Az út Ur Kászdimtól Cháránon át az izraeli Mamré tölgyeséig vezetett.
És mondta az Örökkévaló Ávrámnak: Menj el a te országodból, a te szülőföldedről és a te atyádnak házából azon országba, melyet én neked mutatok. És nagy néppé teszlek téged, megáldalak s naggyá teszem nevedet, hogy áldássá légy. És megáldom azokat, akik téged áldanak és aki téged átkoz, azt megátkozom; és megáldatnak általad a föld összes családjai. És elment Ávrám, amint szólt hozzá az Örökkévaló és vele ment Lót; Ávrám pedig hetvenöt éves volt, midőn elment Cháránból. És vette Ávrám Szárájt, az ő feleségét és Lótot, az ő testvérfiát, meg minden szerzeményüket, melyet szereztek és a személyzetet, melyre szert tettek Cháránban és elindultak, hogy menjenek Kánaán országába és elérkeztek Kánaán országába. (1Mózes 12:1-5)
A Tóra harmadik, Lech lechá („menj el”) című hetiszakaszának legelején az Örökkévaló felszólítja Ávráhámot, aki akkor még az Ávrám nevet viselte, hogy menjen el arra a földre, amelyet neki mutat, Kánaánba, azaz Izrael Földjére. Ávráhám családjának leszármazásával az előző hetiszakasz végén (Noách) ismerkedtünk meg: Terách, Ávráhám apja Noách fiának, Sémnek a leszármazottja volt. Családjával a mai Irak területén, az Eufrátesz folyó partján fekvő, a világ egyik legrégebbi városaként számon tartott Ur Kászdimban lakott. Ur az előző hetiszakaszban ismertetett Babilontól délnyugatra található. Mezopotámiának azt a területét, ahol többek közt Ur is feküdt a Tóra Árám-Náháráimnak nevezi. Innen indult el a zsidó nép első ősapjának családja északnyugat felé, a több mint kétezer kilométer távolságra fekvő Cháránba.
És vette Terách Ávrámot, az ő fiát, és Lótot, Chárán fiát, az ő unokáját és Szárájt, az ő menyét, az ő fiának, Ávrámnak feleségét és elmentek velük Ur Kászdimból, hogy menjenek Kánaán országába; elérkeztek Cháránig és letelepedtek ott. (1Mózes 11:31)
Chárán (nem tévesztendő össze Ávráhám egy testvérével, aki még Ur Kászdimban meghalt, és Háránnak hívták) a mai Törökország déli részén fekszik. Ur a bibliai kor Árám-Náháráimjának legdélebbi részén, Chárán pedig az északi területén feküdt, melyet Pádán-Árámnak is neveztek. Ávráhám 75 éves volt, amikor unokatestvérével, Lóttal együtt az Örökkévaló felszólítására elhagyta ezt a földet, melyet a Tóra Ávráhám szülőföldjének nevez. Ávráhám és Lót családjukkal és hatalmas nyájaikkal délnyugat felé tartottak, és a mai Szírián keresztül érték el az akkori Kánaánt, ami Izrael Földje. Terách más leszármazottai azonban nem tartottak Ávráhámmal, így lehetséges, hogy mind a második ősapa, Jicchák (Izsák), mind pedig Jáákov (Jákob) Cháránba mentek vissza, hogy feleséget hozzanak maguknak a saját családjuk köréből.
Ur Kászdimból tehát Cháránba, majd onnan Kánaánba vándorolt a család. Ávráhám, miután különvált unokatestvérétől, Lóttól, Mamré tölgyeseiben telepedett le:
Az Örökkévaló pedig mondta Ávrámnak, miután Lót elvált tőle: Vesd fel csak szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra, mert az egész országot, amelyet látsz, neked adom és a te magzatodnak örökre. És teszem a te magzatodat annyivá, mint a föld pora hogy megbírja valaki számlálni a föld porát, úgy lesz a te magzatod is megszámlálható. Kelj fel, járd be az országot hosszában és széltében, mert neked adom azt. És Ávrám sátorozott és elérkezett és letelepedett Mámré tölgyeinél, melyek Hevronban vannak; és épített ott oltárt az Örökkévalónak. (1Mózes 13:14-18)
És jött egy menekülő és tudtára adta Ávrámnak, az ivrinek; ő pedig lakott Mámre tölgyeinél… 1Mózes 14:13)
Mamre tölgyeseit (Álonéj Mamre) több alkalommal is említi hetiszakaszunk. Ávráhám ezen a letelepedési helyen épített oltárt Istennek, és itt találkozott az angyalokkal, akik arról értesítették, hogy egy év múlva fia születik. Mámre tölgyeseiben alapította meg Ávráhám a zsidó nép első hadseregét is, amikor háborúba indult a Lótot elrabló királyok ellen. A hely nevének eredete az a tölgyes, mely a bibliai időkben egy bizonyos Mámre nevű ember tulajdonában voltak. Itt, a várost körülvevő völgyek fölé emelkedő, tölgyes hegyhátakon telepedett le Ávráhám ősapánk.
A helyszín Hevronban, a zsidó nép egyik szent városában található, látogatni jelenleg csak különleges engedéllyel lehet, mivel majdnem két évtizede a Palesztin Hatóság alá tartozik. A Máchpélá-barlangtól északnyugatra fekszik. A modern kori régészeti ásatások a helyszínen felszínre hoztak egy két méter magas, 70×30 méter területű falat, melyet minden valószínűséggel Hordosz (Heródes) király épített kétezer évvel ezelőtt. A fal építészetileg egyezést mutat a Máchpélá-barlang és a jeruzsálemi Siratófal szintén Heródes-korabeli elemeivel. Egy korábbi periódus két tornyát is feltárták a régészek. A polgári időszámítás szerinti IV. században a korai keresztények templomot alapítottak a helyszín közelében, melyet három évszázaddal később a muszlim hódítók romboltak le. A templom környéke a Szentföld egyik legnépszerűbb piactere volt évszázadokon át, a Talmud Botná néven említi, ám azt is megjegyzi, hogy a bálványimádó rituálék miatt, melyeknek sokan hódoltak a vásárokon, a zsidóknak nem ajánlatos azokat látogatniuk.
Tudelai Benjámin, XII. századi utazó, aki részletes leírást készített a Közel-Kelet számos helyszínéről, így tudósított útinaplójában: „A Máchpélát övező mező után áll Ávráhám háza; a ház előtt egy kút található, de az Ávráhám ősatya iránti tisztelet miatt senki sem építkezhet a környéken.”
A szintén XII. századi utazó, a regensburgi (ratisboni) Ptáchjá rabbi így írt a helyszínről: „Mamre tölgyei között… élt egy öreg ember…, azt mondta a fiának, hogy mutassa meg Ptáchjá rabbinak azt a fát, mely alatt az angyalok megpihentek. Egy gyönyörű, három részre osztott olajfát is mutatott neki, melynek egy kő volt a közepében. A hagyomány szerint, amikor az angyalok leültek a kőre, a fa három részre osztódott, úgy, hogy mindegyikük a saját fája alatt ült, de még mindig ugyanazon a kövön. A fa gyümölcse nagyon édes. A fa mellett van Szárá kútja, vize tiszta és édes… és Szárá kútjától száz könyöknyire van Ávráhám kútja, vize elfogadható. Egy 28 könyök nagyságú követ is mutattak neki, melyen ősapánk, Ávráhám körülmetéltetett.”
