Talmud
Kötubot 13. fejezet:
HÁOLE MIBÁVEL LÖEREC JISZRÁÉL:
SZABAD-E BABILÓNIÁBÓL A SZENTFÖLDRE VÁNDOROLNI?
A Talmud szövege
Kötubot 110b. lap második oldal végétől
a 111. lap első oldalának közepéig.
רַבִּי זֵירָא הֲוָה קָמִשְׁתַּמֵּיט מִינֵּיהּ דְּרַב יְהוּדָה, דִּבְעָא לְמִיסַק לְאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל, דְּאָמַר רַב יְהוּדָה: כָּל הָעוֹלֶה מִבָּבֶל לְאֶרֶץ יִשְׂרָאֵל עוֹבֵר בַּעֲשֵׂה, שֶׁנֶּאֱמַר: „בָּבֶלָה יוּבָאוּ וְשָׁמָּה יִהְיוּ עַד יוֹם פָּקְדִי אוֹתָם נְאֻם ה'”.
Rabbi Zérá kerülte Ráv Jehudát, mert rabbi Zérá fel akart menni Babilóniából Erec Jiszráelbe, Ráv Jehudá pedig azon a tiltó véleményen volt, hogy rabbi Zérá tervezett Erec Jiszráelbe való áttelepülése nem megengedett. Azért nem, mondta Ráv Jehudá, mert aki Babilóniából felmegy Erec Jiszráelbe, az egy tevőleges parancsolatot sért meg, amint azt az Írás is mondja[1]: „Ezek is Babilonba kerülnek, és ott lesznek mindaddig, amíg számon nem kérem azokat – így szól az Örökkévaló –, és vissza nem hozom erre a helyre.” Tehát bárki, aki a maga elhatározásából elhagyja Babilóniát, hogy Erec Jiszráelbe települjön, az megsérti Isten ottmaradásra vonatkozó utasítását[2]. Rabbi Zérá attól tartott, hogy Ráv Jehudá végül rendelettel fogja őt Babilóniában marasztalni. Ez esetben rabbi Zérának mindenképpen tartania kellett volna magát a rendelethez.
(111/a oldal kezdődik)
[A Gömárá kifejti, hogy rabbi Zérá nézete szerint ez a forrás miért nem tiltja az embernek, hogy kivándoroljon Babilóniából:]
– וְרַבִּי זֵירָא – הַהוּא בִּכְלֵי שָׁרֵת כְּתִיב.
És rabbi Zérá fenntartotta azon álláspontját, hogy ez a vers a Szentély megszentelt edényeire utal, amint az a szövegkörnyezetből is kiderül. Hiszen a passzus egy korábbi verse így kezdődik[3]: „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Az oszlopok, a nagy medence, az állványok és a többi edény még, amelyek megmaradtak ebben a városban… ezek is Babilonba kerülnek, és ott lesznek mindaddig…”, Isten tehát kijelenti, hogy azok az edények Babilóniában maradnak, ám az embereknek meg van engedve, hogy Erec Jiszráelbe távozzanak.
[Ráv Jehudá erre egy újabb forrást idéz, az Énekek Énekéből, mely az Erec Jiszráelbe való bevándorlást igenis tiltja:]
– וְרַב יְהוּדָה: כְּתִיב קְרָא אַחֲרִינָא: „הִשְׁבַּעְתִּי אֶתְכֶם בְּנוֹת יְרוּשָׁלַיִם בִּצְבָאוֹת אוֹ בְּאַיְלוֹת הַשָּׂדֶה וגו'”.
És Ráv Jehudá azt mondta: Van egy másik bibliai vers is, ami ezzel kapcsolatos[4]: „Esketlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!” „Jeruzsálem leányai” a zsidó nép annak minden egyes nemzedékében. Megesküdtek arra, hogy nem ébresztik fel Isten irántuk érzett szerelmét azzal, hogy visszatérnek Erec Jiszráélbe, csak majd ha Isten már elhozta – a neki tetsző időpontban – a Végső Megszabadítást. Ez a vers, jelképesen, arra tanít minket, hogy erre eskü köt minket[5].
[Rabbi Zérá ezt a forrást eltérően értelmezi:]
– וְרַבִּי זֵירָא: הַהוּא שֶׁלֹּא יַעֲלוּ יִשְׂרָאֵל בְּחוֹמָה.
És rabbi Zérá fenntartotta azon véleményét, hogy ez a vers az Énekek énekéből csupán annyit jelent, hogy a zsidó népnek nem szabad haddal, erős kézzel Erec Jiszráelbe seregleni[6]. Ám ha egy egyén, mint ő maga is, le szeretne ott telepedni, az engedélyezett számára[7].
[Ráv Jehudá egy újabb forrást ismertet:]
– וְרַב יְהוּדָה: „הִשְׁבַּעְתִּי” אַחֲרִינָא כְּתִיב.
És Ráv Jehudá azt mondja, hogy a fent említett eskü tiltja még az egyén számára is, hogy bevándoroljon Erec Jiszráelbe, mert van egy másik bibliai vers is az Énekek énekében, amely teljesen megegyezik a fent említett verssel: „Esketlek titeket, Jeruzsálem lányai…”, stb.[8] és ez a második vers az, amiből levezethető az Erec Jiszráelbe való bevándorlás teljes tilalma.
A zsidó nép száműzetésének fenntartása
[Rabbi Zérá más értelmezést ad ennek a második versnek is:]
– וְרַבִּי זֵירָא? הַהוּא מִיבָּעֵי לֵיהּ לִכִדְרַבִּי יוֹסֵי בְּרַבִּי חֲנִינָא, דְּאָמַר: שָׁלֹשׁ שְׁבוּעוֹת הַלָּלוּ לָמָּה?
És rabbi Zérá fenntartja azon véleményét, hogy az egyén számára a letelepedés engedélyezett, minthogy ez a második vers rabbi Joszé ben rabbi Chániná tanításához rendelendő, mert ő azt mondta: Van egy harmadik vers is az Énekek énekében[9], amely néhány szó híján megegyezik a fentebb idézett két verssel. Ez a három vers három esküre utal. Mire vonatkozott ez a három eskü?
אַחַת – שֶׁלֹּא יַעֲלוּ יִשְׂרָאֵל בְּחוֹמָה;
(1) Először is arra, hogy a zsidó népnek nem szabad haddal Erec Jiszráelbe seregleni;
וְאַחַת – שֶׁהִשְׁבִּיעַ הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא אֶת יִשְׂרָאֵל שֶׁלֹּא יִמְרְדוּ בְּאוּמּוֹת הָעוֹלָם;
(2) másodszor arra, hogy az Örökkévaló felszólította a zsidó népet, hogy ne lázadjanak fel a világ népei ellen;
וְאַחַת – שֶׁהִשְׁבִּיעַ הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא אֶת אוּמּוֹת הָעוֹלָם שֶׁלֹּא יִשְׁתַּעְבְּדוּ בָּהֶן בְּיִשְׂרָאֵל יוֹתֵר מִדַּאי.
(3) harmadszor pedig arra, hogy az Örökkévaló megparancsolta a bálványimádóknak, hogy ne essenek túlzásba a zsidó nép elnyomásában.
E három eskünek az a célja, hogy a zsidó népet száműzetésben tartsa a világ népei között a végső megszabadítás idejéig. Ehhez Isten három dolgot rendelt el magyarázandó a fenti három esküt: (1) A száműzetés nem érhet véget idő előtt; (2) a száműzetés intenzitása nem csökkenhet; és (3) nem is növekedhet.
Mindenesetre rabbi Zérá kitartott azon véleménye mellett, hogy az egyén számára sosem volt megtiltva, hogy bevándoroljon Erec Jiszráélbe.
[Ráv Jehudá feltárja a vers középső részében az egyének bevándorlását tiltó forrást:]
– וְרַב יְהוּדָה: „אִם תָּעִירוּ וְאִם תְּעוֹרְרוּ” כְּתִיב.
És Ráv Jehudá azt mondja, hogy valójában az egyén is meg lett esketve, hogy nem vándorol be Erec Jiszráelbe, mert mindhárom vers közepén az áll: „Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet”. Minthogy bármelyik szó a kettő közül (keltsétek föl vagy ébresszétek föl) elegendő lett volna, ez a látszólagos szószaporítás azt tanítja nekünk, hogy létezik még egy eskü, mely az egyének Erec Jiszráelbe való bevándorlását tiltja.
[Rabbi Zérá erre is egy másféle szövegmagyarázatot kínál:]
– וְרַבִּי זֵירָא: מִיבָּעֵי לֵיהּ לִכְדְרַבִּי לֵוִי, דְּאָמַר: שֵׁשׁ שְׁבוּעוֹת הַלָּלוּ לָמָּה? תְּלָתָא – הָנֵי דַּאֲמָרַן, אִינָךְ:
És rabbi Zérá fenntartja megengedő álláspontját, minthogy a fentebbi három versben jelentkező látszólagos szószaporítás rabbi Lévi tanításához rendelendő, mivel ő azt mondta: Mindhárom „Esketlek titeket” kezdetű vers két esküt tartalmaz a két azonos jelentésű ige okán: keltsétek föl és ébresszétek föl, s így ez összesen (3×2) hat esküre utal. Mire vonatkozik ez a hat eskü? Hármat már említettünk. A többi a következő:
שֶׁלֹּא יְגַלּוּ אֶת הַקֵּץ;
(4) A zsidó nép prófétái nem fedhetik fel a Véget, azaz a végső megszabadulás időpontját;
וְשֶׁלֹּא יְרַחֲקוּ אֶת הַקֵּץ;
(5) és a zsidóknak nem szabad késleltetni[10] a Véget azzal, hogy bűnöket követnek el[11];
וְשֶׁלֹּא יְגַלּוּ הַסּוֹד לְנָכְרִים.
(6) és nem szabad felfedniük a Tóra titkait a bálványimádók előtt.[12]
Rabbi Zérá tehát kitartott azon álláspontja mellett, hogy nincs olyan forrás, amely megtiltaná, hogy bevándoroljon Erec Jiszráelbe, és ezt végül valóban meg is tette[13].
A zsidó nép szabad prédává válhat
[A Gömárá elmagyarázza a fentebb idézett vers egy részét:]
„בִּצְבָאוֹת אוֹ בְּאַיְלוֹת הַשָּׂדֶה”. אָמַר רַבִּי אֶלְעָזָר: אָמַר לָהֶם הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא לְיִשְׂרָאֵל: אִם אַתֶּם מְקַיְּימִין אֶת הַשְּׁבוּעָה – מוּטָב, וְאִם לָאו – אֲנִי מַתִּיר אֶת בְּשַׂרְכֶם כִּצְבָאוֹת וּכְאַיְלוֹת הַשּׂדֶה.
„…a gazellákra és a mező szarvasaira”. Rabbi Elázár azt mondta e szavak magyarázataként: Az Örökkévaló így szólt a zsidó néphez: „Ha tartjátok magatokat az eskühöz, jól megy majd sorotok, de ha nem, akkor megengedem, hogy bálványimádók vadásszanak rátok, akár a gazellákra és a mező szarvasaira”[14].
[1] Jeremiás 27:22.
[2] Noha Ráv Jehudá ezt „tevőleges parancsolat”-ként jellemzi, azt azért nem gondolja, hogy ez valóban a Tóra egyik tevőleges parancsolata lenne, hiszen forrása Jeremiás egyik jövendölése, amelyet a próféta az Első Szentély lerombolásával kapcsolatban tett. A Babilóniában maradás parancsa sokkal inkább egy a Próféták Könyveiben szereplő utasítás, ami bizonyos szempontokból hasonló a rabbinikus rendelkezésekhez.
[3] Uo. 19.
[4] Énekek éneke 2:7.
[5] Ráv Jehudá nem mond le a fentebb általa idézett első versről: „…ezek is Babilonba kerülnek, és ott lesznek mindaddig…”, hanem az Énekek énekéből vett verssel bizonyítja, hogy a Jeremiás-vers az Erec Jiszráélből száműzött zsidókról és nem a megszentelt edényekről beszél. (Háfláá)
[6] Szó szerint: „a zsidó népnek nem szabad megmásznia a várfalat”. Rási magyarázata szerint ez azt jelenti, hogy nem szabad „erős kézzel”, azaz erőszakkal Erec Jiszráélbe menniük. Egy másik fordítási lehetőség: „hogy a zsidó nép ne úgy menjen fel [Erec Jiszráélbe], mint egy fal”, azaz tömegesen (Hágáhot rabbi Jáákov Emden, Rásás).
[7] Dacára ennek az eskünek, Ezra nemzedékének idején egyetlen zsidó sem volt eltiltva attól, hogy bevándoroljon Erec Jiszráélbe. Abban az időben a zsidók nem erőszakot alkalmazva hatoltak be Erec Jiszráélbe, hanem Kürosznak, az Izrael Földjét is magában foglaló perzsa birodalom uralkodójának királyi hívó szavára válaszul mentek. Kürosz szerepét a száműzött zsidók visszahívásában a próféták is megerősítik (lásd Jesájá 45:13., Mögilá 12a.), és a zsidó népet felelősségre vonták, amiért abban az időben nem alijáztak tömegesen. Lásd Ávné Nezer, Joré Déá 454:56.
[8] Énekek éneke 3:5. Ez a vers teljesen megegyezik a fent idézett 2:7-tel.
[9] 8:4.
[10] A szövegünknek létezik egy másik változata is, amelyben az áll: שלא ידחקו את הקץ, vagyis a zsidóknak nem szabad sürgetni a Véget, azaz nem szabad a még illő mértéknél hevesebben könyörögni Istennek és zaklatni őt (Rási). Az nem tisztázott, hogy mennyi ima a túl sok ima. A Bölcsek előírták az Ámidá napi háromszori elmondását, ami önmagában is számos Megváltásért való könyörgést tartalmaz, a megengedett mérték azonban biztosan e fölött van. Lásd Chátám Szofér, Likuté Sut 86. fej.
[11] Vagy hogy nem szabad elveszetniük a megszabadításba vetett reményüket, és elhessegetni a Vég gondolatát azzal a felkiáltással, hogy az úgyis végtelen messzeségben van még (Máhársá).
[12] Az utalás itt vagy a Naptár Titkára (ami, egy Brájtában található, amely egy sor nehezen megfejthető tanítást tartalmaz a zsidó naptár kiigazításához használt komplex metódusokkal és számításokkal kapcsolatban; lásd Ros Hásáná 20b., Rási uo. és Toszáfot itt) vagy a Tóra parancsolatai mögött húzódó okokra vonatkozik (Rási).
[13] Lásd a lenti Gömárát (112a.), amely megörökíti, hogyan kelt át egy folyón, hogy Erec Jiszráélbe jusson. Mielőtt azonban elhagyta volna Babilóniát, rabbi Zérá még egyszer felkereste Ráv Jehudát (inkognitóban), hogy egy utolsó tanítást hallhasson tőle.
[14] A Midrás (Sir HáSirim Rábá 2:7.) négy esetet említ a történelemből, amikor a zsidók megkísérelték kikényszeríteni a megváltást, és az erőfeszítések mind a négy esetben vérontást eredményeztek. Maimonidész az Igeret Témánban (a vége felé) számos olyan esetet sorol fel, amikor zsidók csoportjai hamis Messiásokat követtek, s ennek eredményeképpen szörnyű balszerencse, sőt olykor halál jutott nekik osztályrészül. Maimonidész megjegyzi, hogy ezeknek a csoportoknak az volt a bűne, hogy megszegték a mi Gömáránkban említett esküket.
