1. Eljöttem kertembe, én nővérem, én arám, leszedtem myrrhámat fűszeremmel együtt, ettem lépemet a mézemmel együtt, ittam boromat a tejemmel együtt; egyetek, társaim, igyatok és részegedjetek, barátaim!
 
2. Alszom én, de szívem ébren van. Hallga, barátom kopog: nyiss ki, nővérem, kedvesem, galambom, jámborom, mert fejem harmattal van tele, fürteim az éjnek csepjeivel.
 
3. Levetettem köntösömet, hogyan ölteném föl, megmostam lábaimat, hogyan szennyezném be?
 
4. Barátom benyújtotta kezét a nyíláson, és beleim zúgtak miatta.
 
5. Fölkeltem én kinyitni barátomnak, s kozeim cseppegtek myrrhától és ujjaim myrrhától, mely folyt a závár ágaira.
 
6. Kinyitottam én barátomnak, de barátom elfordult, eltűnt, – lelkem elszállt beszéde alatt — kerestem öt, de nem találtam ; szólítottam, de nem felelt nekem.
 
7. Találtak engem. az őrök, kit körüljárnak a városban, vertek engem, megsebesítettek, levették fátyolomat rólam a falak őrei.
 
8. Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai: ha találjátok barátomat, mit mondjatok neki? Hogy betegje vagyok a szerelemnek.
 
9. Miben különb a barátod más barátnál, te legszebbike az asszonyoknak, miben különb a barátod más barátnál, hogy úgy megesketsz minket?
 
10. Barátom fehér és piros, kiemelkedő tízezer közül;
 
11. feje finom arany, fürtjei bodrosak, feketék mint a holló;
 
12. szemei mint galambok a víz medreinél, tejben fürödnek, foglalatban ülnek;
 
13. orczái mint fűszeres virágágyak, illatszereket termők; ajkai liliomok, cseppegve folyó myrrhától;
 
14. kezei aranyhengerek tarsiskövekkel foglalva, teste remekmű elefántcsontból, borítva zafirkövekkel;
 
15. lábszárai márvány-oszlopok, ráillesztve aranytalpakra; ábrázata olyan,mint a Libánon, válogatott, mint a czedrusok; ínye édesség és mindenesíől gyönyörűség. Ez az én barátom s ez az én társam, Jeruzsálem leányai!