Ráv Szöádjá Gáon:
Emunot vödéot: Hittételek és elvek könyve
A teremtő erő és a természet
- értékezés 4. fejezet
S miután elmagyaráztam, miért volt szükség az [isteni] küldöttek elküldésére, a következőkben szeretném azt kifejteni, hogy a többi ember miként ismerte el küldetésük hitelességét. Azt mondom tehát: Az emberek tudták, hogy erejük és képességük által lehetetlen számukra, hogy uralkodjanak a természeti elemeken, vagy hogy megváltoztassák a [dolgok] lényegét, sőt, minderre képtelenek, hisz ez Teremtőjük munkája, aki [miután] uralkodik a különböző természeti elemeken, létrehozta az összetett létezőket, annak dacára, hogy [a természeti elemek] nem fémek össze egymással. S lényegüket annyira megváltoztatta, hogy összetett formájukban egyáltalán nem látszik az eredeti lényeg, hanem más formát mutatnak, mint a „tiszta” lényeg. Ezen azt értem, hogy embert vagy növényt, vagy effajta testeket [formált belőlük], s mindez az emberek számára jelzés, amely a Teremtő tevékenységére utal. S amennyiben a Teremtő bármilyen küldöttet választott is [közléseinek] közvetítésére, rendszerint felruházta valamelyik „jelével”, [azaz] vagy arra tette képessé, hogy a természeti elemeken uralkodjon, például megszüntesse a tűz égetését, vagy megállítsa a víz folyását, vagy lefékezze egy égi szféra mozgását, vagy más effélékre; vagy arra tette őket képessé, hogy egy létezőt egy másikká változtassanak: például állatot élettelenné, vagy élettelen [dolgot] élővé, a vizet vérré, a vért vízzé alakítsák. S ha [Isten] valakinek efféle [prófétai] jelet adományoz, minden embernek, aki látta, küldöttként kell tisztelnie [a jelet bemutatót], s szavának hitelt kell adnia, hiszen a Bölcs nem adja jelét, csak annak, akiben megbízik. Ez a jelenség nemcsak az értelem számára látható be, hanem a szent könyvekben is előfordul, amint ezt Mózes Urunk közléseiből is megtudtad [125] a csodás jelekre és a csoda tettekre vonatkozóan, amelyek [Istentől] neki adattak. Am ezt itt nem kívánom tovább részletezni, hiszen leírásuk megtalálható 2Mózes könyvében, az e könyvhöz írt magyarázatban és egyéb helyeken. Amint [Mózes] mondta népének:[1] „emlékezz vissza… a nagy próba tételekre, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra”.
Azok az emberek, akik ebben hisznek, s szavaiknak hitelt adnak, ők az erényesek, a Szentírás szavai szerint:[2] „…bemutatta a jeleket a nép előtt. A nép pedig hitt”. S akik [mindebben] nem hisznek, s nem adnak hitelt [a próféták] szavainak, ők a tévelygők, rájuk vonatkozik [a Szentírás] azon közlése:[3] „mert nem hittek Istenben”.
Itt néhány szót szólnom kell a valóságos létezőkre vonatkozóan. A Teremtő, dicsőíttessék és magasztaltassék, nem változtat meg egy szubsztanciát, csak úgy, hogy előtte értesíti az embereket, hogy meg fogja változtatni. [A változtatást] azért hajtja végre, hogy [általa] prófétájának higgyenek, ám ok nélkül semmiképp nem változtatja meg egyetlen dolog lényegét sem. S ha azt gondolnánk, [hogy ok nélkül is megváltoztathatja a dolgok lényegét,] úgy megdőlne a valóságos dolgok [állandóságába] vetett hitünk. Ekképpen ha valamelyikünk hazatérne a családjához, nem lenne biztos azt illetően, hogy a Bölcs nem változtatta-e meg az [otthoni] szubsztanciákat, s úgy találja-e őket, ahogyan otthagyta. Ugyanez vonatkozik arra is, ha valaki egy másik emberre vonatkozóan tanúskodik, vagy ügyében ítéletet hoz. Ezért szilárd meggyőződéssel kell rendelkeznünk azt illetően, hogy a létezők megőrzik állapotukat, s Urunk csak úgy változtatja meg őket, ha előtte ezt közölte.
Majd azt mondom: Nem lenne bölcs [dolog], ha az emberekhez küldött [isteni] küldöttek angyalok lennének, mivel az emberek nem ismerik az angyalok képességeinek mértékét azt illetően, hogy mit tehetnek meg, és mit nem. S ha ők mutatnának az embereknek csodás jeleket és csodatetteket, [az emberek] úgy vélnék, hogy az összes angyalnak ilyen a természete, s nem adnának hitelt annak, hogy az a jel a Teremtőtől való. A küldöttek vonatkozásában viszont – akik annak ellenére, hogy ugyanolyan emberek, mint mi, ám olyan dolgot tesznek, amire mi képtelenek vagyunk, s ami nem lehet más, csak a Teremtő cselekedete – bizonyosnak tekinthető, hogy küldetésük által [a Teremtő] szavait [közvetítik].
S azt is mondom: Ezen okból [Isten] egyenlővé tette [126] az [isteni] küldötteket és a többi embert a halál tekintetében, nehogy az emberek úgy vélekedhessenek, hogy ezen [küldöttek számára] amiképpen lehetséges az, hogy örökké éljenek – a többi emberrel ellentétben –, éppúgy lehetséges az is, hogy a csodákat végrehajtsák, a többi emberrel ellentétben. Ugyanezen okból nem mentette fel [Isten a küldötteket] az evés, az ivás és a házasság alól, hogy ne merüljön fel kétség csodás jeleikkel kapcsolatban, s ne gondolják azt az emberek, hogy ez a tartózkodás a természetükből adódik, s amint ez lehetséges számukra, éppúgy lehetséges a csodás jelek [bemutatása] is. Ekképp [Isten] nem biztosította számukra az állandó jó egészséget, sem a nagy vagyont, sem az utódokat, sem a védettséget az őket támadó gonosz ellen, akár verésről, akár szidalmazásról, akár gyilkosságról legyen szó, mert ha így tett volna, az emberek ezt annak tudhatták volna be, hogy [a küldöttek] szervezetében van valami olyan sajátosság, amely a többi ember adottságait meghaladja, s így azt mondhatnák: Amint [a küldöttek] e szorongattatásból szükségszerűen megszabadultak, éppúgy szükségszerűen képesek arra, amire mi képtelenek vagyunk.
Azt mondom tehát: Bár [Isten] bölcsessége minden törvényt felülmúl, [Isten] azért hagyta [küldötteit] minden tekintetben hasonló helyzetben, mint a többi embert, s azért választotta külön őket a többiektől azáltal, hogy olyan dolgokra tette őket képessé, amelyre a többi ember képtelen, hogy [a küldöttnek adományozott] jelét hitelesítse, és kinyilatkoztatását megszilárdítsa.
S azt [is] mondom: Ugyanez volt az oka annak is, hogy [Isten] nem tette számukra lehetővé, hogy állandóan csodákat tegyenek, vagy állandóan a jövőbe lássanak, hogy az egyszerű emberek ne gondolják, hogy [a küldötteknek] van valami sajátosságuk, amely mindezt előidézi. [Isten] csak ritkán adott lehetőséget a csodás jelek bemutatására, s csak néha engedte meg a jövőbe látást. Hisz ezáltal nyilvánvalóvá válik az, hogy [e képesség] a Teremtőtől származik, nem önmaguktól…
[1] 5Mózes 7:19.
[2] 2Mózes 4:30-31.
[3] Zsoltárok 78:22.
