pohár zsiradék (étolaj is megfelel)

összesen másfél pohár „töltelék”: mazsola, dió, mogyoró, mandula, tőzegáfonya, csokicsipsz, kókuszreszelék, napraforgó-, len-, szezámmag

A hozzávalókat egy nagy tálban alaposan összekeverjük, sütőpapírral bélelt tepsire nyomkodjuk, majd 170-180 fokos sütőben, mintegy 20 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve azonnal felkockázzuk (ne ijedjünk meg, ilyenkor még puha, és a kés alatt kissé szétesik), majd hagyjuk kihűlni és egyben megszilárdulni – ha van türelmünk kivárni.