Ráv Szöádjá Gáon:
Emunot vödéot: Hittételek és elvek könyve
A Teremtő egysége
- értékezés
Az ember léte véges
…S [már] mondtam, hogy az ember egyik Ismeret[i szinttől] a másikig emelkedik, míg végül egy olyan ismerethez jut el, mely után nincs más ismeret, s ez három okra vezethető vissza. Az első az, hogy az ember teste határos és véges, s ebből szükségszerűen következik, hogy az összes képessége véges, a megismerés képessége pedig ezen képességeinek egyike. Ahhoz hasonlatos ez [a kijelentés], mint amikor az egekről mutattam ki, hogy létezésük időtartama szükségszerűen véges. A második [ok] az, hogy a tudás csak azért elérhető az ember számára, mert véges. Amennyiben a tudást végtelennek tartanánk, lehetetlen lenne átfogni, s ha ez lehetetlen lenne, akkor senki nem juthatna tudáshoz. A harmadik [ok] az, hogy az az alap, amelyből [78] valamennyi ismeret származik – vagyis az érzékelés –, kétségtelenül véges, s lehetetlen, hogy az, ami belőle származik, végtelen legyen, s ekképp az ág különbözzék törzsétől. S amint [már] mondtam, az ember [a megismerés folyamata során] egyik állapotból a másikba emelkedik, mivel valamennyi ismeretnek alapja van, amelyből ered. A tudatlanságnak viszont nincsen alapja, amelyből eredne; a tudatlanság a tudás hiánya csupán, amint ezt a sötétséggel kapcsolatban elmagyaráztuk, hogy a világosságnak hiánya, és nem ellentéte. S amint föntebb azt bizonyítottuk be, hogy amennyiben a sötétség a világosság ellentéte lenne, úgy a sötét levegő nem válhatna világossággá, akképpen mondhatjuk itt azt, hogy amennyiben a tudatlanság olyan alapelv lenne, mint az ismeretek, úgy lehetetlen lenne, hogy a tudatlanból tudós váljon. Sőt [ez esetben] a tudás és a tudatlanság egy részecskében gyűlne össze, és kölcsönösen kizárnák egymást. Ebből kiindulva mondtam azt, hogy az ember a tudás tekintetében egyik állapotból a másikba emelkedik, mivel [a tudás] egy alapból kiindulva szétágazik. A tudatlanság tekintetében viszont lehetetlen, hogy egyik állapotból a másikba emelkedjen, mivel a tudatlanságban nincsenek bejárható fokozatok, hanem [a tudatlanság] az ismeretek fokozatos elhagyása, majd [teljes] megszűnése. Azt is állítottam, hogy a végső fokozat megfoghatatlanabb és elvontabb az összes többinél, amint ezt a hó esetében is látjuk, [amely] a levegőből hullik, s a kőhöz hasonlatosnak [szilárdnak] látjuk, majd alaposabban vizsgálva megtudjuk, hogy vízből van, majd gondolkodásunkat kissé megerőltetve azt is megtudjuk, hogy ez a víz nem emelkedhetett fel másképp, csak kigőzölgés és a pára felszállása által, ekképp meggyőződtünk arról, hogy eredetileg gőz volt. Majd ennél mélyebb vizsgálódás után azt mondhatjuk, hogy mindenképp léteznie kellett [valamilyen] oknak, amelye gőz felemelkedését előidézte. Ezzel egyértelművé vált, hogy a számunkra végsőnek mutatkozó ok finomabb [természetű] a páránál, [79] s a pára finomabb a víznél, amely finomabb [természetű] a hónál. S ez az elvont ok az, amelynek elérésére az ember törekszik. [Már] említettem, hogy az, aki azt kívánja, hogy végső ismerete az eredetihez legyen hasonló [természetű], az megszegi [a megismerés folyamatának] azon szabályait és [sor]rendjét, amelyeket [fentebb] ismertettem. Sőt úgy vélem, [aki így gondolkodik, az] tudását tönkreteszi, s kitűzött céljától eltávolodik; olyan ő, mint az, aki azt erősítgeti, hogy az ok, amely a párát a földről felemeli, ahhoz a hóhoz hasonlatos, amelyet kezdetben vizsgált. Ekképpen már elvétette kitűzött célját, hiszen amennyiben csak hóra lenne szüksége, a hó kérés nélkül is rendelkezésére állna. S ha nem határozza is meg pontosan célját, hogy az hó vagy víz legyen-e, hanem csak azt mondja: „Látni akarom, különben nem fogadom el”, ezáltal azt fejezi ki, hogy a keresett dolog hó vagy víz vagy pára, csak [mindezt] az eredetitől eltérő kifejezésekkel közölte, hiszen ez esetben csak ezek a dolgok láthatóak. S amennyiben a pára okát keresi, s azt valótlannak tartja, mivel nem látható, és azt mondja, hogy nincs oka, ezzel a [már elért] fogalmat is tönkretette hamis célkitűzése vagy helytelen szemlélete miatt.
Most, e magyarázatok kimerítő tárgyalása után szeretném kifejteni, milyen ok késztetett arra, hogy e magyarázatokat itt mutassam be, s azt mondom: Midőn a Teremtő ismeretének fejezetéhez jutottam, láttam egy olyan csoportot, akik [a Teremtő létét] azért tagadják, mert még nem látták. Mások [a Teremtő létezését] rejtett volta, mibenlétének megfoghatatlansága, s mindent felülmúló elvontsága [miatt nem ismerik el], mások úgy vélik, hogy a Teremtő ismerete után még más ismeret is létezik. Ismét mások a Teremtőt testtel rendelkező lénynek képzelik, s olyanok is vannak, akik nem vallják nyíltan [a Teremtő anyagi létezését], [80] ám kapcsolatba hozzák a mennyiséggel, a minőséggel, a hellyel, az idővel, vagy más efféle kategóriákkal. Ez az igény [a kategóriákkal való leírhatóság] azonban csak a testtel rendelkező létezővel szemben támasztható, mivel ezek a tulajdonságok a testek jellemzői. A fenti kitérőt tehát azért tettem, hogy az általuk terjesztett tévhiteket eloszlassam, s az emberi lelkeket terhüktől megszabadítsam, s azért is, hogy igazolj am, hogy a Teremtő fogalmának mibenléte végtelenül elvont, ez a valódi jellege, s amennyiben értelmünkkel úgy találjuk, hogy minden ismeretnél megfoghatatlanabb, ez [a Teremtő] valóságos természete.
Azok nézetét pedig, akik azt vallják: „Nem fogadunk el hitelesnek mást, csak amit a szemünk lát”, s ekképpen az értelmi ismereteket tagadják, már kellőképpen cáfoltuk a „világ örökkévalóságát vallók”, a „szofisták” és a „szkeptikusok” irányzatairól szóló részben, s amennyiben [az olvasónak] szüksége van e [cáfolatok] felelevenítésére, tanulmányozza át újra azt, amit fentebb róluk mondtam. Azok pedig, akik [a Teremtő létét] elvont és rejtett volta miatt utasítják vissza, az első célkitűzésük megvalósítása után a másodikat elhanyagolták. Hiszen tudod, hogy a világ teremtett voltáról szóló fejezetben már elmagyaráztam, hogy olyan témáról van szó, amely mély értelmű, elvont, megfoghatatlan és rejtett [természetű], amelyhez hasonlót sosem láttunk, s azt is említettem, hogy róla mondja a Szentírás:[1] „Távol van, ami van, és nagyon mélyen: ki tudná megtalálni?”. S [az előző részekben] láthattad, mások miként kísérelték meg ezt a fogalmat a porhoz, a hajszálakhoz, s az oszthatatlan részecskékhez hasonlítani, s hogy miként jutottunk a „semmiből való teremtés” felismeréséhez. S ha ebben a fokozatban az ismeret állapota ilyen, akkor szükségszerű, hogy a [megismerés] utána következő fokozatában az ismeret tárgyát képező létező – azaz a Teremtő, magasztaltassék és dicsértessék – természete a megfoghatatlannál is megfoghatatlanabb, a legrejtettebbnél is rejtettebb, a legelvontabbnál is elvontabb, a legmélyebbnél is mélyebb [értelmű], a legerősebbnélls erősebb és a legfenségesebbnél is fenségesebb, olyannyira, hogy állapotának milyenségét teljességgel lehetetlen felderíteni. [81] Erről mondja a Szentírás:[2] „Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e? Magasabb az az égnél. Mit tehetsz? Mélyebb a holtak hazájánál. Mit tudhatsz róla? Terjedelme hosszabb a földnél/és szélesebb a tengernél”.
Azok pedig, akik azt szeretnék, hogy [Istent] testtel rendelkező létezőként mutassuk be nekik, eszméljenek fel ostobaságukból, hisz a test[i mivolt] vajon nem megismerési folyamatunk első lépése-e, amelynek tulajdonságait vizsgáltuk és kutattuk, míg csak el nem jutottunk a Teremtő felismeréséhez? Hogyan léphetnek például visszafelé az ábécé [betűinek sorrendjében], és kísérlik meg [a Teremtőt] testtel rendelkező létezőnek tartani? S a test, amelynek teremtőjét kerestük, vajon ismert, meghatározott személy-e, hogy az őt teremtő egy más, rajta kívül álló személy lehetne? [Nem,] hiszen mi minden látható és értelemmel felfogható test teremtőjét kerestük, s minden létezőt, amely gondolkodásunkban előfordul, ez a Teremtő hozott létre, s Ő [minden teremtett létezőn] felül áll. Azoknak [a nézetét] pedig, akik [a Teremtő] után más létezőt akartak keresni, már visszautasítottuk, [egyrészt] azon az alapon, hogy az ismeretekkel rendelkező ember tudása képességei véges volta miatt szükségszerűen véges, [másrészt] azért, mert ha az ismert dolgok száma végtelen lenne, akkor az [emberi] lelkek képtelenek lennének a felfogásukra, s [végül] azért, mert a tudományok összessége egyetlen alapra épül…
Isten egysége
A mi Urunk, magasztaltassék és dicsértessék, prófétái kijelentései révén tudatta velünk, hogy egyedülvaló, élő, mindenható, mindentudó, s semmi nincs, ami rá vagy cselekedeteire hasonlítana. [A próféták ezt] számunkra csodás jelekkel és csoda tettekkel tették nyilvánvalóvá, [83] s mi ezt azonnal elfogadtuk, addig is, míg vizsgálódás által meg nem győződünk róla. [Isten] egyedülvaló voltáról a következő [bibliai rész szól]:[3] „Halld Izrael az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy!”, ezenkívül:[4] „Lássátok be, hogy csak Én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül!” Azt, hogy [Isten] élő, a Szentírás következő állítása igazolja:[5] „Mert van-e olyan ember, aki hallotta az élő Isten szavát a tűzből beszélni?”, valamint:[6] „Az Úr az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló király!” [Isten] mindenhatóságáról így ír a [Szentírás]:[7] „Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál”, valamint:[8] „Tied, Uram a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság”. Arról pedig, hogy [Isten] mindentudó és bölcs, így szól [a Szentírás]:[9] „bölcs szívű és hatalmas erejű”, valamint:[10] „értelme kifürkészhetetlen”. S arról, hogy semmi nem hasonlítható Hozzá, sem cselekedeteihez, ezt mondja [a Szentírás]:[11] „Nincs hozzád hasonló, Uram, az istenek között, műveidhez fogható nincsen”.
Miután a prófétai könyveknek e hat kijelentését meghallgattuk, érvekkel próbáltuk alátámasztani, s helyénvalónak találtuk őket. Ezáltal sikerült kivédenünk minden olyan támadást, mellyel ellenfeleink [a fenti tételek] bármelyikét illethetnék. Ellenvetéseket pedig csak két okból, s nem több ok folytán kívánhatnának tenni: az egyik [ok] az, hogy [Istent] teremtményei analógiájára képzelik, a másik ok pedig az, ha minden olyan kifejezést, amellyel [Istent] jellemezzük, s azokat a kifejezéseket is, melyekkel azt a szent könyvek illetik, anyagi valóságukban, nem elvonatkoztatva értelmeznénk. S hogy a [fenti] ismeretet jobban megértsük, mindezt [a következőkben] bővebben is kifejtjük a Könyörületes ereje és hatalma segítségével.
[84] Először is azt mondom: a fentieken kívül találtam olyan bizonyítékot, amely [Isten] egyedülvalóságát igazolja, s így hangzik: mivel a testek alkotója nem [a teremtmények] neméhez tartozik, s mivel a testek számosak, ezért [Isten] szükségszerűen egyetlen. Hisz amennyiben [Isten] több mint egy lenne, úgy számos lenne, s a testekre érvényes törvények vonatkoznának rá.
Ezenkívül: mivel az értelem csakis az alapvető [ismeretek] által juthat el a Teremtő fogalmához, s az egy[etlen] az, ami nélkülözhetetlen, [így] ami egynél több, az nélkülözhető és szükségtelen.
Ezenkívül: mivel az egyetlen Teremtő létezését az első bizonyíték, azaz a világ teremtett voltának bizonyítéka [is] igazolja, s amennyiben ennél többről lenne szó, úgy az első bizonyítékon kívül egy második, ezt alátámasztó bizonyítékra is szükség lenne, olyan bizonyíték pedig nincs, amely ne a világ teremtett voltát venné alapul…
Isten mindenható
Ezután azt mondom: elméleti vizsgálódás útján bizonyítékokat találtam arra, hogy [Isten] élő, mindenható és mindentudó. Ezt annak alapján tarthatjuk nyilvánvalónak, hogy Ő teremtette a dolgokat. Hiszen értelmünk belátása szerint teremteni csak az képes, aki mindenható, hatalommal pedig csak élő rendelkezhet. A jól kivitelezett alkotás pedig csak attól származhat, aki mielőtt megteremti, már tudja, hogyan jön létre az alkotás.
E [fenti] három tulajdonságot értelmünk gondolkodás nélkül a Teremtőnkhöz kapcsolta, azaz alkotása által vált nyilvánvalóvá róla, hogy élő, mindenható és mindentudó, amint ezt már fentebb elmagyaráztam. Az is lehetetlen, hogy az értelem e három tulajdonság valamelyikét a másik [kettő] előtt fedezze fel, csak egy időben érkezhet el mindháromhoz. Hiszen az értelem számára lehetetlen az, hogy élettelen [személy] alkosson, vagy az, hogy cselekvésképtelen [személy] alkosson, vagy az, hogy jól végrehajtott, tökéletes cselekedet származzon olyantól, aki ne tudná [előre], hogyan cselekedjen. Mivel ha nem tudná [előre], hogyan cselekedjen, cselekedete sem jól végrehajtott, sem bölcsességgel elvégzett nem lenne.
[89] Ám annak ellenére, hogy e három fogalom értelmünk számára együttesen jelentkezik, [mégis] lehetetlen, hogy nyelvünk egy szóban fejezze ki őket, mivel nincs a nyelvben olyan kifejezés, amely e három fogalmat [egyszerre] magában foglalná. Következésképpen három kifejezéssel kell őket illetnünk, azzal az [imént] kifejtett megkötésseI, hogy az értelem egyszerre ismeri fel őket. Hisz ésszel elképzelhetetlen az, hogy az Örökkévaló, áldassék és magasztaltassék, különálló tulajdonságokat tartalmazna; ezen tulajdonságok mindegyikét Teremtő volta foglalja magába. Csupán a mi értelmezésünk az, ami arra késztet bennünket, hogy e fogalmat három kifejezéssel érzékeltessük, mivel a jelenleg használt beszédben nem találunk [egyetlen] olyan kifejezést, amely [mindhárom tulajdonságot] magában foglalná. S annak sem lenne értelme, hogy [e fogalom jelölésére] új kifejezést alkossunk, hiszen ez a kifejezés [az emberek] számára ismeretlen lenne, magyarázatot igényelne, s egyetlen szó helyett több kifejezést lennénk kénytelenek alkalmazni.
S amennyiben valaki azzal a gyanúval élne, hogy ezek a tulajdonságok” szükségszerűen különbözőek, vagyis az egyik nem olyan, mint a másik, akkor számára a helyes vizsgálódás módszerével igazolom, hogy feltételezése helytelen. Hiszen a különbözőség és a változékonyság csak a testekhez és a járulékos tulajdonságokhoz köthető, ám a testek és a járulékos tulajdonságok teremtője minden változás és változékonyság felett áll.
Ám nem nyugszom addig, míg ezt neki kimerítően el nem magyarázom, s így azt mondom: Amiképpen az, hogy azt Teremtőnek nevezzük, semmit nem tesz hozzá tartalmát tekintve, mindössze annyit jelent, hogy íme, van [valami], amit Ő alkotott. Ekképpen az is, hogy azt „Élő”-nek, „Mindenható”-nak és „Mindentudó”-nak nevezzük, szintén semmit nem tesz hozzá, hisz ezen kifejezések a „Teremtő” szó körülírásai, sőt kizárólag e tulajdonságok által lehet teremtő, [tehát így is] mindössze annyit jelent, hogy íme, van [valami], amit Ó alkotott.
Fenti vizsgálódásom után, s annak bizonyítását követően ismét a szent könyvekhez fordultam, s bennük [Isten] fogalmakra oszthatatlanságát találtam, például:[12] „nincs más rajta kívül”, [90] valamint:[13] „s milyen halk szót hallunk tőle!”, vagy:[14] „az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név”.
[1] Prédikátor 7:24.
[2] Jób 11:7-9.
[3] 5Mózes 6:4.
[4] Uo. 32:12.
[5] Uo. 5:26.
[6] Jeremiás 10:10.
[7] Jób 42:2.
[8] 1Krónikák 29:11.
[9] Jób 9:4.
[10] Jesájá 40:28.
[11] Zsoltárok 86:8.
[12] 5Mózes 4:35.
[13] Jób 26:14.
[14] Zchárjá 14:9.
