1. Fekvőhelyemen az éjszakákon kerestem azt, kit lelkem szeret, kerestem, de nem találtam.
 
2. Hadd kelek csak föl, hadd járok körül a városban, az utcákon és tereken, hadd keresem azt, kit lelkem szoret; kerestem, de nem találtam.
 
3. Találtak engem az őrök, kik körüljárnak a városban: azt, kit lelkem szeret, láttátok-e?
 
4. Alig, hogy odébb mentem tőlük, már is találtam azt, kit lelkem szeret; megfogtam és nem is engedem el, míg be nem viszem anyám házába, szülőm kamarájába.
 
5. Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébresszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve. 
 
6. Mi az, ami feljön a puszta felől, mint füstnek oszlopai, átillatozva myrrhától és tömjéntől, a kalmár minden fűszerporától?
 
7. Íme ágya Salamonnak – hatvan vitéz körülötte Izraél vitézei közül; 
 
8. mindannyian kardot fogók, harczhoz szokottak, mindegyiknek kardja a csipőjén az éjszakák rettegése miatt.
 
9. Gyaloghintót készített magának Salamon király a Libánon fáiból;
 
10. oszlopait ezüstből készítette, támláját aranyból, ülését bíborból; belseje pedig kirakva szerelemmel Jeruzsálem leányaitól.
 
11. Menjetek ki és nézzétek, Czión leányai, Salamon királyt, a koszorúban, mellyel megkoszorúzta őt az anyja, nászának napján, lelke örömének napján.