Onnan pedig fölment Beér-Sevába. És megjelent neki az Örökkévaló amaz éjjel mondta: Én vagyok Ábrahámnak, a te atyádnak Istene ne félj, mert veled vagyok én, megáldalak és megsokasítom magzatodat Ábrahám, az én szolgám kedvéért. És épített ott oltárt és hívta az Örökkévaló nevét, fölütötte ott sátrát és ástak ott Izsák szolgái kutat. (M.I. 26:23-25)
A Toldot hetiszakasz főszereplője a második ősapa, Jicchák (Izsák). Jicchák a Kánaán földjén dúló éhínség elől a filiszteus Gerárba menekült (akárcsak apja, Ávráhám tette); ez a hely valószínűleg a ma a Negev-sivatag szélén található Náchál Gerár völgyének közelében feltárt Tel Háror, Beer Sevától északnyugatra. Innen vándorolt Jicchák családjával és nyájaival Beer Sevába, mely név jelentése: Hét Kút, vagy Az Eskü Kútja. E nevek a Tóra első könyvének elbeszéléseire utalnak, Ávráhám, Jicchák és a hely királya, Ávimelech történeteire: a kútásásra és a békekötésre.
És történt abban az időben, hogy szólt Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére Ávráhámhoz mondván: Isten veled van mindenben, amit teszel; azért most esküdjél meg nekem itt Istenre, hogy nem fogsz csalárdul cselekedni sem velem, sem gyermekemmel, sem unokámmal! De azon kegyesség szerint, mellyel én cselekedtem veled, cselekszel te velem és az országgal, melyben tartózkodtál. És mondta Ávráhám: Én esküszöm! És megfeddte Ávráhám Ávimelechet a kút miatt, melyet erőszakkal elvettek Ávimelech szolgái. És mondta Ávimelech: Nem tudom, ki tette ezt a dolgot, te sem adtad tudtomra és én nem is hallottam, csak ma. És Ávráhám vett juhot és marhát, és Ávimelechnek adta, és ők ketten kötöttek szövetséget. És Ávráhám különállította a hét juhbárányt. És mondta Ávimelech Ávráhámnak: Mire való ez a hét juhbárány, melyet különállítottál? Ő pedig mondta: Hogy a hét bárányt fogadd el kezemből, azért, hogy legyen nekem tanúbizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat. Azért nevezte azt a helységet Beér-Sevának, mert ott esküdtek mindketten. És szövetséget kötöttek Beér-Sevában… (1Mózes 21:22-32)
A Tóra és a későbbi bibliai könyvek tanúsága szerint a helyszín tehát egészen a korai időktől fogva lakott volt. Jicchák nemcsak kutat ásott, hanem oltárt is épített az Örökkévalónak (ld. fent). Később Smuél (Sámuel) próféta Könyvében, a Királyok Könyvében, valamint Ámosz prófétánál is olvashatunk a helyről.
Az ókori Beer Seva a mai, azonos nevű várostól keletre fekszik, Tel Seva, vagy Tel Beer Seva néven a turisták számára is látogatható nemzeti park. A helyszínen 1969-76-ig, majd az 1990-es években folytattak ásatásokat, melyek során feltártak egy nagy, valószínűleg Dávid király uralkodásának időszakából, a polgári időszámítás kezdete előtti 1000 körülről származó, erődített várost, illetve korábbi korszakokra datálható településnyomokat. A Dávid-korabeli települést a térség első, tervezett városának tartják, mivel utcahálózata rácsszerkezetet követ, különválaszthatóak benne a gazdasági, a katonai, az adminisztratív és a lakhatási célokat szolgáló épületek, és megtalálhatók a jól megtervezett vízellátó rendszer nyomai is, melyek közül egy hatalmas, kőbe vájt ciszterna emelkedik ki. A feltárt emlékeket – melyek 2007 óta az UNESCO világörökség részét képezik – bemutató nemzeti parkot 1990 óta látogathatják az érdeklődők.
