1. Vajha úgy volnál mint testvérem nékem, ki anyám emlőit szopta; találnálak az utczán, megcsókolnálak, és nem is gúnyolódnának rajtam.
 
2. Elvezetnélek, bevinnélek anyám házába, hogy tanítson engem; inni adnék neked a fűszeres borból, gránátalmám mustjából.
 
3. Balja fejem alatt és jobbja átölel.
 
4. Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, ne ébreszezétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
 
5. Ki az, aki Feljön a puszta felől, támaszkodva barátjára? Az almafa alatt ébresztettelek föl; amott vajudott veled az anyád, amott vajudott az, ki téged szűlt.
 
6. Tégy engem minta pecsétgyűrűt szívedre, mint a pecsétgyűrűt karodra; mert erős mint a halál a szerelem, kemény mint az alvilág a féltékenység, hevei tűznek hevei, Istennek lángja. 
 
7. Sok víz nem bírja kioltani a szerelmet és folyamok nem sodorják el; ha háza egész vagyonát adná valaki a szerelemért, gúnyolódva gúnyolódnának rajta.
 
8. Van nekünk kis nővérünk és emlői nincsenek; mit tegyünk nővérünkkel azon a napon, amelyen majd megkérik?
 
9. Ha kőfal ő, építünk rá ezüst toronysort; s ha kapu ő, zárjuk el őt czédrusfa táblával.
 
10. Én kőfal vagyok és emlőim mint a tornyok; akkor lettem szemében, mint nő, aki békét talált.
 
11. Volt Salamonnak egy szőlője Baál-Hámónban; átadta a szőlőt az őrzőknek, ki-ki hoz fejében ezer ezüstöt.
 
12. Az én szőlőm előttem van, az ezer a tied, Salamon, s a kétszáz azoké, kik őrzik a gyümölcsét.
 
13. Te, ki a kertekben lakol, társak figyelnek hangodra, hallasd velem!
 
14. Fuss el, barátom és légy hasonlóvá a szarvashoz vagy az őzök gidájához a fűszerek hegyein.