A ma Szinájnak nevezett hegység az egyiptomi Szináj-félsziget déli csücskének közelében fekszik. Azt, hogy pontosan melyik a Tóra által többször említett Szináj-hegy, sajnos nem tudjuk.
A Tórát maga a zsidó hagyomány Torá miSzináj – Szináj-hegyi tanításnak is nevezi. A hagyomány szerint a Szináj-hegyi tóraadáskor az egész nép jelen volt, annak minden nemzedéke egészen az idők végezetéig.
A Tórában szereplő Szináj-, vagy másképpen Chorev-hegy volt az, melynek lábánál a zsidók összegyűltek, hogy meghallgassák a tízparancsolatot, ahogyan a Jitró hetiszakaszban olvassuk:
És volt a harmadik napon, midőn reggel lett, akkor volt mennydörgés; és villámlás és sűrű felhő a hegyen és igen erős harsona hang; és megrémült az egész nép, mely a táborban volt. És Mózes kivezette a népet Isten elé a táborból, és megálltak a hegy tövében. A Szináj hegye pedig egészben füstölgött, mivelhogy leszállott rá az Örökkévaló tűzben; és felszállt füstje, mint a kemence füstje és az egész hegy nagyon megrendült. (2Mózes 19:16-18)
És ugyanitt vette át Mose Rábénu, vagyis Mózes mesterünk, ahogy nem sokkal később olvassuk:
És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre és légy ott; hadd adjam át neked a kőtáblákat, meg a tant és a parancsolatot, amelyet felírtam tanításukra. És felkerekedett Mózes meg Józsua, az ő szolgája; és Mózes felment az Isten hegyére… És Mózes bement a felhő közepébe és felment a hegyre; és Mózes volt a hegyen negyven nap és negyven éjjel. (2Mózes 24:12-18)
A tórai történeteket kiegészítő midrás így beszéli el, hogy hogyan választotta ki az Örökkévaló éppen a Színáj-hegyet arra, hogy ott adja át a Tórát választott népének:
Amikor a hegyek megtudták, hogy az Örökkévaló egy hegyre szállva adja majd át a Tórát a zsidóknak, azonnal vitatkozni kezdtek. A Távor-hegy azt mondta: én vagyok a legmagasabb, rajtam adja majd át az Örökkévaló a szent Tórát. A Kármel-hegy így szólt: én vagyok a legszebb, telis-tele virággal, én vagyok a legalkalmasabb helyszíne a tóraadásnak. Más hegyek is veszekedni kezdtek. A Szináj-hegy azonban nem szólt semmit, mivel úgy gondolta, hogy egy ilyen kicsi és jelentéktelen kinézetű hegy igazán nem lehet alkalmas a Tóra átadására. Az Örökkévaló azonban éppen úgy gondolta, hogy aki nem kérkedik, és nem dicsekszik, az a legalkalmasabb erre a különleges kegyre. Virágba öltöztette, zöldbe borította a hegyet, és megparancsolta a zsidóknak, hogy ne közelítsenek hozzá, mert szent hely az, és aki közeledik, az az életével fizet.
A Királyok első könyve (19:8) említi, hogy Élijáhu (Illés) próféta elment a Szináj-hegyre, az ő idejében tehát még minden bizonnyal ismert volt a pontos helyszín:
Fölkelt tehát, evett és ivott, és ment amaz evés erejével negyven nap és negyven éjjel, az Isten hegyéig, a Chórevig.
A polgári időszámítás szerinti I. században élt zsidó történetíró, Josephus Flavius írásaiból kiderül, hogy akkorra már bizonyosan elveszett a hagyománya annak, hogy melyik is a valódi Szináj-hegy. Jelenleg vannak, akik a Szináj-félsziget déli kiszögelléséhez közel fekvő Dzsebel Muszával azonosítják, mely egy, a környék többi csúcsához képest magas hegycsoport egyik, bár nem a legmagasabb csúcsa. A hely arab nevének fordítása: Mózes hegye. Mások szerint azonban inkább a félsziget északi részéhez kell közelebb lennie a valódi Szináj-hegynek, mely inkább útba esett az Egyiptomból kivonuló zsidó törzseknek. Ismét mások egyéb teóriákkal álltak elő, például Szaúd-Arábiában (Mose apósa, a midjáni Jitró otthona), vagy a Jordánia déli részén fekvő Petra környékén is keresik az igazi Szináj-hegyet.
zsido.com
