A Vájechi hetiszakaszhoz kapcsolódó Háftárá: I. Királyok 2:1-12.

A Tóra első könyvét lezáró Vájechi hetiszakaszban a harmadik ősapa, Jáákov megáldja gyermekeit és meghal. Hosszú búcsúzásának tematikájához kapcsolódik a prófétai szakasz is, melyben Dávid király a halálos ágyán búcsúbeszédet mond fiának és kijelölt örökösének, Slomónak (Salamon). Bár mindkettőjüknek (Jáákovnak és Dávidnak is) számos fia volt, addig az előző az összes fiától (sőt, még néhány unokájától) búcsúzott, addig Dávid kizárólag attól az egytől, aki őt követi majd a királyi trónon. Míg Jáákov minden fia részesült az áldásból, addig Dávid egyébként rivalizáló és a trónra igényt tartó gyermekei közül csupán egyetlen, Salamon kapott útmutatást.

Dávid király arra ösztönzi még gyermek fiát, a 12 éves Slomót, hogy legyen erős és higgyen megingathatatlanul az örökkévaló Istenben, és így biztosítsa magának a sikereket és Dávid házának folytatását. Ezután további instrukciókat ad fiának különféle emberekkel kapcsolatban, akik jót, vagy rosszat tettek neki, majd örökre lehunyja a szemét. A háftárá azzal zárul, hogy Dávidot eltemetik Dávid városában, ahogyan a tórai szakasznak is része, hogy Jáákovot Hevronba viszik, hogy ott temessék el az ősatyák barlangjában, a Máchpélában, ahogyan József megígérte neki. A hetiszakaszból megtudjuk, hogy Jáákov 17 évig élt Egyiptomban, és összesen 147 évet élt. Haláláról és az azt megelőző betegségről itt írtunk. Dávid 70 éves korában halt meg (sávuot ünnepén), miután, mint a háftárából megtudjuk, összesen 40 éven át uralkodott: hét évig Hevronból és 33 évig Jeruzsálemből. Míg az ősapa azzal készült a halálra, hogy Istentől betegséget kért, hogy felkészülhessen a távozásra, addig Dávid, ahogyan az alábbiakban láthatjuk, aktívan tett ellene:

Dávid király halálával kapcsolatban olvassuk, hogy Dávid arra kérte Istent, hogy árulja el neki halála kijelölt napját. Isten annyit mondott meg neki, hogy ez egy szombati napon fog bekövetkezni. Ettől fogva Dávid minden szombatot tóratanulással töltött, hogy a halál angyala ne tudja elvinni őt. Amikor azonban elérkezett az ideje, a halál angyala cselhez folyamodott. A palota mögött gyönyörű kert volt, a halál angyala zörgetni kezdte a fák leveleit. Dávid kinézett a kertbe, és lesétált a lépcsőn, hogy lássa, mi okozza ezt a furcsa hangot. Ahogy azonban lefelé ment, egy meglazult lépcsőfok miatt elvétette a lépést, véletlenül abbahagyta a tórai szöveg mormolását, és ekkor ragadta őt el a halál.

A szöveg azt is elmondja, hogy Dávid királyt Dávid városában temették el. Annak ellenére, hogy létezik egy sír, melyet Dávid király sírjaként tartanak számon, és évszázadok óta zarándokhelyként működik, nem tudjuk, hogy hol van valójában Dávid eltemetve. Az évszázadok óta Dávid sírjaként tisztelt sírhely Jeruzsálemnek olyan részén található, mely Izrael második királyának idején még nem tartozott a városhoz, és ezért sokan azt valószínűsítik, hogy nem Dávid király valódi sírját rejti.

 Dávid sírja Jeruzsálemben

A legújabb feltételezések szerint Dávid királyt valószínűleg a mai Templom-hegy és Szemét-kapu közti területen, az ún. Dávid városában (Ir Dávid) helyezték végső nyugalomra. Az ásatások során több, jelentős méretű sírbarlang került a felszínre, talán ezek egyike lehetett Dávidé. Erről részletesen itt írtunk. A hetiszakaszban említett temetésről, Jáákov ősapa örök nyugalomra helyezéséről itt olvashatnak részletesen. Az ő sírja a hevroni Máchpélá-barlangban a mai napig biztosan ismert helyen található.

zsido.com