Írta a Ljadi Snéur Zálmán rabbi. Naftali Kraus fordításában
A Tánjá vagy „A közepesek könyve” a chábád chaszidizmus klasszikus kézikönyve, „bibliája”. A benne foglalt alapfogalmakra épül a chaszidizmus egész sor alapelve, ideológiája. Szerzője Snéur Zálmán rabbi, a chábád mozgalom megalapítója. Négy részből áll: Likuté Ámárim(Mondások gyűjteménye, vagy más néven „A közepesek könyve”), Sáár Hájichud vöháemuná(A hit és az egyistenhit kapuja), Igeret Hátsuvá (A megtérés dekrétuma) és Igeret Hákodes(A szent dekrétum). Sok nyelvre lefordították, és világszerte több ezer kiadásban jelent meg. Magyar fordítására ez az első kísérlet. A jegyzeteket és a fogalmak magyarázatát a fordító írta.
A hatodik fejezet dióhéjban: A fejezetben a szerző részletesen kifejti, hogy, mivel „ezt is, ellenkezőjét is Isten csinálta”, ezért, ahogy az isteni léleknek tíz megjelenési formája van, az emberben lakozó második, ún. ösztön-lélek (nefes háböhámit) szintén tíz tisztátalan részből tevődik össze. Hét rossz tulajdonságból (midot), amely a négy negatív elemből ered, továbbá az észből, ami életrehívja ezeket, és ami maga három részre oszlik. Ezek a [nem szent] Bölcsesség, Értelem és Tudás (Chábád). Ezek a rossz tulajdonságok alapjai, hiszen a tulajdonságok az észhez mérten, annak arányában működnek. Ennek bizonyítéka, hogy pl. egy gyermek csupán csekély dolgokat kíván meg stb.
Az említett tíz tisztátalan szférának (erőnek) szintén három „öltözete”, megjelenési formája van. Ez azt jelenti, hogy amikor az ember ösztönösen, szívének vágya szerint gondol, beszélvagy cselekszik, fejének azokat a gondolatait, szájának azokat a szavait valamint kezének és más testrészeinek a tetterejét nevezik az említett tíz tisztátalan tulajdonság öltözetének. Ez a megjelenési forma az, amit „másik oldal”-nak (szitrá áchrá) nevezünk, ebből fakadnak az említett negatív tulajdonságok, ahogy ezt a szerző majd kifejti a 29. fejezetben.
A klipák két részre oszlanak: az alacsonyabb fokozat az a három teljesen tisztátalan klipá, amiben semmi jó sincs, (vagyis lényegükben nincs jó, de megbújva, gáluti módra [kényszerűen], van bennük éltető Isteni szikra, hiszen enélkül egyáltalán nem létezhetnének). Ezekből a klipákból ered a pogány népek lelke, a tiltott élőlények és a tiltott ételek és növények éltető ereje, továbbá a 365 tiltó parancsolat gondolatban, szóban, vagy tettben történő megszegése (a rossz gondolat, beszéd és cselekedet pedig az ösztön-lélek – nefes háböhámit – „öltözete”, csak még annál is alacsonyabbrendű). A klipák második részét a következő fejezet magyaráza.
[Rabbi Menachem Mendel Schneerson, a Cemách Cedek néven ismert harmadik lubavicsi rebbe Rövidítések és megjegyzések című könyve (Kicurim Vöheárot) alapján.]
A fénylő klipá és tartozékai
[Az előzőekben a szerző a két szintre oszló klipák egyik szintjéről beszélt. Arról a szintről, amelyikbe a három legalacsonyabban álló klipá tartozik, amelyekben semmi jó sincs. Most aklipák másik szintjéhez tartozó ún. „Fénylő klipáról” (klipát nógáról), amelyben jó és rossz keveredik, lesz szó.]
Azonban [a klipát nogából származik] a zsidók éltető ösztönlelke1 – ami a klipá oldaláról származik és ami az ember vérébe öltözik, ahogy azt említettük – valamint a kóser, [zsidók számára] ehető állatok, szárnyasok és halak „lelke”,2 továbbá az élettelen anyag és az ehető növények létereje és éltetőereje. Ugyanez vonatkozik azoknak a világi cselekedeteknek, szavaknak és gondolatoknak az éltető elemére is, amelyekben semmi tilos nincs – azaz sem gyökere, sem ága sem a Tórában szereplő 365 tiltó parancsnak, sem a bölcsek által kiegészített tilalmaknak és azok tartozékainak – csak éppen nem istenes indíttatásúak, hanem a test akarata, vágya és kívánsága szerint történnek. Még akkor is [a klipát nogábólszármaznak ezek a cselekedetek ha nem is csupán a test vágyait kielégítőek, hanem] szükségesek a test fennmaradása és élete szempontjából, azonban nem Istenért történnek, vagyis nem azért, hogy a test Istent szolgálja; ezért az ilyen cselekedetek, szavak és gondolatok nem jobbak mint maga az ösztönlélek. Valamennyi [itt említett] dolog a klipáknakés a szitrá áchrának a második [magasabb] szintjéről ered, a negyedik klipából, amit klipát nógának3 hívnak. Hiszen ebben a világban, amit a Cselekvés Világának4 neveznek, [a klipát nogá] nagyrészt, valójában szinte teljesen rossz és csak kevés jó vegyül benne. (Ebből a jóból erednek azon jó tulajdonságok amelyek a zsidók ösztönlelkében lakoznak, mint azt fent5említettük).
Ez [a klipát nogá] egy közbülső kategóriát képez a három teljesen tisztátalan klipá és a szentség között. Így aztán néha [úgy alakul, hogy a Nogá] a három legsilányabb klipárészévé válik (ahogy azt az Éc Chájim, 49. Kapu, 4. fejezet eleje, megmagyarázza a Zóhár6alapján); máskor pedig felemelkedik a szentség fokozatára; olyankor, amikor a benne lévő jó kiválasztódik a rosszból és felülkerekedik azon és a szentség részévé válik.
Például, ha valaki zsíros húst eszik és fűszeres bort iszik rá, azért, hogy jó kedvre derítse magát Isten és Tórája szolgálatában, ahogy Rává mondta7 „bor és jó illat [okosították, serkentették az elmém]”, vagy azért hogy örömmel ülje meg a szombatot, és az ünnepeket – ebben az esetben a bor és a hús életereje, ami a klipát nogából származik, kiválik és felszáll Istenhez, mintha áldozat lenne.
Ugyanez történik, ha valaki viccelődik,8 hogy élesítse elméjét, és örömét lelje Isten szolgálatában és az Ő Tórájában, hiszen ehhez jó hangulat kell, ahogy ezt Rává is tette tanítványaival:9 mielőtt belekezdett előadásába, tréfálkozott, amin hallgatósága jókedvre derült.
Ezzel szemben, ha valaki élvetegen falja a húst és vedeli a bort, csak azért mert teste kedvét leli ebben, és ezzel állati ösztönét elégíti ki – ami az ösztönlélek négy negatív alapanyaga közül a vízzel van kapcsolatban, amiből a vágyak erednek10 – akkor a hús és a bor életerejét lealacsonyítja, és ideiglenesen annak a teljesen rossznak válik részévé, ami a három tisztátalan klipá jellemzője.11 Így teste ideiglenesen a rossznak eszközévé és öltözetévé lesz – addig, amíg ezt meg nem bánja és vissza nem tér az Örökkévaló szolgálatához és az Ő Tórájához.
Ez a lehetőség azért adodott, mert a hús és a bor kóser [csak használatuk volt helytelen] és így megvan a lehetőség arra, hogy az emberrel együtt felemelkedjenek egy magasabb szintre, amikor az ember megtér Isten szolgálatához. Erre enged következtetni a heter és mutárkifejezés12 is [amiket a háláchá a kóser ételre használ], azaz [az ilyen étel] nincs lekötve a „külső erők”13 által, hogy ne tudjon [kiszabadulni és] felemelkedni Istenhez. Azonban ennek [akkor is, amikor már eljut erre a szent szintre, korábbi alantas helyzetének] nyoma marad,14és ezért van szükség a sírban történő megtisztulási folyamatra, ahogy ez majd a továbbiakban szerepel.15
Ugyanebbe16 a kategóriába tartozik az állatias nemi tevékenység, mégha azt valaki a házasság keretein belül teszi is, saját feleségével, amikor az „tiszta”17 [– ez is a három alantas klipához kapcsolódik, ameddig az ember meg nem tér.]
Ellentétben az eddig említettekkel [ahol olyan dolgokról volt szó, amelyek nem tilosak, csak nem isteni szándéktól vezéreltek, hanem az ember vágyainak kielégítéséért teszi őket] ha tiltott ételekről, illetve a törvényekbe ütköző nemi tevékenységről van szó, amelyek a három legtisztátalanabb klipából erednek, akkor ezek örökre a „Külső erőkhöz” kötődnek. Nincs menekvés, csak, az idők végén, amikor [az Örökkévaló] örökre véget vet a „halálnak” [azaz a tisztátalanságnak] ,18 ahogy azt a próféta mondja19 „…és a tisztátalan szellemet eltávolítom a földről„. Vagy pedig az illető olyannyira megtér,20 hogy a vétkek valósággal érdemekké válnak.21 Ez az a megtérés ami [Isten] szeretetéből fakad, a szív mélyéről, nagy vágyakozással és a lélek epekedésével, Istenhez való ragaszkodással, olyan szomjúhozással, Isten iránt, ahogy egy kiszáradt sivatag epekedik [a víz után]. Hiszen ezidáig [a megtérő] lelke egy száraz pusztaságban leledzett – ami nem más mint a szitrá áchrá – abszolút távol az Isteni Fénytől, ezért még jobban vágyakozik [Isten iránt], mint a cádikok lelke, ahogy ezt Bölcseink fogalmazták22 mondván: „Azon a helyen [szinten] ahol a megtérők állnak [az igazi cádikok nem állnak]”. Erre a nagy szeretetből fakadó megtérésre mondták [bölcseink], hogy a vétkek valóságos érdemekké válnak, mivel csak a vétkek váltották ki a nagy [Isten-]szeretetet.23
Ezzel szemben annál a megtérésnél ami nem fakad ilyen [fajsúlyú, őszinte] szeretetből – annak dacára hogy azért ez is megtérésnek számít és Isten ilyenkor is megbocsát – a vétkek nem válnak érdemekké, és nem távolodnak el a klipáktól teljesen az idők végezetéig, mikoris [az Örökkévaló] örökre véget vet a „halálnak”,[vagyis, ahogy RSZ az előbbiekben értelmezte, eltávolítja a tisztátalan szellemet a földről18].
De az életerő ami a kárbaveszett ondóban van, annak ellenére hogy lealacsonyíttatott és a három tisztátalan klipához csatoltatott – képes felemelkedni onnan, igaz megtéréssel, és ha odaadással mondja a alvás előtti Smá Jiszráélt, ahogy ezt Mesterünktől, a szent ÁRItól tudjuk.24 Ahogy erre utalást találunk a Talmudban is25 „Aki az elalvás előtti Smá imáját mondja, az olyan mintha kétélű kardot tartana kezében…” [a kard egyik élével] megöli a „külső erőket”, amelyek „öltözetévé” váltak a [veszendőbe ment] ondóban lévő életerőnek, és [a kard másik élével segít] hogy felemelkedjen az életerő belőlük, ahogy ez ismert a titkok tudói előtt.26
Ez az oka annak, hogy a Tóra nem említi a kárbeveszett ondót mint vétketa tilalmas közösülések között27 – pedig súlyosabban esik latba azoknál és nagyobb a vétke [az elkövetőjének], abból a szempontból hogy növeli és sokasítja a tisztátalanságot és sok-sokklipát szül ezzel – többet mint a tilalmas közösülések során – [mégsem említi szó szerint a Tóra ezt, mint tilalmat] mert a tilalmas közösülések során az ember erőt és hatalmat kölcsönöz egy nagyon tisztátalan klipának, olyannyira hogy már a megtérés sem használ „felemelni” [vagyis kimenteni] onnan az életerőt, hacsak nem tér meg az ember olyan nagyon nagy szeretettel (áhává rábá), hogy a vétkek érdemekké válnak számára. [Ezzel szemben az önkielégítésnél már az egyszerű megtérés is fölszabadítja az elveszett vitalitást, tehát nem illik rá az ászur – lekötött – kifejezés.12]
[Annak ellenére, hogy az önkielégítés bűne még a tiltott nemi érintkezésnél is súlyosabb, mégis mivel itt a bűnbe vetett energiának semmilyen befogadója nincsen ki lehet őt menteni a klipákból. Ezzel szemben a tiltott nemi életnél, ahol a spermában rejlő élet nem vész kárba, hanem azt a másik fél magába fogadja, és így a klipákat egy már pusztíthatatlan elemmel szaporítja, az éltető energiát lehetetlen kimenteni.
Ugyanis [az ondóban rejlő életerő] befogadásra talált a klipá „női” megfelelőjénél (nukvá), amely fogadja és befogadja a szentségtől jövő vitalitást [és a már befogadott és felhasznált életenergiát még egyszerű tsuvá által se lehet kiemelni], míg a kárbaveszett ondónál nincs ilyen „női” eleme a klipának hanem, csupán, [a klipá] ereje veszi körül és „öltözteti” a kárbaveszett életerőt, ahogy ez ismert a Titkok Tudói előtt.
Így válik érthetővé Bölcseink azon mondása,28 „Melyik az az ‘elferdülés amit nem lehet kiegyenesíteni [kijavítani]’29? Ha valaki közösül egy [neki] tilos személlyel és ebből törvénytelen gyerek (mámzér)30 születik”. Mivel ebben az esetben, még ha nagyon nagy is az illető megtérési szándéka – nincs módjában felemelni az életerőt a szent régiókba, mivel már lejött erre a világra és beöltözött egy hús-vér [emberi] testbe.
[1] RSZ állatiasnak nevezi az ösztönlelket, mivel úgy működik mint az állati ösztön. „Ez nem feltétlenül durva és alacsonyrendű, hanem a biológiai mechanizmusok szerves része” (Steinsaltz). [2] Az ÁRI tanítása szerint mindennek, még élettelen tárgyaknak is, van „lelke” ami Isten teremtő és éltető ereje bennük. A Báál Sém Tov és RSZ magukévá tették és kiterjesztették ezt az elméletet (Dr. N. Mindel). [3] Nogá – fénylő dolog, amit azért hívnak így, mert még világít benne a szentség fénye (Siurim – Weinberg). Ez a kifejezés Ezékiél látomásából került a kabalisztikus szóhasználatba – „körülötte fényözönnel„(Ezékiel 1:4.).Nogá héberül (szó szerint) Vénusz. [4] A cselekvés világa (Olám háászijá) a negyedik, a kabalában említett négy világ közül. Ez a legalacsonyabb rendű (ld. még a Fogalmakban). [5]Ld. a negyedik fejezetben. [6] Zohár 2:216a. [7] Jomá 76b. [8] Szó szerint: elmond egy viccet. [9] Sábát 30a. és Pszáchim 117a. Ld. Rábénu Chánánél uo. [10] Ld. az első fejezet végén (Egység 19. sz.). [11] A nem tiltott ételekben rejlő életerő a klipát nogából ered, és amikor az ember saját élvezetére eszik (és nem azért, hogy ezzel is Istent szolgálja), akkor a húsban lévő életerő az alantas klipák részévé válik (Steinsaltz). [12] Ezek szinonimák a „szabad”, „megengedett” szavakra. Ezek a kétértelmű szavak, magukba foglalják a szabadság és kötetlenség jelentését is. [13] Egyenértékű kifejezése a klipá / szitrá áchrá fogalomnak.[14] A jel ami marad – egy folt. Steinsaltz radioaktív besugárzáshoz hasonlítja, ami – ha nem is halálos – de hatása sokáig érezhető. [15] Ld. a következő, 8. fejezetben. [16] Az itt következő bekezdés nem szerepel a Tánjá eredeti, héber nyelvű kiadásában. Forrása „megbízható kézirat ami a Schneersohn Könyvtárban található” (Dr. Mindel). [17] Itt a „tisztaság” állapota azt jelenti, amikor egy férjes asszony menstruációja befejeztével, az előirt „hét tiszta nap” után alámerült a rituális fürdőben, és így a háláchá szempontjából alkalmassá – „tisztává” – vált a házaséletre. Ld. Zsidónak lenni, Chajim Halevi Donin rabbi könyve, Budapest, 1993, 127–129. old. [18] Jesájá 25:8. alapján. A halál a tisztátalanság és a klipákjelképe, mivel ellentéte minden szentnek és isteninek, az élet valódi megtestesítőinek. Ahogy a biblia is a halált, mint a rossz, az életet pedig mint a jó megtestesítőjét használja (5Mózes 30:15–20.). [19] Zchárjá 13:2. [20] RSZ ezt „nagy megtérés”-nek nevezi. [21]Jomá 86b. alapján. RSZ hozzáteszi a „valósággal” szót, a nagyobb nyomaték kedvéért. [22]Bráchot 34b. és Szánhedrin 99a. [23] Ros Hásáná 29a. Az áhává rábá (nagy szeretet) illetve az áhává és jirá (szeretet és Istenfélelem fogalmairól) – ld. a Fogalmakban. [24] Pri Éc Chájim 5. fejezet elején. [25] Bráchot 5a. [26] Az elnevezés a Kábálára értendő. [27] A Háláchá szerint tilos az önkielégítés, a Talmud ezt kárbaveszett magömlésnek nevez. A Tórában csupán egy utalás formájában történik említés a magvesztés tilalmáról, illetve büntetendő voltáról (1Mózes 38:7–10. ld. még Talmud Nidá 13b., 2Mózes 20:13. alapján).[28] Chágigá 9a. [29] Kohelet (Prédikátor) 1:15. [30] Mámzér – közkeltű magyarsággal fattyú. A Háláchá szerinti jelentése olyan gyerek, aki tilos házasságból születik (pl. vérfertőzés esetén), vagy férjes asszony idegen férfitől származó, törvénytelen gyereke.
Áhává Vöjirá – szeretet és félelem – a Tórában, a prófétáknál, a Háláchában és a chászid irodalomban Isten szeretete és félelme, amit a jobb érthetőség kedvéért az emberi szeretet és félelem – illetve a szülők szeretete és tisztelete – jelez, jellemez és tesz érthetőbbé. A kabalisztikus irodalom Isten szeretetében látja a zsidó ember hajlandóságának gyökereit a parancsolatok betartására. A Kábálá különböző kategóriákban variálja a szeretet fokozatait mint áhává rábá (nagy szeretet), áhává bötáánugim (élvezetes szeretet, a fogalom más értelemben, az Énekek Énekében fordul elő – 7:7.). Áhává meszuteret (eltitkolt, elrejtett szeretet) és áhávát olám (világot átfogó szeretet), stb. A fogalmak a Tánjá 11. fejezetében fordulnak elő sokszor.
Bizonyos nyelvi problémát jelent, hogy a héberben a szeretet és szerelem ugyanaz a szó –áhává. Az angol fordításokban a love kifejezést használják, ami magyarul szerelem (ismeretes az a magyar kifejezés, hogy „az Isten szerelmére”). Mégsem tartottuk itt ildomosnak a szerelem kifejezést használni.
A jirá – istenfélelem – létezik egyszerűbb változatban, és éppen ezért talán csökkentettebb értékű mint az áhává. Nem ugyanaz ha azért teszek valamit, mert félek a megtorlástól, vagy pedig azért mert szeretem Őt és azonosulok vele. Talán nem véletlen hogy amikor a Tóra azt írja, hogy „és féld Istenedet, én vagyok az Örökkévaló” (3Mózes 19:14.), akkor az Isten kifejezése a héber Elokim formájában említtetik – ami a hagyomány szerint az Istenség szigorú orcájának kifejezési formája („Midát Hádin”) – míg az Örökkévaló a négybetűs Név megfelelője, ami a könyörületet „képviseli” az Istenségen belül („Midát Háráchámim”). Vagyis: Félelem=Elókim.
Általában a chászid irodalomban a jirá az istenfélelem nem a büntetéstől való félelmet jelenti, hanem az ember „fél fellázadni a királyok királya, az Örökkévaló ellen, vagy pedig még egy ennél is mélyebb félelem [ill. szégyenérzet vezérli], ami arra viszi az embert, hogy szégyellje magát Isten végtelen nagysága előtt, és ne tegye azt, ami rossz az Ő szemében” (Tánjá 4. fejezet)
A Félelemnek is vannak fokozatai (Jirá iláá, Jirá tátáá, stb.).
Olám Háászijá – a cselekvés világa, a „tettek mezeje”. A négy szellemi világ közül a negyedik, a legalacsonyabb rendű, de ezzel együtt a legkézzelfoghatóbb. Ez a világ – Olám háze – ellentétben az Olám hábával, a túlvilággal. A világ amelyben élünk. A kabalisztikus felfogás szerint Isten, aki mindenek felett áll és a világok felett trónol mindörökké – éppenséggel abban leli kedvét hogy ebben a világban legyen „lakóhelye” tehát hogy az emberek úgy – olyannyira emberi módon – éljenek, hogy a világot megfelelővé tegyék, mint Isten lakhelyének színterét. Dr. Mindel jegyzeteiben nem tartja egyértelműnek a „cselekvés” kifejezést, – mivel szerinte, mind a négy világ egyfajta „cselekvést” jelez –szerinte, az Ászijá a kreatív folyamat (a világteremtés) utolsó fázisát jelzi.
Mindel az angol fordítású Tánjá jegyzeteiben (343. oldal) találó hasonlattal világítja meg a folyamatot: Szeretnék építeni egy házat. A következő négy fázisban kerül kivitelezésre a terv: 1) az ötlet, ami még nem öltött végleges, konkrét formát; 2) gondolataimban a ház konkrét formát öltött (vagyis már tudom pontosan mit szeretnék); 3) egy építészmérnök megtervezi a házat elgondolásaim alapján; 4) a terv kivitelezése, a ház felépítése. Ez a négy fázis felel, meg nagy általánosságban, a Négy Világnak.
