Tánjá — A közepesek könyve 4.

 
 

A harmadik fejezet dióhéjban: A szerző tudatja velünk, hogy a lélek összetevői, az ún. “Nefes, Ruách és Nesámá” és ezek mindegyike, tíz ismérvvel, ill. tulajdonsággal rendelkezik: a három “anya”, vagyis a Chochmá, Biná és Dáát és a hét “dupla” (lásd az előző fejezet jegyzeteit) amelyek a hét alapvető midá (tulajdonság), amelyek a Cheszed, Gvurá, Tiferet, Necách, Hod, Jeszod és Málchut (lásd mint fent). Ezzel együtt és ezt kiegészítve, elmagyarázza a szerző, hogy a Chochmá (amit hozzávetőlegesen Bölcsességnek fordítunk) tulajdonképpen az emberi ész lényege, vagyis az értelem felvillanása, ami ha leülepszik és megállapodik akkor lesz a Biná — maga az értelem — míg a kettő kapcsolatából — apa-anya viszonyából — születik a Dáát, amit jobb híján tudásnak fordítunk, bár ez nem fejezi ki pontosan a fogalmat. Ebben benne foglaltatik a Cheszed és a Gvurá (kegy és erő) tulajdonsága; ezek Isten szeretetének és félelmének a kiváltói, ill. “alapanyagai”, míg a többi “tulajdonság” ezek elágazásai csupán.

[Rabbi Menáchem M. Schneerson, a Cemách Cedek néven ismert harmadik lubavicsi rebbe, Rövidítések és megjegyzések című könyve (Kicurim Vöheárot) alapján.]

 

Negyedik fejezet [“A három öltözet”]

 

Ezen kívül és felül minden Isteni léleknek három “öltözéke” van1. Ezek a gondolat, a beszéd és a cselekvés [amelyek megnyilvánulnak] a Tóra 613 parancsolatában. Amikor az ember cselekvően2betartja a tevőleges parancsolatokat, beszédében értelmezi azokat és magyarázza a belőlük fakadó háláchákat, gondolataiban pedig feléri és megérti mindazt, amit felfogó képessége alapján megérteni képes a Tóra ligetében3, akkor lelkének 613 részecskéje4, a Tóra 613 parancsolatának részévé [“öltözetévé”] válik. Ezen belül a Chábád, [az ember lelkének Chochmá, Biná és Dáát jellemzője] a Tóra megértésének válik szerves részévé, vagyis annak, amit a “liget”-ben felfogni képes értelme és lelke gyökerei alapján. [Ezzel egyidejűleg] a “midot” [vagyis tulajdonságok, ill. kifejezési formák] — Isten félelme és szeretete, továbbá az ezekből eredő és “leszármaztatott” tuladonságok — a tevőleges parancsolatokban öltenek testet, jutnak kifejezésre cselekvés és beszéd által. [“Beszéden”] tulajdonképpen a Tóra tanulását értjük, azt ami “minden micvával felér”5.

[Azért jutnak a Midot kifejezésre a gyakorlati parancsolatokban,] mert a szeretet (Áhává) mind a 248 tevőleges parancsolat alapja és gyökere; azok belőle fakadnak és nélküle igazából nem létezhetnek6, mivel [csak] az tartja be valójában a micvákat, aki szereti Istent, valóban ragaszkodik Hozzá, hiszen nem is lehet Hozzá igazából [másként] ragaszkodni, mint a 248 parancsolat betartásával, [hiszen a parancsolatok] “a király orgánumai”7, ahogy ennek magyarázata máshol megtalálható8.

[Továbbá] a[z Isten-] félelem (Jirá) a 365 tiltó parancsolat gyökere, mivel [az ember] fél fellázadni a királyok királya, az Örökkévaló ellen, vagy pedig még egy ennél is mélyebb félelem [ill. szégyenérzet vezérli], ami arra viszi az embert, hogy szégyellje magát Isten végtelen nagysága előtt, és ne tegye azt, ami rossz az Ő szemében; mindazon undorító dolgokat amiket Ő gyűlöl9, amik a Klipá és a Szitrá Achrá10, melyek az alsó világ emberétől11 nyerik erejüket és megragadják az embert a 365 tiltó micva [megszegése] által. [Tehát a tekintélytisztelet és Istenfélelem, illetve az ezekből fakadó szégyenérzet, nem engedik hogy vétkezzen. Ilymódon Isten szeretete és félelme együtt az összes cselekvő és tiltó micva betartását eredményezi.]

Ez a három “öltözet” [gondolat, beszéd és cselekvés], ami a Tórából és parancsolataiból származik, annak ellenére, hogy [csak] “öltözetnek” hívjuk őket, a Nefes, Ruách és Nesámá “öltözetének”, mégis sokkal magasabb szinten állnak, mint maga a Nefes, Ruách és Nesámá, ahogy ezt maga a Zohár tanúsítja, mondván: “A Tóra és az Örökkévaló egy és ugyanaz”12. Ez azt jelenti, hogy a Tóra — ami az Örökkévaló bölcsessége és akarata — és maga Isten, egy egységet alkotnak, mivel “Ő a dolgok tudója és a tudás maga …” ahogy azt már korábban leírtuk Maimonidesz alapján13

[Így aztán érthető, hogy a Tóra betartásából eredő “öltözet” — ami azonos az Örökkévalóval! — magasabb rendű, mint a lélek különböző kifejezési formái, amelyeknek “öltözetéül” szolgál.

Itt azonban felmerül a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a Tóra megértésével és alkalmazásával, szinte automatikusan felfogjuk és magunkévá tesszük az Örökkévaló bölcsességét és akaratát, hiszen az Örökkévaló bölcsessége, akárcsak Ő maga, végtelen, szemben az ember véges, behatárolt értelmével? A Tánjá meg is válaszolja ezt a kérdést anélkül hogy feltenné:]

S annak ellenére, hogy az Örökkévalót Végnélkülinek nevezzük, “nagysága felfoghatatlan”14 és “az ész által felfoghatatlan Ő”,15 továbbá akarata és bölcsessége [ami, mint már mondottuk ugyanaz, szintén felfoghatatlan], ahogy írva van “…értelme kifürkészhetetlen”16, és “Ki tudod-e találni, mi az Isten titka”?17, valamint “a ti gondolataitok nem az én gondolataim…”18, [mindennek ellenére az Örökkévaló lehetővé teszi a lehetetlent, azt, hogy az ember felérje Őt, azáltal hogy —]

— Íme, erre mondták19, “ahol találod az Örökkévaló nagyságát ugyanott megleled szerénységét is”, vagyis, hogy az Örökkévaló úgymond “összehúzta magát” és beleszorította akaratát és bölcsességét a Tóra 613 parancsolatába, az azokból fakadó Háláchákba, valamint a Biblia betűibe és azoknak Aggádákban, valamint bölcseink Midrásaiban található magyarázataiba. Azért [tette ezt], hogy minden emberi lélek — a Nesámá, Ruách és Nefes, — ami az emberi testben van, megérthesse és ésszel fölérhesse [akaratát és bölcsességét] és betartsa [a parancsolatokból] mindazt amit be lehet tartani, cselekedettel, beszéddel és gondolatban, és ezáltal “beöltözzön” [a lélek], mind a tíz megjelenési formájával az említett három “öltözet”-be.

 

A fejezet második felét a következő számban közöljük.

 
Jegyzetek
 

1. A részévé, ugyanúgy a három kifejezési forma megjeleníti az Isteni három “öltözet” értelemszerűen kifejezési, ill. megjelenési formát jelent. Ahogy “a ruha teszi az embert” de nem válik szerves lelket, gondolatban, szóval és tettel.

2. Dr. Nissan Mindel, a Tánjá angol fordítója, helyesen mutat rá, hogy RS”Z elsőnek említi itt a cselekvést, utána a beszédet és csak a végén a gondolatot, utalván arra, hogy a cselekvés a legfontosabb.

3. A “Tóra ligete” — Párdész HaTóra — kabalisztikus fogalom, mely a Párdész betűiből (P.R.D.SZ.) vezeti le a Tóra négyféle értelmezési módját: Psát, Remez, Drás, Szod vagyis egyszerű, vagy értelemszerű magyarázat, utalás, homiletika és kabalisztikus (titkos) magyarázat. A fogalom talmudi eredetét lásd a Fogalmakban.

4. Ahogy — a Talmud-bölcsek szerint — az emberi szervezet 248 testrészecskéből és 365 véredényből tevődik össze, melyek megfelelnek a 248 tevőleges és 365 tiltó, összesen 613 parancsolatnak (l. Mákot 24a.) úgy — a kabalisztikus felfogás szerint — a lélek is 613 részecskéből áll (lásd 51. fejezet).

5. A kifejezés a Misnából ered (Péá 1:1.) ami a mindennapi reggeli imában is bennfoglaltatik (lásd magyarul a Sámuel imája imakönyv 9. oldal.)

6. Ellentétben a parancsolatok mechanikus, lélektelen, automatikus betartásával, itt a hangsúly a parancsolatok igazi, szívvel-lélekkel való betartásán van, ami csak akkor lehetséges, ha az ember szereti Istent.

7. “A király orgánumai” — lásd a Fogalmakban.

8. Tikkuné Zohár 30., valamint Tánjá 23. fejezet.

9. Ebben az egy mondatban két utalás van, két Bibliai versre (5Mózes 12:31. ésJesájáhu 3:8.).

10. Lásd az 1. fejezethez kapcsolódó Fogalmakban (Egység 19. szám).

11. Világunk a „legalsóbb”, leganyagiasabb, legföldhözragadottabb, minden világ közül és ennélfogva a bennélő ember az “alsó világ” embere (R”A Steinsalz: Biur HáTánjá); ellentétben a felsőbb világ lényeivel, az angyalokkal.

12. Lapunk, az Egység, mottója. Eredete: Zohár Bösálách 60:1., valamint uo. 1:24a. (Ugyancsak megtalálható Mose Lucattónál, valamint Résit Chochmá, Sáár HáTsuvá3:6.)

13. Tánjá 2. fejezet. Maimonidesz, A Tóra alapjainak törvénye 2:10.

14. Zsoltárok 145:3.

15. Tikkuné Zohár 12b.

16. Jesájáhu 40:26.

17. Jób 11:7.

18. Jesájáhu 55:8.

19. Megilla 31a.

 
Fogalmak
 

“Öltözetek” (Lövusim) a lélek kifejezési-megjelenési formái, amelyek tulajdonképpen eszközök — nélkülük a lélek nem képes ezen a világon feladatait teljesíteni. Mivel a lélek — ellentétben a testtel — meg- és felfoghatatlan szellemi Lény — szüksége van ezekre az “öltözékek”-re, hogy gondolatai és szándékai gyakorlati formát ölthessenek. Bármely nemes lélek, ha nem tudja beszéd által kifejezni magát, olyan, mint a néma gyerek. Ugyanígy bármilyen tehetséges is az ember, ha tehetsége nem jut kifejezésre tettekben, az olyan, mint a semmi. A gondolat által közli az ember saját magával amit felfog és amit érez, így a gondolat elsődleges eszköze a léleknek. A beszéd által kommunikál az ember társaival és felfedi előttük felfogását és érzelmét. Így a beszéd másodlagos eszköze a léleknek. (J. Grün,Mászkil löéjtán).

 

“Párdész” — a fogalom kabalisztikus eredete a Talmudban gyökerezik (Chágigá 14b.) egy allegorikus történetben, melynek négy hőse, Ben-Ázzáj, Ben-Zómá, rabbi Akiba és Elisá Ben Ávujá, bementek a Párdészba, vagyis a titkos tanok “ligetébe”, ahonnan csak Akiba jött ki épen, míg egyikük meghalt, másikuk beleőrült és Elisá “más” lett vagyis eretnekké vált. A mindennapi szóhasználatban a Tóra sokféle magyarázhatóságát és értelmezhetőségét jelzi a PáRDéSZ.

 

“A király orgánumai” — A hagyományos felfogás azonosságot lát az ember 248 testrésze és az ugyanennyi tevőleges micva között. A kabala hozzáteszi, hogy a micvák (248) a “Király”, vagyis Isten testrészei, illetve akaratának kifejezési formái. A továbbiakban (Tánjá 23. fejezet) klasszikus példával világítja meg a metafora valószerűségét.